A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 44. szám - A sommás eljárásról

320 A JOG gáltatás összes közegei e tekintetben a tüzpróbát kiállják-e, j nagyon elhibázott dolog volt, különösen oly perrend kereté- ! ben, melyben a jogszolgáltatás majdnem kizárólag a régi elsőfokú biróság kezébe lett letéve. A szabad bizonyítási rendszer első feltétele, az érzelmi világ teljes kiirtása, mert ha a bírói meggyőződés alapját nem a meggyőző okok. hanem az egyéni érzelem, a subjectiv behatás a bizonyítékot producáló (tanú) egyén részéről képezi, akkor lehet, hogy egyes esetekben a bírónál a meggyőződés igaz, csalhatatlan alapokon fog nyugodni, de túlnyomó részben csalódás lesz az eredmény, s a bírói kijelentés igazságtalan lesz! Hiszen hallottam esetet, a midőn azzal érvelt a biróság akkor, a midőn a tanú vallomását nem vette figyelembe, hogy az dadogott! Szegény nem tehetett róla, mert akkor is dadogott, midőn nem a biróság előtt beszélt ! Saját gyakorlatomból tudok esetet, hogy a tanú vagy a fél, habozva, szakadozottan beszélt a felebbezési biróság előtt, mert nem mindennap szokott oly ünnepélyes társaságban megfordulni ; már most az, hogy ily tanú vagy fél hátrányosabb helyzetben legyen annál, ki társadalmi állásánál fogva megszokva az ily környezetet, élénkebben és szabadabban tudja vallomását előadni, nagyon is agyonüthetné az igazságot, mert a bátor és gyáva, az intelligens egyén a műveletlennel szembeállítva, az igazság serpenyőjét nem az objectiv igazság, hanem 1 á biró lelkivilágára ható benyomás szerint billentené fel vagy le ! Mit mondjunk még ahhoz, a midőn még annak is lehetne nyomatéka, hogy az egyiknek megnyerőbb a modora mint a másiknak, s egyéni fellépése olyan, hogy esetleg a legobjectivebb bit ót is magára nézve rokonszenvesebben tudja hangolni! A biró is ember, az ember pedig gyarló, tehát magának a bírónak áll morális érdekében, hogy a törvény nemcsak a 64. §-ban lefektetett cautelákkal védelmezze meg a szabad bizonyítási rendszert, hanem némely kötelező szabályt is állítson fel a bizonyítékok alkalmazása s azok figyelembevétele tekintetében. Szerény véleményem szerint, a s. elj. 64. §-ának kiég é s z i t é s e k é p e n, vonatkozással a tanuk kihallgatása tekintetében fennálló törvényes rendelkezésekre, kimondandólett volna, hogy ha csak oly okok nem forognak fenn, melyeka tanú szavahihetőségére nézve, bebizonyithatólag kétséget hagynak fenn, a tanú vallomása a 86. § a) pontjában nevezett tanuk kivételével, kiknek vallomása a körülmények figyelembe vétele mellett márlegelendő, feltétlen bizonyítékul fogadandó el. Vagyis a tanú vallomása csak akkor lenne aggályosnak kimondható, ha ezen tanú ellen bebizonyító t t aggály forog fenn, lehet ezen aggály törvényes vagy társadalmi, de semmi esetre sem lehet ezen aggály alapja az egyéni érzelem, a biró lelkére való behatás mikéntje. Sajátságos, s ezt is tapasztalatból állítom, hogy az első bírónál a tanuk vallomása jobban világítja meg a perkérdést, egyenesebben és tisztábban kivehető a bizonyíték s sokkal kevesebb eskü alatti kihallgatása a feleknek fordul elő, mint a felebbezési bíróságoknál. Ha statistikailag kellene ezen kérdést megvilágítani, akkor határozottan lehet állítani, hogy a felebbezési bíróságoknak alig van ítélete, melyet a feleknek eskü alatti kihallgatása nem előzött meg. Ezzel is bizonyítást nyer azon állitásom, hogy a 64. §-nak azon intézkedése, hogy a bizonyítási szabályokhoz csak jelen törvényben kijelölt esetekben van kötve a biró, mennyire illusorius ezen egyetlen kivételes eset, hogy t. i. a felek csak akkor hallgathatók ki eskü alatt, ha egyéb bizonyíték nincs, mert csak nem lehet feltenni, hogy ezen számtalan felebbezési Ítéletet megelőző felebbezési eljárásban egyéb bizonyíték nem volt. Mondjuk ki nyíltan, némely biróság nem az ügyvédtől, hanem a felektől szereti az igazságot hallani, azt hivén, hogy a szabad bizonyítás és a nyomozási elv egy és ugyanaz. Bizalmatlanság az igazságszolgáltatás különböző factorai közt. s azon meggyökeresedett meggyőződés a bírói kar némely tagjában, hogy az ügyvéd az igazság takargatása, nem pedig kiderítésére működik, idézi elő, hogy minduntalan a felek egyszerű vagy eskü alatt való kihallgatása napirenden van. A szabad bizonyítással összefüggésben, jelszó, hogy az anyagi igazság kiderítése, célja az igazságszolgáltatásnak, s az ezt békókba szorító alakiság teljes mellőzése, feladata a jogszolgáltató forumoknak. Aláírom, hogy mindenek felett az anyagi igazság a döntő, de