A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 4. szám - Főhercegi családok exterritorialis joga

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 4. szamához. Budapest, 1899. január hó 22. Köztörvényi ügyekben. A kir. Curiának az 189,0. ev? XXV. t.-c. 13. §-a alapján hozott döntvényei. (Polgári ügyekben.) VIII. szám. Az elsóbirosagnak azon végzése ellen, melylyel a zárlat az 1881. évi LX. törvénycikk 237. §-a ai pontja esetében a 239. szerint előlegesen az ellenfél meghallgatása nélkül rendeltetik el es a felek meghallgatására egyidejűleg határnap tűzetik ki, az ellenfél elhet-e feltolyamodassal? (Vonatkozással a kolozsvári kir. ítélőtáblának 9. számú és a pozsonyi kir. Ítélőtáblának 3. számú teljes ülési ellentétes döntvényeire.) Határozat. Az elsóbirosagnak azon végzése ellen, melylyel a zárlat az 1881. évi t.-c. JJJ. §-a a), d) és c) pontjai alapján a -39- §• szerint az ellenfel meghallgatása nélkül előlegesen rendeltetik el es a felek meghallgatására egyidejűleg határnap titzetik ki. az a fél, a ki ellen a zárlat elrendeltetett, nem élhet külön feljolxamodással. Indokok: Az 18tí8 évi LIV. törvénycikknek a zárlatra nézve hatályban volt rendelkezései, jelesül annak 327. §-a szerint azárlatot szenvedő fél. ha annak elrendelését sérelmesnek találta, 8 nap alatt kifogásokat adhatott be. A kifogások jogorvoslatának igénybe vétele esetében a zárlatot rendelő bíróság tárgyalást tűzött, ennek megtartása után a zárlat fentartása kérdésében végzésileg határozott és az idézett törvény 332. í;-a csakis a tárgyalás megtartása után hozott ezen végzés ellen engedte meg a felebbezést. E szerint a végrehajtási törvény életbe léptetése előtt hatályban volt törvényes rendelkezések nem hagytak fenn kétséget arra nézve, hogy a zárlatot rendelő végzés ellen a zárlatot szenvedő fél csakis a kifogások tárgyalása után hozott ujabb végzés ellen élhetett devolutiv hatályú jogorvoslattal. A végrehajtási törvénynek a zárlatot rendelő végzés ellen használható felfolyamodásról szóló 243. §-a a zárlatot rendelő végzés ellen ennek tüzetesebb meghatározása nélkül engedi meg a felfolyamodást, s ennélfogva kétségek merültek fel, ha vájjon az ott emiitett végzés alatt a 239. íf. szerint az ellenfél meghallgatása nélkül hozott végzés, avagy csupán a felek meghallgatása után hozott ujabb végzés értendő-e.E kérdést az utóbbi értelemben kellett megoldani a következő indokoknál fogva: A végrehajtási törvényben a zárlatra nézve felállított jogszabályok összeségének az 1868.évi LIV. t.-c. idevágó rendelkezéseivel való egybevetéséből kitűnik, hogy az uj törvény a zárlat jogintézménye tekintetében a korábbi jogszabályok rendszerétől gyökeresen eltérni nem kívánt, hanem a már létező jogintézményt fővonásaiban fentartva, az abban foglalt jogszabályokat tovább fejlesztette. Bizonyítja ezt a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában az 1879. évben a képviselőházhoz benyújtott, s e kérdésben lényeges változtatás nélkül a végrehajtási eljárásról külön alkotott 1881. évi LX. törv.-cikkben törvénynyé vált törvényjavaslat 737. §-ának indokolása is, a melyben a következők foglaltatnak: «A zárt kérő fél ellenfelének meghallgatása azért szükséges, hogy abiró az ellenfél védve inek meghallgatása után dönthessen a felett, vájjon a zárlat esete fenforo g-e ? Ez által a zárlat elrendelése utáni kifogás i eljárás mellőzhetővé v á 1 i k.» Ebből nyilvánvaló, hogy a feleknek a végreh. törv. 239. §-ában eló'irott meghallgatása a kifogási eljárást pótolja, s nyilvánvaló az is, hogy a mennyiben az 1868. évi LIX. t.-c. csakis a kifogások tárgyalása után hozott végzés ellen engedte meg a felebbezést, a törvényhozásnak ezen tul menni, az uj törvény megalkotása alkalmával sem volt szándéka. A kérdésben forgó törvényhely értelmének megállapításánál figyelembe veendő annak a végrehajtási törvény egyéb szabályaival s a polgári törvénykezési rendtartásnak hason természetű rendelkezéseivel való összefüggése is, ebből az összehasonlításból pedig kétségtelenül az derül ki, hogy az a felfogás, a mely zárlatot előlegesen rendelő végzés ellen is a külön felfolyamodást megengedhetőnek találja, ellentétben áll ugy a végrehajtási törvénynek, mint a polgáii törvénykezési rendtartásnak jogorvoslati rendszerével. A végrehajtási törvény megegyezően az ujabb codificatiók irányával, majdnem mindenütt kerüli a jogorvoslatok concurrentiáját, s egyedüli kivételével a 165. §. esetének, sehol sem engedi meg, hogy a szenvedett jogsérelem az ügynek ugyanabban az állásában, s ugyanazon alapon egyidejűleg két uton legyen orvosolható, sőt még a 165. §. kivételes esetében is érvényre juttatja a bírósági szervezet következményéül is jelentkező azt a jogszabályt, hogy a felsőbb birói jog segélyét nem lehet igénybe venni mindaddig, mig a szenvedett sérelem az alsóbb fokon orvosolható. Ugyanezen jellege van a polgári peres eljárás jogorvoslati rendszerének is, s azonfelül az 1881. évi LIX. t.