A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 42. szám - A fórum prorogatum-ról

A JOG 307 Ha a törvény valamely ügyet ügybirósághoz utal, ezzel csakis a hatáskor kérdésére adta még meg a választ Kérdésessé lehet-e ponton két dolog: először is az, vájjon van-e helye ilyen ügybirósághoz utalt ügyben egy hasonló hatáskörű de különben nem illetékes bíróság p.orogatiójának : másodszor pedig az, várjon, ha a helyi illetőségtől eltérésnek nincs helye (prtts 53. § ), de másrészt a törvény ügybiróságot sem rendel, lehet-e a feleknek a hatáskör tekintetében dispönálniuk, vagyis a sommás eljárást kikötniük? Az első kérdésre egy rövid „igen»-nel telelünk, minthogy a törvény ebben nem distinguál; a második kérdés togas. Konstatálnunk kell mindenekelőtt, hogy az 53. §. a), b) és c) pontjainak esetében ügybiróság Ítél ^rtts 19., 21. §§, 1894 : XXXI. t.-c. L36. §: s hozzá: Tóth G.: Házassági Jog. 141—142. 1..) tehát a két rendel kezés összevág; egyedül a d) esetében, vagyis oly ügyeknél, melyeknél távollevő, vagy gyámság vagy gondnokság alatt álló személyek vannak érdekelve, tehető fel a kérdés. A semmitőszék adott esetben ugy döntött (15,458/1872. Márkus íd. h. 3,652. sz ), hogy a sommás eljárás igenis kiköthető, dacára annak, hogy a helyi illetőségtől a törvény szerint eltérni nem lehet, vagyis a járásbíróságok közt választás nem engedtetik. Még érdekesebb komplikáció áll elő abból, hogy az 53. §. a)—c) pontjaiban a fundamentum divisionis szembetünőleg más. mint a d) esetben ; mert telekkönyvi, hitbizományi és házassági ügyekben is lehetnek érdekelve távollevők, gyámoltak és gondnokoltak. S a felsőbb mathésisbe való bonyodalmakat csak az a szerencsés véletlen oszlatja el. hogy, mint említettem, az 53. §. a) — c) pontjaiban felsorolt ügyeknek ügybiróságuk van, melytől tehát akkor sem lehet eltérni, ha az érdekeltek távol vannak vagy gyámság illetve gondnokság alatt állnak. Összevetve a hatásköri és illetőségi megállapításokat az eredmény az. hogy az illetőségi szabályok kereken kogens szabályok az 53. §. a), b) és c) eseteiben, vagyis kizárólag a törvényben megjelölt bírósághoz lehet fordulni telekkönyvi, házassági és hitbizományi ügyekben; továbbá azon feltétel alatt, hogy távollevők, gyámoltak vagy gondnokollak vannak érdekelve, kizárólag a törvényben megjelölt bírósághoz lehet fordulni, ha az egyszersmind mint ügybiróság jelentkezik. .Minden egyéb esetben prorogatió lehetséges majd csak a hatáskör, majd csak az illetékesség, majd mindkettő tekintetében. Es pedig az ugyanazon hatáskörű bíróságok közt választani lehet — vagyis csak az illetőségtől engedtetik eltérés, ha a törvény ügybiróságot rendelt ; ugyanazon hely különböző hatáskörű bíróságai közt választani lehet — vagyis csak a hatáskör tekintetében engedtetik eltérés, ha távollevők, gyámoltak vagy gondnokoltak vannak érdekelve. A fenmaradó esetekben végre — a fent már megvont határok közt — a prorogatio meg van engedve. Nyerhet-e alkalmazást a végrehajtási törvény 27. §. első pontjának rendelkezése a 28. §. a) b) pontjaiben felsorolt esetekben? Irta: DÓMJÁN L. sa ószentpéteri kir. aljbiró. A végrehajtás alapjául szolgáló itélét hatályát megváltoztathatja : a) a felsőbb bíróság, az 1893. évi XVIII. t.-c. 117. §-ában felsorolt esetekben : b) maga az eljáró alsóbiróság az 1881. évi LX. t.-c 28. §. b) pontja alá tartozó esetekben. Ónként előáll most az a kérdés : megengedheti-e a bíróság ily esetekben, hogy végrehajtató fél a szolgáltatásra kielégítést nyerjen r különösen pedig ily esetekben kit illet a végrehajtási költség viselése ? A kérdés első részére azzal kell felelnem, hogy jóllehet a 28. §. eseteiben is a végrehajtási cselekmények hatályon kívül tételét a bíróság csak a végrehajtást szenvedő kérelmére rendelheti el ; mindazonáltal jog alap nélküli cselekményeknek saját közegei által való keresztül vitelét meg nem engedheti, így midőn a bíróság előtt nyilvánvaló lett. hogy a végrehajtás alapjául szolgáló ítélet megváltoztatott, hatályon kívül helyeztetett, többé már meg nem engedheti, hogy az ekként hatálytalanná tett Ítélet alapján a további végrehajtási cselekmények folytattassanak, joga, sőt kötelessége ily esetekben az iratokat kiküldöttől visszakívánni, illetve a végrehajtót a beállott változásról értesíteni. Nehezebb már a kérdésnek azon részére felelni, hogy az előzőleg (elmerült végrehajtási költség viselése ily esetben kit illet? Az 1881. évi LX. t.