A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 44. szám - Az ügyészség tagjainak létszámát szaporítani kell

Tizennyolcadik évfolyam. Szerkesztőség: 44. szám. WV^f/Budapest, 1899. október 29. V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IG1ZSÍGÚGI ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR i'GYÍÉHI, BÍRÓI, ÖCYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ._ 1 frt 60 kr. Fél « _ 8 « — « Egész « _ 6 « — • Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen posta utalvány nyal küldendők. TARTALOM : Az ügyészség tagjainak létszámát szaporítani kell. Irta : Eiserth István kir. ügyész Lőcsén. — Az 1894 : XVI. t.-c. 62. §-a. Irta: dr. Kubinyi János kir. közj gyzőjelölt. — A sommás eljárásról Irta : Advocatus. — Belföld. (Az igazságügyi budget. — Az igazságügy 1898-ban.) — Nyilt kérdések és feleletek. (Nyilt kérdés az igazságügyministerhez. Irta: B i r ó.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a sBudapesti Közlöny»-ből. Az ügyészség tagjainak létszámát szaporítani kell. Irta : EISERTH ISTVÁN kir. ügyész Lőcsén. Korunk, mely a codificatio fényes adatainak szemtanuja, büszke leher codificatoraira. Igaz. sok idő kellett hozzá mig — a most már némi módosítást sürgetve követeiő büntető törvénykönyvünk megalkotása után — bűnvádi perrendtartásunkra került a sor. íme megvan s az ember legbecsesebb jogait garantiákkal körülövedző bűnperrendtartásunk életbe léptetésétől már csak rövid két hó választ el bennünket. Sokat foglalkoztunk vele lapunk hasábjain mi is. Szivünk teljes melegével üdvözöltük s e mellett nem zárkóztunk el ittott aggályaink, kifogásaink nyilt indokolásától sem. A gyakorlat mutatja majd meg, vájjon aggályaink alaposak voltak-e ? Mert hiszen minden törvénynek — lett légyen az még oly jó — próbaköve a praxis. Azokra majd annak idején térünk vissza, most pedig vitassuk meg inkább azt. képes lesz-e például a királyi ügyészi kar jelenlegi létszáma mellett kötelességeit teljesiteni ugy a mint ezt eddig tette. Erre, véleményünk szerint nem lesz képes. Ad impossibilia nemo obligatur. Lesz csakhamar restantia. Ezt biztosra veszszük, mert hiszen eddig is emberi erőt meghaladó szorgalmat kifejtve, alig győzték a vállaikra nehezülő sok munkát, hát 1900-ban a még több munkát milyen erőt meghaladó szorgalommal gyűrjék le? Nem, az sehogy sem fog menni. Node lássuk csak ugy nagyjából, hogy a bűnvádi perrendtartás mily kötelességeket ró az ügyészségre s látni fogjuk, hogy mennyivel inkább lesz túlterhelve teendőkkel. 1. igaz, a vádmonopolium — a kívánatra és felhatalmazásra üldözendő bűncselekményeket kivéve — megszűnik s létesül a concurráló vádjog. Ezzel egy igen helyes elvet juttatott érvényre a törvény, de nem állithatja senki, hogy ezzel a királyi ügyészség teendői majd kevesbednek. Nem azért, mert a hol egy a modern judicatura magaslatán álló királyi ügyészség vádját indokoltan elejtette, ott bizony a pótmagánvádlónak eredményes prosperálása kizártnak jelentkezik. E részben tehát nyilván a jövőben sem végez a királyi ügyészség kisebb, kevesebb felelősséggel járó munkát mint eddig. 