A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 16. szám - A magánjogi csalásnak egy neme

fi í A JOG B. János beismerte továbbá azt is, hogy midőn al). Sándornétól lopott tyúkokkal hazafelé indultak, útközben R. János felbujtására tyuklopási szándékkal V. Albert mezőtúri lakos egy méter 56 cm. magas kerítésen át bemászott az udvarra, de a kutyaugatást hallva vissza mászott és e szerint mitsem lophatott el. Minthogy V. Albert előadása szerint az utcaajtó bezárva nem volt, azért B. János cselekménye nem a btk. 333. és 336. §. 3. pontja szerinti lopás bűntettének, hanem a btk. 333. és 334. §-ai alá eső lopás vétségének a kísérletét képezi, s minthogy a tett elkövetésekor vádlott még csak 14 éves volt s a vizsgálat és bizonyítási eljárás során tanúsított magaviseletéből következtetve, cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges belátással bírt, azért őt abban bűnösnek kimondani és tekintettel büntetlen előéletére és ünbeismerésére, a rendelkező részben méghatározott szabadságvesztés büntetésre ítélni stb. kellett. R. János tagadásával szemben ezen lopásra való felbujtás vádja B. János vádlottárs, ugy a hit alatt kihallgatott B. János és J. Lajos rendőrök vallomásával minden kétséget kizáróan beigazoltnak nem találtatván, őt ezen vád és következményeinek terhe alól is felmenteni kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1899 március 7-én 1,694. sz. a.) következő ítéletet hozott: A kir. Ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletét részben megváltoztatja és B. János vádlottat a vád és következményei terhe alól szintén felmenti. Ezzel a változtatással egyebekben a kir. törvényszéknek ítéletét helybenhagyja. Indokok: V. Albert sértettnek előadásából az tűnik ki, hogy a vádbeli cselekmény elkövetésekor záratlan udvarában semmiféle értékkel biró dolgok nem voltak s hogy onnan vádlottak semmit sem lophattak el. Minthogy ezek szerint a tett színhelyén az ellopni szándékolt dolgok nem léteztek, a lopás, vagy annak kísérlete nem létesülhetett, mert a lopás fogalmának egy lényeges feltétele, a dolog, melyen vádlott a jog megsértését célba vette, hiányzik; ez okból a kir. Ítélőtábla, mivel a büntetés kérdése a bűnösségtől el nem választható, a kir. ügyész által vádlottak terhére közbevetett felebbezése alkalmából jelen ügyet a vádlottak javára felülvizsgálat alá vette és B. János vádlottat a vád alól felmentette. A vádbeli cselekmény a btk. 332. §-ba ütköző magánlak megsértésének vétségét képezi ugyan, mert tény az, hogy B. János vádlott másnak bekerített helyiségébe ment; beigazolt tény továbbá az is, hogy a bemenetel minden jogos indok nélkül történt. Ezen vétség azonban azért nem volt vádlott terhére megállapítható, mert e miatt a bűnvádi eljárásnak csak a magánvádló indítványára van helye, a magánvádló pedig magáninditványát nem terjesztette elő. A m. kir. Curia (1900 január 24 én 6,006. sz. a.) következő ítéletet hozott: Mindkét alsófoku bíróság ítéletének részben megváltoztatásával: B. János vádlott a btk. 330. §-ában meghatározott s a 331. §.2. pontja szerint minősülő magánlaksértés bűntettében, mint tettes, R. János pedig ugyanazon bűncselekménynek a 92. §. alkalmazásával vétségében a 69. §. 1. pontja alapján mint felbujtó mondatik ki bűnösnek s ezért B. János vádlott a 85. §. 