A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 48. szám - A budapesti kir. m. Tudományegyetem jog- és állam-tudományi karának véleményes jelentése az államvizsgálat reformja tárgyában. (Vége.)

A JOG 355 appreciálták. Ebben az irányban a felekezeti hajlam nálunk nem hiányzik. Azért hát a jogtudományi doktorátus kérdésével jó les/, óvatosan bánni annak tudatában, hogy azt nálunk felekezeti intézetek eddigelé s talán még hosszabb ideig sem osztogatják, feltéve, hogy maga az állam nem járul ahhoz, hogy a felekezeti jog- és állam-tudományi oktatás erősíttessék. A jogtudományi doktorátus mai szerepének meghagyásával lehet továbbra is a legjobban azt biztosítani, hogy az állam túlsúlya a jog- és állam tudományi oktatás terén maradjon. Tudjuk, hogy e téren a felekezetek, túlsúlya a korábbi időkben sem volt valami üdvös, habár az akkori politikai viszonyok érthetővé is tes/.ik. Eszünk ágában sincs a felekezeti oktatástól minden jelentőséget megvonni akarni. Csakhogy a jog- és állam-tudományi oktatásnak ép ugy mint a teológiainak, megvan a maga külön állása. A mint az utóbbira nézve hiba volna az állam túlsúlya, épen ugy hiba volna az előbbire nézve az egyházak túltengése. A jog- és állam-tudományi oktatást semmi esetre sem lehet a középiskolai oktatás módjára tekinteni s igy az állam már ma sem lehet arra hivatva, hogy a közte és a felekezetek között a jogi és áilami tudományok tanítására vonatkozó lag kifejlett viszonyt még szorosabbra fűzze. És ez annyival veszedelmesebb lenne, mert nemcsak a felekezetekkel, de még a nemzetiségekkel is jobban meggyülne a baja. Eddigelé a felekezetek közül a jog- és állam tudományi oktatást csak a katholikus éz piotestáns felekezetek vették igénybe. De azt a paritás törvényileg biztositott elve következtében ma már a többi bevett egyháztól sem lehetne, megvonni. Mi lenne most már abból, ha a nemzetiségi felekezetek is hozzálátnának a jogi és állami tudományok tanításához ? Habár az állam segítségökre kellene hogy legyen, még az oktatás nyelve is kérdés tárgyát tehetné. Ilyen roskatag a jog- és állam-tudományi oktatásra nézve az exercitium religonis nyújtotta alap, mely hatásaiban a felekezeti jogi oktatás korába vezetne vissza és pedig sokkal veszedelmesebb körülmények között, mint a milyenek korábban fennállottak. Ezt aztán az az államvizsgái intézmény vajmi kevéssé ellensúlyozná. Azt se feledjük, hogy már az egyházpolitikai törvények is megvannak, melynek világában a felekezeti iog-és államtudományi oktatás még kevésbbé jogosult. Elismerjük azonban azt, hogy két egyetemmel be nem érhetjük. A harmadik s nemsokára a negyedik állami egyetem segíthetne csak természetszerűleg a létező állapoton, melynek tagadhatatlan vannak kóros következményei. Vizsgái és tanulmányi reformokkal nem lehet addig teljes orvoslást nyuitani, míg a szükséges alapok hiányzanak. Ma még a jogi oktatás első idejéből való intézetek nagyobb számmal vannak, mint az államiak. Legalább míg ez igy van, nem lehet a doktorátus miatt sem türelmetlenkednünk. Elég egy pillantást vetni a jogés állam-tudományi oktatás történetére s könnyen meggyőződhetünk a felől, hogy az examen rigorosum, illetőleg a doktorátus a fokmérőié mtndig annak hogy miként áll az azsoktatás állami szempontból. Valójában a doktorátus lehet csak az adott viszonyok között továbbra is az államvizsga legjobb formája,minek