miután absolut igazság nem létezik, a biró által kimondott igazság mindig csak alaki lesz, s csak annyiban anyagi, a mennyiben annak ellenkezője, az adott esetben bizonyítást nem nyert; az anyagi igazság kiderítése alatt tehát nem az értendő, hogy most már mindennemű alakiság, mely a törvényben vagy egyéb jogszabályban le van fektetve, kiküszöböltetik, hanem csakis az, hogy a perjogi szabályok megtartása mellett s annak keretében azon fél részére lesz a per eldöntve, ki igazságát kellő módon a biró előtt bebizonyította; a szorosan vett alakifágok kora csak annyiban van letünőben, hogy a peijogi formák elmulasztásának reparatiója könnyebben történhetik mint régebben s különösen a birói gyakorlat érdeme az. hogy a pernyerést egyedül a formáknak az ellenfél részéről való be nem tartása folytán. lehető legszűkebb körre szorítja s a mulasztást igen könnyen engedi helyrehozni. De ott van az anyagi jog is, igy a tévedés vagy egyéb okból való tartozatlan fizetés visszakövetelése, a birói egyesség semmisége iránti per lehetősége, a váltói kötelezettségnek köztörvényi uton való érvénytelenségének kimondása stb ; ezekben nyilvánul az u. n. anyagi igazság uralma, de a perjogi szabályokat megtartani kell; a kitüzött'határidők megtartandók, mulasztásuk orvosolható ugyan (pl. felfolyamodási határidőé elég helytelenül nem), azonban jogok elvesztésének sanctiójával kellett ezen rendelkezéseket felruházni, különben jogrend helyett chaos lépett volna. A szabad bizonyítás rendszere szorosan összefügg a szóbeliséggel is. s ámbár ma a s. eljárás 215. §-a alapján az írásbeliség alapján álló lendes eljárásban is, alkalmazást nyer a törvény 61- §-a, mégis oly kiváló érvényesülése a bizonyítékok mérlegelésének az írásbeliségnél nem állhat be mint a szóbeli eljárásnál, mert már az u. n szabad bizonyítás alkalmazása, a felek és tanuknak a biró előtt való megjelenésével s az ügynek általuk élőszóval való előadásával függ össze s a praxisban alig fordul elő, hogy egy tanú esetleges habozó vallomása ha egyébként ezen tanú egyénisége kifogás alá nem eshetik, a biróság által mellőztetett volna. Szoros összefüggésben van a szabad bizonyítás rendszere a perorvoslatok rendszerével, erről azonban csak később. Most a felek eskü alatti kihallgatására térek át. II. A felek eskü alatti kihallgatása. Teljesen uj jogintézmény perrendünkben ; osztrák szomszédainknál, mostani uj perrendük életbelépte előtt is érvényben volt. Ezen bizonyítékról, értve az esküt általában, bátran ellehet mondani hogy szükséges rosz ! Minden igaz jogász örömmel venné, ha az eskü mint bizonyíték, a perrendből egyáltalában töröltetnék, de mindaddig mig nem történik gondoskodás a felek részéről, hogy peres jogügyeikben valóságos bizonyítékokkal rendelkezzenek, az esküvel való bizonyítás módját nülkülözni nem lehet. A régi fő s egyéb eskütől ezen mai bizonyíték csupán alakjára s alkalmazásának időbeosztási tekintetében különbözik; az öt éves gyakorlat beigazolta, hogy sokkal célszerűbb s helyesebb mint a régi fő s egyéb eskü már annál fogva is, hogy a feltételes Ítéletet téliesen kiküszöbölte. Az osztrák törvénykezési rendtartás két évvel később hozatott mint a mi sommás eljárásunk, ezért találunk ott a felek eskü alatti kihallgatása tekintetében bővebb rendelkezéseket, melyeknek a mi törvényünkben is helyet kell foglalni. Ugyanis ezen törvény 382. §-a rendeli, hogy az eskü alatti vagy e nélküli kihallgatásra megidézett fél, — a perköltségek megtérítésén felül — sem megjelenési dijat, sem útiköltséget nem igényelhet. Második igen lényeges rendelkezést foglal magában az osztrák törvény 383. §. mely szerint «ha a fél kijelenti, hogy a bizonyítandó ténykörülményeket hajlandó a perben esküvel megerősíteni, de ezen eskü alatti kihallgatás ezen félnek előbb bekövetkezett halála folytán meg nem történhetik, akkor a biróság ezen kijelentést a törvény 272. §-a alapján (nálunk 64. §-ban foglalt szabad bizonyítás vagyis bizonyítékok szabad mérlegelése) mérlegeli». (Az u. n. halál általi hitelesítés.) Tehát mig nálunk az u. n. halál által való hitelesítést mellőzhetőnek tartották, pedig különösen oly esetben, midőn csak az egyik télnek van a tényről közvetlen tudomása, vagy esküre csak a bizonyító fél bocsátható (96. §. 91. §. 98. §.), akkor igen nevezetes szerepet játszik a halál általi hitelesítéssel 'történő bizonyítás. Összegezve tehát az előadottakat, a felek eskü alatt való kihallgatása perrendünkben, mindaddig, mig eskü egyáltalában elfogadható, bevált s érvényben maradhat 1