A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 9. szám - A huszadik század első igazságügyi költségvetése. [9. r.]

66 A JOG megelőzték. Továbbá a legutóbbi helyi táblabíró: előléptetésnél csupán hat törvényszéki biró nevezetett ki. járásbiró meg egy sem. Az 1893: XVIII. törvénycikk életbe léptetése óta csak három járásbiró neveztetett ki valóságos táblai biróvá és csak két járásbiró lett elnökké. Pedig ha a törvényszéki és járásbirák közti számarány megtartatnék, több járásbirónak kellett volna a jelzett állásokban előlépni. Ily leverő jelenségek mellett kutatnunk kell, hogy a járásbirák képessége, tudományos készültsége és értelmessége megüti-e azt a mértéket, a mit a törvény és az ügykör a táblabírói vagy törvényszéki elnöki állás betöltésénél megkíván ? Az elméleti képességről nem szólok, mert az kétségen felül áll, hogy a járásbirónak mind a két álláshoz megkívántató képzettsége megvan. Hogy e képzettsége mellett a jogtudomány feldolgozásához, gyakorlati alkalmazásához is kell képességének lenni, azt abból következtetem, hogy a járásbirói állásokra kiválogatják az élénkebb felfogású, rövid és velős irályu s előadási képességgel biró egyéneket. Tehát azt is mondhatnám, hogy a bírák kiválóbbjait teszik meg járásbiráknak. Hogy aztán ezek a kiválogatott birák, járásbiróvá kineveztetésük után egyszerre elvesztették volna jeles tulajdonságaikat, — alig hiszem ! E helyett tudom, hogy a járásbirák nagy része igyekszik magát ugy elméletileg mint gyakorlatilag folyton képezni s jövő előmenetelére magát előkészíteni. Működési körük annyira tág, teendőjük olyan sok, hogy ugy a kir. táblai birói mint az elnöki állás betöltéséhez szükséges ismereteket bő alkalmuk van megszerezni. Ismerek több, igen jeles táblai birót, a ki szintén járásbiró volt valamikor s ma az illető kir táblának a disze. A járásbiráknak a helyi táblabíróvá való előléptetéshez is kevés reménye van már. Mert az a létszám, a melyet az 1891 : XVII. t.-c. 28. §-a kikötött, be van töltve, uj állások nem igen rendszeresittetnek s a létszám keretébeni üresedés csekély. A hetedik fizetési osztály sem kecsegtetheti a járásbirót, mert abba csak 12—15 éves birák kerülhetnek s mire oda jutnak, szükségleteik annyira megnövekednek, hogy az a csekély fizetés-emelés nem sokat segit rajtuk! Nagyon okosan irta dr. Révai Lajos a «Jog» 7-ik számában «A huszadik század első igazságügyi költségvetése)) cimü cikkében, hogy a birák fizetése nevetségesen kevés, mert abból családjukkal megélni, gyermekeiket nevelni, a mellett a legelemibb kényelmet vagy szórakozást megszerezni teljes lehetetlenség. Mi következik ebből : Az, hogy a legtöbb biró, hacsak magának vagy nejének vagyona nincsen, akaratán kivül adósságot kénytelen csinálni abban a reményben, hogy előléptetése bekövetkezik s a terheit akkor letörleszti. Hiu remény ! Evek múlnak, a biró megöregszik, munkaképessége és munkakedve fogy, a terhek szaporodnak, gyermekei megnőnek, s mivel azok kiképeztetését pénz hiánya miatt befejezni nem lehet, elzüllenek! A biró küzd, a mig bir; egyszer aztán csak szerény nyugdíjjal eltávolítják működése szinteréről, a hol annyit dolgozott lelkesedéssel és a jövőbe helyezett bizalommal. S az még szerencse, ha nyugdíjaztatását megéri, mert a családja az alatt legalább valahogy fenntartja magát, de ha szolgálata közben hal meg, a család a legnagyobb nyomorba jut, mert az özvegy szerény nyugdijából egy uri család nem élhet meg. Különösen a vidéki járásbirák vannak a legszánandóbb helyzetben, mivel nekik drága pénzen kell megvenni a legcsekélyebb dolgot is, a mi a háztartásnál szükséges. Nincs egy talpalatnyi földjük, a melyen azok nagy részét jutányosán termelhetnék. Lakásuk többe kerül a lakpénznél és kényelmetlen, legtöbbször nedves, mert a vidéki háztulajdonos a bérházat nem kényelemre épiti, a kényelmes lakást magának tartja fönn. Nincsenek középiskolák, a gyermekeket oda kellene küldeni, a hol ilyenek vannak. A férj és feleség nagy tanácsot tart, mit lehetne az eddigi életmódból megtakarítani. Csak huzavona, veszekedés után kiszorítanak vagy kétszáz koronát, amit talán nélkülözni lehetne. De ez a tandijakra is alig elég. Abban állapodnak meg tehát, hogy a folyó évben még várnak, a jövő évben sorsuk talán jobbra fordul, az előléptetés megjön s helyzetük könnyebben lesz elviselhető. Addig a gyermekeiket, a hogy tudják, maguk tanítják. így telik év év után. Az előléptetés késik, apának egyik kérvénye a másik után érkezik vissza eredmény nélkül. Nincs más hátra, mint hogy apa személyesen menjen