A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 47. szám - Ujabb megjegyzések a sommás eljárás köréből

342 A JOG ügyvédség most a 12-ik órában az ügyvédi talár kérdésével komolyan foglalkozzék! Az uj bűnvádi eljárás a biróságok tekintetében is nagy igényeket támaszt. A végtárgyalási elnökök megválasztása körül szükséges nagy tapintat s más szempontok mellett itt az ideje, hogy a biróképzés s nevelés mostani rendszerével szakítsunk, a bíróságot a «Beamtenthum»-ból kiemeljük, anyagilag függetlenné tegyük s munkával tul ne terheljük. Szent Istán első magyar király Decretumainak első könyvét fiához szent Imre herceghez intézi, ebben fiának intést, oktatást s tarácsot ad, ha valamikor utána ő fog uralkodni. Az 5. fejezet 3. §-ában ezeket olvassuk: «En szerelmes fiam ! Valahányszor valamely ítéletet érdemlő ügy vagy valaki jő te elédbe, a kinek főbenjáró dolga vagyon, légy türel mes hozzá és ne esküdözzél, hogy megbünteted őt; ez gyarlóság lenne és erőtlen szó » (§. 3. Quotiescunque fi 1 i charissimi! causa digna judicari ad te venerit vei aliquis capitalis sententiae reus, noli impatienter portare vei cum juramento firmare, illum pun i re; quod instabilé et fragile esse debet. . . .) Az 5. §-ban pedig ezeket mondja : «. . . . itélj békességes tűréssel, szánakozással, irgalom szerint, hogy legyen dicséret és tisztesség a te koronádnak » (§. 5. «. . . . cum patientia, misericordia et miserantia hoc j u d i c a, ut tua corona laudabilis sít et decora.») Mi magyarok büszkék lehetünk, hogy a magyar már 1,000 évvel ezelőtt ily liberálisan, ily humánusan és fenkölten tudott gondolkodni ! Neveljük s képezzük biráinkat, ugy, hogy minden bírónak, midőn birói székét elfoglalja, Szent István királyunk fenti oktatása eszébe jusson! Ujabb mtgjegyzések a sommás eljárás köréből. Irta: dr. HOROV1TZ GYULA ügyvéd Eperjesen. T. lapjuk 22- ik számában bátorkodtam az uj sommás eljárás egyes intézkedéseit kritikai megvitatás alá vonni és nézetem szerint a törvénynek a jogi életet sok részben ki nem elégítő intézkedéseire rámutatni. Megjegyeztem cikkemben, hogy a felhozottakon kivül a sommás eljárás egyéb intézkedései is a megvitatás körébe vonhatók mert hiszen az az egyedüli ut, hogy a homályos kérdések, a mennyiben a törvény alapján egyáltalán magyarázhatók, a helyes irányban magyaráztassanak és ekkép követtessenek is. Ezúttal bírálat tárgyává kívánom tenni a felülvizsgálat intézményét a sommás visszahelyezés kérdésében. Az idevonatkozó törvényszakaszok következően szólnak : Sommás elj. 180. §. b) pontja: felülvizsgálatnak van helye a kir. járásbíróságoknak azon Ítéletei ellen, melyek ellen afelebbezésa 126. §. szerint ki van zárva. a 126. §. szerint: nincs helye felebbezésnek—az l.§. 2. és 3. pontjaiban emiitett perek kivételével — ha a per tárgyának érté ke járulékok nélkül 50 frt értéket meg nem halad. Végül: A felülvizsgálat a felebbezési biróságok ítéletei elleni fejezete alatt: 182. §. A z 1. §-n ak 5. m) pontja (sommás visszahelyezés) esetében az értékre való tekintet nélkül nincs helye felülvizsgálatnak. Ezen §-ok alapján döntendő el azon kérdés, van-e helye felülvizsgálatnak 50 frton aluli sommás visszahelyezési perekben a törvényszékhez. A joggyakorlat szerény nézetem szerint helytelenül a kérdést nemlegesen döntötte el. Ezt mondotta ki a győri kir. ítélőtábla 6. p o 1 g. sz. döntvényében és különösen indokaiban, mondva : az 1893. évi XVIII. t.-c. 182. §-a szerint ugyané t.-c. 1. §. "). m) pontjának eseteiben az értékre való tekintet nélkül nincs helye felülvizsgálatnak, a miből következik, hogy sommás visszahelyezési kereseteknél a törvény idézett szakasza a felülvizsgálatot elvileg (?) kizárja stb.» A m. kir. Curia I. H. 8/97. sz. határozatában (1. Fabin y i a magy kir. Curia felülvizsgálati határ. II. kötet 371. sz. esetét) ugyanazt következően mondja: «minthogy afenforgóper a lli,47(.i 1896. számú kereset szerint kifejezetten sommás visszahelyezés iránt indíttatott és igy az 1893 : XVIII. t.