A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 9. szám - Bolgár igazságügy. 1898-1899. [5. r.]

A JOG óvása végett kártérítésül köttetett ki arra az esetre, ha az alkalmazott hasonló gyárba belép, ugy a gyáros bizonyítani tartozik, hogy a megtörtént belépéssel tényleg sérelmet szenvedett üzleti érdeke, vagyis az az érdek, amelynek biztosítására a kötbér kiköttetett. (M. kir. Curia. 1900. január í. 3.520/99. sz. a.) A házastársaknak a házasság tartama alatt egymással szemben személyüktől elválaszthatlan oly jogaik és kötelezettségeik vannak, melyek felett a bíróság házassági perekben köztekintetekböl hivatalból őrködni tartozik. A házastárs személyéhez kötött jogok hivatalból való védelme megköveteli, hogy a házasság felbontására irányuló per, az alperes házastárssal szemben ennek személyes perbe vonásával vagy felhívásával kezdődjék ; az alperes meghatalmazott utján való perbeidézésének tehát házassági perekben rendszerint helye nem lehet : ennélfogva a perek vitelére és birói első végzések elfogadására feljogosító altalános meghatalmazás által sem nyerhet a meghatalmazott jogot arra. hogy a házasfél családi állásának megváltoztatására irányuló ily perben, a félnek előzetes értesülése előtt meghatalmazottnak tekintessék. (A bpesti kir. tábla 1903. január 31. :!í8'900. sz. a.) Általánosan elfogadott jogszabály az, hogy azoknak az eseteknek kivételével, a melyekben törvényes szabály a jogügylet érvényessegét az előirt alakszerűséghez köti, a felek jogviszonyaik feltételeit bármely alakban szabadon állapithatják meg és a törvényben meghatározott eseteken kívül a szerződés minden lényeges kellékét magában foglaló szerződés érvénye annak írásba foglalásától csak akkor tehető függővé, ha magok a felek a szóbeli megállapodás érvényét kifejezetten annak írásba foglalásához kötötték, i A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1900. január 18. 1 G. 555/99. sz. a.) Altalános jogszabály, hogy az örökség csak az örökhagyó elhaltával nyilik meg és az örökös végrendeleti öröklés esetétében is csak ahhoz a vagyonhoz szerez jogot, mely az örökhagyó elhaltakor annak a hagyatékában maradt, a miből következik, hogy az örökösök a nekik szánt és a végrendelkező birtokában levő vagyonra annak az életében semminemű igényt nem támaszthatnak. A végrendelkező a vagyona feletti rendelkezésében élők között a végrendelet által gátolva nincsen akkor sem, ha házastársával közös végrendeletben intézkedett, mivel a végrendeletnek közös volta egymagában a végrendelkezőknek egyikét sem korlátozza abban, hogy saját vagyona fölött élők között szabadon rendelkezhessen. (A m. kir. Curia 1899. november 22. 5.501/99. sz. a.) Végrendeleti öröklést meg lehet állapítani abban az esetben is, ha a végrendelet fel nem található, de alaposan fel lehet tenni, hogy azt az semmisítette meg az örökhagyónak halála után, a ki törvényes örökösödésre van hivatva. Ilyen esetben fel kell tenni, hogy a végrendelet birt a törvényes kellékkel. (A m. kir. Curia 1899. november 22. 1.647/99. sz. a.) Jövőben eszközlendő ajándékozást tartalmazó Ígéret az ígéretet tevő részéről mindig megmásítható és ennélfogva nem tekinthető olyan kötelezésnek, a melyből jogok és kötelezettségek származnak. (A m. kir. Curia 1899. november 30. 