A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 12. szám - A határjárási, mesgyeigazitási és sommás visszahelyezési perekről

46 A JOG A házassági perekben közszerzemény címén megítélt összegre a végrehajtás csak a curiai felbontó ítélet alapján rendelhető el s igy az 1881. évi LIX. t.-c. 48. §-a a házassági perekben nem alkalmazható. (A bpesti kir. Tábla 19U0. febr. 21. 247. sz. a.) Házassági perekben az 1894. évi XXXI. t.-c. által meghatározott, nevezetesen a 99 és 100. ijg-ban szabályozott határidő mulasztása miatt igazolásnak helye nincs, hanem a mulasztás esetleg csak a 83. §. második bekezdésében foglaltak fenforgása esetében ennek bizonyításával orvosolható : ugyanazért tekintettel arra, hogy a 100. §. világos rendelkezése értelmében abban az esetben, ha a 99. íj. szerint az ágytól és asztaltól való különélésre szabott idö letelte után három hónap alatt a házasság felbontása nem szorgalmaztatik. a perben érvényesített ok alapján a házasság felbontása, a 83. §. második bekezdésében foglalt esetek kivételével, többé nem kérhető. IA m. kir. Curia 1900 febr. 13. 67. sz. a i Az ügyvédi jutalomdíj iránti előleges egyezkedés érvényességéhez az 1874 : XXXIV. t.-c. 54. S-a értélmében okirat szükséges, a mely okiratot az alaki természetű s a tartozás ténybeli alapját fel nem tüntető váltó nem pótolhatja. ÍA m. kir. Curia 1900 febr. 14. 1.373. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben A felperes által alperesnek bizományba adott áru alperes tartozásáért, ez ellen elrendelt végrehajtásnál lefoglaltatott és elárvereztetett. Alperes a felperesnek ez által okozott kárt, vagyis az áru teljes értékét már csak azért is megtéríteni tartozik, mert ezt a felperest ért kárt maga alperes okozta az által, hogy a végrehajtás tárgyat képező tartozását annak idején nem fizette ki. Alperes ezen, a k. t 373. §-ából is folyó felelőssége alól nem menekülhet annak folytán, hogy felperest az áru lefoglalásáról értesítette, mert mint bizományos a fentidézett törvényhely értelmében a felperest ért kárt ő maga volt köteles elhárítani. Az, hogy felperes az áru előzetes elárvereztetésébe beleegyezett és a lefoglalt árunak zár alól feloldása iránt folyamatban volt igényperben az elutasító elsóbirósági ítélet ellen felebbezéssel nem élt, nem szolgálhat elegendő indokul arra. hogy alperes az ő mulasztásával okozati összefüggésben lévő egész kár megtérítése alól felmentessék. A szombathelyi kir. törvényszék, mint kereskedelmi bíróság. (1899. május 27. 2,199. sz. a.) <Hungária műtrágya, kénsav és vegyi ipar részv. társ - felperesnek Sz. István alperes ellen 860 frt. tó'ke és jár. iránti perében következőleg Ítélt: A kir. törvényszék a kereseti összegből már megítélt 336 frt. 91 kr. tökét és járulékait meghaladó részösszeg 490 frt 51 kr. tőke és jár. tekintetében felperest keresetével elutasítja és a perköltségeket a felek között kölcsönösen megszünteti, stb. Indokolás: Felperes keresete oda irányul, hogy alperes azon alapon,miszerint a Vasmegyei gazdasági egyesülettől 200 mm. műtrágyát vett át bizományi eladás céljából s ezen 860 frt értékű műtrágya iránt sem a nevezett egyesületnek, sem a B) a. okirat szerint jelentkező engedményese felperesnek el nem számolt, marasztaltassék; felperes a keresetet 827 frt 42^krra leszállította. Alperes beismerte, hogy a 200 mm. műtrágyát, mely 100 mm. suparfoszfátot és 100 mm. Thomas-féle salakot tartalmazott, felperes jogelődjétől bizományi elárusitás végett átvette', továbbá, hogy az emiitett műtrágyából a bizományi ügyletnek rr egfelelőleg 20 72 mm. suparfoszfátot és 7515 mm. salakot eladott s hogy ennek vételára fejében felperest, mint a megbízó