A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 41. szám - Hivatalvesztés és "a viselt hivatal elvesztése"

A JOG 295 igazolni, a melyek a telekkönyvi jogintézménynyel szerves összefüggésben vannak, szóval: telekkönyvi elvek. RÍidŐn a nyilvánosság és közhitelesség elveit kifogás nélkül, feltétlenül elfogadjuk, akkor feltétlenül és kifogás nélkül el kell fogadnunk az alaki jogerő elvét is. A telekkönyvi jogintézmény célja, hogy közhitelességgel tüntesse fel mindenki előtt mindenkinek ingatlanaira vonatkozó összes dologi jogokat és ingatlan állapotokat. Nem az a lényeg ezen célban, hogy az eladó újra ne adja el ingatlanát; sem nem az, hogy esetleg az eladó vevőjét meg vagy meg ne támadhassa; valamint az sem, hogy tévedések, esetleg hamisítások és jogérvénytelen ügyletek bejegyzése kizárassék : hanem az, hogy a mi bejegyezve van, az közhiteles legyen a nagy nyilvánosság előtt. A perhorrescált aggályok sporadicusok és nemcsak nagyon ritkák, hanem azok oly ritka kivételek is, melyek egyrészt nem érdemlik m^g a komoly félelmet és aggodalmat, másrészt pedig igen könnyen orvosolhatók is. A lényeg a célban az, hogy harmadik és jóhiszemű személyek érdekei óvassanak meg, még pedig abban az esetben is, ha jogaikat a jogtalanul bejegyzett személytől is szerezték meg. E célt elismerik az alaki kellék elvének, követői és szószólói is. Ergo : az általános szabály nem az, hogy a bejegyzés csak alaki kelléke a jogváltozásnak, hanem igenis a bejegyzés alaki jogerővel bir, mert különben a harmadik személy joga rneg nem védhető. Nem a közhitelesség elve védi a harmadik személyt, hanem a bejegyzés alaki jogereje ; mert: ha a közhitelesség elve védené a harmadik személy jogát, akkor a roszhiszemüt is védeni kellene, ugy de ezt nem védi; és mert: a bejegyzés megtörténte, foganatosítása előtt az arra hivatott közhatóság, szakbíró, köztekintélylyel megvizsgálja az összes alaki kellékeket, és csak ha minden törvényes feltétel megvan, rendeli el a bejegyzést; tehát egyrészt a bejegyzés megtörténte után a formalitásokon tul vagyunk, másrészt pedig a köztekintély vizsgálata folytán a bejegyzés által teremtett joghatályt el kell választani causájától. alapjától, mert ezt a nyilvánosság és közhitelesség elvei parancsolják. Az elv tehát követeli a merevséget, a rosszhiszeműség és visszaélés pedig védelemben könnyen lesz részesítendő az elv mellrtt. mert ez kivétel lesz, a mi nem rontja le a szabályt, mert az is szabály, hogy : nulla regula sine exceptione. Általában az elvi álláspont fentartása mellett nyújtandó hathatós (dologjogi) jogsegély tekintetében utalok a fentebb a dologi szerződés elvének kifejtése körül a III. cikkemben előadottakra, a melyek lényeges összefüggésben állanak az alaki jogerő elvével is az abstract jellegnél fogva, mely ugy a dologi szerződést, mint az alaki jogerőt caracterisálja. igazságszolgáltatási hatóságot ad. Nincsenek belefoglalva e számban a jelentéktelenebb ügyekkel foglalkozó rendőri bíróságok. Ha már most leütjük e számból még a 300 frankot meg nem haladó apróbb ügyekben eljáró békebiróságokat is, kitűnik, hogy Franciaországban van összesen 403 rendes társas bíróság, néha három, többnyire öt vagy még több taggai. így Párisban 48 biró van, kilenc törvényszéknél. 12 alelnök s egy elnök, a kinek méltósága igen nagy. A 61 rendes birón kívül van egy csomó albiró (juges suppleantsj. Vizsgálóbíró van 22, s ezek képezik összesen az úgynevezett «magistrature assise»-t — a melylyel szemben a «magistrature debout» áll Párisban a «procureur» vagyis főügyészből s 39 képviselőjéből. A jegyző és kezelői személyzet nem foglaltatik a fentebbi számokban. Egész Franciaország és Algir területén pedig az elnökök száma 375, az alelnököké 65, a vizsgálóbiráké 411, a rendes biráké 687. A «magistrature debout» számlál 375 közvádlót s 298 helyettest. Jön azután Franciaország 26 felebbviteli bírósága s az algíri törvényszék, 27 igazságügyi főnökkel, 63 elnöklő bíróval, 27 közvádlóval. 