mai jelentőségét továbbra is biztosítani kellene. E nélkül az állam a felekezeti jog- és állam-tudományi oktatással szemben el sem is lehet. Erre tanít bennünket a jog- és államtudományi oktatás egész története. Mi tehát csak megmaradunk annál, mit a jog- és államtudományi államvizsgák reformjára vonatkozólag 1896. évi véleményünkben elmondottunk. Igy is elég tere kínálkozik a reformnak Nem hiába óvtunk különösen a tanulmányi rendszer reformjától. Semmiféle állam sem mutat fel példát arra, hogy a jog- és állam-tudományi oktatást annyiszor s olyan mélyen énntőleg bolygatták és bolygatnák, mint nálunk tették és teszik. Lám milyen hiba volt már az is, hogy a jog- és állam-tudományi vizsgázást elválasztottuk, habár ez korántsem olyan teljes, mint aminőnek a t t. megokolásában elképzeli s az sem áll, hogy a képzés is ketté vált volna. Ha már most az elkövetett hibát megkorrigálnók, ezt ne ugy tegyük, hogy még nagyobb hioákba essünk. A t. t. egész iránya elté/esztett s egyéb tévedésektől is hemzseg. Az egész veszedelmes experimentáció képét tárja fel előttünk. A mi épen egyetemünket illeti, végrehajthatatlan is volna. A gyakorlati előadásokat és kollokviumokat tartva szem előtt, kellő számban a tanárok sem állanak rendelkezésre. Még a helyiségek sem. Az uj építkezés számbavételével sem Azokat az előadásokat és kollokviumokat még akkor sem lehetne megtartani, ha a hallgatóság száma felényinél kevesebbre apadna. Ha tehát a jog- és állam-tudományi áUam-vizsgálatrol szóló törvény alkotását akarják, ebben a törványben a doktorátust mindenesetre tekintetbe kellene venni és pedig ugy, mint ahogy ma tekintetbe vétetik. A velünk közlött törvenyjavas ati tervezetet mindenesetre mellőzni kérjük. Nem olyan munkalat. mi bármi tekintetben alapul el volna fogadható. 1896. évi véleményünkben hét pont alatt foglaltuk össze azokat, miket szem előtt kellene tartani, melyek a következők: 1. a doktorátus az ügyvédi vizsgának továbbra is előfeltétele legyen s 2. közszolgálatra ép ugy minősítsen mint az államvizsga; 3. az államvizsga egységes (jog- és állam-tudományi) legyen; 4 írásbeli vizsgák ne legyenek; 5. a mai alapvizsgák meghagyassanak ; 6 az egységes államvizsga szigorú vizsga legyen ; 7. a tanulmányi rend érintetlenül hagyassák. Ezeket a szempontokat ajámjuk ma is figyelembe. A t. t.-nek úgyis az a főhibája, hogy sokat akar felölelni. Belföld. Az igazságügyi költségvetés a pénzügyi bizottságban. A képviselőház pénzügyi bizottsága f. hó ló-én Falk Miksa elnöklete alatt ülést tartott, a melyen az igazságügyministerium részéről P 1 ó s z miniszter ésVörösmarthy államtitkár voljtjelen : Előadó : Rohon yi Gyula. Barta Ödön megjegyzi, hogy a jelen költségvetésben nem találja meg az igazságügyi intézmények fejlesztését ; csak egy fejlődést talál : a nyugdijakét. Kifogásolja, hogy a polgári törvénykönyv mindig készül s soha sem készül el. Nem látja be, miért ne lehetne a polgári törvénykönyv egyes részeit külön-külön tárgyalás alá bocsátani s miért nem terjesztik máz be a büntető törvénykönyv novelláját. A katonai büntető törvénykönyv is mindig készül, de sohasem lesz kész. Kérdi továbbá a minisztert, mily módot választutt a telekkönyvi betétszerkesztési viszonyok javítására. Kívánatosnak tartaná, hogy a kisegítő bírói rendszer tovább ne tartassék fenn s a kúriánál megfelelő számban rendes bírói állások