3,255/99. sz. a.) ; ' A telekkönyvi rendtartás gg. §-a, valamint a 45. számú curiai polgári döntvény értelmében az előjegyzett zálogjog kitörlése az igazolás elmulasztása alapján el nem rendelhető, ha az előjegyzést kérő fél a telekkönyvi rendtartás 99. §-a értelmében tartott tárgyaláson kimutatja, hogy a törlési kérvény beadását megelőzőleg az igazolási, vagy a jog érvényesítése iránti keresetét az illetékes bíróságnál megindította. (A m. kir. Curia 1899. november 23. 5,161/99. sz. a.) Másnak földjén az átjárásnak időnként, vagy alattomosan, vagy a tulajdonos szívességéből és elnézéséből való használata szolgalmi jog jellegével nem bir és az ilyen átjárás — bármily hosszú időn át gyakoroltatott is szolgalmi jog szerzésére elbirtoklás cimén alapul nem szolgálhat. Ha az önállóan perbevont alperesek együtt védekeznek is mégis csak a perköltségben marasztalhatók egyetemlegesen. (A m. kir. Curia 1899. november 15. 2.057/99. sz. a.) A vételügyletnek oly kikötései, melyekre nézve az eladó fél is érdekelt, annak perben állása nélkül elbírálás tárgyát nem képezhetik. Az eladó az eladott ingatlant jogosan visszakövetelh eti, ha a vevő a tulajdon ellenértékét nem szolgáltatta és arra per utján sem szorítható. (A m. kir. Curia 1899. noveml>er 15. 3,808/99. sz. a.) Az I58I : LIX. t.-c. 69. Í;. 2. pontja alapján kért perújításnak az előfeltétele az, hogy az alapperbeli marasztalásnak alapul szolgált tényállás megdöntésére alkalmas uj bizonyíték már az ujitott keresetben hozassék fel. A m. kir. Curia 1899. november 21. 819'89. sz. a.) Ha a telekkönyvi hatóság nem a telekkönyvi rendtartás II. részében szabályozott kérvényi ügyuton járt el, hanem az előző bizonyítási eljárás megtartása után az 1868: I. t.-c. 22. S-anak hasonlatos rendelkezésére alapítva hozta meg határozatát uev az eljárás ily nemében a költség megállapításának lehetőség kizárva nincsen. (A m. kir. Curia ÍS99. november 23. 5,824/99. A végrendelet megtámadásának előfeltételét képezi a kere seti jogosultság igazolása. Ha a végrendelkező tud Írni és olvasni, ugy végrendelete meg nem semmisíthető abból az indokból, hogy azt nem az ala irt tanuk egyike, hanem a végrendelkezésnél szinten közreműködött de tanúi minőségében az okiratot alá nem irt egyen olvasta fel. lA m. kir. Curia 1899. november 23. 3,961/99. sz. a.) Ha a telektulajdonos zálogjogot engedélyezett váltótartozásának fedezésére, az a bekeblezési illeték és a tökekamatado iránti igénynek biztosítására ki nem terjed, mert ez nem járuleka a váltószerződésnek. (A m. kir. Curia 1899. november 16. 3,8i9'99. sz. a.) A bírák és bírósági hivatalnokok felelősségéről szóló 1871 VIII. t.-c közigazgatási tisztviselők irányában nem alkalmazható. Az 1886: XXIII. t.-c. 9. §-ában foglalt azon intézkedés által, hogy a fegyelmi bíróság határozatában a marasztalt ellen okozott károk megtérítése iránti felelősség is megállapítandó, a fegyelmi vétségben marasztalt nem lehet elzárva attól, hogy a polgári biróság előtt érvényesítendő kártérítés iránti perben azt a lényeges és döntő körülményt is vitathassa és kimutathassa, hogy a terhére rótt fegyelmi vétség a követelt kártérítéssel részben vagy egészben van-e és minő okozati összefüggésben. (A m. kir. Curia 1899. október 10. 1,855/99. sz. a. