A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 5. szám - Hogy szabályoztassanak a követelések harmadik személyhez való viszonyukban? 1. [r.]

JOGESETEK TARA FELSÖBIRÓSÁGI HATÁROZATOK £S DÖNTVÉNYEK Melléklet a «Jog» ö. számához. Budapest, 1899. január hó 29. Köztörvényi ügyekben. Fentartással takarékbetétként elhelyezett összegnél a betétet elfogadó hitelintézet kártéritesre nem kötelezhető azon esetre, midőn annak a személynek kívánságához képest, a ki a pénzt az intézetben elhelyezte és egyszersmind a betéti könyvecske birtokosakent jelentkezett, a betevő nevét kiigazította. A gyulai kir. törvényszék (1898. évi május 7-én 1,069/98. sz. a. dr. Fényes Kálmán aradi ügyvéd által képviselt G.Jakabné aradi lakos felperesnek Hoffmann Mihály gyulai ügyvéd által képviselt Békésmegyei takarékpénztár-egyesület részvénytársaság ellen 1,950 frt tőke és járulékai iránti perében következő Ítéletet hozott: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja. Indokok: A kereset megállapítására a felperes azt adja elő, hogy ő az 1893. évi szeptember d-án az alperesi pénzintézetnél 1,950 frt készpénzt betétként elhelyezett azzal a fentartással, hogy ez az összeg csak neki és esetleg meghatalmazottjának adható ki, az alperes pénzintézet azonban időközben a betett összeget más nevére irattá, és a felperes részére való kifizetést megtagadta. Kéri ennélfogva alperest kártéritésképen 1,950 frt tőkében, ennek a betéteitől számított i l/s°/o kamataiban és a perköltségekben marasztalni. Ezzel szemben az alperes azt adja elő, hogy 1893. évi szeptember 3-án délelőtt a takarékpénztár helyiségében egy nő és egy férfi jelent meg, a kik G. Jakabné nevére *J,00() frtot k vántak elhelyezni a takarékpénztárban. A betétkönyvecske kiállítása után azonban kijelentették, hogy csak 1,950 frt felett rendelkeznek és igy az 1. szám alatti betétkönyvecske akként állíttatott ki, mintha a hitelező fél 50 frtot azonnal kivett volna, és ezek után a megjelent felek az 1,950 frtot tényleg befizették. De még ugyanazon nap délutánján a kiállított betéti könyvecskét ugyanazon nő, a ki a pénzt betette, az intézet helyiségébe visszahozta, s előadta, hogy a vele volt férfi őt helytelenül nevezte meg s kérte, hogy a betett összegről kiállított könyvecskén a betevő neve G. Mózesné szül. Sp. Katalin-ra helyesbittessék, a mely kérelmet az intézet személyzete akként teljesítette, hogy a főkönyvben a nevet kiigazította, és G. Mózesné nevére a 3. alatt becsatolt ujabb takarékpénztári könyvet állította ki. Előadja tevábbá alperes, hogy felperes az intézethez az 1894. évi november 1-én a 4 • . alatti levelet intézte, a melyre az intézet nyomban válaszolt és felperest értesítette arról, hogy a pénz G. Mózesné nevére van elhelyezve, az 1895. évi január hó 10-én pedig a most nevezettnek, miután személyazonosságát tanukkal igazolta, a betett összeget és járulékait egészen kifizette. Tekintettel arra, hogy az alperes védekezését tartalmazó jelen tényállást az eskü alatt kihallgatott D. Lajos és K. Ferenc tanuk is bizonyítják, tekintettel arra, hogy az alperes alapszabályba ütköző cselekményt nem követett el akkor, a midőn a betevő nevét kiigazította annak a személynek kívánságához képest,a ki a pénzt az intézetben elhelyezte és egyszersmind a betéti könyvecske birtokosaként jelentkezett, továbbá az üzleti szabályoknak megfelelően járt el akkor is, a midőn a pénzt a könyvecske igazolt tulajdonosának fizette ki; tekintettel továbbá arra is, hogy felperesnek az Ai alatti levél vétele után a pénz kifizetéséig elég ideje lett volna a névcseréből származó anyagi károsodását törvényes uton megakadályozni, most tehát már az alperes jóhiszemű eljárása folytán alperestől ezen az alapon kártérítést nem követelhet, végül tekintettel arra, hogy feljjeres még azt sem tette valószínűvé, hogy a szóban forgó összeg az ő tulajdonát képezte volna, tehát azt sem lehet megállapítani, hogy felperes valóban károsodott-e: mindezek alapján felperest keresetével elutasítani kellett. A nagyváradi kir. ítélőtábla (1898 július 5-én 1,534/98. sz. a.) következő Ítéletet hozott: A kir. itélő tábla az elsőbíróság ítéletét helyben hagyja. Indokok: A 27. alatti alapszabályok 49. §-a értelmében a betét kivételét a betevő korlátolhatja ugyan, de ha ezt tette is, ez által nem vesztette azt a jogát, hogy a korlátolást megszüntesse, esetleg megváltoztassa. A kereseti összegre nézve pedig betevőnek özv G. Mózesné volt tekintendő, mert a kihallgatott tanuk bizonyították, hogy a betét alkalmával ő járt el a nélkül, hogy kijelentette volna, miszerint ő más helyett s különösen a felperes helyett járt el. Alperes tehát az által, hogy ugyancsak az ö kívánságára a visszaadott