rendszeresittessenek. Felemlíti továbbá, hogy nagy a túlterhelés az alsó bíróságoknál is s folyton emelkedőben vannak a hátralékok. Gyökeres javítás szükséges a bíróságok szervezetében, ha nem akarjuk, hogy ez a baj állandósittassék s tönkre tegye az igazságszolgáltatás iránti bizalmat. A végrehajtók, szóló nézete szerint, fizetéses hivatalnokokká lennének teendők. Kiemeli továbbá, hogy a lajstrom-rendszer egyáltalán nem vált be s okvetlenül megszüntetendő. Kifogásolja végül, hogy a bűnvádi eljárás életbeléptetésére vonatkozó rendeletek máig sincsenek kibocsátva s kérdi, hogy a töi vényszéki székhelyek becikkelyezése minő akadályokba ütközik ? A költségvetést mindezek alapján nem fogadja el. Komjáthy a katonai büntető törvényre nézve megjegyzi, hogy az nálunk tisztán a katonai k ö r ö 1 függ. Egyébként ma is szóról-szőra elmondhatná a mult évi bizottsági budget-tárgyalás alkalmával tartott beszédét és ma is azt a választ kapná, hogy minden munkában van. Vájjon meddig fog ez tartani ? Vájjon például a kereskedelmi törvénynek nincsenek-e oly hiányai, a melyeknek orvoslása égető szükség ? Felhozza továbbá, hogy nyelvi tekintetben az Ausztriával való reciprocitás kérdése nincs megoldva, hogy a hivatalos lapot, a melyben foglalt hirdetések nagyon érdeklik a közönséget, minden egyes községnek hivatalból meg kellene küldeni; hogy a rendőrség kitiltásaival egész exisztenciákat tesz tönkre. Gajáry Ödön kiemeli, hogy a telekkönyvvezetőkre nézve még most sincsenek végrehajtva az 1893 : IV. törvénycikk rendelkezései. Pulszky kérdi, hogy a katonai büntető eljárási törvényjavaslat ügye, a mely már 1869. óta folytonos viták tárgya, jelenleg minő stádiumban van? Makfalvay szerint a restanciák legnagyobb mertékben a felső bíróságoknál fordulnak elő. P 1 ó s z miniszter megjegyzi, hogy a büntető eljárás végrehajtásával volt igénybe véve, a melyre vonatkozó utasítások legnagyobb része már ki is van bocsátva. A polgári törvénykönyv kidolgozása 1896 óta folyt ; az állandó bizottság fogla kozik a beszolgáltatott részek megvizsgálásával és remélhetőleg a jövő év első felében az egésznek első terveze te elkészül. Akkor lesz helyén fontolóra venni azt, vájjon nem léptethetők-e egyes részek életbe, a mitől szóló nem idegenkedik. A kereskedelmi törvény egyes részeinek módosítása munkába van véve. Elkészült a biztosítási ügyre s a részletiv-ügyre vonatkozójavaslat. A polgári perrendtartás reformja munkába van véve, sőt az életbeléptetési törvény tervezete is elkészült. A lajstromrendszer alapgondolatát szóló helyesnek tartja. Egyes biróságok erős kritikának vetették alá, de mások viszont azt mondták, hogy kitűnően bevált és nagy munka megtakarítással jár. Szóló megfelelő intézkedés utján gondoskodik arról hogy az akták mindenkor meg legyenek találhatok. A katonai büntető eljárásnak a közös hadügyminister által elkészített tervezete átküldetett a honvédelmi miniszterhez, aki terjedelmes memorandumban tette meg rá észrevételeit és azzal együtt küldte vissza a közös hadügyministerhez, a hol időközben a referens meghalt, a mi hosszabb idejű késedelmet vont maga után. Mihelyt a közös hadügyminiszter s a két honvédelmi minister megegyezik egymással, átküldetik a javaslat a két igazságügyministerhez. Kevésbé előhaladott stádiumban van maga a katonai büntetőtörvény. A büntető novella előterjesztését szóló legsürgősebb feladatai