A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 5. szám - A biró discretionalis jogköréről

A JOG engedték meg. hogy a bitónak, szakértőknek s felperesi képviselő helyettesének éjjeli szállást adhasson. Ez ugyan a jkönyvben kiemelve nem lett. de az eljáró biró véleménye szerint az ilyesfélék figyelembe vétele a discretionalis jogkörbe tartozván, a kiemelést feleslegesnek tartotta, bizván abban is. hogy ha a táblának ez irányban, a már évek óta működő eljárt bíróval szemben kételyei lehetnek, felvilágosítást fog ez irányban bekivánni.*) Kikerülte a kir. ítélőtábla figyelmét ezenkívül az a körülmény is, hogy ha a biró székhelyéről a helyszínére megy. székhelyén kell kocsit fogadnia, a melynek oda vissza is kell térnie, tehát ennek a kocsinak az utat oda-vissza meg kell fizetni. Ha pedig a kiküldetés több napig tart, akkor vagy a székhelyről kiindult kocsinak kell bevárnia a bírót, vagy az eljárás színhelyén kell kocsit fogadnia, a melynek ide vissza is kellvén térni, utja oda s vissza megfizetendő, vagyis akárhogy forgassuk is a dolgot, több napos kiküldetésnél a bírónak legalább is két egész fuvart kell fizetnie. De tarthatlan a fuvardíjnak 8 frt 40 krban történt megállapítása is. mert a kir. tábla végzésében és hivatok általános szabályzatnak nem 27 §-a. hanem a 21,224/96. sz. I. M. R. 19 § a szerint 26. §-a alkalmazandó a bírákra, a minthogy azóta 36,929 96. sz. a. ki is mondotta az igazságügyministerium. hogyha a bírósági kiküldött másodmagával utazik - a fen forgó esetben pedig a mérnök szakértővel utazott — kilométerenként 50 kr. fuvarköltséget van jogosítva felszámítani. Végül kikerülte a tábla figyelmét az a körülmény is, hogy a május 26. és 27 iki költségeket megállapító külön végzések még ugyanaz nap kihirdettetvén, felperes képviselőjének bejegyzett s igazolt helyettese előtt, azok a felfolyamodás beadásakor már rég jogerősek voltak felperesre nézve s igy az ö fel folyamodására felülbírálni sem lett volna azokat szabad. Minthogy pedig a kir.(táblai végzés értelmében az eljáró birónak 4 napi helyszini működéséért — mivel tényleg négyszeri fuvarbért fizetett csak 4 frt 10 krja maradt volna, felfolyamodásában-kérte a kir. Curiát az elsőbirósági végzés helybenhagyására. A kir. Curia azonban 1897. évi 1,932 I. sz. a. a felfolyamodást visszautasította, mert a megtámadott végzés nem tartozik azon kivételes esetek közé, a melyekben a másodbiróság által hozott végzés ellen további felfolya'iiodásnak lenne helye 1897. évi augusztus 13-án a szakértő még mindig kifizetetlen dijaiért végrehajtást kért felperes ellen, minél fogva a megkeresett bíróság átírt a budapesti bírósághoz, hogy e dijakat behajtani s megküldeni szíveskedjék, a mely megkeresésre a budapesti bíróság 1897. okt. 8-án a következő végzést hozta: tekintettel felperes kiutalványozási kérelmére, a felek meghallgatása rendeltetik el. E meghallgatás után pedig ükként határozott, hogy mivel a megkeresett bírósághoz 128 frt. 90 kr. küldetett el s a kir. tábla az összes költségeket csak 191 frt 30 krban állapította meg: csak 62 frt 40 krt küld meg a megkeresett bírósághoz. Ezt az összeget a megkeresett bíróság a szakértőnek ki is adta. egyúttal azonban értesítette a megkereső bíróságot, hogy mivel a kiküldött biró és a tanuk dijai cimén a kir. tábla által megállapított 51 frt 30 kr. helyett 128 frt 90 kr. még a táblai végzés meghozatala előtt kifizettetett s ekként az összeg a bíróság rendelkezése alatt nem áll és mivel a szakértő megállapított dijainak és költségeinek kiegyenlitése a kiküldött biró és a tanuk által felvett többlet visszafizetésétől fel nem tételezhető : a még hiányzó 77 frt 60 kr. megküldését annyival inkább várja, mert az erre jogosított fél a visszafizettetés iránt lépéseket még eddig nem tett. Erre a megkereső bíróság 108,381/97. P. S2. a azt válaszolta, hogy annak, miszerint a 77 frt 60 kr. megküldessék s felperes az illetéktelenül kifizetett dijak behajtására utasittattik eleget nem tehet, mivel az illetéktelen kifizetést nem a megkereső bíróság teljesítette; a mire aztán a megkeresett bíróság elrendelte a végrehajtást felperes ellen 77 frt 60 kr. erejéig, a szakértő javára. A végrehajtás elrendelése ellen felperes felfolyamodást nyújtott be. azt adván elő, hogy a szem'ét a budapesti bíróság rendelvén el, a szakértői dijak behajtása is ennek hatáskörébe tartozik; azonkívül pedig a szakértői dijakat felpeies a budapesti bíróság utján a megkeresett bírósághoz beszolgál*) Egy más ügyben egy ezer lakosú kis községbe levén ugyancsak az eljárt birónak 5 b-ífre terjedő kiküldetése, a faluban egyedül lehetséges szállást a jegyzőnél vette igénybe s a községi úrbéresek levén a felperesek, az alperesi képviselő azért jelentette fel az eljárt biidt az igazságügyministerhez, mert az