-c. 1. §-á n a k 5. pontja rendelkezése alá esik, s minthogy ily perekben az idézett törvény 182. §-a rendelkezéséhez képest a felülvizsgálat egyáltalán ki van zárva » st b. Hát tényleg igaz volna, hogy sommás visszahelyezési perben felülvizsgálat elvileg nincs? A tábla és Curia azt mondja, én pedig bátorkodom ezen thesis helyességében kételkedni, és meg fogom kisérleni álláspontomat igazolni. A legtermészetesebb magyárazatnak kétségtelenül a törvény szövegéből kell kiindulni. A sommás eljárás II. fejezete 3 részből áll: 1. a ISO §-ból, mely a generális felosztást tartalmazza. 2. a felülvizsgálatafelebbezésibiróságok ítéletei elleni» alrészből, mely a helytelenül magyarázott 182. §-t tartalmazza és 3. «a felülvizsgálat a járásbíróságok ítéletei ellenb alrészből. A generális felosztás szerint a felülvizsgálat mindazon járásbirósági ítélet ellen helyt foghat, mely ellen a felebbezés a 126. §. szerint ki van zárva. Miután pedig a felebbezés a két kivételtől eltekintve csak 50 frton aluli ügyekben nincs helyén, kétségtelen ezen §. szerint, hogy 50 frton aluli sommás visszahelyezési perben is felülvizsgálatnak van helye a törvényszékhez. Téves tehát azon állítás, hogy sommás visszahelyezési perben elvileg, — tehát az 50 trton aluli ügyekben — sincs helye felülvizsgálatnak. A 126. §-ból az ellenkező következik, de nem magyarázható ki ezen nézet a 182. §-ból sem. A tévedés abból ered, hogy ugy a tábla, mint a Curia a 182. §-t kiszakítva és nem a törvény idevágó §-ait és rendszerét összesítve veszi figyelembe. Mert, ha azt tesszük, azonnal feltűnik, hogy a 182. §azon alfejezetben foglal helyt, mely a felülvizsgálatról a feleb bezési biróságok ítéletei ellen szól. miből következik, hogy az speciális szabályt tartalmaz, ellentétben a 180. §-ban foglalt generális szabálylyal. Itt igenis áll azon szabály, hogy a sommás visszahelyezési perben hozott törvényszéki itélet ellen sem a táblához, sem a Curiához felülvizsgálatnak helye nincs, vagyis, hogy a törvényszék sommás visszahelyezési perekben végérvényesen határoz. De ezen intézkedést az 50 frton aluli ügyekre is átvinni lehetetlen, ha csak olyasvalamit nem akarunk a törvénybe belemagyarázni, mely abban nem foglaltatik de minek értelme sincs. Hiszen, ha elvileg volna kizárva sommás visszahelyezési perben a felülvizsgálat, a 180. §. b) pontjának olyképen kellene hangzani, hogy ((felülvizsgálatnak van helye azon Ítéletek ellen, melyek ellen a felebbezés 126. §. szerint ki van zárva, de nincs helye az 1. §. 4. m) pontja eseteiben », legalább is azonban utalásnak kellene lenni a 182. §-ra. A 180. §. azonban igy nem szól, tehát csak ugy magyarázható, a hogy szól, abból pedig a táblai és curiai magyarázat ki nem olvasható. Nem következik a nézetem szerint téves magyarázat a 180. §. azon szavaiból sem, hogy «tekintet nélkül az értékre», nincs helye a felülvizsgálatnak, mert ezen szavaknak csak azon értelmet lehet tulajdonítani, hogy tekintet nélkül arra, vájjon a per tárgyának értéke 200 frton, vagy 500 frton felül van-e. Ez következik a §-nak fentemiitett elhelyezéséből és abból, hogy az 50 frton aluli, vagyis a járásbíróságok ítélete elleni felülvizsgálatról ezen alfejezetben nincs szó, hanem csak 209. és következő §-aiban. tehát az összegre való utalás is az 50 frton aluli ügyeket érintetlenül hagyja. Hogy a törvény a felebbezési bíróság ítéletei elleni felülvizsgálatot kizárja, annak nem nehéz ratioját találni abban, hogy a sommás visszahelyezési per nem annyira jogi mint ténykérdések körül forog, alapja ugyanis a tényleges birtoklás és hivatása is inkább jogrendőri mint jogdöntő. A per kimenetele ez okból a feleknek pervitáját csak ideiglenesen dönti el, a végleges döntést a törvény rendes útjára hagyván fel és ez okból a kétszeres ítélkezés teljesen elegendő és a további jogorvoslat csak az ideiglenes pervita huzavonáját idézné elő. Egészen más azonban a törvény illiberalis, de nézetem szerint lehetetlen olyképeni magyarázata, hogy a sommás visszahelyezési perben a felülvizsgálat elvileg kizárassék és 50 frton"aluli perekben a járásbirósági itélet elleni semmiféle jogorvoslat, tehát még az oly csekély kilá:ásu felülvizsgálat is kizárassék. Ily intézkedésnek ratioját hiába keresnők, ellenkezik az az egész perrendszerünkkel, mely minden perben legalább egyfokú felebbvitelt ismer. Hiszen a községi biróságok elé