A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 10. szám - A bűnvádi perrendtartás 525. §-áról

38 A JOG érdekeletlen tanúnak nem tekinthető. De a kérdéses körülményből még annak bizonyított volta esetén sem lehetne azt következtetni, hogy B. Ignác azzal a céllal kötötte meg az ügyleteket, hogy az azok lebonyolításából származható hasznot a maga részére vegye igénybe; mert a kötött ügyleteknek az igazgatóság többi tagjai előtti eltitkolása a társasági ügyvezetés módjában az igazgatóság tagjai közt felmerült véleményeltérésnek is lehetett következménye. Ily véleményeltérés fennforgásának lehetőségére mutat az a körülmény, hogy felperes végirati előadásából és F. Arnoldnak a W. a. kérdőpontok 4. kérdésére adott válaszából kitűnik, hogy egy korábbi alkalommal kötött hasonló természetű kötésből folyó jogokat és kötelezettségeket B. Ignác más igazgatósági tagok kívánatára a maga személyében átvette. Az a körülmény pedig, hogy B, Ignác más igazgatósági tagoknak korábban nyilvánított véleménye ellenére ujolag hasonló természetű ügyleteket kötött, B. Ignác felelősségét csak akkor állapítaná meg, ha ő ily ügyletek kötéséből alapszabályszerü igazgatósági határozattal eltiltatott volna, a minek megtörténtét íelperes nem is állítja, de a jelen perben döntőnek nem tekinthető, mert abban az irányban, hogy B. Ignác a kérdéses ügyleteket a keresetben állított visszaélés célzatával kötötte, bizonyítékot nem képez. A 87,17(1/96. sz. a. levő számlajegyzőkönyvből kitűnő az a körülmény, hogy a G—L. a. kötéseken alapuló ügyletek közül a társaság könyveibe csak a H) a. kötésen alapuló ügylet van elkönyvelve, könyvelési szabálytalanság ugyan, de szintén nem tekinthető bizonyítéknak abban az irányban, hogy B. Ignác a kérdéses ügyleteket a keresetben állított visszaélés célzatával kötötte, mert az ügyletekről nem egyedül B. Ignác birt tudomással és mert felperes nem is állította, hogy a könyvelés intézése egyedül B. Ignác feladata volt. Nem képez bizonyítékot ebben az irányban az a körülmény sem, hogy B. Ignác a kérdéses kötésekre vonatkozó levelezés egy részét magánál tartotta és őrizte, mert F. Arnoldnak a 6-/. a. kérdőpontokra adott feleleteiből kitünőleg nincs bizonyítva, hogy B, Ignác a kötésekre vonatkozó összes irományokat magánál őrizte és mert felperesnek az A/, a. megállapodás II. c) pontjából kitünőleg tudomása volt arról, hogy B. Ignác a társasági ügyekre vonatkozó iratok egy részét magánál tartotta őrizetben és igy ebből a körülményből visszaélési szándék fennforgására nem lehet következtetni. Nem képez bizonyítékot a felperes által vitatott visszaélés fennforgására vonatkozólag az a körülmény sem, hogy B. Ignác a kötésekből eredő kötelezettségekre P. Dánielnek két alkalommal 2000—2000 frtot fizetett, mert B. Ignác, aki ezt az összeget az ő előadása szerint az évi mérleg rosszabbodásának elkerülése végett ideiglenesen fizette ki és felperestől külön perrel visszaköveteli, a fizetést nem saját nevében, hanem a társaság nevében teljesítette és mert B. Ignácnak a keresetben vitatott visszaélésre irányuló célzatát nem abból lehetne következtetni, hogy ő a társaság nevében fizetést teljesít, hanem abból, ha a társaság javára eső nyereséget a saját nevében felveszi, vagy ennek felvételét megkísérli, a minek megtörténtét felperes nem bizonyította. A 84,146/96. sz. a. meghallgatott szakértők részletesen indokolt egyhangú véleménye szerint nem lehet megállapítani azt, hogy a G—L. a. kötlevelek szerint létrejött ügyletek tőzsdei játék-ügyletek voltak, és nem zárható ki az, hogy azok a felperes társaság rendes üzleti köréhez tartoztak és igy nincs bizonyítva, felperesnek az a kereseti állítása sem, hogy a kérdéses ügyletek