A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 11. szám - A végrehajtási törvény reviziója - Az 1893: 18 t.-c 27. §. 3. pontja

A JOG 87 hiányos eljárása, vagy mulasztása, általános perjogi elvek szerint is csak annál nem érdekelt biró által pótolható megfelelően. Ekkép a felhozott érvekre tekintettel, nyilvánvalónak kell venni, miszerint a törvényhozás a 262. §. szerint valósággal nem is célozhatta a nyomozás kiegészítésének a vádirat beadása után elrendelését, hanem csak magának a nyomozásnak elrendelését, azokban a kivételes és ritkán előforduló esetekben, a mikor a kii. ügyészség bűnvádi nyomozás tartása nélkül, közvetlenül vádirat beadását tartotta indokoltnak, például sikkasztásnak tekintendő bűncselekményeknél, melyekben rendszerint a végrehajtási iratok is alapul szolgálhatnak a vádirat beadására. Vélekedésem szerint nem hozható fel eredményesnek e részben az az általam már ösmert ellenvetés sem, hogy a nyomozás vagy a vizsgálat, illetve a vizsgálatnak kiegészítése rendszerint a vádirattal szemben annak meggyö.igitésére törekvés, vagyis a vádirat elleni kifogásból folyólag rendeltetvén el, indokolatlan lenne a nyomozással befejezett ügyekben a vizsgálatnak elrendelése, holott a megrendelendő póteljárás a terhelt javára a vádirat elutasítására s az eljárás beszüntetésére vezethet, mert hiszen ugyanezt eredményezheti a vizsgálat is; továbbá mert az ügy különben is perjogi állása szerint méltatandó s azzal az a terhelt nem hozatik súlyosabb helyzetbe, aki ellen már vádirat adatott be. hogy annak érdemi elintézése előtt, ellene a vizsgálat rendeltetik el, tehát a vádirat beadásával szemben ügye kisebb jelentőségű állapotba helyeztetik vissza. A végrehajtási törvény reviziója. Irta : Dr. KÖNIG VILMOS bpesti ügyvéd. Egyszerre mozdult meg a közönség és az ügyvédi kar és nézeteik abban találkoztak, hogy a végrehajtási törvény revisióját továbbra elodázni már lehetetlen. Az eljárás nyomasztóan drága volta vetette felszínre a kérdést, de a jogász e jelenségnél meg nem állhat és mélyebben keresi a bajok forrását. Mi is ma a végrehajtási eljárás? Egy vakon fungáló apparátus, mely irgalmatlanul szétzúz mindenkit, aki a gépezet közelébe sodortatik. A gép nem ismer kíméletet, mozgásba hozatott, tehát dolgozik, ész és cél nélkül felaprítja az existenciákat és meg nem áll addig, a mig azokat porrá nem őrölte. És mi volna célja a végrehajtási funktiónak? Kényszeríteni a teljesítésre azokat, akik a birói hatalom parancsaina; ellenszegülnek. Azokat, a kik képtelenek erre, józanul nem lehet egy bánásmódban részesíteni az előbbiekkel. Hogy azt mégis teszi, ez a végrehajtási eljárás alaphibája. De már halljuk az ellenvetést, hogy ez theoria, mely a praxisban okos megoldásra nem számithat. Én az ellenkezőt áliitom. Ha a hivatalnok, a kisiparos vagy a munkás adósságot csinált és fizetni nem tud. azon van, hogy hitelezőjét egyességre bírja ; ha a hitelező nem engedélyez fizetési haladékot vagy részleteket, ugy az adósból végrehajtást szenvedett lesz. A helyzet itt a következő : Az adós vagyonából a hitelező kielégítést nem nyerhet, de a hitelező pressiot gyakorol, mert a végrehajtást szenvedett ragaszkodik kevés holmijához és a kisadós igyekszik fizetni részleteket, melyeket a hitelező most már elfogad. De a végrehajtási lépések sűrűbben és sűrűbben ismétlődnek, minden részfizetés ujabb adosságcsinálással végződik, jönnek más foglalások és a végeredmény az. hogy a hitelező alig kapja meg költségeit, a kis berendezés vagy szerszám árverésre keiül és a végrehajtást szenvedett most már százakra menő adóssággal túlterhelve bujkál a végrehajtások elől, sőt némelykor munkakerülő lesz, mert nem akar hitelezőjének dolgozni. Mi hozható fel a mellett, hogy ennek igy kell lennie ? Mi szólhat a mellett, hogy ezek a becsületes kis existenciák gazdaságukból kidobassanak és a meddő tétlenség lejtőjére szoritassanak. Csak egy szól emellett: a jogászok indolentiája és a megszokott formákhoz való ragaszkodásuk. Naponként feljajdul bennünk a lelkiismeret és azután üres jelszavakkal megnyugtatjuk magunkat. De ha már annyi hatalmat adtunk a bírónak, miért ne adhassuk meg neki azt a jogot is, hogy az adós kereseti és vagyoni viszonyainak megfelelően a fizetést részletekben is megengedhesse? Ha a hitelező saját érdeke ellenére tönkre akarja tenni adósának existentiáját, miért kelljen az államnak őt esztelenségében segíteni ? Ha az adós megjelenik a biró előtt és azt mondja: felfedezem vagyonomat, akarok fizetni, de csak igy birok fizetni, ugy legyen megadva a bírónak az a jog. hogy maga szabjon fizetési határidőket. Ezt a szegények védelmére reclamá!om, azok részére, akik többnyire a legveszélyesb hitelt: a fogyasztási hitelt