A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 45. szám - A budapesti kir. m. Tudományegyetem jog- és állam-tudományi karának véleményes jelentése az államvizsgálat reformja tárgyában. (1. r.)

A JOG 329 Indokolja pedig ez ujitást vagy helyesebben a jelen helyzetnek egy felszázaddal való visszacsavarását azzal, hogy az 1889. evi 26. t.-c. szerint az egyéves önkéntesekként besorozott joghallgatók 7 félév alatt végeznek és ezért nem méltányos, hogy a jó tanuló is csak azért, mert nem vált be katonának, egy további félévet köteles hallgatni. Ez az érvelés meg nem áll. Az egyéves önkénteseknek idézett kedvezményét a véderővita fergetegének csillapítására indítványozták oly indokolással, hogy a katonáskodó joghallgatók, kik a katonai szolgálat és a véradó viselése által úgyis eléggé súlyos helyzetbe jutottak nemkatonáskodó kartársaikkal szemben polgári pályájukon ez utóbbiak mögül egy egész esztendővel el ne maradjanak. Ha már most a nem-katonáskodók tanfolyama isTfélévre szállíttatik le. akkor az 1889 : 26. t.-cikben foglalt ratio legis szerint a katonák megint egy félév elengedését fogják követelni és ilykép a leszállításnak soha se volna határa. Téves az indokolás azon állítása is, hogy az idézett törvény kedvezménye alapján a joghallgatóknak nagyobb része már most is csak 7 félév elvégzésére köteles. A budapesti egyetem jog- és állam tudományi karán ugyanis nem azok vannak nagyobb számmal, kik katonákként beváltak, hanem azok, kik be nem Aáltak. A katonák tehát nem lehetnek irányadók a többség egyetemi tanulmányainak berendezésénél. Azzal is indokolja a tervezet a tanfolyam leszállítását, hogy a 8-ik félévet «főleg a jogakadémiákon csakis egyes specialcolleoiumoknak vagy pedig egyes már hallgatott tárgyaknak ismételt hallgatásával lehet eltölteni.)) Ez az ok, a mennyiben a jogakadémiákra vonatkozik, az egyetem tanidejének megrövidítését nem magyarázza, mert az egyetem tanrendjében mindig akad elég tárgy a főkollégiumokban való válogatásra is ; annyira pedig tán még se jutottunk, hogy az egyetem tanidejét az akadémiák viszonyai szerint álla pitsuk meg. De különben is speciális kollégiumokat minek tartsunk, ha hallgatásukra időt nem engedünk. És miután tanügyi kormányunk az utóbb évek ismert intézkedései által a tanároktól megvonta a külső serkentést arra. hogy ilyen kollégiumokat tartsanak, meg akarja-e most vonni a tanulóktól a szükséges időt is, hogy azokat hallgathassák ? Valóban, hiába keresünk megállható okot arra, hogy midőn tudományunk köre mindjobban terjed és a törvénytervezet az államvizsgát is az összes jog- és állam-tudományokra akarja kiterjeszteni; midőn a kormány még kevés évvel ezelőtt a quadriennumot annyira szükségesnek látta, hogy még a jogakadémiákon is behozta : miért álljon most a reform az ötven év előtti állapot restaurálásában? Hét félév alatt talán behatóbb lehet a jogi tanulmány, mint 8 félév alatt? Vagy talán az előadások megbecsülésére kalauzoljuk az ifjúságot, ha az előadások hallgatásának redukciójában tanügyi reform cime alatt részesítjük? Mikor az orvos öt évet, a teológus, a bölcsész, ateknikus négy évet tölt a főiskolán, akkor éppen a jogász az, ki beérheti 7 félévvel? Ily inferioritásba kell hoznunk a jogi tanfolyamot a többi tanfolyamokkal szemben ? A joghallgatók száma rohamosan emelkedik. 1880/<Sl-ben 1,455, 1894/95-ben 2.498, 1897/98-ban 3,465 joghallgató iratkozott be az első félévre; számuk tehát tizenhat év alatt több mint megkétszereződött (100: 238). Végzetes lenne, ha csak az eddigi arányban is tódulna a fiatalság a jogi karba ; pedig a gimnáziumok folytonos szaporodása mellett a létszámemelkedés évről-évre elmaradhatatlan. Hátha még a tanfolyam megrövidítésével is könnyitjük e pályát a hivatlanok előtt. Özönével fog nőni a száma nem a tudományt, hanem a mielőbbi átiskolázást keresőknek és romlani ez esetben a hallgatóság. Mindezeknél fogva kérjük Xagyméltóságodat, hogy a tanidő rövidítésének tervét, mely valamint okaiban igazolhatatlan, ugy hatásaiban csak káros lehetne, elejteni méltóztassék. 