csupán tőzsdei speculatió céljából köttethettek. E szerint sem az ügyletek természetéből, sem B. Ignácnak az ügyletek kötésekor, illetve a kötlevelek aláírásakor tanúsított eljárásából sem B. Ignácnak további eljárási módjából nem lehet arra következtetni, hogy B. Ignác szándéka az volt, hogy a kötött ügyletekből eredhető hasznot mágáévá tegye. Minthogy pedig felperes nem is állította, hogy B. Ignác a G—L. a. kötlevelek szerint létrejött ügyletekből folyó nyereséget a saját részére felvette és a felperes társaság előtt eltitkolta és minthogy a felperes társaság nevében az alapszabályszerü cégjegyzéssel kötött ügyletekbői folyó jogok és kötelezettségek a társaságot illetik és terhelik, és minthogy e szerint nincs bebizonyítva a kereset alapjaként előadott az az állítás, hogy B. Ignác a kérdéses ügyleteket a társaság cégével visszaélve a saját céljaxa kötötte, ennélfogva a kereseti kérelemnek azt a részét, hogy az A7. a. szerződés III. pontjának érvénytelenítésével B. Ignác az e pont alapján felvett 5,000 frt visszafizetésére köteleztessék, mind azt a részét, hogy a felperes társaság által a G—L. a. kötlevelek szerint kötött ügyletek lebonyolításánál fizetett 1,014 írt 07 kr tőkének és járulékainak megtérítésére köteleztessék, alaptalannak kellett tekinteni. Felperesnek az a végiratbeli előadása, hogy a kérdéses kötéseknek az üzleti mérlegből való kihagyása abban az esetben, ha azok a felperes társaság részére köttettek, a K. T. 218. §. 3. pontjába ütköző hamis mérleg készítésének esetét állapítja meg, még bizonyított volta esetén sem volna döntő, mert felperes keresetét nem erre a körülményre, hanem a felperesi céggel történt visszaélésre alapította és mert a per adatai a K. T. 218. §. 3. pontjába ütköző cselekmény fennforgásának megállapítására nem elégségesek, Xem volna a kereseti kérelemnek hely adható abban az esetben sem, ha a kereseti előadás ugy értelmeztetnék, hogy B. Ignác vétkessége abban áll, hogy a többi igazgatók tudta nélkül u G. L. a. kötlevelek szerinti és a társaságra nézve veszteséggel járó ügyleteket kötötte, mert felperes nem bizonyította, hogy B. Ignác a kérdéses ügyletek kötése által a részére az alapszabályok, vagy az igazgatóság határozata által kiszabott hatáskört túllépte és rrert az a körülmény, hogy B. Ignác más igazgatósági tagoknak egy korábbi esetben nyilvánított véleménye ellenére kötötte a kérdéses ügyleteket, magában véve azért nem állapítja meg azt, hogy B. Ignác az uj ügyletek kötésénél hatáskörét túllépte, mert a kérdéses ügyletek a fentemiitett szakértői vélemény szerint a társaság üzletkörén kivül nem esvén, ily ügyletek ujabb megkötésére vonatkozó tilalom csak alapszabályszerü igazgatósági határozattal lett volna hatályosan megállapítható. Ennélfogva a «Kisbér-füzitői egyesült gyári részvénytársaságit mint felperest 60,100/92. sz. a. indított keresetével elutasítani stb. kellett. II. A komáromi kir. törvényszéknél 7,171/94. sz. a. keresethez A-/, a. csatolt okirat tanúsága szerint az e perben és a 67,207/94. sz. a. perben felperesként fellépő -Belvárosi takarékpénztár részv.-társ.>-ra engedményezte azt a 10,000 frtnyi het évi részletben fizetendő tőke követelést, a mely az I. pont alatt emiitett 60,100/92. sz. a. keresethez AV. a. csatolt okirat III. pontja szerint az ő javára a Kisbér-füzitői gyári részv.-társ. által fizetendőleg kiköttetett. Minthogy pedig a most emiitett és a jelen két perben alperesként szereplő < Kisbér-füzitői Részv.-társ.-nak» az I. pont alatt emiitett kifogásaival szemben B. Ignácnak az emiitett okirat III. pontjából származtatott követelése fennállónak kimondatott és minthogy a Kisbér-füzitői egyesült gyári részv.