betéti könyv helyett másikat és más névre adott ki, szabálytalanul nem járt el, és mulasztást sem követett el felperes irányában, és felperesnek csak özv. G Mózesné illetőleg G. Jakab ellen lehet követelési joga, ha ezek vagy közülök valamelyik az ő meghatalmazottja volt és a meghatalmazásnak meg nem felelt. Ennélfogva alperesre nézve közömbös az, hogy felperes károsodott-e r Az első bíróság ítéletét tehát azért, és annak az indokának mellőzésével, hogy felperes nem tette valószínűvé a károsodását, egyéb indokai alapján helyben kellett hagyni stb. A m. kir. Curia (1898. november 8-án 6,233. sz. a.) következő ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete az abban felhozott és részben az első bíróság ítéletéből átvett indokokból helybenhagyatik. Egyszersmind telperes mint a per körülményeiből megállapithatólag konok perlekedő az 1891. LIV. t.-c. 49. §-a alapján a kir. kincstár részére különbeni végrehajtás terhe mellett 100 frt pénzbírság fizetésére köteleztetik stb. Alperes megállható panasszal nem bír, mert általában annak megállapítása, hogy a tanuk vallomásukkal mely tényállások veendők bizonyítottnak, a bizonyítékok szabad mérlegelésének eredménye, a mely mint ténymegállapítás a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. Abból, ho^y felperes önként távozott el alperestől, nem a tartasi kötelezettség megszűnésére, hanem csak arra vonható jogi következtetés, hogy felperes visszatértéig a tartást igénybe venni nem kívánta. (M. kir. Curia felülvizsg. I. G. 226/1898. szám. Az 1868. évi LIV. t.-c. 268. és 269. §§-ai értelmében, a mely törvényes rendelkezés a S. E. életbe lépte után is hatályban maradt, alperes részére ügygondnok !csak akkor rendelhető, ha felperes helyhatósági bizonyítvánnyal igazolja, hogy alperes tartózkodási helyét felfedezni nem sikerült és ez esetben egyszersmind alperest hirdetmény által kell megidézni. iM. kir. Curia felülvizsg. I. G. 229/p. 1898. sz. A hitelezőnek az állandó bírói gyakorlatban elismert az a joga, hogy ajándékozás esetén ha adósa vagyontalanná lett és ha követelése már az ajándékozás idejében fenállott, követelése erejéig az ajándék tárgyából a megajándékozott ellen kielégítést szerezhet, az ajándékozási ügyletnek csődön kívül való megtámadhatóságából származik. A hitelező még csőd esetében is, tehát annál inkább csődön kívül adósának csak is oly ügyleteit támadhatja meg mellyel adósától az ő akarata nélkül és az ö megkárosításával oly vagyon vonatik el, a melyre követelése keletkeztekor és ennek fenállása ideje alatt mint kielégítési alapra igényt tarthatott. (M. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1898. nov. ló-én G. 319. sz. a) Igaz ugyan hogy a 1877 : XX. t.-c. 39. tj-a szerint a kiskorú anya törvénytelen gyermeke részére a gyámhatóság által gyám rendelendő. E körülmény azonban felperes elutasítására okul nem szolgálhat mivel a törvénytelen gyermek anyja jogosítva van a tartási igény érvényesítése végett perrel fellépni, a mennyiben pedig az maga is kiskorú a perben a kiskorú anyát az 1877 : XX. t.-c. i5. és 35. §§-ai rendelkezésénél fogva az apa és esetleg az anya képviselheti ; és mert a törvénytelen gyermek anyja maga is kiskorú levén, az általa e törvénytelen gyermekének természetes atyjával gyermeke tartása iránt, kötött egyezség gyámhatósági jóváhagyás nélkül az 1877 : XX. t.-c. 113. íj a rendelkezésénél fog va érvénytelen es az nem állhat útjában annak, hogy az anya részéről a természetes apa ellen indított kereset folytán a kiskorú részére a megfelelő tartásdíj megítéltessék (M. kir. Curia felülvizsg. tan. 1898. jul. 15. I. G. 398-) A készfizető kezes e minőségénél fogva csak hitelezővel szemben van lekötelezve, következőleg a készfizető kezességgel megerősített követelés a közvetlen adós és a készfizetői kezes közötti viszonyra kihatóan nem a készfizetői kezest, hanem közvetlen az egy nes adóst terheli. (Á m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1898. nov. 15. G. 321. sz. a.) Általánosan elfogadott jogszabály, hogy oly esetben midőn a hitelező a kölcsöntőke lejárta után a kamatot későbbi időpontra jogfentartás nélkül felveszi vagy per utján érvényesiti. a visszafizetési határidő azon időpontig meghosszabbítottnak tekintendő, a melyre a kamat előre lefizettetett. (M. kir. Curia felülvizsg. tan. 1898. okt. 29. G. 313/1. sz.; Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Való ugyan, hogy a kt. 160. §-a szerint a részvénytársaság, a kereskedelmi cégjegyzékbe történt bevezetés és kihirdetés előtt létezőnek nem tekintetik és hogy azok, kik a bejegyzés és kihirdetés elöttt a társaság nevében eljárnak, személyesen és egyetemlegesen felelősek; ebből azonban nem következik, hogy