-c. 27. §-nak első bezkedését sokan ' ugy értelmezik, hogy az feltétlenül parancsoló, gy attól eltérni nem lehet. A szolgáltatás kötelezettsége megállapittatván, a hitelezőre az a vélelem áll, hogy ő a kielégítést jogszerűen követelheti, más részről pedig az adósra a szolgáltatás kötelezettsége feltétlenül beállott. így a késedelmes adós a végrehajtási költségekéit felelős. Mások ellenben azt hozzák fel, hogy az Ítéleti jogalap változván, megállapítható, hogy az adós nem tartozott szolgáltatást teljesíteni. A hitelező joga tehát csupán látszólagos, vélt jog volt, de nem valódi, így a hitelező nem bírt kellő jogalappal arra, hogy a szolgáltatást követelhesse. Elegendő jogalap hiányában ő ezt csak kockázat mellett, a maga veszélyére követelhette. Ha az adós nem tartozott szolgáltatást teljesíteni, a mi pedig a későbbi Ítéletek által bizonyosságot nyert, akkor őt ]' a végrehajtási költség nem terhelheti. Igazolás, perújítás és semmiségi per eseteiben maga az alsóbiróság mondja k1, hogy a hitelezőnek nem volt joga szolgáltatást követelni, igy azon előnyök, melyeket a hitelező az adós fölött az által nyert, hogy ez utóbbi a védelmére szolgáló eszközöket kellőképpen fel nem használhatta, neki elegendő jogalapot nem nyújtanak arra, hogy szolgáltatást követelhessen, ily alap hiányában a törvényesség máza már nem fedheti a végrehajtási cselekményeket, s az onnan levállván, maga a végrehajtás tűnik fel jogszerűtlennek, igy a költség arra, a ki nem tartozott, reá nem hárítható. Az én nézetem szerint a végrehajtási törvény 27. sza' kasza a 28. §. összeható rendelkezéseivel kapcsolatban értelmezhető. A törvény 28. §. intézkedése szerint a végrehajtási csei lekmények hatálytalaníthatok, hatálytalanná tett végrehajtásI nak minden következménye megszűnik, tehát megszűnik a végrehajtás foganata a költségekre is. Egyébként azt tartom, hogy a 27. szakasz rendelkezésének feltételét a biztos végrehajtási alap képezi. Az alap megváltozván, a reá épített intézkedéseknek is omolniok kell. A 28. §. elvonja a végrehajtásra szolgáló alapot az a) és b) pont alatti esetekben, s e szakasz utolsó részében éppen azért mondja ki, hogy a végrehajtási cselekmények joghatálya is enyészik. A 27. szakasz rendelkezése általános rendelkezés, mely nem alkalmazható akkor, midőn kivételes esetek forognak fenn. A 28. §. a) b) pontja ily kivételes eseteket sorol elő. A ki szolgáltatást teljesíteni nem tartozik, nem lehet késedelmes, ha szolgáltatást nem teljesít, miért akarná tehát a törvényhozó reá háritni a költségeket ? A mindennapi életben gyakran előforduló hasonnemü esetek jogegységet követelnek, azért szükséges, hogy az ellennézetek is kifejezésre jussanak, s az érvek helyeségéről győzzük meg egymást ! Vegyesek. A bűnügyi költségek behajthatlanná nyilvánítása tekintetében fontos praecedensül tekinthető az alábbi curiai határozat' Kir. Curia: A bűnügyi költségekre vonatkozóan az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkezése volt helybenhagyandó, mert vádlottaknak telekkönyvileg nem is biztosított vagyona oly csekély, hogy a bűnügyi költség lerovása által vádlottak nyolc tagból álló családjának életben tartása veszélyeztetve lenne. Egyebekben a kir. tábla Ítélete felhozott és az elsőfokú bíróság Ítéletéből elfogadott, a fentebbi megállapításokkal nem ellenkező egyéb indokainál fogva hagyatott helyben. (1899. szeptember 15. 3,049/99. B. sz. a.) Hatáskör megállapítása többek által külön-külön elkövetett füzfalopás miatt indított ügyben. A kir. ministerium következően határozott: ezen ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Indokok: A. feljelentés szerint a «csongrád sövényházi ármentesitö és belvizszabályozási társulat> tulajdonát képező «Győrföserdfíben» B.József és társai csongrádi lakosok 1895. január 6-án, majd január 14—18-ig terjedő időben, utoljára pedig február 5. és 6-án összesen 8,608 forintnyi kárt okoztak. Minthogy a csongrádi kir. járásbíróság által foganatosított vizsgálat adatai és a fák értékének megállapítása végett megtartott szakértői szemle eredménye alapján a terheltek által különkülön kivágott fák értéke a 60 koronát meg nem haladja: a szegedi kir törvényszék 1897 november 13-án 15,290/B. sz. a. kelt végzésével illetékességét leszállította és az iratokat, hivatkozással az 1894: XII. t.-c. 103. § ára, a csongrádi járás föszolgabirájához, mint az idézett törvénycikk 93. §-ában meghatározott kihágás elbírálására illetékes közigazgatási hatósághoz tette át. Ez utóbbi, tekintettel arra, hogy terheltek a fák kivágásá-