2. Alapvető vizsga. A tervezet a most divó két alapvizsga helyett csak egyet ir elő, mely az indokolás szerint nem mint most a tanév végén, hanem a harmadik félév végén volna leteendő. Mindkét intézkedést hibásnak tartjuk. A Thun-féle rendezés óta 1874-ig az egyetemen csak egy közbenső vizsga (az u. n. jogtörténeti államvizsga) volt. Ez utóbbi évben a jogtörténeti államvizsga megszüntetésével két alapvizsgát szerveztek ; az első alapvizsga a második vagy harmadik, a második alapvizsga a negyedik vagy ötödik félév végén volt leteendő. Minthogy azonban azok, kik az alapvizsgálatot a harmadik, illetve az ötödik félév végére halasztották, a vizsgára készülés folytán a második, illetve harmadik évben hallgatni szokott tárgyakat elhanyagolták, 1880-ban rendelet kelt, mely szerint az első alapvizsgálat az első év végén vagy a második kezdetén, a második alapvizsgálat pedig a második év végén vagy a harmadik kezdetén teendő le, hogy igy a négy utolsó félév ama tudományok tanulására maradjon, melyek a két alapvizsgának nem tárgyai. A tervezet reformja most abban áll. hogy a Thun-féle és az 1874-iki rendezés gyenge oldalait kombinálja: egy közbenső vizsgát állit ismét vissza, mint a Thun-féle rendszer, de ezt az egy vizsgát a tanév közepére teszi, mint az 1874-iki rendezés. A tanév közepére állított vizsgálat az eredményes tanítás akadálya. A legtöbb tantárgy előadására ugyanis egy félév nem elegendő. A két télévre terjedő tantárgynál pedig kívánatos, hogy a kezdő előadás a téli, a folytatásos a nyári félévre essék, ne pedig megfordítva. Mert az uj hallgatók túlnyomó többsége a téli félév kezdetén iratkozik be, kik akkor kezdeni kívánják a tantárgyat, nem folytatni. Mert továbbá a nagy vakációk a nyári félév utánra esnek, ekkora szünetet pedig a tantárgy előadása közben tartani nem lehet. Már pedig, ha a téli félév kezdetén kezdjük az egész évre terjedő előadásokat és a harmadik félév végére esik a vizsga: akkor a másodéves hallgatók legnagyobb része a második év első felének előadásaitól (a mennyiben az alapvizsgálat tárgyaira nem vonatkoznak) távol fog maradni. Ez pedig annyi, mint a második év eredményének elvesztése. Hozzájárul egy lélektani momentum. A tanulók hanyagabb része nem igen készül az első évben oly tantárgyakból, melyekből a vizsgát csak a második év folyamán kell tennie. A mi a nagy vakáción tul esik, annak gondjait a vakációk utánra szereti hagyni. A vakációk alatt ugy se tanul, a vizsgára készülést pedig több mint két hónappal megszakítani nem ajánlatos. Mindennek pedig a tanulók gyengébb részénél az lesz a következése, hogy az alapvizsga tárgyaival, melyek most egy-egy évig kötik le, ezentúl, midőn három félév lesz rendelkezésére, csak egy félévig, t. i. a második év első felében fog foglalkozni. De a három félév nem is elegendő arra, hogy a tervbe vett vizsgálat tárgyait megtanulhassa. Mert ha Nagyméltóságod az első alapvizsgálat tárgyainak — mint a t. t. indokolásában olvassuk — a jogtörténeten kivül az egész római jog tanulmányát (tehát nemcsak az institúciókat, melyek most az első vizsga tárgyát képezik, hanem az u. n. pandektákat is), továbbá az egyházjogot is szánja: akkor két nagy stúdiummal (pandekták és egyházjog) szaporodik e vizsga anyaga, pedig a megelőző tanulmány ideje csak egy félévvel több mint eddig volt. Nem várható tehát, hogy aránylag kevesebb tanulmányi idő után az elkészültség jobb vagy csak olyan is legyen, mint eddig volt. A tervezet megokolása azzal magyarázza a vizsgának a 3-ik félévre áttételét, hogy az egész tanfolyam 7 félévre lévén tervezve, a vizsgát is elébbre kell helyezni azért, hogy az alapvizsgálat után még négy félév maradjon az államvizsgálat tárgyainak. Ez az ok elesik, ha a quadrienniumot, ugy mint fönnebb ajánlottuk, fenn méltóztatik tartani. 3. Kötelező gyakorlatok, kollokviumok és adjunktusok. Gyakorlatokat és kollokviumokat most is tartunk egyetemünkön. Tanrendünkben minden évben hirdetve vannak exegetikumok a római jogból, kezdő praktikumok az institucionisták, haladó praktikumok a pandektisták számára, döntvénymegbeszélések a magyar magánjogból, büntető jogi szemináriumok és praktikumok, jogbölcseleti, összehasonlító jogtudományi, nemzetgazdasági és politikai szemináriumok, emellett minden tárgy ból egész éven keresztül folynak a kollokviumok. A törvénytervezet e gyakorlatokat és kollokviumokat kötelezőkké akarja tenni oly értelemben, hogy az államvizsgára (és mint az indokolásból látjuk, az alapvizsgálatra is) csak az bocsáttassék, ki a vizsgálat tárgyaiból tartott gyakorlatokban sikerrel részt vett. Ez az intézkedés egyetemünk jogi karán, mindaddig, mig a hallgatóság oly tömeges, mint most, egyszerűen keresztülvihetetlen. A gyakorlatok, melyeket nálunk is, más egyetemek jogi karain is tartanak, három osztályba sorakoznak : szemináriumok, praktikumok, exegetikumok. A szemináriumi gyakorlatok abban állanak, hogy egyes hallgatók az illető tantárgy köréből vett valamely tudományos kérdésről a szaktanár vezetése és a szemináriumi könyvtár felhasználása mellett értekezéseket készítenek, melyeket Írásban nyújtanak be vagy szóval adnak elő a szeminárium többi hallgatói előtt, kik azt a szaktanár vezetése mellett megbeszélés tárgyává teszik. A praktikumok célja a tételes jog szabályainak gyakorlati alkalmazása valamely jogesetre. Berendezése a vezető tanár módszere szerint különböző. A tanár maga adhatja elő