A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 16. szám - A magánjogi csalásnak egy neme

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 16. számához. Budapest, 1900. április hó 22. Köztörvényi ügyekben. A kir. Curia döntvényei. (Polgári ügyben). 70. szám. Ha még el nem évült közadótartozast a kötelezett helyett más fizet ki, a fizetőnek viszkeresete a kötelezett ellen elévül-e az 1883: XLIV. t.-c. go. §-ában meghatározott öt évi elévülési határidő alatt? (4,850?. 899. I. G. 145 1899. I. G. 2041899. és 4,387 P. 890. számokhoz. ) Határozat. Ha még el nem évült közadótartozást a kötelezett helyett más fizet ki, a fizetőnek viszkeresete a kötelezett ellen nem évül el az 1883: XLIV. t. c. 90. §-ában meghatározott öt évi elévülési idő alatt. Indokok: Az 1883: XLIV. t.-c. 90. §-a szerint az egyenes és közvetett adók, az egyenes adók módjára beszedendő követelések és az illetékek elévülnek, ha öt év alatt nem vettetnek ki, illetve az ugyanott körülirt módon nem szorgalmaztatnak. Kétséget nem szenved ugyan, hogy a törvényhozás akkor, a mikor a közadóknak behajtását a magánjogi rendes elévülésnél rövidebb időhöz kötötte, az adókötelezetteknek érdekét kívánta megóvni és célja az volt, hogy az 5 év alatt ki nem vetett, illetve nem szorgalmazott adó fizetésének kötelezettségétől az adókötelezett fél mentesüljön. Ez a szempont azonban a fenforgó kérdés eldöntésénél nem lehet döntő, mert a fent idézett törvény rendelkezése csakis arra a jogviszonyra vonatkozik, mely egyfelől az adó behajtására jogosult kincstár (törvényhatóság, község) és más felől az adó fizetésére kötelezett fél között fennáll, következőleg az ottan szabályozott elévülési idő is, csak a kincstárnak ebből a jogviszonyból származó igényét szüntetheti meg. Ellenben az a jogviszony, a mely a fizetés ténye alapján a kötelezett és a fizetést helyette teljesitő fél között létesült, tisztán magánjogi természetű. A fizető viszkeresete nem alapul az adókövetelésnek engedményezésén, hanem annak külön jogalapját az adós érdekében teljesített közbenjárás (ügyvitel) képezi, a miből következik, hogy az a meghatalmazási szerződésből, illetve ilyennek hiányában, a megbízás nélküli ügyvitelből eredő igényekre nézve mérvadó — rendes magánjogi elévülésnek van alávetve. Megbízás nélkül való ügyvitel esetében is azonban a viszkeresettel megtámadott fél nincs elzárva attól, hogy azon az alapon, hogy a fenforgó körülményeknél fogva a fizetés nem tekintethetik az ő érdekében történtnek, esetlegei kifogásait érvényesíthesse; — a mennyiben pedig részletekben törleszteni kötelezett adó visszatérítéséről van szó, birói méltatás tárgya lehet az a kérdés is, hogy az adókötelezett nem szenved-e sérelmet már annak következtében, hogy a visszatérítendő adót, jelentékenyebb összegben egyszerre kell megfizetnie ? Mindezeknél fogva ki kellett mondani, hogy ha még el nem évült közadótartozást a kötelezett helyett más fizet ki, a fizetőnek viszkeresete a kötelezett ellen nem évül el az 1883: XLIV. t.-c. 90. §-ában meghatározott öt évi elévülési idő alatt. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1900. évi március hó 9-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi ápril hó 6-án tartott teljes ülésben. Szabó Miklós, sk. a kir. Curia elnöke. V a j d a f y Emil, sk. kir. curiai tanácsjegyző. A kir. Curiának az 1890. évi XXV. t. c. 13. §-a alapján hozott Döntvénye. (Polgári ügyben.) X. Abban az esetben, ha a végrehajtás az elmarasztalt félre örökség, vagy hagyomány utján szállott, de még a marasztalt fél tulajdonául be nem kebelezett és nem is előjegyzett ingatlanra vezettetik, annak a kérdésnek megbirálása, hogy a marasztalt félnek a végrehajtás alá vonni kivánt ingatlan telekkönyvi tulajdonosa után örökség, vagy hagyomány iránt való joga kellően ki van-e mutatva: a végrehajtást elrendelő biróság, vagy pedig a megkeresett telekkönyvi hatóság hatáskörébe tartozik-e ? (Vonatkozással a temesvári kir. Ítélőtábla 4. számú és a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla 5. számú polgárjogi teljes ülési döntvényeire.; Határozat. Abban az esetben, ha a végrehajtás az elmarasztalt félre