érdekeltnek tekintendő jegyzőhöz szállt. — Elől tüz, hátul viz. I tatván, ez a bíróság nem volt jogosítva a beérkezett összeget kifizetni addig, míg a díjmegállapítás jogerőre nem emelkedett. Ennél fogva kérte a végzés megsemmisítését s a szemlénél közbenjárt, valamint a végrehajtást elrendelő bíráknak a felfolyamodás költségeiben való egyetemleges elmarasztalását. Erre a felfolyamodásra 1898. évi 1,148. P. sz. a. a kir ítélőtábla a következő végzést hozta : a kir. Ítélőtábla az elsőbíróság végzését megsemmisíti, a költségekben való marasztalás iránti kérelmet azonban elutasítja. Mert a felterjesztett iratokból megállapítható az a körülmény, hogy a bírói szemle foganatosítása alkalmával felmerült s a kir. ítélőtábla által 191 frt 30 krban megállapított dijak s költségek a szemlét foganatosító bírósághoz a megkereső bíróság által megküldettek s a felett az a bíróság rendelkezhetik ; minthogy mag i az a körülmény, hogy a megküldött öszzegből a szemlénél eljárt biró a megállapítottnál nagyobb összeget vett fel, nem szolgálhat alapul arra. hogy felperes a bíróilag meg nem állapított dijak fizetésére köteleztessék, hanem csak arra, hogy az eljárt bírótól a feleslegesen felvett összegnek birói letétbe helyezése követeltessék; minthogy ennél fogva a kir. jbiróság szabályellenesen kötelezte felperest 77 frt 60 kr lefizetésére, annál inkább pedig, mert a megállapított költségek behajtását és megküldését csak a megkeresőbiróságnálszorgalmazhattaszabályszerüen és ez a bíróság kötelességének már eleget tett, minthogy végre a kir. jbiróság intézkedése szabályszerű intézkedéssel nem pótolható : az 1881 : 59. t.-c. 58. §-a alapján a végzést meg kellett semmisíteni. A felfolyamodási költségek megtérítésére nézve előterjesztett kérelemrek a kir. tábla azért nem adott helyet, mert nem forog fenn olyan nyilvánvaló vétség, hogy az 1871 : 8. t.-c. §-a alkalmazást nyerhetne. E másodbirósági határozatnak azonban az a nagy hibája van. hogy figyelmen kivül hagyta azt, miszerint a szakértő az által hogy az eljárt biró a megállapítottnál nagyobb összeget vett fel, az eljárt bíróval semminő jogviszonyba nem jutott, az eljárt biró e ténye csak arra szolgálhat jogszerű alapul hogy tőle felperes követelhesse vissza a tulélvezett összeget: de a szakértő és felperes közti jogviszony ettől teljesen független, a mit eléggé illustrál az, ha meggondoljuk, hogy az eljárt biró a visszatérítésre bármily okból elhalálozás, lemondás, eladósodás — képtelen lévén, mégis csak a felperesnek kell a szakértő dijait megfizetni, mert az az ő kérelmével kapcsolatosan alkalmaztatott. De teljesen tarthatlan a kir. ítélőtábla végzésének az az indokolása is, hogy a szakértő megállapított dijainak behajtását csakis a megkereső bíróságnál szorgalmazhatná. Alaptalan ez az indokolás azért, mert a S. Ü. Sz. 50 és 53. §-ai szerint a szakértő kérelmére az eljáró biró rendeli el a vhajtást és csak a letett összegből való kiutalványozás végett fordul a megkereső bírósághoz. Ez a másodbirósági határozat a szakértővel közöltetvén, az az eljáró birót az összeg visszafizetésére kérte kötelezni, a mire a megkeresett bíróság 1898. Pv. 348/4. számú végzésével az eljárt birót 62 frt 3") kr az egyik szakértőt pedig 15 frtnak a bíróságnál 8 nap s vhajtás terhe alatt leendő teljesítésére kötelezte. Ez ellen a végzés ellen az eljárt biró adott be felfolyamodást abból az indokból, hogy ő a szakértővel jogviszonyban nem áll s igy annak nincs joga tőle követelni hátralékos dijait, hanem csakis felperestől; mivel pedig eddig semmiféle bíróság nem kötelezte őt arra. hogy a megállapítottakon tul felvett dijakat felperesnek visszafizesse, az azt csak külön per utján követelhetné, a mikor alkalma lesz az eljárt birónak a kir. tábla által okozott s ezen az uton már orvosolhatlan jogsérelem ellen védekezni. E felfolyamodásra a kir. ítélőtábla a következő végzést hozta: a kir. tábla az elsöbiróság végzését helybenhagyja, mert: a kir. tábla 2.316/9(5. számú végzésének elintézéséül hivatalból köteles lett volna intézkedni sz iránt, hogy a kiküldött biró az illetéktelenül felvett összeget a bíróságnál befizesse^, ennek elmulasztása esetén tehát nem lehet a szakértőtől a kérvényezési jogot megtagadni az irányban, hogy megállapított dijaira nézve kielégítést nyerjen. (2,279/98. P. sz.) E végzés következtében aztán a szakértő 1898. okt. 9-én, vagyis a kiérdemlés után 2 év és öt hó múlva megkapott 77 frt 35 ki t; 25 krra nézve azonban máig sincs kielégítve. Mindezekkel azt hiszem bebizonyítottam, hogy a birói discretionális jogkörbe való tapintatlan beavatkozás minő anomáliákra és méltánytalanságokra vezet ; most még csak azzal a megjegyzéssel zárom soraimat, hogy kívánatosnak tartanám a S. Ü. Sz. 55. §-ának olyatén módosítását, hogy a tanukihall-