A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 42. szám - A jogi szakoktatás reformja - Néhány vitás alapelv az anyagi telekkönyvi jogban. 6. (r.)

magában s a kiszabott kellékek mellett mind a kettő egy időben telik be. (Oszt. polg. tkv. 1,451., 1,452., 1,478. §§•) Az ujabb doctrina kimutatta a régi felfogás téves, helytelen voltát és az elbirtoklás és elévülés közt éles határvonalat vont. Ekként az ujabb tan a két fogalmat egymástól elválasztván, azokat egymástól elkülönítve tárgyalja, és pedig az elévülést a kötelmi jogban, azon plausibilis okból, mert: csak a követelés érvényesítésére vonatkozó jog eshetik elévülés alá es csak a dolog birtokolható el. A követelés, a jog, passiv magatartás, pusztán az idő lefolyása által nem szűnik meg ; a jog, a követelés, mint olyan mindig az marad, bármennyi idő is teljék le annak keletkezésétől a nélkül, hogy az érvényesíttetett volna. A forgalom biztonsága azonban megköveteli, hogy az érvényesítés időtartama ne legyen korlátlan és határozatlan azért, mert ez által a védelem nemcsak megnehezittetik, hanem a legtöbb esetben lehetetlenné tétetik ; ugyanis : az idő elmultával a fizetés és egyéb jogi tények elmosódnak, feledékenységbe mennek, az írások, okmányok, nyugták elhányódnak, az emberek, a tanuk, a kik ama jogi tényéknél szerepeltek és a kik azokat bizonyítani képesek, elhalnak, szóval oly bizonytalanság áll be, a melynél fogva a forgalom szenved és a kötelezett uj fizetés veszélyének tétetnék ki. Ezen fontos okok arra indították a törvényhozásokat, hogy egy bizonyos időtartamot állapítsanak meg, a melynek lefolyása alatt a követelés érvényesíthető, a jog gyakorolható; és ha amaz időszak lejár eredménytelenül, vagyis a nélkül, hogy a jogosított a teljesítést követelte volna, a követelés többé köztekintély védelme alatt nem érvényesíthető, a jog maga védelembe nem részesül. Az államhatalom a meghatározott záros határidő eredménytelen lefolyta után nem nyújt többé jogsegélyt a kötelmi jog érvényesítésére ; a hitelező az adós ellen keresettel fel nem léphet, és ha fellépett, a perbehivott. beperelt adós, az alperes sikeresen védekezhetik kifogás utján, pergátló kifogással, az érdem érintése nélkül. Ez az elévülés fogalma, mely mint ilyen csak a kötelmi jogban fordul és fordulhat elő, és abban culminál, hogy megszűnik a hitelezőnek jogosultsága, hogy jogát, követelését, keresetileg, vagy viszontkeresetileg, szóval az állam hatalmának védelme alatt, perös eljárás utján érvényesíthesse. A hitelező kereseti joga elenyészik, a követelés kereset utján nem érvényesíthető. Az elévülés tehát nem magára a követelési jogra, a követelésre vonatkozik; a követelés nem szűnik meg, az fennáll, létezik továbbra is, de csak mint naturális obligatio ; ha tehát az adós a meghatározott elévülési időtartam után és letelte dacára fizetést teljesít, az érvényesen történik és azt vissza nem követelheti, a mi kétségtelenül bizonyítja, hogy nem maga a követelés enyészett el és semmisült rneg, hanem csak az annak érvényesítéséhez szükséges kereseti jogosultság szűnt meg. A keresetelévülés fogalmától teljesen és lényegesen különbözik az elbirtoklás fogalma és a kettő közt oly éles a külömbség, hogy egyiket a másikkal felcserélni és azonosítani nem lehet. Az állam, hatalmánál fogva, meghatározna, hogy ha valaki egy bizonyos záros határidőn belül valamely ingó. vagy ingatlan dolgot birtokol és ha ezen birtoklás magába egyesíti a szükséges és előirt kellékeket és fe'tételeket : akkor ezt a birtoklást tulajdonjogi minőséggel ruházza fel; vagyis azt rendeli az állam hatalma, hogy a birtokost tulajdonosnak tekinti és feljogosítja, hogy ama ingó, vagy ingatlan dologra tulajdonosként érvényesítse jogait akár kereset, akár kifogás utján. A birtoklás ezen nemének, — mely a törvényes feltételeknek és követelményeknek szigorúan és mindenkor megfelel, — tulajdonjogszerző hatása : az elbirtoklás. Az elbirtoklás fogalma tehát nem szünteti meg a kereseti jogosultságot, mint az elévülés, hanem a birtokosnak az elbirtokolt dologra nézve tulajdonjogot, feltétlen és kizárólagos rendelkezési jogosultságot biztosit, ad. Mig az elévülésnél a követelés, a jog. tárgyi értelemben létezik, fennáll, nem semmisül meg, nem enyészik el. hanem csak annak kereset utján az államhatalom tekintélye alatt való érvényesítése szűnik meg: addig az elbirtoklásnál maga a dolog felett való feltétlen és kizárólagos rendelkezési jog, a tulajdonjog, te'iát a jog maga enyészik el olyként, hogy az átszáll a birtokosra és a birtok, a tényleges állapot, joggá, tulajdonjoggá változik. Az elévülésnél tehát a hitelező nem