A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 14. szám - Felebbvitel lakás kiürítése iránti perekben

108 A JOG a 14. §. szerint használható jogorvoslat eltér a sommás törvény fent emiitett rendelkezéseitől, mert a felebbviteli jogorvoslatok közül egyedül a felülvizsgálati kérelem van megengedve, ez is nem 15. hanem csak 8 nap alatt adható be vagy terjeszthető elő. Sőt a miniszteri rendeletnek 14. §-ában foglalt, a felülvizsgálati kérelemre vonatkozó fenti m e g s z o r i t ó intézkedése a 17. §. szerint kitérjesztetett azokra a perekre is, a melyekben a fél keresettel lép föl s felmondás alapján a bérlet tárgyának visszabocsájtása illetőleg átvétele iránti igényét érvényesiti, ha kifejezetten kéri, hogy ügye a szóban forgó ministeri rendelet alapján intéztessék el ; de még ily kifejezett kérelem nélkül is, ha keresete a felmondás vagy felhívás érvényességének avagy érvénytelenségének birói kimondására irányul. Elértünk tehát oda, ahol a jogi bizonytalanság kezdődik, mert indíthatunk sommás pert a sommás törvény rendelkezései szerint, de már ajogorvoslat nem a törvény, hanem a ministeri rendelet megszorító rendelkezései értelmében használható. Az előadottakból eredményül a következő jogi következtetéseket összegezhetjük : A bérleti viszonyból keletkező összes jogigények a törvény szerint sommás perrel érvényesíthetők ; ellenben a ministeri rendelet a bérleti viszonyból származó igények közül csupán a lakbér felmondás és lakás kiürítés eseteire szorítkozik, a melyek tehát ugy a rendelet szerinti kérelemnek, mint a sommás törvénynek megfelelő keresettel érvényesíthetők, de még ha keresettel — tehát a sommás törvény rendelkezései szerint — indíttatik is meg a per, ha a felperes kifejezetten kéri, hogy ügye a rendelettel szabályozott eljárás szerint intéztessék el, vagy ha keresete kizárólag a felmondás vagy felhívás érvényességének vagy érvénytelenségének birói eldöntésére irányul : a felebbviteli jogorvoslatnem a tör vény által engedett tágabb körben, hanem a rendelettel szabályozott szűkebb korlátok között használható. Méltán hirdethetjük tehát, hogy ellentétben áll-e ez a rendelet a sommás törvény idézett intézkedéseivel ? Egész határozottsággal igenlőleg kell válaszolni, mert az ellentét szembeszökő. Ha okadatolható is a ministeri rendelet 14. §-a, hogy aki a lakásbérlet felmondása és a lakás kiürítése iránti igényét, amennyiben rendelettel szabályozott egyszerűbb és rövidebb eljárás utján akarja érvényesíteni, az ö n m a g a által választott kis mederben lefolytatott eljárásban érje be a 14. §-ban rendelt, idő, tartalom és joghatály tekintetében szűkebb korlátok közé szorított felülvizsgálati jogorvoslattal; de már indokolatlan a rendelet 17. i?-ában foglalt kiterjesztő intézkedés — s tulajdonképen ez áll egyenes ellentétben a sommás törvénynek a felebbviteli jogorvoslatra vona kozó rendelkezéseivel — s érthetetlen, hogy a ki a lakásbérlet-felmondási és lakás kiürítési igényeit nem akarja a ministeri rendelettel szabályozott szük keretben érvényesíteni, nyilván azért, mert tart attól, hogy a ellenfél által előterjeszthető kifogás alapján a megtartandó tárgyaláson a rendelet 12. §-ába vont szük határok között ügye esetleges bonyadalmai miatt fellépésének sikerét kockáztathatja, — hanem követelésének sikeres érvényesítésére nem a rendelettel szabályozott kivételes eljárásban, hanem magában a sommás törvény intézkedéseiben talál garanciát, s éppen ezért a sommás törvény rendelkezései szerint kívánja perének lefolytatását: 15 nap alatt igénybe vehető felebbezéssel nem élhet, mert az 1893. évi XVIII. t.-c. 126, 131. 188 és 213. §-aiban foglalt disposiciókkal ellentétben álló £,873 I. M. E. 1894. számú rendelet 14. §-ában foglalt az az intézkedés, hogy az ítélet ellen csak 8 nap alatt előterjeszthető felülvizsgálati kérelemnek van helye, a J 7. i?. szerint kiterjesztetett — bizonyos fent emiitett feltételek meilett azokra az esetekre is, a melyekben a többször emlitet lakásbérleti igények keresettel érvényesíttetnek. A törvény felhatalmazást adott ugyan arra, hogy a szóban forgó ügyekben az eljárás rendelettel szabályoztassék, de arra maga a törvény sem adhatott felhatalmazást, hogy a rendelet a fennálló törvény által szabályozott jogorvoslattól eltérő kivételes jogorvoslatot állapítson meg különösen azokra az esetekre is. a mikor a felek a pert nem a rendelet, hanem a törvény rendelkezései szerint folytatják. A fizetési meghagyások