engedményesét összesen 336 frt 91 kr. illeti meg. Tagadta azonban, hogy a kereseti összegnek ezt meghaladó részét: 490 frt 51 krt. felperes jogosan igényelhetné, mert az ennek megfelelő műtrágyát alperes el nem adta, hanem a W. Mór által alperes ellen folytatott végrehajtás folyamán lefoglalva lett és elárvereztetett. A kir. törvényszék 1896. évi 12,416 sz. ítéletével alperest az egész leszállított 827 frt 42 kr. tőke és járalékai megfizetésében elmarasztalta. Ezen ítéletet a győri kir. Ítélőtábla a marasztalási összeg 336 frt. 91 krt kitevő része tekintetében helyben hagyta, ezt meghaladó része: 490 frt 51 kr tőke és járulékai tekintetében azonban feloldotta s annak pótbizonyitás utján való tisztába hozatalát rendelte el, hogy az elárverezett 80 mm. műtrágya mily mennyiségű superfoszfátot és Thomas-féle salakot tartalmazott és hogy az alperes által eladott 95.87 mm. és az elárverezett 80. mm. műtrágyán kívül fennmaradó 24.13 mm. műtrágyával mi történt ? A pótbizonyitás ez irányban nem vezetett eredményre azon okból, mert mint a folytatólagos bizonyítási eljárás során kihallgatott S. József eskü alatt tett tanúvallomásából megállapítható, az árverésen eladott műtrágya nem felmérés utján becsültetett meg, hanem annak mennyisége hozzávetőleges becslés által állapíttatott meg. A kir. torvényszék annak tekintetbe vételével, hogy az elárverezett műtrágya mennyisége a végrehajtás alkalmával fel nem méretett, hsnem csak hozzávetőleges becslés utján állapitatott meg, hogy a megbízó felperes semmivel sem tudta igazolni, de határozottan nem is állította, miszerint a bizományos alperes a töle eladás végett átvett öszszes 200. mm. műtrágyából az általa eladott 20.72 mm. superfoszfát és 75.15 mm. Thomas-féle salakon kivül még több műtrágyát is eladott volna, az 1893 : évi XVIII. tcikk 215 S-ával a váltó-eljárásra is kiterjesztett 64 §-a értelmében saját meggyőződése alapján tényként megállapítja, hogy W. Mórnak alperes ellen vezetett végrehajtás folyamán az alperes által el nem adott 104.13 mm. műtrágya foglaltatott le és árvereztetett el és hogy abban az alperes által átvett 100 mm. nyersfoszfát és 100 mm Thomas-féle salakból 95.87 mm. műtrágya eladás után fennmaradó 79.28 mm. superfoszfát és 24.85 mm. Thomas-féle salak benfoglaltatott és árverés utján el is adatott. Miután a bizományos a bizományiügylet természeténél fogva, s mint a kereskedelmi törvény 368, 373. és 379 §-aiból kitűnik, a megbízótól bizományi eladás végett átvett áruk tulajdonjogát nem szerzi meg, hanem azok, a míg a bizományos által el nem adattak, a megbízó tulajdonát képezik, a bizományos a megbízótól oly kárért vonható csak felelősségre melyet a rendes kereskedő gondosságával elháríthatott volna; azon körülmény pedig, hogy a bizományos alperesnél elhelyezett áruk egy része, melyeket a bizományos el nem adhatott, a bizományos ellen vezetett végrehajtás folyamán lefoglaltatott és elárvereztetett, alperes felelősségét meg nem állapítja, mert felperes maga beismeri, hogy arról öt a foglalás megtörténte után értesítette; miután továbbá felperesnek a foglalás által sértett érdekeit joga volt igénykereset utján érvényesíteni s ezen jogával élt is, az igényper kedvezőtlen eldőltéért azonban alperest felelősség nem terheli, ennélfogva felperest a kereseti összegnek el nem bírált része tekintetében keresetével elutasítani kellett stb. stb. A győri kir. ítélőtábla (1899 október 4. 