örökség, vagy hagyomány utján szállott, de még a marasztalt fél tulajdonául be nem kebelezett és nem is előjegyzett ingatlanra vezettetik, annak a kérdésnek megbirálása, hogy a marasztalt félnek a végrehajtás alá vonni kivánt ingatlan telekkönyvi tulajdonosa után örökség, vagy hagyomány iránti joga kellően ki van-e mutatva: a végrehajtást elrendelő biróság hatáskörébe tartozik. Indokok : Készpénzbeli követelés behajtása végett ingatlanra vezetendő végrehajtás esetén, ha a kielégítési végrehajtás elrendeltetett, a végrehajtási zálogjog bekebelezése, vagy az előjegyzett zálogjog igazolásának bejegyzése, illetőleg a végrehajtási jog feljegyzése végett a megkeresett telekkönyvi hatóság eljárására vonatkozó és a telekkönyvi rendelet szabályainak megfelelő rendelkezések az 1881 : LX. t. c. 136—138. §§ aiban foglaltatnak. A 136. §. 2-ik bekezdésében ki van mondva, hogy a megkeresett telekkönyvi hatóság, a mennyiben telekkönyvi akadály fenn nem forog, a végrehajtási zálogjog bekebelezését, vagy az előjegyzett zálogjog igazolásának bejegyzését, illetőleg a végrehajtási jog feljegyzését elrendelni köteles. A törvény eme rendelkezéséből nyilvánvaló, hogy a megkeresett telekkönyvi hatóság a végrehajtást elrendelő bíróságnak a megkeresését a nélkül, hogy annak bírálatába bocsátkozhatnék, hogy a végrehajtás helyesen rendeltetett el, — csak telekkönyvi akadály szempontjából van hivatva vizsgálni. Az idézett 137. §. a foganatosításra vonatkozóan a telekkönyvi rendelet 75. g-ának megfelelő, a 138. §. pedig már kifejezetten a t. k. r. 74. §-a szerinti foganatosítást határozza meg. Minthogy pedig a már idézett törvénycikk 6. §. 4-ik és a 136. §. 1-sö bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a végrehajtást elrendelő bíróság a megkeresett telekkönyvi hatósághoz foganatosítás végett a végrehajtási kérvénynek a végrehajtást elrendelő végzéssel ellátott példányát mellékletek nélkül teszi át, kétségtelen az, hogy a telekkönyvi hatóságnak a foganatosítás alapjául csak a végrehajtást elrendelő végzés szolgál, illetve ennek a tartalma az irányadó. Következéskép a foganatositásia vonatkozó ezen rendelkezésekre való tekintettel abban az esetben, ha a végrehajtás az elmarasztalt félre örökség vagy hagyomány utján szállott, de még az ő tulajdonául be nem kebelezett és nem is előjegyzett ingatlanra vezettetik, a foganatosítás végett megkeresett telekkönyvi hatóság az elrendelendő végzés alapján tartozik eljárni és telekkönyvi akadály szempontjából csak azt vizsgálhatja, hogy a megkereső végzésben örökhagyóként megnevezett egyén a megjelölt ingatlannak telekkönyvi tulajdonosa-e r E szerint, ha a megkereső biróság a végrehajtást az örökhagyóként megnevezett egyén nevén álló és örökség vagy hagyomány utján a marasztalt félre szállott ingatlanra rendelte el, a foganositásnál telekkönyvi akadályról szó nem lehet és a bejegyzés a 138. §. értelmében foganatosítandó. Különben, hogy a végrehajtást elrendelő biróság birói hatáskörrel bir arra nézve, hogy a végrehajtás elrendelése vagy folytatása szempontjából előtte az örökösi vagy hagyományosi minőség kimutattassék és azt kimutatottnak elfogadja, az kétségtelenül kitűnik az 1881: LX. t.-c. 14., lő. és 16. §§-ainak rendelkezéseiből, melyek szerint az ott részletezett esetekben ugy a végrehajtatót, mint a végrehajtást szenvedőt illetőleg az örökösöknek ily minősége a végrehajtást elrendelő biróság előtt tanúsítandó s a végrehajtást elrendelő biróság ehhez képest jár el a végrehajtás elrendelése vagy folytatása tekintetében, a miből önként következik, hogy a jogutódlás kérdése a végrehajtás elrendelésénél vizsgálandó. A végrehajtás elrendelése tehát a fennforgó vitás esetben már maga azt tanúsítja, hogy a marasztalt félnek az örökség vagy hagyomány iránti joga a végrehajtást elrendelő biróság előtt kellően ki lett mutatva, mert a biróság a végrehajtást a nélkül el sem rendelhetné. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1900. évi február 23-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi ápril hó 6-án tartott teljes ülésben. Szabó Miklós sk. a kir. Curia elnöke, Vajdafy Emil sk. kir. curiai tanácsjegyző.