A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 49. szám - A fővárosi járásbíróságok összpontosításáról

Tizennyolcadik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. 49. szam Budapest, 1899 december 3. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP UMüZSiCÜGT ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE 1 MAHTAR ÜSTTÉ, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI Ul Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják t>r. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre 1 frt 50 kr. Fél « _ 8 • — « Egész • _ 6 « — • TARTALOM: A fővárosi járásbíróságok összpontosításáról. Irta: Aliquis. - A jóhiszeműség és rosszhiszeműség elve az anyagi telekkönyvi jogban. Irta : dr. P 1 o p u György, kir. Ítélőtáblai birő, a telsú-vissói kir. járásbíróság vezetője. — Egy észrevétel a ((bűnvádi perrendtartásnak 1896. évi XXXIII. t.-c. kézbesítésre vonatkozó §§-hox. Irta: Ruttkay Aladár, kir. járásbiró Szepes-Szombaton. — Egy néhány észrevétel az «Ujabb megjegyzésekasommás eljárás köréből» czimü közlemény alkalmából. Irta: Szongott Vilmos, kőhalm kir. járásbiró. — Belföld (A katonai büntető perrendI tartás tervezete. — A védők hivatalbói való kirendelése. — A jogi szakoktatás reformja. — Az országos ügyvédi gyám és nyugdíjintézet szervezése. — Nyílt kérdések és feleletek.(A végrehajtási jog köréből. [ I. Irta: dr. Csermely Gyula bpesti ügyvéd. — II Irta: dr. Fuchs Ignác ügyvéd, Galanthán. — III. Irta: dr. L I. — IV. Irta: Bereg h y Endre telekkvezetö Bpest.) — Vegyes. - Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-böl. Megjelen minden vasárnap: Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bénnentesen postautalványnyal küldendők. A fővárosi járásbíróságok összpontosításáról. ) Irta: ALIQUIS. Előző cikkem vezéreszméje annak kimutatása volt, hogy a fővárosi járásbíróságok összpontosítása tervének megvalósítása a mostani kerületi rendszer számos viszásságát gyökererésen kiküszöbölné és megbecsülhetlen előnyökkel járna ugy a birói és ügyvédi karra, mint a jogkereső nagy közönségre nézve. Jól tudom. hogy mint minden újításnak, ugy az összpontosítás tervének is akadnak ellenzői — a kik különösen két ellenvetéssel indokolják az eddigi rendszer fentartása mellett nyilvánuló meggyőződésüket. Azt mondják ugyanis, hogy az állampolgárokra nézve kényelmesebb, ha az egyes kerületek lakosai az ügyeikre nézve illetékes bíróságot lakásukhoz vagy üzleti telepükhöz közel s könnyen hozzáférhető, szűkebb szervezetben találják meg. A másik nyomatékosabb ellenvetést lési íendszer volt érvényben, midőn minden egyes ügydarabnak elszámlálhatlan kezelési könyvön keresztül vezetve, az iktató, előadó, kiadó és irattár nehézkes retortáin kellett keresztül mennie, hogy a birói határozat a kézbesítés stádiumába jusson, — addig a fővárosi járásbíróságok egyesítésének terve az utópiák közzé tartozott volna. A mai rendszer mellett azonban egész máskép áll a dolog! Hogy tárgyamtól kissé eltérve, jónak látom a lajstromrendszer méltatására néhány sort szentelni, annak oka az. hogy még mindig eltérők a vélemények arra nézve, hogy a lajstromrendszer bevált-e és fentartandó-e vagy sem ? — a mely kérdés igenlő megoldása pedig az összpontosítás kivehetőségének előfeltételét képezi. Szerény nézetem szerint, — melyet mindennapi tapasztalatra alapitok, — a lajstromrendszer teljesen bevált és a mennyiben javításra is szorul, célszerű továbbfejlesztésre alkalmas. Az igazságügyi bizottságban tett irányadó kijelentés szerint nem csak a mindenben gáncsot kereső közönség körében, hanem a bíróságok egyrészéről is a lajstromrendszer kedvezőtlen megítélésben részesült. Határozottan ki kell fejezni azonban abbeli meggyőződésemet, hogy a hol az illető járásbiióság jelentésének megfelelőleg a lajstromrendszer csakugyan be nem vált, ennek oka nem magában a rendszerben, hanem attól kívül eső körülményekben, különösen