2. A scrutinialis eljárás, tekintve kisvárosi rendőrségünk tehetetlenségét, kétszeres munkát ró az ügyészségekre, mert a nyomozást, hacsak a vádat kizárólag a főmagánvádló nem képviseli (mindössze 11 esetben) a királyi ügyészség rendeli el s ő vezeti. Ez sokat jelent. Eddig a vizsgálóbirák teljesítették a nyomozást, oly egyének, a kik ehhez értettek; most majd a rendőrség teljesitendi. Könnyű azt mondani. Igen, a fővárosban vagy a nagyobb vidéki városokban, a hol a rendőrség jogképzett, routinirt egyénekből áll, pompásan megy majd a dolog, de a kis városkákban, tiszteiét a kivételeknek, mert hiszen akad Lapunk mai szarna kivétel is. óh te szegény nyomozás veszett egy jövőnek nézesz elejébe. Ha ezt nem akarjuk, megint csak a járásbíróságokat kell megterhelni s ezek végzik majd azt, a mire a rendőrség képtelennek bizonyul. Ez irányban aggályainkat a «vidéki rendőrsegünk és a nyomozási) cimü cikkünkben bővebben kifejtettük (a «Jog» folyó évi 21. számában) s bebizonyítottuk azt, hogy a nyomozás elrendelése s annak a rendőrség általi teljesittetése mennyi terhet gördit az ügyészség vállaira. 3. A vizsgálati ügyekről a törvényszéki vizsgálóbíró a vádtanácsnak havonként szóval referál, a járásbíróság vizsgáló bírái pedig írásban tesznek jelentést a reájok bizott vizsgálatok állásáról. Ez magában véve hathatós ellenőrzési eszköz, de e végett a vádtanácsnak havonként ülést kell tartania s ott a királyi ügyészség jelenléte mellőzhetlen. 4. Jelen kell lennie a királyi ügyészségnek a vádirat ellen beadott kifogások tárgyalásain s habár a vádirat nem lesz plaidoyer, hanem csak exposé, de a kifogások feletti tárgyalásnak kimerítőnek kell lenni s ez sok időt vesz igénybe, mert ha a vádhatározat ellen a perorvoslatot kizártuk, annak ugyancsak alaposan megvitatottnak s helyesnek kell lenni. 5. A törvényszék előtti főtárgyalás még a kisebb törvényszékeknél is mindenesetre hetenként két napot vesz igénybe. 6 Hát még a főtárgyalás az esküdtbíróság előtt? Minden ciclus előreláthatólag 14—14 napot tart, hogy birja ezt a sok más fontos munka mellett egy, esetleg két ügyészi tag? Reggeltől estig feszült figyelem mellett tárgyalni nem kis dolog. 7. Ne mondja senki, hogy az ügyészi megbízottakkal az ügyészségeken segítve lesz; lesznek talán azok az ügyészi megbízottak criminalisták ? Dehogy, legnagyobb része tapasztalatlan kezdőkből verődik össze. Igaz ezek a királyi ügyész gyámkodása alatt állanak s egyebek között, ha a járásbirósági itélet ellen vádlott terhére egyedül az ügyészi megbízott felebbezett, az iratok a királyi ügyészséghez küldendők, a mely vagy hozzájárul az ügyészi megbízott felebbezéséhez s ekkor a törvényszékhez teszi át az iratokat vagy visszavonja az ügyészség felebbezését és ekkor ennek megemlítésével az iratokat a királyi járásbírósághoz küldi vissza. Ez sem megvetendő munka. De álljunk meg még csak egy pillanatra ennél a szerencsétlen ügyészi megbízotti intézménynél s lássuk, kikből nevezi ki majd az igazságügyi minister az ügyészi megbízottakat ? Ügyvéd — az egyedül erre alkalmas jogtudó elem — igen kevés reflectál arra, lesz egy pár pensionista jogász, ez is hagyján, de lesz majd egy csomó szolgabíró és talán ambuláns járásbirósági aljegyző. Hogy ezek egy járásbiró előtt nem ütik meg a kellő mértéket, vita tárgyát sem képezheti s ezen felül micsoda önállósággal képviselje a közvádat egy aljegyző, főnöke a tárgyaló járásbiró előtt. Az ügyészek helyébe pictus masculusokat állítanak. 8. A központi járásbíróságnál nem lesz ügyészi megbízott s így ott egy-két napon át az ügyészség tagjának kell a vádat képviselni; ez is ujabb teher. 9. Uj és terhesebb feladatok hárulnak a királyi ügyészségekre a királyi járásbirósági feljebb vitt ügyeknek másodfokbani tárgyalásánál. 10. De jelen kell lennie az ügyészségnek azokon a nyilvános üléseken is, a melyeket a törvényszék minden ülésszak megnyitása előtt a szolgálati lajstrom megállapítása végett tartani köteles. Ezek mellett ne feledkezzünk meg a kegyelmi és fegyelmi ügyekiől, a még mindig igen sok napszámos munkát nyújtó 12 oldalra terjed.