jogosult keresetileg ellépni, ellenben az elbirtoklásnál a tulajdonos kereseti joga . kereseti jogosultsága sértetlen, ha mas nem gyakorol a dolgon tulaTdonjogot, - azonban az ellensúlyozható esz abban az esetben ha az elbirtoklás maga tényleg beállott, vagyis a birtokos birtoka oly minőségű, hogy tulajdonjogot nyújt. Az elévülésnél az adós részéről semmi ténykedés sem szükséges • maga az idő puszta lefolyása eredményezi a kereseti jog elévülését • ellenben az elbirtokláshoz ténykedés szükséges, t i az előirt birtoklás, mely dologi jogszerző hatású, a menynyiben tulajdonjogot ad ; ha pedig a birtoklás nem tartalmaza egyúttal az elbirtokláshoz szükséges feltételeket, követelményeket is akkor bármily hosszú idő eltelte sem fogja a tulajdonos jogát,'tulajdonjogát hatálytalanítani és a tulajdonos akadálytalanul fogja keresetét érvényesíteni. Felállítván ekként lényeges részeiben a válaszfalat az elévülés és elbirtoklás közt: az a vitás kérdés döntendő el hogy az elévülés és elbirtoklás elvének van-e helye az anyagi telekkönyvi jogban és ez utóbbinak alapelvei összeegyeztethetők-e az elévülés és elbirtoklás elvével? A kifejtettek szerint az elévülési elv nem ad kereseti jogot, hanem csak kifogási jogosultságot. Az nem támadási eszköz, hanem csak védelmi pajzs a hitelező kereseti jogosultsága ellen. Az adósnak nem kell fellépnie, hogy mutassa ki azt, hogy a hitelezőnek megszűnt a kereseti jogosultsága a különben fennálló követelési joga érvényesítésére, hanem teljesen biztonságban van akkor is, ha passiv magaviseletet tanúsít és bevárja a hitelező kereseti fellépését, támadását, és akkor veti szemére a hitelezőnek az elévülés kifogását. Ekként az elévülési elv lényege abban áll, hogy az tisztán követelésre vonatkozik és a kötelmi obligationak, annak érvényesítésének, útját állja ; a hitelezővel szemben az adóst nem kereseti, hanem csak kifogási jog illeti meg. Ezért az elévülési elv tisztán kötelmi jogelv és mint ilyen a dologi jog körén kivül áll. A telekkönyvi jogintézmény azonban sajátszetü állapotot teremt elő e tekintetben. Ingatlan dolog zálogba sem nem adható, sem nem vehető. A hitelező követelésének biztosítása végett csak jelzálogjogot nyer a követelése erejéig bekebelezett zálogjog által ; szóval az ingatlan meglesz terhelve, és a hitelezőnek teljes garantiája van, hogy az ingatlan értékesíthető lesz követelése kielégítése végett. Ha most már a hitelező követelési jogát a meghatározott tartamú elévülési határidőn belül nem érvényesiti és ekként kereseti jogosultsága elévül, az adós sajátszerű helyzetbe kerül, mert ingatlan vagyona a jelzáloggal megvan terhelve. A forgalmi és hitelélet feltétlenül megköveteli, hogy az ingatlan vagyon ok nélkül ne legyen megterhelve, hanem lehető tiszta legyen, mert ez emeli a tulajdonosnak nemcsak személyi, hanem főleg reál hitelét. A telekkönyvi jogintézmény által teremtett ezen sajátszerű helyzetén az adósnak segíteni kell azért, hogy neki mód nyújtassák vagyonát tehermentesíteni. E végből az adósnak kereseti jogot kell adni és fel kell őt szabadítani a passiv, várakozási állapotából, hogy birói praejudiciumot nyerhessen arra nézve, hogy a hitelezőnek megszűnt abbeli joga, hogy a jelzáloggal biztosított követelést keresetieg érvényesítse; meg kell engedni az adósnak, hogy a hitelező ellen keresetileg felléphessen annak megállapithatása végett, hogy a hitelező kereseti joga elévült. Megállapittatván ekként azon lényeges tény, hogy a hitelezőnek jogosultsága a követelés érvényesítéséhez megszűnt, elévült, es így az adóstól fizetést, teljesítést nem követelhet: az ados vagyona tovább is megterhelve nem maradhat; erre jogi es ioleg közgazdasági indok nincs: következőleg a tehermentesítés elrendelendő lesz. ,,,,Igy 'ut .ter,e és szerepe az elévülési elvnek az anyagi telekkonyvv. jogban, a hol különben annak terrénuma nem jogi1 dv116^ ^ ClévÜlésÍ elv tisztán köte]mi, nem pedig dologit PCEbbÖ'iuS ]Álf 'k 3 Ié"yeges különbség, a mely az elévüc4 a7 1K :r íláS köZt Va"; mert a dologi jog körébe dotpf int í l* VOnhatóbe' mert csak ennek van jogszerző, dologi jogszerző hatása. J s kivétefes S?léSÍ-elVnfk 32 an^1 telekkönyvi jogban való SEwSfa?-^^ f(,rgalmi és hite]éIet ál<al megkövetelt egy e' zt 1 J^0! Val° s fe"t röviden vázolt alkalmazása oSig a f?r14 praeJudlcialis> megalapító természetű, másrészt PrJ2; T-P,Gr caractensticus jellemvonásait viseli magán. rraejudiciahs természetű az elv anolicalása azért mert azon teny megállanitác^^ A , , C1V , dPPllcalasa aze", meri t.ójára irányul h f t ? ^ ^"^W val0 enuncia' J nyui, hogy a hitelező az eredménytelenül lefolyt tör-