A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 6. szám - Elmélkedések az igazságügyi költségvetés előtt

A JOG A hivatalos helyiség néhány percnyi szellőztetése után a biró rövid ebédjét elfogyasztotta irodájában és 2 órakor hozzálátott a tárgyalások továbbfolytatásához. Megint a kikiáltáson kezdődött: a ki békülni akar. Most már bejöttek öt ügyben a telek. Indignálódva jöttek be és ugy távoztak. De a papiroson szent volt a béke. Este hat óráig megtartott a biró még négy tárgyalást, a többi ügyekben szintén létrejött a béke. A biró beirta a megfelelő rubrikába, hogy elintézett 2b' ügyet. A legnagyobb részvéttel távoztunk a hivatalos helyiségből. Hiszen egy kényszermunkára itélt nem merülhet ki igy a napi foglalkozásban, mint az a biró. És képzeli valaki, hogy az ilyen munka megfelel az igazságszolgáltatás érdekeinek ? Megnyugvással és a tisztelet érzetével távozik-e a bíróságtól az a fél, a mely mintegy kényszerhelyzetbe jutott, hogy mondjon le a sértett érdekek védelméről. És csodálkozhatunk-e azon, ha ilyen jogvédelem után az ököljog uralma lépett előtérbe? Nem is bíráljuk a rögtönzött ítéleteket, különösen az indokolást, mely igen természetes okokból számos esetben a rendes niveaun jóval alább áll. Sajnos, de adatokkal igazolhatjuk, hogy számos járásbíróságnál ugyanez a kép áll előttünk. így állunk a törvényszékek nagyobb részénél is. Csak a kir. tábláknál szólhatunk arról, hogy meg van a kellő arány a munka és munkaerő között. Es ez is természetes, mert az alsóbiróságok munkaköre kiterjesztésével ugy leapadt a munkájuk, hogy most már némelyik Tábla keresi a munkát, a mi kitűnik, több előttünk fekvő kiegészítésbő I, a melyeket most csak azért mellőzünk, mert erről később tüzetesebben akarunk szólani. Most csak azt jegyezzük meg még, hogy a sokszor emlegetett tökéletes igazságügyi administració, nemcsak a jogegység rovására épült fel. hanem megbénította az alsóbiróságokat is. Mert a Tábláktól elvont és az alsóbiróságokra átutalt munka átutazásánál elfeledtek arra a megváltozhatlan axiómára is gondolni, hogy erőproductió erő nélkül — lehetetlenség. Ne ámítsa tehát azzal magát az igazságügyi kormány, hogy «m a» minden rendben van. Vegyük tekintetbe, hogy csak a Szilágyi minisztersége óta, mennyivel szaporodott az alsóbiróságok teendője ? Vegyük tekintetbe, hogy már 1871 -ben. a bíróságok szervezése alkalmával, csak a munka forgalomnakmegfelelő személyzet állíttatott be. akkor reá kell jönni a világosan látó bírálónak, hogy az alsó lókon és a kir. Curián, a jelenlegi birói létszám nem áll arányban, az előbbi viszonyokhoz k e p e s t. a mun ka többlettel. Mindezek mellett hivatkoznunk kell meg Erdély m.niszternek az 1898. évi igazságügyi költségvetés tárgyalása alkalmával kifejezett ama - különben igen dicséretre méltó elvére is hogy a jogi reformok mai rohamos fejlesztésében bizonyos arányt meg kell tartani azért is. hogy a bíráknak legyen ideje, az uj jogterületeken otthonosságra szert tenni. Hát ugyan honnan vegye a biró az időt, hogy komolyan hozzálásson a tanulmányokhoz, mikor arra sem ideje, sem kedve, hiszen mechanikus munkát követelnek, és ez az idegbóntó munka mind a kettőt absorbeálja. De nemcsak a birói létszám kevés az alsó fokon. Hiányoznak a g y a k o r n o k o k, é s m é g az Írnokok is. Ennek oka az egy idő óta oly nagyon lábrakapott bürokratikus rendszerben keresendő. Ki van számítva, hogy egy írnoknak, vagy dijnoknak hány numerust kell évenkint elintézni s miután tudva van, hogy egy törvényszéknél vagy járásbíróságnál mekkora a numerus forgalom, az írnokok e szerint alkalmaztatnak. Az mindegy, ha egyik numerus után több vagy kevesebb az írás: a mi ki van számítva, az ki van számítva. Az sem jön tekintetbe, hogy az az irnok alkalmazhatósága révén kerülte helyére, vagy protekcióból, — «dolgozni kell mindenkinek)). Sok bíróságot tudnánk megjelölni, a hol a biró legnagyobb önfeláldozással elvégzi a maga munkáját, de az ítélet ott rfever hónapokig az iratszekrényben (a hol ugyan olyan is van) azért, mert nincs a ki leirja egyik papirosról a másikra. A törvényszéki elnökök, járásbíróságok, mintegy kényszerítve vannak az 1897.,évi XXIV. t.