tárgyában alkotott törvény is speciális rendelkezéseket tartalmaz: de ha a fizetési meghagyás hatályát veszti és perré átalakul, a sommás törvény változatlanul ugy alkalmaztatik, mintha csak keresettel indult volna meg a per. így érintetlenül kellett volna hagynia a ministeri rendeletnek is a törvény intézkedéseit. Az 1884. évi XVI. t -cikk egyes szakaszainak módositásáról. Irta : Dr. RÓNAI SÁNDOR bpesti kir. albiró. Az igazságszolgáltatás terén hozott ujabb törvények közül igen sikerült alkotás az 1893. évi XVIII. tcikk, mely a kir. járásbíróságok által tárgyalt sommás ügyekben való eljárást szabályozza. Ha valaki fáradságot venne magának s a sommás eljárásról szóló törvény életbeléptét megelőző néhány évről s az ezutáni egy-két esztendőről statisztikai kimutatást készítene a sommás perek tartamáról, minő fényes lenne az eredmény ! Mar pedig a jó igazságszolgáltatás egyik elengedhetlen fő kelléke a gyorsaság s szerény véleményem szerint az 1893. évi XVIII. tcikk ezt hathatósan előmozdította. Épen ilyen szerencsés alkotásnak mondható a hagyatéki eljárást szabályozó 1894. évi XVI. tcikk ; már magában az kitűnő gondolat volt, hogy a hagyatéki ügyeket kivették a törvényszék hatásköréből, mely hármas tanácsban döntött az eljárás során felmerült minden kicsinyes kérdésben s átutalták az egyes bírákra, kik bizonyára nem rosszabbul s aránytalanul gyorsabban fejezik be a hagyatéki ügyeket. Ugy a sommás ügyben, mint a hagyatéki ügyben nem hangsúlyozható eléggé a gyorsaság ; csak ki a néppel közvetlenül érintkezik, az képes megítélni, hogy számos esetben a felperesnek, vagy örökös s hagyományosnak mily égető szüksége van arra a pár forintra, mit igényel s mire csak a bírósági határozat jogerőre emelkedése után lehet reménye. A sommás eljárásban a gyors befejezés jó részt az eljáró bírótól függ; ha a biró ugy az első, mint a folytatólagos tárgyalásra rövid határnapot tüz ki, ha a biró a felek által ajánlott sok hiába való bizonyítást nem rendel el, ugy igen ritkán fordul elő, hogy az ügy befejezése sokáig elhúzódjék, főleg a gyors terminus az. mi által az alaptalan kifogásokat a minimumra lehet redukálni. Van még egy módszer, mi által a perek befejezését gyorsítani lehetne s ez az, ha a biróság azon felet (vagy informatio hiányában az őt képviselő ügyvédet), ki valamely állítás igazolására oly tanura hivatkozik, kinek vallomásából kiderül, hogy a kérdéses ügyben mit sem tud, birsággal sújthatná, mint ezt a perrendtartás 195. §-a, illetve a sommás törvény 93. §-a előírja de a biróság vajmi ritka esetben él ezen törvényadta jogával; pedig ez által sok huza-vonának, sok hiába való munkának elejét lehetne venni. Ép ugy, mint a ki okiraton levő aláírását roszhiszemüleg megtagadja, 300 frtig terjedc birsággal sújtható. (Perrendtartás 171. §.) A hagyatéki ügyek gyors befejezése nem tisztán a bírótól függ, itt már a közigazgatási hatóság s a kirendelt kir. közjegyző erélye s ügybuzgósága is dönt, mert ha ezek részéről mulasztás vagy hanyagság forog fenn, a biróság a hosszadalmas eljárásért nem lehet felelős. Köztudomású, hogy a halálesetfelvételi jegyzőkönyvet Budapesten a kerületi elöljáróság köteles felvenni s az elhalálozást tudató halottkémi jelentés vételétől számítandó 8 nap alatt az illetékes kir. járásbíróságnak beküldeni, mert különben esetről-esetre 20 koronáig terjedhető rendbirsággal büntetendő a közigazgatási közeg. (1894. évi XVI. tcikk 20. §.) Ez a sanctio eléggé hathatós szer a közigazgatási közegekre, mert tudomásom szerint vajmi ritkán kerül sor a bírság kiszabására, s e tekintetben késedelem nem igen fordulhat elő. Jóval inkább késlelteti az eljárást az, hogy a tárgyalást a kir. közjegyző sokáig húzza s hogy a gyámhatóság nem hozza meg gyorsan a jóváhagyó végzést. A biróság időközönként sürgeti ugyan a kir. közjegyzőt, meg a gyámhatóságot is, de mindkét helyről az a válasz érkezik, hogy az eljárás még folyamatban van. Hogy a kir. közjegyzők sok ügyben a tárgyalást nem tudják befejezni, ennek részben a felek indolentiája, részben a törvény hiányossága az oka. Előfordul ugyanis, hogy ugyanazon felet 8—10-szer idézi meg a kir. közjegyző s az még sem jelenik meg. Mig a biróság előtti eljárásban ki van mondva, hogy milyen következménye van annak, ha a peres felek bármelyike a szabályszerű idéztetés dacára meg nem jelenik, addig az 1894. évi XVI. tcikk 62 , 63. s 65. §-ai csak arról intézkednek, ha az örökösök közül egy nem jelenik meg a tárgya-