A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 47. szám - A biztosítási dijak perelhetősége

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a iJog>> 47. számához. Budapest, 1899. november hó lít. Köztörvényi ügyekben. Minthogy felperes abbeli állítását, hogy alperes házastársi kötelességet nem teljesitette. alperes beismerésén kivül semmivel sem bizonyította, a peres feles beismerése azonban egymagában veve bontó oknak megállapítására nem elégséges, a fentemiitetten kivül pedig egyéb bontó okot felperes fel sem hozott, felperest a házassági kötelek felbontására irányzott kérelmével elutasítani kellett. A szegedi kir. törvényszék (4899. márc. 16. 3,592. sz. a.) B. Rozália felperesnek Sz. András alperes ellen házassági kötelék felbontása iránti perében következőleg itélt: Alperes felek által Makón az ottani állami anyakönyvvezető előtt 1S96. márc. '26-án kötött házasság az 1894: XXXI. t.-c. 80. §. a- pontja alapján alperes hibájából felbontatik és alperes vétkesnek nyilvánittatik stb. Indokok: Felperes keresetében előadja, hogy Makón 1896. márc. 26-án ottani állami anyakönyvvezető előtt alperessel házasságra lépvén. Makón 1896. ápril 17-éig, és miután alperes akkor 13 napi hadgyakorlatra Szegedre lett bebiva és ezen idő elteltével Szegeden állást kapott, felperes 1896. évi május elején utána ment Szegedre és ezen időtől kezdve 1896. aug. 20-ig ismét Szegeden laktak együtt anélkül, hogy alperes vele nemileg érintkezett, vagy ezt meg is kísérelte, vagy házastársi kötelességének ily módon való megtagadása iránt bármily felvilágosítást adott volna, ugy hogy ily körülmények között kénytelen volt alperes beleegyezésévei szülőihez Makóra visszatérni, mely idő óta egymástól tényleg elkülönítve, illetve különválva élnek. Alperes ezen magaviseletének okát puhatolván, annak jött tudomására, hogy alperes nösztehetetlen és miután ily körülmények között házasságának célja nincs, kérte a házasságot az 1894: XXXI. t.-c. 54. §.c) pontja alapján érvénytelennek kimondani: a per folyamán azonban keresetét oda módosította, hogy a menynyiben alperes nősztehetetlensége orvos szakértők által megállapítható nem volna, a házasság az 1894: XXXI. t.-c. 80. a) pontja alapján alperes vétkessége folytán azért bontassák fel, mivel alperes házastársi kötelességét nem teljesitette. Alperes beismerte, hogy felperessé! 1896. évi március 26-án házasságra lépett és felperes által felemiitett félbenszakitással azzal egész 1896. augusztus 20-ig közös háztartásban együtt lakott; azt is beismeri, hogy ezen együttlakásnak ideje alatt házastársi kötelességét) debitum conjugale) nem teljesitette és pedig azért, mivel gyanúja volt, hogy a házasság megkötése előtt felperesnek más férfiúval viszonya volt és igy arról kivánt meggyőződni, hogy a házasságkötés előtt nem esett-e teherbe. Tagadja, hogy nösztehetetlen volna; ennek bebizonyítására készséggel alá veti magát szakértői orvosi vizsgálatnak. A házas?ág felbontását, illetve érvénytelennek való kimondását ellenzi és kész a felperest bármikor visszafogadni és házastársi kötelességét teljesíteni. Felperes keresetének, a mennyiben a H. T. 54. §. c) pontjára, mint érvénytelenítési okra lett alapítva, hely adható nem volt, mert felperes azon állítását, hogy alperes nősztehetetlenség okozta testi fogyatkozás miatt nem teljesíthette házastársi kötelességét, felperes tagadásával szemben nem bizonyította, különösen mert a bizonyítás módját, hogy alperes állítólagos nősztehetetlensége orvosszakértők által megállapittassék, maga felperes hiúsította meg az által, hogy az 5,348. sz. végzésben foglalt meghagyás ellenére a szemle megtartására szükséges költséget nem előlegezte. Ellenben tekintettel arra, hogy alperes maga beismeri, miszerint felperessel néhány heti félbeszakítással 1896. évi március 26-tól vagyis a házasság megkötése napjától kezdve ugyanazon év aug: 20-ig, tehát majd 5 hónapig közös háztartásban együtt élt a nélkül, hogy nejével felperessel nemileg érintkezett és igy férfi tartozását teljesitette volna és miután ezen magatartásával azon védekezése, hogy ezt azért tette, mert azon gyanúja támadt, hogy neje más férfival folytatott szerelmi viszony következtében esetleg a házasság megkötése alatt teherbe eshetett és erről kivánt önmegtartóztatása által meggyőződni, annál kevésbé érdemel birói figyelmet, mert ily gyanús előzmények után, ha gyanúja a legkisebb alappal is birt volna, módjában állott a házasság megkötésétől elállani és minthogy ezek szerint alperes egyrészt az által, hogy a felperessel szemben házastársi kötelességét nem teljesitette, másrészt pedig az által, hogy nejét erkölcstelen előélettel alaptalanul gyanúsította, a neje irányában tartozó becsülést és házastársi kötelességet súlyosan megsértette; tekintve, hogy a perben álló felek alig egy pár hónapig való együttélés után tényleg különváltak és ekként felperesre nézve alperesnek mivel sem indokolt magaviselete miatt a további életközösség elviselhetlenné vált; ennél fogva az 1894: XXXI. t.