A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 52. szám - A bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló törvény 19. szakasza

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. íelléklet a «Jog» 52. szamához. Budapest, 1899. december hó 24. Köztörvényi ügyekben. Igaz ugyan hogy az ,877. évi XX. t.-c. „3. §.ának vée bekezdése szerint azon jogügyletek, melyek által a w.u visszteher nélkül köteleztetnek, vagy jogokról vfsszíeher nélktü lemondana, a gyámság alatt allora nézve gyámügyi jóváhagyás eseteben sem kötelezők. - ez a szabály azonban a dolo- 4r mtíszete szerint csak oly ügyletekre alkalmazható, melyeknél csupán a kiskorúaknak illetve azok gyamjának szabad akaratelhatarozasa képezi a cselekekves alapját. Azon körülmény, miszerint alperes özvegységének 7-ik evében törvénytelen gyermeket szült, az állandó birói gyakorlat által elfogadott jogszabályok szerint végrendelet es osztálye°yesség érvénytelenségi okot nem képez. ' A székesfehérvári kir. törvényszék (1898. áprilisf14 1 461 a. a.) G. Jánosné szül. ív. Julianna és G. Istvánná szül' K Lidia felpereseknek K. Józsefné elébb özv. K. Istvánná szül J Eszter alperes ellen végrendelet és osztályegyesség érvénytelenítése iránti pereben következőleg i te 11: Felperesek keresetükkel és alperes viszonkeresetével eluiasitattatik stb. Indokok : A alatti végrendelet végső szavai szerint a szabadakaratbei tett és sajátkezüleg aláirt végrendeletet adta ki az öt együtt jelenlevő tanú előtt ifj. K. István végrendelkező és ig> a végrendelet az It-Tti. évi XVI. t.-c. követelményeinek megfelel s azon intézkedéssel, mely szerint az ingatlanok felének hokiglani haszonélvezete hagyatott az özvegynek^ felperesek törvényes osztályrésze sértetlenül hagyatott s ennek folytán az osztályos egyesség joghatályához felsőbb gyámhatósági helybenhagyás nem volt szükséges és mert azon körülmény, hogy a haszonélvezetül hagyományozott ingatlant alperes elhanyagolná, hogy alperesnek özvegysége 7. évében törvénytelen gyermeke született, és hogy 1895. évben ujabban férjhez ment, a végrendelet és gyámhatóságüag jóváhagyott és a kiskorúak kellő képviselete mellett létrejött osztályos egyesség érvénytelenítésére alapul nem szolgálhatnak, annál kevésbbé, mert a 3. és 4. alattiak szerint felperesek nagykorúságuk elérése után is elismerték alperesnek az ingatlanok feléhez való haszonélvezeti jogát; mindezeknél fogva felpereseket keresetükkei elutasítani kellett stb. A viszonkeresetet illetőleg pedig, minthogy ez az 1881. évi L1X. t.-c. 8. §. követelményeinek meg nem felel s a felperesek helyett fizetett hagyatéki terhek és örökösödési illeték számszerűsítve nem lettek az elleniratban s a mennyiben a viszonválaszban ezen kiadások 533 frtban fel is számíttattak, de ezek mint elkésetten felhozottak *igyelembe nem vehetők, a közszerzemény megítélésére vonatkozó kellő helyen előterjesztett viszonkeresetnek pedig azért nem adható hely, mert éppen a hagyatéki osztályos egyességi azon intézkedés szerint az egész ingatlan tulajdonjogát az azon időben kiskorú örökösöknek a jelen perbeli felpereseknek engedte át s magának csak a holtiglani haszonélvezetet tartotta fenn, és mert egyébként is a felperesi kereset elutasításával a viszonkereset tárgytalanná vált stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1898. aug. 30. 6,109. sz. a.) az eisőbiróság ítéletét a keiese're vonatkozó részében megváltoztatja, K. István örökhagyónak a keresethez B) alatt mellékelt végrendeletét és ugyanazokhoz C) alatt csatolt és gyámhatóságüag jóváhagyott osztályegyességet abban a részben, mely szerint a sár-egresi 55 sz. telekjegyzőkönyvben I. 1—11. sorsz. a. felvett hagyatéki ingatlanok felére az örökhagyó özvegye, e perbeni alperes részére ujabb férjhezmenetele esetéDen is holtig tartó haszonélvezeti jog engedtetett, érvénytelennek kimondja, alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy a fent körülirt és jelenleg a sár-egresi 125. sz. telekkvi betétben I. 1—20. sorsz. a. foglalt ingatlanoknak birtokában levő fele részét 15 nap alatt felperesek birtokába bocsássa és tűrje, hogy a részére Cj 2. sorsz. a. bekebelezett holtiglani haszonélvezeti jog végrehajtás utján töröltessék stb. Indokok: Az Írásbeli magánvégrendelet érvényességéhez az 1876. évi XVI. t.