a nem kielégítő személyzeti viszonyokban keresendő. A lajstromrendszer egyik fővivmánya gyanánt ugyanis a vezetői hatáskör decentralisalódott s minden egyes jegyzői iroda önálló és elkülönített jogi életműködést fejt ki, a melynek a tökéletessége természetesen attól függ, hogy az ellenőrzésre hivatott biró erre irányuló kötelességét kellő erélylyel és lelkiismeretes körültekintéssel teljesiti-e és hogy a kezelő bir-e a megbízhatóság és fáradhatatlan tevékenység személyi qualitásaival. A hol tehát vagy nem kellő számú, vagy hivatása magaslatán nem álló birói és kezelői személyzet áll rendelkezésre, ott természetesen a lajstromrendszer előnyei sem juthattak érvényre. Pedig az ellenőrzési jognak és kötelességnek az összes hangoztatok azon irányban fejezik ki aggályukat, hogy a bpesti összes polgári járásbíróságok egyeátése folytán egy kellőleg | bírák közti megosztásán kivül óriási előnyei az uj rendszernek, nem ellenőrizhető, tul nagy személyzettel biró. nehézkes szervezet állana elő. a melytől gyors és kielégítő működést várni ép oly kevéssé lehetne, mint a hogy a centralisált bpesti kir. Ítélőtábla nem tudta működése által a hozzá fűzött igényeket kielégíteni. Ezen ellenvetések rövid cáfolata a következő : A fővárosi közlekedési viszonyok fejlettsége mellett jelentőségét vesztette az, hogy a bíróság az ügyfelek lakásához közel legyen ; mert a szegényebb polgár is pár fillér feláldozásával rövid idő alatt bármely kerületből kényelmesen elérheti az igazságszolgáltatás hajlékát; sokkal könnyebben mint bármely vidéki, a kinek akár csak a szomszédos községből is kell a járási székhelyre igyekezni. S a distancialis közelségnél sokkal nagyobb előny lenne a jogkereső közönségre nézve az, hogy rövid időn köztudatba menvén át az egyedüli járásbirósági középületnek fekvése, megszűnnének a keresgélés és a kerületek számában való megtévedés hátrányos következései. A kik a másik ellenvetést komolyan hangoztatják, azok szemük elől tévesztik, — hogy a különben egyéb tekintetben is eltérő szervezettel és az egész ország ügyeire kiterjedő hatáskörrel bírt bpesti kir. Ítélőtáblán még a régi ügyviteli szabályok voltak alkalmazásban, holott a járásbíróságok ügyvitelében ma már a lajstromrendszer jutott uralomra. ^ Teljesen kívül áll minden kétségen az. hogy még a regi keze*) Előző cikk a 48. számban hogy az ügyek kiosztásánál a pártatlanság elve jutott diadalra ; hogy számos kezelési, átvételi, átadási, előadói segédkönyv vezetése mellőzhetővé vált; hogy az által és kisebb elintézések külön fogalmazásának mellőzésével nagy munkakimélés érhető el; de különös vívmány, hogy a biróra nézve lehetővé vált bármely ügy menetére közvetlen befolyást gyakorolni. Minélfogva sürgősség esetén a lelkiismeretes biró nem éri be a «soronkivül» jelző utasításba adásával, de szóval intézkedhet az azonnali kiadás iránt ; a mely eljárással nem ritka eset, hogy az ügydarab pár óra múlva az érdekelt fél kezéhez jut. Két fő kifogást szoktak a lajstrom rendszer ellen felhozni, hogy egyrészt az iktató könyv hiányában nehezen tudható meg az, hogy az ügyek melyik jegyzői irodában találhatók; másrészt kezelési könyvek nem létében az ügydarabot a jegyzői irodában is nehéz megtalálni ; különösen bajosan állapitható meg, hogy folyamatban levő ügy iratai a bírónál, kezelőnél avagy a leirónál vannak-e? Az első bajon a nélkülözhetlenül életbeléptetendő központi mutató gyökeresen segíteni fog. A másik nehézségnek eleje vehető az által, ha a kezelő ugy a kezelése alatt álló, mint a leírás végett kiosztott iratokat nem a J. Ü. Sz. 34. §-ában előirt elkülönítési mód szerint elkülönítve lajstromszám szerint rendezi; ekkép a legtöbb ügydarabot sorszám szerint azonnal megtalálhatja vagy a szekrényben kezelt vagy a leirónál levő iratok közt; ha pedig ezek közt hiányoznék a keresett ügydarab, ugy a bírónál szintén Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.