1765. sz. a.) következőleg ítélt. A kir. itélő-tábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja stb. stb. Indokok. A kir. itélő-tábla elfogadta az elsőbiróság indokait, és az ítéletet azok alapján és még azért is helybenhagyandónak találta, mert a kereskedelmi törvény 373, 374. és 379. §-ai értelmében a bizományba adott áruk a megbízó tulajdonát képezvén, felperesnek, mint megbízónak az alperestől a bizományba adott áruk vételárát, mint ilyent követelni jogában nem áll, mint kártérítés pedig a követelt összeg azért nem ítélhető meg részére, mert az általa bizományba adott áruknak 490 frt. 51 kr. értéknek megfelelő része nem alperesnek, hanem a felperesnek saját hibájából lett tulajdonából elvonva, a mennyiben a periratok szerint bizonyítva van, hogy felperes alperes által az akkor még tényleg meglevő árukra vonatkozó jogának érvényesítésére felhivatott, ő azonban az alperesnél lefoglalt bizományi áruknak előzetes árverésébe beleegyezett és ezzel annak bizonyítását hogy a lefoglalt áruk a bizományba adottakkal azonosak, már előre lehetetlenné tette, mert továbbá, mikor a foglalható hitelező az árukat azok bizományi minőségének kimutatása esetén igényper nélkül is hajlandó volt a zár alól feloldani,a helyett,hogy azt megtette volna, az áruk vételára iránt indította meg alperes ellen a pert, mert végül a tulajdoni igényperben hozott első bírósági Ítélet ellen, a melyben épen azért lett pervesztes, nert az általa indított fizetési kereset folytán őt az első biró tulajdoni igényétől elállottnak tekintette, jogorvoslattal nem élt és ezen mulasztása által ennek az ítéletnek felülbírálását lehetetlenné tette. A m. kir. Curia (1900. február 21. j,320. sz. a j következő ítéletet hozott: Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával alperes köteles 15 nap és végrehajtás terhe alatt a már jogszerűen megítélt összegen (336 frt 91 kr.) felül még további 981 korona 2 fillér tőkét, ennek kamatát és a perköltséget felperesnek megfizetni stb. Indokok: Az elsőbiróságok ítéleteinek indokolásában helyesen előadott tényállás szerint megállapítást nyervén az, hogy a felperes által az alperesnek bizományba adott műtrágyának 104-13 kgmnyi és 490 frt 51 kr. = 981 korona 2 fillér értéket képviselő része, az alperes tartozásáért az ellene W. Mór javára foganatosított végrehajtásnál lefoglaltatott és elárvereztetett, az alperes felperesnek ez által okozott kárt vagyis elárverezett műtrágya teljes értékét már csak azért is megtéríteni tartozik, mert ezt a felperest ért kárt az alperes maga okozta az által, hogy a végrehajtás tárgyát képező tartozását annak idején nem fizette ki, a minek az lett a következménye, hogy az ő ki nem egyenlített tartozása miatt a felperes tulajdonához tartozó műtrágya lefoglaltatott és elárvereztetett, és mert alperes ezen a keresk. tórv 373. i?-ából is folyó ielelőssége alól nem menekülhet annak folytán, hogy felperest a műtrágya lefoglalálásáról értesítette, és pedig annyival kevésbbé, mivel ő mint bizományos a fentidézett torvényhely értelmében a felperest ért kárt ö maga volt köteles elhárítani, a minek a fenforgó esetben csak ugy tett volna eleget, ha a végrehajtás tárgyát tevő tartozásának kifizetése által a lefoglalás feloldását kieszközölte volna és mert az, hogy felperes a műtrágyának előzetes elárvereztetésébe beleegyezett és a feíoglalt műtrágyának zár alól feloldása iránt folyamatban volt igényperben az elutasító elsőbirósági Ítélet ellen felebbezéssel nem élt, nem szolgálhat elegendő indokul arra, hogy alperes az ő mulasztásával okozati összefüggésben levő egész kár megtérítése alól felmentessek. Alperest ezekből folyóan mindkét alsó bíróság Ítéletének megváltoztatásával, a felperesnek okozott kár teljes megtérítésében, vagyis az elárverezett műtrágya nem vitás értékének teljes összegeben es kamataiban és mint pervesztest az okozott összes költségben is marasztalni kellett.