3. pontja alapján vétség miatt egy (1) havi, R. János vádlott pedig a 331., 71. és 92. §§. alapján két (2) havi fogházra s a bűnügyi költségek megfizetésére Ítéltetik. Egyebekben a kir. Ítélőtábla ítélete helybenhagyatik. Indokok: B. János vádlott maga beismerte, de e beismerését R. János vádlottársa s B. János és J. Lajos tanuk is támogatták, hogy Mezőtúron 1898 március 7. és 8. közötti éjjel 10 óra körül V. Albertnek a megtartott helyszíni szemle eredménye szerint átlag 1 méter és 50 cm. magas kerítésén átmászva, annak udvarába behatolt, de az ott őrködő kutya őt észrevevén, onnan csakhamar ismét visszamászott. Vádlott, minthogy e szerint éjjel kerített helyre, az azzal rendelkező bejegyezése nélkül, erőszakkal, vagyis a közbenesett kerítésnek, mint akadálynak erőfeszítéssel járt leküzdése mellett, jogtalanul hatolt be, ezen cselekménye által a magánlaksértés bűntettét követte el. Ugyancsak B. János vádlottnak s B. János és J. Lajos tanuknak vallomásai alapján az is bizonyítottnak volt veendő, hogy R. János vádlott egyenes biztatása, reábirása következtében hatolt be nevezett vádlott V. Albert udvarába oly célból, hogy onnan az ólból tyúkokat lopjon, a mely udvaron azonban akkor sértett vallomása szerint sem apró jószág, sem más ellopható értékesebb ingóság nem volt: ennélfogva R. János és B. János vádlotttársa által elkövetett magánlak megsértésben, mint felbujtó volt bűnösnek kimondandó. A büntetés kiszabásánál figyelembe vétetett mindkét vádlottnál a büntetlen előélet, kár hiánya, ezenfelül B. János vádlottnál, hogy sógora, vádlottársa birta reá a cselekmény elkövetésére s hogy ekkor életkorának még csak 15-ik évében volt; R. János vádlottnál pedig meg nem cáfolt ittas állapota. A D. Sándorné kárára elkövetett tyúklopást illetőleg azért hagyatott helyben a kir. ítélőtábla Ítélete, mert arra nézve, hogy e lopást R. János vádlott és pedig a tett színhelyére bemászás által jutva követte el, ennek tagadásával szénben B. János érdekelt vádlotttársnak egyedül terhelő vallomása alapján bizonyítottnak venni nem lehetett. A Bp. 16. §-ának első bekezdése értelmében a rendszerinti illetékesség az elkövetési hely bíróságára hárul. A m. kir. Curia (1900 febr. 7. 1,058. sz. a.J Sikkasztással gyanúsított Sp. Károly elleni bünperben egyrészről a budapesti kir. bünt. törvényszék, másrészről a szegszárdi kir. törvényszék által hozott végzések folytán előállott illetékességi összeütközés tárgyában a fenforgó bünper elintézésére a szegszárdi kir törvényszék illetékességet állapította meg. Me rt: Semmi adat nincs arra, hogy gyanúsított Sp. Károly a Budapesten felvett, illetőleg a részére Bpestről Pinczehelyre küldött pénzösszegeket nem lakóhelyén, hanem Budapesten fordította volna saját céljaira, sőt a sértett által bemutatott C. alatti posta feladó-vevény azt bizonyítja, hogy a sértett által gyanúsítottnak adott utolsó pénzösszeg (438 frt) nem Bpesten vétetett át, hanem ez utóbbinak lakóhelyén t. i. Pinczehelyen. A felek között fennállott üzleti összeköttetés természete is (t. i. vidékről való marhaszállitás) inkább a mellett szól, hogy az eltulajdonítás Bpesten követtetett el. Minthogy pedig a B. P. 16. §-ának első bekezdése értelmében a rendszerinti illetékesség az elkövetési hely bíróságára hárul, e szabálytól való eltérést, t. i. a rendkívüli illetékesség megállapítását indokolható eset pedig fel nem merült: ez okból a szegszárdi kir. törvényszék illetékességét kellett megállapítani. A magánokirathamisitás büntethetősége a hamis okiratnak bizonyításra való felhasználásától lévén feltételezve, a cselekmény elkövetési helyéül az tekintendő, a hol a hamis okirat használtatott. Ugy az előbbi jogszabályok, mint a B. P. 16-ának első bekezdése értelmében rendszerint az a bíróság az illetékes, melynek területén a cselekmény elkövettetett. A m. kir. Curia (1900 febr. 7. 