-c. 5. §-a értelmében szükséges, hogy a végrendelkező a tanuk együttes jelenlétében kijelentse, hogy az okirat az 8 végrendeletet tartalmazza és azt előttük aláírja vagy önkezűleg aláírtnak elismerje és mindezek megtörténte a tanús által magán az okiraton bízonyittassék. Örökhagyó megtámadott B, alatti végrendelete azonban ezekkel a kellékekkel nem bír. A végrendelet szövegében ugyanis nem foglaltatik es ku dékban sem bizonyittatik, hogy a végrendelet a tanuk előtt ieiolvastatott, a nélkül pedig puszta névaláírásuk nem tek'nthew annak a bizonyításául, hogy a végrendelet utolsó mondatában előforduló kijelentést az örökhagyó előttük megtette s az okiratot jelenlétükben aláirta. A hivatkozott törvényszakasz által megkívánt igazolás hiányában a végrendelet érvénytelennek lévén tekintendő, kétség sem fér ahhoz, hogy alperes özvegyi joghoz csak a törvény, nem pedig a végrendelet aiapjin tarthatott igényt, törvény szerint pedig az özvegyi jog csak az özvegység tartamáig terjedvén, nyilvánvaló, hogy midőn a gyámhatóság ennek a korlátozásnak mellőzésével jóváhagyta a C) alatti osztályos egyességben foglalt azt a megállapodást, hogy alperes a hagyatéki ingatlannak fele részét ujabb férjhezmenetele esetében is holtáig haszonélvezhesse, eme fele résznek alperes özvegységének megszűntétől annak haláláig terjedő és az akkor még kiskorú felpereseket illető haszonélvezetéről alperes javára visszteher nélkül mondott le, minthogy pedig az e perben irányadó 1877. évi XX. t.-c. 113. §-ának utolsó bekezdése értelmében az ilyen jogügyletek gyámhatósági jóváhagyás esetében sem kötelezők, a R) alatti végrendeletnek ide vonatkozó részét érvénytelennek kimondani és ennek következményeként, tekintettel arrai hogy alperes a D) alatti közokirat tanúsága szerint ] 1895. január 2-án ujabban férjhez ment, őt a hagyatéki ingatlanok! ból a birtokában levő felerészének átadására s haszonélvezeti joga I törlésének tűrésére kellett kötelezni. Nem áll útjában a kereseti kérelem megítélésének az, hogy j felperesek a B) és C) alattit csak részben kérték érvényteleniti tetni, sőt azokat I. r. felperes a 3. sz. a. okirat szerint nagykoruságában is érvényeseknek elismerte, mert a hagyaték végrendelet nem létében is őket illette és igy nem állott érdekükben a B) és C) alattinak a törvényes örökösödés szabályaival egyező rendelkezéseit megtámadni, a 3. sz. alattiban foglalt elismerés pedig még alperes özvegységének ideje alatt, tehát akkor történt, mikor alperest a hagyaték felerészének haszonélvezete megillette. A viszonkereset elutasítására nézve az eisőbiróság ítélete azért hagyatott helyben, mert az 1868. évi LIV. t.-c. 77. §. értelmében a viszonkereset a főügygyel csak akkor dönthető el, ha az elleniratban terjesztetik elő, alperes azonban elleniratában viszonkeresetét, a követelt tárgy szabatos kitétele nélkül olyan alakban adta elő, hogy annak alapján sem megfelelő védelem előterjeszthető', sem birói ítélet hozható nem volt stb. A m. kir. Curia (1899. szept. 27. 6,480. sz. a.) A másodbiróság ítélete a viszonkeresetre vonatkozó részében helybenhagvatik, ellenben a kereseti kérelem felett rendelkező részében megváitoztattatik és e tekintetben az első bíróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: Igaz ugyan, hogy az 1877. évi XX. t.-c. 113. §-ának végbekezdése szerint azon jogügyletek, melyek által a kiskorú viszteher nélkül köteleztetnék vagy jogokról viszteher nélkül lemondana, a gyámság alatt állóra nézve gyámsági jóváhagyás esetében sem kötelezők, ez a szabály azonban a dolog természete szerint csak oly ügyletekre alkalmazható, melyeknél csupán a kiskorúaknak illetve azok gyámjának szabad akaratelhatározása képezi a cselekvés alapját. A fenforgó esetben azonban a megtámadott osztályegyesség alapját az örökhagyó végrendeleti rendelkezése képezte, melynek értelmében a hagyatéki ingatlanok felerészének haszonélvezete, még férjhez menetele esetére is az örökhagyó özvegyét, felperesek édes anyját illette. Nem szenved ugyan kétséget, hogy a felperesek gyámi képviselete által a végrendelet alapján létrehozott osztályos egyességet felperesek gyámhatósága, a végrendeletnek keresetileg állított alaki hiányaira való hivatkozással, visszautasíthatta s a végrendelet érvényét a bíróság által leendő eldöntés alá bocsáthatta volna, de az által, hogy ezt nem tette és a végrendeleti alapon létrehozott osztályos egyességet elfogadta, nem lépte tul az idézett szakaszában körülvonalozott jogkörét, mert a létező végrendeletre való figyelemmel nem mondott le a kiskorúak olyan jogáról, mely őket kétségtelenül megillette, sőt nem is mondott le viszteher nélkül, mert ez az osztályegyesség minden esetben biztosította felpereseknek az alperest megillető és csak a per utján korlátozható alperesi özvegyi joggal szemben, férjhezmenetelük idejére a hagyatéki ingatlanok felének birtokát és használatát, és azon felül az ingók értékét meghaladó terheknek alperes által leendő viselését és az örökösödési illeték kifizetését és minthogy ez az osztályegyesség a felpereseket kétségtelenül megillető köteles részt nem sértette, felperesek kereseti kérelmének annál kevésbbé lehet helye, mert örökhagyónak B) alatti végrendelete a törvény által megkívánt alakszerűségeknek megfelel minthogy örökhagyó végrendeletének zársoraiban kijelentette, hogy ezt szabad akaratából tette és sajátkezüleg aláirott végren-