-c. 80. §. a) pontja alapján a peres felek között fennálló házassági köteléket a 85. §. értelmében alperes hibájából felbontani és alperest vétkesnek nyilvánítani kellett stb. A szegedi kir. ítélőtábla (1899. május 29.) az elsőbiróság ítéletének a házassági kötelék felbontását tárgyazó hivatalbólmegvizsgált része vonatkozó indokai alapján és azért hagyatik helyben, mert a házassági kötelék felbontását az alperes is akarja és igy ezzel, valamint azzal a körülménynyel is, hogy alperes a felperest a házassági együttélés folytatására fel nem szólította, sőt a békéltetés céljából kitűzött határnapokon szabályszerű idézés dacára meg sem jelent, bizonyítottnak kell venni azt, hogy alperes házassági kötelezettségének teljesítését szándékosan tagadta meg. A m. kir. Curia (1899. nov. 3. 3,374. sz. a.) mindkét alsóbb bíróság Ítéletének megváltoztatásával felperes a házassági kötelék felbontása iránti keresetével is elutasittatik. Indokok: Felperesnek a házasság érvénytelenítése iránti keresetét már az elsőbiróság elutasítván, minthogy ezen Ítélet ellen felperes felebbezéssel nem élt, ezúttal csupán a házasság felbontására irányzott felperesi kérelem képezte elbírálás tárgyát. Minthogy felperes abbeli állítását, hogy alperes házastársi kötelességét nem teljesitette, alperes beismerésén kivül semmivel sem bizonyította, a peres felek beismerése azonban egymagában véve bontó oknak megállapítására nem elégséges, a fent emiitetten kivül pedig egyéb bontó okot felperes fel sem hozott: mindkét alsóbiróság ítéletét a házassági kötelék felbontására vonatkozó részében megváltoztatni és felperest erre irányzott kérelmével elutasítani kellett, stb. Az 1893. XVIII. t.-c. 96. §-a értelmében mindkét fél kihallgatása esetén rendszerint a bizonyító fél ellenfele bocsátandó vallomására esküre, a bizonyító fél pedig csak akkor, ha a bíróság a fenforgó körülményeknek a 64. szerint mérlegelése után' ugy találja, hogy az ellentétes vallomások közül a bizonyító fél vallomása mutatkozik valószínűnek, fi!SUH. június hó 3-án I. G. 134/1899. sz. a.) Arra nézve, hogy felperes jogos ok nélkül tagadta e meg hivatalos teendőinek teljesítését, mely a hivatali fizetés megtagadását vonhatja jogilag maga után, a határozathozatal nem a polgári bíróságnak, hanem az illetékes fegyelmi hatóságnak hatáskörébe tartozik, következéskép addig, mig az illetékes fegyelmi hatóság a hivatali fizetés élvezetét felperestől el nem vonta, ezt alperesek jogosan meg nem tagadhatjak. (1899. június hó 7. I. G. 158/1899. sz. a.i A természetbeni tartás helyett, annak készpénzbeli egyenértéke csak akkor követelhető, ha a kötelezett a tartást megtagadja, vagy ha annak élvezhetése a kötelezett vagy hozzá tartozóinak türhetlen magaviselete által vált lehetetlenné. (18911. febr. I jnnius 8-án I. G. 142/99. sz. a ) A fennálló joggyakorlat szerint a nő a férjétől a külön élés I ideje alatt eltartást csak akkor követelhet, ha a férj tűrhetetlen í magaviselete miatt a nőnek a külön élésre alapos oka van. Annak ! az eldöntése pedig vájjon a felperesnek a különélésre alapos oka van-e vagy sem, nem tény, hanem jogkérdést képez, melyre nézve a tényeknek megállapítása szükséges. ("1899. maj. hó 26. I. G. 115/1899. sz. a.) Az 1877. XX. t.-c 39. §. értelmében kiskorú anya törvénytelen gyermeke részére a gyámhatóság rendel ugyan gyámot, de a tartás iránt perrel fellépni a törvénytelen gyermek anyja jogosítva van és felperes mint kiskorú leánya törvényes képviselőjének képviseleti jogosultsága kérdés tárgyát nem képezheti. L899. maj. 19. I. G. 102/1899. sz. a.) A per folyamán foganatosított szakértői eljárás költsége, a mihez a szakértők dija is tartozik, a perköltség természetével bir és igy ama költség viselése iránt a perköltségre nézve fennálló törvényes rendelkezés irányadó. (1899 maj. 18. G. 110. sz. a.) A biróság a tanuk vallomásának bizonyító erejét szabadon mérlegelhetvén, a mennyiben a tanuk vallomása által részbizonyitékot lát helyre állitottnak és annak kiegészítéséül a bizonyító felet esküre bocsátja, emiatt a S. E. t. g6. ;S-nak zárpontjánál fogva felülvizsgálat sikerrel nem használható. íA m. kir. Curia felülvizsg, tan. 1898. okt. 14. I, G. 207. sz. a.)