a kegyelmes minister úrhoz s ott esedezzék előléptetéseért. Ebben megállapodnak. A következő hóban a mészáros és a szabó nem kap pénzt, mert azon apának Budapestre kell mennie. A gyér ruhatárának fekete tartalma alapos javítás alá kerül. Az egész ház apának kedves és az ő dolgában jár el, mert apának elhatározása a család jövőjére döntő befolyással van. Elérkezik a nagy nap. Apa egész éjjel a beszéden törte magát, a mit a kegyelmes úrhoz fog intézni. Apát az egész család elkíséri a vasúti állomásra. Ott nagy meghatottsággal búcsúzik szetetetteitől s azok reménykedve térnek haza.. A család a legnagyobb szorongattatások között várja apa hazajövetelét. Végre itthon van. Arca nem mutat sok reményt. Kitérően válaszol a számtalan kérdésre. Elmondja, mennyi szegény ember vár a kegyelmes ur előszobájában, a mig a sor reá kerül; mennyien jönnek ki a kegyelmes úrtól csalódott reményekkel, mert teljes lehetetlenség, hogy a kegyelmes ur annyi embernek habár jogos kívánságát, egyszerre teljesíthesse. Várni és mindég csak várni kell! Tessék elhinni, a rajz nem túlzott. E szomorú leírásra azt lehetne mondani : ha a vidéki járásbirónak a helyzete annyira hátrányos, miért nem törekszik városba jutni, a hol iskolák vannak? Miért nem helyezteti át magát törvényszékhez, miért marad vidéken > Igen ám, csakhogy egy családnak több éves otthonából kimozdulni, vagyonba kerül. Még előléptetés mellett is annyira költséges ez, hogy több év képes csak a megbomlott egyensúlyt helyreállítani. A vidéki járásbirónak egész berendezése vidékies, ruházata vásottabb mint a minőt városban lehetne viselni; bútorai kopottak, szóval elszállításra nem valók. Azokat a városban kiegészíteni, javítani kellene, a mi tetemes költséget igényelne s a mely költséget csakis akkor lehetne megtenni, ha az áthelyezés a jövedelem fokozásával járna. E nélkül a helyzet rosszabbodnék, mert a családot vagyonilag túlságosan megviselné. A vidéki járásbirák nyomasztó helyzetén ugy lehetne segíteni, ha őket nagyobb számban neveznék ki helyi táblabirákká, továbbá ha a kir. táblabírói és a kir. törvényszéki elnöki állásokra közülük is válogatnának. Bizonyos vagyok benne, hogy a kiválasztottak ott is megállnák a helyüket. Vidéki kartársaim érdekében, mint a vidéknek egyik régi járásbirája e lap hasábjain fordulok a nagyméltóságú m. kir. igazságügyminister úrhoz, kegyeskedjék e soraimat elolvasni s ha bennük a valóságot bár csak megközelítőleg is látja, segítsen rajtunk. Vegyen ki bennünket abból a nyomasztó helyzetből, a mit a vidékre helyeztetésünk által szenvedünk. Adjon alkalmat, hogy bebizonyíthassuk, mikép magasabb állásban is helyt tudunk állani s az előléptetés jótéteményét reánk is terjeszsze ki ! A huszadik század első igazságügyi költségvetése, >L(Vége.) A bpts. életbeléptetése nem találta ezen ügyészséget készületlenül. Éjjel-nappali megfeszített munka árán sikerült az átmeneti nehézségeket legyőzni, a beérkezett nagyszámú panaszokat irányítani, a vizsgálóbiráktól visszaterjesztett vizsgálatokat és befejezett pereket az uj bpts. intézkedéseinek megfelelő módon a saját hatáskörében részben vádirattal vagy nyomozás megszüntető határozattal, illetve a rendőrség utján való kiegészítéssel elintézni, elenyészően csekély részben pedig megfelelő indítványokkal ellátni. Az ügyészség tehát teljesen á jour lép át az uj századba és az uj aerába. Főnöke: Geguss Gusztáv f. ü. helyettes kezdeményezése folytán az ügyészi kar több értekezletet tartott, melyek folyamán a bpts. alaposan megvitattatott, annak teljes anyaga és lényege feldolgoztatott, — egyúttal pedig a gyakorlati szükségletnek megfelelő egyöntetű eljárás alapja is megvettetett. G e g u s s még más módon is segitett az ügyészek munkaterhének könnyebbitésén ; mert igen praktikus és az eljárás minden ágazatát felölelő blankettákat szerkesztett, melyek sok fárasztó és időtrabló sablonmunkától kímélik meg az ügyészség tagjait. Pillanatig sem kételkedünk abban, hogy az ügyészség teljes mértékben meg fog felelni a beléje helyezett bizalomnak, és a szakközönség várakozásának. Bizonyára hű marad azon dicső traditiókhoz, melyek az igazságszolgáltatás terén eddig is nevéhez és kezdeményezéséhez sok haladást és javítást fűztek. Ne felejtsük el soha és hálás elismeréssel registráljuk mindannyiszor azt, hogy bűnvádi eljárásunk eddigi nyilvánossága, szóbelisége és modern fejlődése legnagyobbrészt az ügyészi kar és genialis vezetői kezdeményezésének köszönhető, és igy bízvást mondható, hogy ők vetették meg az alapját az uj bűnvádi eljárásnak.