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben A biztosítási ajánlati lapnak bármily íróeszközzel történt kitöltése az ajánlat megtételét nem érvénytelenítheti; az ügynök pedig az esetben, ha az ajánlattevő az aláirt ajánlati lapot k itöltetlenül adja át a biztosítást közvetítő ügynöknek, az ajánlat kitöltésére nézve az ajánlattevő fél megbízottjának tekintendő. A kt. 46S. §-a szerint a biztosítási ügylet érvényességéhez írásbeli szerződés szükséges, a miből következik, hogy a biztosítást felvevő ügynökkel történt szóbeli megállapodások figyelembe nem jöhetnek és azoknak tanúvallomásokkal való bizonyítása sem engedhető meg. Az írásbeli szerződéssel egyenlőnek tekintendő a biztositóhoz beküldött és az által elfogadott és könyveibe bevezetett írásbeli ajánlat; ez pedig megtörténtnek tekintendő, ha a biztosító az ajanlatot annak vételétől 48 óra alatt vissza nem utasította, A budapesti kir. törvényszék (1898. évi július hó 13-án 18,935. sz. a.) «Star életbiztosító társaság London» magyarországi képviselője felperesnek ifj. G. Sándor alperes ellen 1,U88 K. 40 fill. és jár. iránti perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik és köteleztetik alperesnek 160 kor. perköltséget! 5 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni stb. Indokok: Felperest, a ki alperest a D\'. a. ajánlat alapján biztosítási díjrészlet cimén perli, keresetével elutasítani kellett, mert bár alperes a D '. alatti aláírását elismerte és szóbeli me.g,állapodásokra való hivatkozása figyelembe vehető nem volt, a biztosítási ügyletet jogérvényesen megkötöttnek tekinteni nem lehetett. A D\/. alatti ajánlat hátára vezetett általános biztosítási feltételek 1-ső b) pontja szerint felperes társaság csak akkor van kötelezve, ha a kötvény kiadása ellenében az első díjrészlet lefizettetett, miből következik, hogy felperes mindaddig nem viseli az ellenértékül szolgáló kockázatot alperessel szemben, a míg az az első díjrészletet meg nem fizette, s minthogy ez jelen esetben nem történt meg, felperes kockázatot nem is viselt. Ily körülmények közt a szóban forgó kétoldalú szerződés forma szerint sem tekinthető megkötöttnek, mert csak az egyik fél van kötelezve, a másik nem, a mi nyilván törvényb2 ütközik, mert az 1875. évi 37. t.-c. 468. §. szerint is a biztosítónak az üzlet elkönyvelése után nyomban kockázatot kell viselnie. De nem tekinthető megkötöttnek a jelen szerződés a fen ti t.-c. 505. §-ának 3. pontja értelmében sem, mert e szerint a biztosítási szerződés, ha a meghatározott időszakban visszatérő díjrészletek valamelyike nem fizettetik, önként megszűnik, s minthogy alperes nem fizette meg az első díjrészletet, az ő vele formailag egyoldalúan kötött szerződés megszűnt. Az első és többi díjrészletek közt pedig a fenti törvény különbséget nem tesz azon helyes indokból, mert a biztosítási ügylet sajátos természetén változás nem történik se az első, se a többi díjrészletek által és közben is a szerződő felek kölcsönösen egyetértő elhatározása mellett a szerződés akadály nélkül létesülhet; ugyanígy kell hogy meg is szűnhessen akkor, ha egyik vagy másik fél a kötvénynek megállapodás ellenes kiállítása folytán magát jogaiban sértve érzi, a mit a törvény világosan meg is enged, mivel ellenkező esetben azon jogtalan helyzet áll elő, hogy alperes a szerződés fermaszerü megkötése folytán már egy tetemes nagy összeget tartoznék fizetni ellenszolgálat nélkül csupán azért, mert az ügyletet felperes elkönyvelte; s a midőn alperes azt az összeget megfizette jogi kényszer folytán, az ügylet mégis megszűnt; tehát alperes egy puszta egyoldalú ajánlat és kereskedői elkönyvelésért, melyeknek semmi jelentősége és anyagi értéke nincsen, a jelen esetben 1,088 korona és 40 fillért kellene hogy fizessen.