-társ. a két esetben érvényesített követelés fennállása ellen a jelen perekben egyéb kifogást nem tett, és azok összegét és lejáratát nem kifogásolta, ennélfogva a Kisbér-füzitői egyesült gyári részv.-társaságot, mint alperest a Belvárosi takarékpénztár részvénytársaság, mint felperes javára a komáromi kir. törvényszék előtt 7,171'93. sz. a. indított keresetben követelt 5,000 frt és a 67,204/94. sz. a. keresetben követelt 5,000 frt, összesen 10,000 frt tőke és ennek stb. stb. kamata stb. fizetésére kötelezni kellett. A budapesti kir. ítélőtábla (1898. augusztus 30-án 618. sz. a.) következőleg itélt: A kir. itélő-tábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja, stb. A m. kir. Curia (1900. január 30-án 1,198. sz. a.) következőleg itélt: A másodbiróságnak Ítélete, a mennyiben a Kisbér-füzitői egyesült gyári részv.-társ. felperes B. Ignác alperes ellen indított keresetével 1,014 frt 07 kr követelés erejéig elutasittatott s ugyanő ezen alperes részére 531 frt perköltségben marasztaltatott, megváltoztattatik s B. Ignác alperes arra köteleztetik, hogy a nevezett gyári részv. társ.-nak 1,014 frt 07 kr. résztőkét és ennek kamatait 15. nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizesse s a perköltség ezek között a felek között kölcsönösen megszüntettetik. Egyébként a másodbiróság ítélete, a mennyiben a felperes gyári részv.-társ. az Aj. a. szerződés érvénytelenítése s az annak alapján az alperes által felvett 5,000 frt tőke és kamata, valamint a tőzsdebiróság előtt lefolyt perben megítélt 47 frt 4i."kr. költség erejéig elutasittatott s ugyanő a Belvárosi takarékpénztár részv.-társ. mint felperes részére az ez által ellene indított egyesitett kereset alapján 10,000 frt. tőke és kamata, valamint 458 frt perköltség megfizetésére köteleztetett, helybenhagyatik, stb. stb. Indokok: A perben felmerült adatok szerint B. Ignác alperes abban az időben, a mikor a Kisbér-füzitői egyesült gyári részv.-társaság vezérigazgatója volt, a társaságnak cége alatt P. Dániel bizományos követelése mellett több oly tőzsdei szállítási ügyletet kötött, a melyeknek a felperes társaság könyveiben nyoma nincs. A perben kihallgatott szakértőknek a felperes társaság könyveinek átvizsgálása alapján előterjesztett véleménye szerint ugyanis a felperes által a G—L. a. kötlevelek szerint a társaság cége alatt 1891. évnek végétől 1892. év március hó elejéig P. Dániel követelésével egymásután több ezer m.-mázsa különböző nemű gabona vétele és eladása iránt kötött tőzsdei ügyletek közül csak a H/L a. kötlevél alapján az N/. a. elszámolásban kitüntetett 36 frt veszteség van a fuvarozási számlán elkönyvelve, mig a többi kötlevélcn alapuló ügyletre nézve sem azoknak megkötése, sem lebonyolításuk végeredménye elkönyvelve nincs ! Már pedig ezek az ügyletek a P. Dániel által M/.—Q/. a. kiállított elszámolások szerint még mielőtt alperes az A', a. szerint 1892. év augusztus 2-án a felperes társaság kötelékéből végképen kilépett, a társaság terhére több ezer frtra rugó jelentékeny összegű veszteséggel bonyolittattak le. De P. Dániel tanúnak vallomása szerint B. Ignác abban az időben nemcsak a G/.—L/. a. ügyleteket, hanem ezeken felül még több hasonló tárgyú ügyletet is kötött a felperes társaság cége alatt, a melyek közül több jelentékeny összegű nyereséggel bonyolittatott le s a nyereséget rendszerint meg is küldötte a társaságnak. A szakértőknek véleménye szerint azonban ezek az üzletek nincsenek elkönyvelve, s a P. Dániel által nyereség fejében megküldött összeg sincs a könyvekbe vezetve. A felperes társaságnak az időbeni hivatalnokai közül F. Arnold és Sz. Albert lanu vallomása által az is bizonyítva van, hogy az alperes egy izben a társaság pénztárnoka utján a társa-