kénytelenek igénybe venni és azért a biró fentjelzett jogát megszorítanám a peres összeghez képest, mely például 100 koronát felül nem haladhatna. Természetesen nem kívánnám érinteni a kereskedők kötelezettségeit, ezek ily védelemre nem is szorulnak, mert rendelkezésükre áll a fizetésképtelenség deklarálásának és a csődeljárásnak beneficiuma. Hisz az éppen a különös jogfejlődésünkben, hogy a mint a nagy vagyon, ugy a nagy adósság is sokkal természetesebb és józanabb szabályozást talált mint a kis vagyon és a kis adósság is a melyek pedig a társadalom legnépesebb rétegeit érintik. A szükséges kivételeket különben nem is akarom részletesen felsorolni; én csak az elvet kívántam jelezni. Igy lehetne elejét venni a legszomorúbb végrehajtásoknak ; éppen azoknak, melyek legigazságtalanabbak és melyek miatt legkevésbbé indokolt és érdemes, hogy az adósokat a költségteher alá temessük. A hitelező emiatt pedig nem panaszkodhatnék, mert ez az eljárás éppen ugy szolgál az ő védelemre méltó céljának, a mint szolgál az adós érdekeinek. Áttérve a végrehajtási törvény azon hiányaira, amelyek az eljárást megdrágítják, már annak megkezdésekor szembeötlik az, hogy a végrehajtás iránti kérelmet rendszerint 3 példányban kell beadni. Az eljárás a végrehajtást rendelő végzés alapján indul, mire való tehát az a sok példány, melyet senkisem tekint meg. A bírósági végzés alapjául szolgáló egy kérvényen tul a többi példány hiába való költség és munkaszaporitás. A végreh. törv. 84. § a szerint csupán a közpénztárból felvehető követelés eltiltásánál mellőzendő a kiküldött kirendelése és ilyen esetben maga a bíróság eszközli a letiltást. Ezt az intézkedést feltétlenül ki lehetne terjeszteni minden letiltásra. Nincs értelme ann:ik a hármas 'procedúrának, hogy a kiküldött tiltsa le a követelést, hogy ezt a bíróság jóváhagyja és csak azután hozza meg a kiutaló végzést. Itt a költség rendesen horribilis arányokat ölt, mely még fokozódik, ha először biztositásilag és csak azután kielégitésileg tiltatik le követelés. Mélyen menő reformra szorul azingókra vezetendő végrehajtás. A végrehajtási actus, mely rendesen összeírásból és becslésből áll, valósággal komédia. Jogtörténeti rejtély lesz majd egykoron, hogy a becsüs, a ki irni és olvasni is tud, miért ne végezhetné az összeírást, vagy pedig az összeíró közeg miért ne eszközölhetné a becslést ? De hát a mai jog nem nélkülözheti a komédiát és igy a végrehajtásnak bizottságilag, kellő feltűnés és felvonulás mellett kell történnie ! A végrehajtás általi Összeírás és becslés különben legtöbb esetben kikerülhető volna. Egyszerűen meg kell engedni a marasztalt félnek, h^gy ingó vagyonát a bíróságnak bejelenthesse, mire ez a vagyont bíróilag zár alá vettnek jelentheti ki. Hamis bejelentések ellen büntetőjogi védelmet kell statuálni, a vagyon eltitkolása ellenében pedig felfedező eljárás volna helyén. E mellett meg lehet adni a hitelezőnek azt a jogot, hogy személyesen ellenőrizhesse a bejelentés helyességét és esetleg kényszer öszzeirást kérhessen, melynek költsége azonban csak akkor terhelné a végrehajtást szenvedettet, ha az adós vagyonbejelentése valótlannak bizonyult. Ezzel kapcsolatban egyszerüsithetők a felülfoglalások és az igényperek. A végrehajtató kötelességévé kell tenni azt a bejelentést, melynek alapján a bíróság hivatalból felülfoglaltnak jelentené ki a mai zár alatt levő ingókat. Ujabb összeirás csakis ujabb alap kijelölése esetén volna elrendelendő. Az igényperek ismétléseinek pedig elejét lehetne venni, ha a már egyszer meghozott Ítéletnek rövid uton való kiterjesztését engednők meg, amennyiben végrehajtató nem igazol az itélet megváltoztatására alkalmas uj körülményeket. Ennek a kérdésnek célirányos szabályozása már azért is rendkívüli fontossággal bír. mert ilyképen tetemes munkaerőt lehetne felszabadítani teljesen meddő munkateher alól. A beneficium competentiae igazságos szabályozása a jog legnehezebb problémái közé tartozik. Erre még lesz alkalmunk visszatérni. Az 1893: 18 t.-c 27. §. 3. pontja. Irta: Dr. CSAPLAKY LIPÓT b.-ujfalui kir. jbiró. A kir. törvényszékek mint polgári felebbezési bíróságok elvi jekntőségü határozatai — különös tekintettel arra — hogy a sommás perek 9/, 0-ed része ott n} eri végbefejezését. — igen nagy figyelmet érdemelnek, — különösen pedig oly tanács határozatai, a melynek tagjai kiváló jogászok és határozataik a jogtudomány magas színvonalán állanak. Ritkán van alkalom a perlekedés terén iz 1893 : 18. t.-c. 27. §. 3. pontjának alkalmazására, még ritkábban annak felsőbb bíróság általi magyarázatára ; ily eset fordult elő a napokban egy igen jó és hires felebbezési tanácsnál. Nem tartom érdektelennek e határozat közlését egyrészt azért, hogy eset-