980./B sz. a.) többrendbeli magánokirat hamisítással gyanúsított S. Náthán elleni bűnügyben a budapesti kir. bünt. törvényszéknek, úgyszintén az erzsébetvárosi kir. törvényszéknek végzései folytán felmerült illetékességi összeütközés tárgyában a bpesti kir. btő. törvényszék illetékességét állapította meg. Mert: A magánokirat hamisítás büntethetősége a hamis okiratnak bizonyításra való felhasználásától lévén feltételezve, a cselekmény elkövetési helyéül az tekintendő, a hol a hamis okirat használtatott. Már pedig a kinyomozottak szerint S. Náthán, mint a D. Károly bpesti cég utazó ügynöke az incriminált okiratokat a nevezett cégnek Budapesten adta át, illetve Budapestre küldötte be és így Budapest tekintendő azon helynek, a hol az okiratok bizonyításra használtatván, a cselekmény elkövettetett. Tekintve már most, hogy ugy az előbbi jogszabályok, mint a B. P. 16. §-ának első bekezdése értelmében rendszerint az a bíróság az illetékes, melynek területén a cselekmény elkövettetett; oly okok pedig, a melyek a rendszerinti illetékességtől való eltérést indokolnák, bizonyítva nincsenek: a bpesti kir. bünt. törvényszék illetékességét megállapítani kellett. ""•"i i>ísivímTi»njIli Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Knepper Henrik e. Uj-Verbász, zombori trvszék, bej. máj. 3. lelsz. jun. 1. csb. Keméndy Béla, tmgg. Sztojkovits György. — Handler Zsigmond e. Miskolc, u. o. trvszék, bej. jun. 4. félsz. jun. 15. csb. Geó'cze Bertalan, tmgg. dr. Schwarz József. — Knepper János e. Uj-Verbász, zombori trvszék, bej. máj. 3. félsz. jun. 10. csb. Keméndy Béla, tmgg. dr. Schneidei Károly. — Windheim Péter e. Bezdán, zombori trvszék, bej. ápr. 26. félsz. máj. 25. csb. Keméndy Béla, tmgg. dr. Fleckenstein Ferencz. — Engel Salamon e. Jász-Árok-Szállás, szolnoki trvszék. bej. jun. 5. félsz. jul. 5. csb. dr. Haraszthy Emil. tmgg. dr. Móczár Lajos. — Luby Lajos e. Tnnyog, bej. máj. 15. félsz. máj. 26 csb. dr. Dezső Kálmán, tmgg. dr. Schőnprlug Jenő. — Horváth Boldizsár e. Szatmár, szatmár-németii trvszék, bej. máj. 11. félsz. máj. 21. csb. dr. Dezső Kálmán, tmgg. dr. Biró Elemér. Róth Mór e. Eger, u. o. trvszék, bej. máj. 12. félsz. máj. 21. csb. dr. Födi Károly, tmgg. dr. Pásztor Bertalan. — Grosz Mór e. Sárospatak, s.-a -újhelyi trvszék, bej. máj. Ki. félsz. jun. 12. csb. Kmődy Béla. tmgg. dr. Kiss Sándor. — Robicsek Soma e. Mindszent, szegedi trvszék, bej. máj. 15. félsz. jun. 2, csb. Szeless László, tmgg. dr Albertényi Adolf. — Heuffel Rezső e. Nagyszombat, pozsonyi trvszék, bej. máj. '\\. fels/. máj. 28. csb. Würtzler Adolf, tmgg. dr. Csapkovics Károly. — Frommer Ignácz és Frommer Mór e. 1 éva, ar.-maróthi trvszék, bej. máj. 31. félsz. jun. 19. csb. Hazai Gyula, tmgg. Huberth Vilmos. Pályázatok : A kolozsvári trvszéknél aljegyzői áll. ápr. 27. - A szakolczai jbiróságnál aljegyzői áll. ápr. 27. — A karánsebesi kir. ügyészségnél al ügyészi áll. ápr. 27. — Az ipolysági trvszéknél aljegyzői áll. ápr. 27. — A nyitrai kir. ügyészségnél kir. ügyészi áll. ápr. 27. — A rimaszombati trvszéknél aljegyzői áll. ápr. 27. — A szegzárdi kir. ügyészségnél a 1 ü g y é s z i áll. ápr. 27. — A nagyszombati jbiróságnál két a 1 b i r ó i áll. ápr. 27. — A zombori trvszéknél aljegyzői áll. ápr. 29. - A nagy-buttyini jbiróságnál aljegyzői áll. ápr. 29. Dr. RÉVAI LAJOS lakik VI., Teréz-körut 31. Dr. STILLER MÓR lakik V., Rudolf-rakpart 3.