-c. 52. §-ában azt a szabályt állítja fel, hogy a nem végleges jellegű közbenszóló végzések által szenvedett sérelmek miatt csakis a véghatározat ellen beadandó felebbezésben kereshető orvoslás. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1898. évi november hó 11-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi december hó 30-án tartott teljes ülésben. Vajdafy Emil, s. k. Szabó Miklós, s. k. tanácsjegyző. a kir. Curia elnöke. Szerződésszegés esete nem forog fenn, midőn a szerződésben az építkezés megkezdésére határozott idő ki nem köttetett és nem igazoltatott, hogy felperes az építkezést alperes felhívása dacára megkezdeni vonakodott. A budapesti kir. törvényszék (1897. évi november hó 10-én dr. L. J. budapesti ügyvéd mint S. Ulrich engedményese felperesnek, Maislis Mór bpesti ügyvéd által képviselt M. Lajos alperes ellen, 1,365 frt. és jár. iránti folyamatba tett és 976 frt és áruiékaira leszállított perében következőleg it élt: Felperes keresetével elutasitattik és köteles alperesnek 80 frt perköltséget i 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni stb. Indokok: Felperes keresetét az A) alatti szerződésre ala! pitja, mely szerint alperes jogelődjét azzal bízta meg, hogy a ' 2,841—2,842 sz. telkén kétemeletes házat építsen és az építkezéshez szükséges terveket és költségvetést készítse el. Ezen szerző, dés folytán felperes jogelőde a szükséges terveket és költségvej tést el is készítette és a többi szükséges előmunkálatokat meg j is tette, az építkezést azonban nem foganatosíthatta, mert alpeI res azon telket, melyre a házat fel kellett volna építeni, időközben i eladta. Kéri tehát alperest a tervek és költségvetésért járó munkaI dijban elmarasztalni. Alperes az A) alatti szerződés valódiságát, és azon 1 ténykörülményt, hogy azcn telket, melyen az építkezés foganato; sitandó volt 1895. évi március havában eladta, beismeri,azzal védei kezik azonban, hogy felperes jogelődje az A) alatti szerződésben j elvállalt kötelességének eleget nem tett. Ugyanis az A) alatti szerj ződés 1894 évi július hóban köttetvén meg, külön megállapodás hiányában a felperes jogelődje az A) alatti szerződésben megállapított kötelezettségének oly módon tartozott volna eleget tenni, hogy az építkezés még azon év őszén megkezdhető lett volna, 1 felperes jogelődje azonban ezt nem tette, a terveket és költségvetést be nem mutatta és csak 1895 évi épril havában értesítette | őt arról, hogy az épitkesést hajlandó megkezdeni. Továbbá felpej res jogelődje azon kötelezettségének, hogy az egész építkezési 1 hitelt megszerzi, eleget nem tett, mert az építkezésre előirányzott I 61,153 frt 34 krra felperes jogelődje csak 50,000 frtnyi hitelt I tudott szerezni. Felperes ezzel szemben azt vitatja ugyan, hogy az építkezés határidejének külön kikötése nélkül a helyi szokás szerint az építkezés csak 1895. évi tavaszszal volt foganatba J veendő, továbbá, hogy a hiányzó hitel az építkezés folyama alatt ! megszerezhető lett volna, de felperes ezen érvelése nem vehető figyelembe, mert: 1. a szakértő véleménye szerint a július havái ban tervezett építkezés még ugyanaz évben minden nehézség nél! kül megkezdhető lett volna és nem is felel meg a helyi szokásnak, hogy egy július hóban tervbe vett építkezés, csak a szerződés megkötését követő év tavaszán vétetik foganatba. 2. De ha felperes e tekintetbeni érvelése helyesnek is elfogadtatnék, még ez esetben is késedelem terheli felperes jogelődjét, mert a XXIX. T. alatt becsatolt levél szerint, felperes jogelődje csak 1895 évi ápril hó 3-án értesítette alperest arról, hogy a szükséges hitelt I megszerezte és kérte alperes látogatását; minthogy pedig az időig j felperes jogelődje alperessel sem a terveket, sem a költségvetést nem közölte és az építkezéshez szükséges egyéb munkálatokat ! sem tette meg, kétséget sem szenvedhet, hogy az építkezés 1895. év tavaszán sem lett volna kellő időben megkezdhető. 3. Alperes abból a körülményből, hogy felperes jogelődje a szerződés megkötése idejétől egész 1895. évi april hó 3-ig öt miről sem