-c rendelkezése ellenére ;50—50 krajcáros ideiglenes napidijasokkal pótolni a hiányt s az ilyen munkások kezeire kerülnek a hivatalos akták, sokszor hivatalos titkok, a magyar igazságszolgáltatás nagy épülésére. Ezek. az éhenhalás elől menekülendő, kénytelenek elfogadni bármilyen feltételt is. Hogy aztán mennyi kára van ebből az igazságszolgáltalásnak ? arra nem szükséges, hogy feleljünk. Mindennapi eset, hogy a kiadókban ügyvédi megbízottak másolgatnak, habár tiltja az ügyvitel TÁRCA. A styriai «Seppel» mint Kossuth hive. (A reactio korszakából.) A. «Jog» eredeti tárcája. Irta: EISERTH ISTVÁN, lőcsei tszéki ügyész. Régi jegyzeteim között lapozgatva, egy meseszerű, de való igaz történetre bukkantam, mely a reánk nézve oly szomorú emlékű 1852-ik évből való és a melyet a gráci cs. kir. országos törvényszék egyik bünperéből actaszerüleg irt le egy előttem most már névleg ismeretlen, de szavahihető jogi írónk. No, de halljuk az esetet. 1852-ben nyáron két uri tourista felső Styriában gyalog kirándulásokat téve, /\dmont közelében azt határozták el, hogy az ottani óriási hegy ormáról a nap felkeltében gyönyörködnek. Útközben egy. valamikor favágók menhelyéül szolgált fakunyhóban pihentek meg, miközben a kunyhó deszkafalán, a következő jegyzetekre akadtak : «Fifat die Republik ! Salz muss pillig wern ! Der Pauer darf jogn ! Hoch Fernand der Gitige! Die Ungarn und Deitsclie wolln Koschut zum Kaiser! Mir wolln unsern Hans ! Die Ungarn und Russen sein gut Freind ! Koschut wird doch Kaiser! Wien wird plintert!» A touristáknak tetszett a türelmes deszkára firkált bolondság, lemásolták s később a falu korcsmájában a tapasztaltakat elbeszélve, jóizüt nevettek a szellemileg kissé lassú styriai politikus mondatain. A touristák eltávoztak és soha sem jutott volna valakinek eszébe az alpesi bölcs politikus után nyomozni, ha akkor ott a korcsmában véletlenül egy ügybuzgó «k. k. Gendarmerie-Postenführer» nem hallgatódzik, a ki a «Kossuth» név hallatára menten összeesküvés felfedezéséről, magas jutalomról és kitüntetésről álmodozott. A feljelentés sua forma, sürgősen a gráci «k. k. Staatsan\valt» kezébe került, aki ez ügyben a vizsgálat teljesítését eszközölte ki. A vizsgálóbíró a deszkát bűnjelként lefoglalta s a helyszínén csakhamar kinyomozta azt, hogy arra a feljegyzéseket egy ottani süket favágó : «Seppel» tette. Igen, a szerencsétlen Seppel beismerte, hogy a korcsmában egyesektől, és egy ismeretlen «Kocseber»-tőI, akik az újságokból egyet-mást elbeszéltek, hallott ilyeneket. Az egyes szavak, nevek, felkiáltások agyába vésődtek, s miután jobban bízott kunyhója deszkájában, mint saját agyában, a megtartott szavakat bizonyos időközökben a deszkára jegyezte fel, mely nehezen kezelhető politikai naplójából azután néha elmagyarázta politikai bölcseségeit a vele ott a kunyhóban meghált napszámostársainak. Azt, hogy ezek a feljegyzések mire vonatkozhatnak, a mi jámbor favágónk nem tudta, ő csak itt-oU hallott valamit s a nélkül hogy okát adhatta volna, kunyhója deszkáján örökítette meg. s még álmában sem gondolt arra, hogy e miatt valamikor a gráci cs. kir. országos törvényszék előtt felelnie kell. Pedig a szegény Seppel az akkori k. k. Staatsamvalt Ritter von W a s e r aki 1873 ban már a gráci cs. kir. országos főtörvényszék elnöke volt — vádja alapján a vádlottak padjára került. Allamveszélyes hírek terjesztése és az állam alkotmánya elleni agitatiok által elkövetett felségárulás miatt, mint a Kossuthpárt egyik veszedelmes hive, állott bizony a süket, buta Seppel birái előtt, akik őt, számos enyhítő körülmények figyelembe vétele mellett, súlyos 6 havi börtönre ítélték. Valóban a szegény Seppel maga bizonyára soha sem értette meg, hogy miért? Denique börtönbe került, mert az államügyész nagy bölcsen kisütötte rá, hogy Kossuth híveivel felségáruló összeköttetésben állott. A reactio történelmében nem egy ilyen, a szent igazság nevében elkövetett visszaélést találunk, szivünk vérzik s kacagnunk is kell, mert kétségtelen hogy a reactio egy olyan gyáva, . kegyetlen s e mellett még tüntető bestia, mely felváltva hol a hoher vérlázító, hol pedig a kötéltáncos bohóc szerepét viszi.