61 ügyészszel, 59 helyettessel és 451 ülnökkel. Ezek a felebbviteli törvényszékek és a Párisban székelő semmitőszék, alkotják a «haute magistrature»-t. Mint ebből is látni, a büntető ügyekkel Franciaországban nem foglalkozik külön bírói testület, mint másutt. A vétkesség kérdésében esküdtszék ítél melynél az elnöklő biró mindig a kerület felsőbíróságának valamely tagja. Mellette két biró működik, kik szintén a felebbviteli bíróság tagjai, ha az esküdtszék annak a székhelyén alakult meg, ha pedig nem, ugy bármely első folyamodásu bíróság tagjai közül vehetők. Mondtuk már, hogy a francia bűnvádi rendszer korántsem részesíti oly védelemben a vádlott jogait, mint p. o. az angol, de viszont az esküdteknek tág teret nyit az enyhítő körülmények figyelembe vételére, különösen az elnöki r e s u m é ujabban ( Valamint ott, ugy itt sem nyilváníthatok szerény véleményt a kivitel tekintetében, mert az eldöntendő kérdés az, hogy a nagy mű, a magyar általános polgári törvénykönyv szerkesztése körül minő és mely elvek vétessenek a kivitelre nézve alapul, a mely elvi álláspont kétségtelenül lényeges behatást gyakorol a kivitelre.] A választás nehézsége teljes sulylyal nehezedik az általános polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő állandó bizottságra, mely bölcs megfontolással és nagy körültekintéssel törekszik nehéz feladatát a hazai viszonyokra minél előnyösebben megoldani. A mai joggal egyik elv mellett sem lehet érvelni, mert a mai jog az ily elvekben nagyon ingadozó és hol az egyik, hol a másik elv felé hajlik; mindazonáltal az irány inkább az alaki jogerő elve mellett van, mert a bejegyzést a joggyakorlat is külhatásában — külsőleg — abstract mivoltában fogadja el; ehhez csak határozott állásfoglalás szükséges még, hogy az alaki jogerő elvének benső mivolta is érvényre emeltessék és ekként az elv abstract minőségében teljesen érvényesüljön. A telekkönyvi rendelet 148. és 150. §§. egyáltalában nem bizonyítanak az alaki jogerő elve ellen, a 155. §. rendelkezése pedig épen ezen elv mellett bizonyít; mert csak a nyilvánkönyvi jogaiban sértettnek nyújtanak dologi jogvédelmet és a m. kir. curia 11. számú teljesülési polgári döntvénye szerint csak a törlési per jegyezhető fel és mert a bejegyzést alaki jogerejében hatónak tekinti, végül mert a telekkönyvi rendelet ezen rendelkezései jogszerűségi és célszerűségi szempontokból vannak felállítva, a minők bármily elvi álláspont mellett is mindig figyelemre méltatandók lesznek, mert a jogtalanság semmi körülmények közt sem tűrhető meg jogállamban. Mindezek alapján szerény meggyőződésem, hogy az alaki jogerő elve, mint tisztán és lényegében telekkönyvi elv a telekkönyvi jogintézménynyel oly szerves összefüggésben van, hogy attól el nem választható, hanem — mert tényleg hat — azzal együtt elfogadandó. (Folytatása következik.) ttHivatalvesztés» és «a viselt hivatal elvesztése)). Irta: di\ MAKUTZ ARTHUR, bpesti kir. albiró. A kir. Curia 1885. évi február hó 27-én tartott teljes ülésében hozta a 42. számú döntvényét, mely szerint a B. T. K. 54. § a második bekezdésének rendelkezése azon esetekre, melyekre vonatkozólag a törvény eltérőleg az 55. §-tól nem «hivatalvesztést». hanem a «viselt hivatal elvesztését)) rendeli, nem alkalmazható; — vagyis ezen utóbbi mellékbüntetés t. i. a «viselt hivatal elvesztésének)) történt eltörlése által, a mely eddig nagyon alkalmas volt az esküdtszék ítéletének a vád érdekében való befolyásolására. A semmitőszék egész személyzete, egy főbírón és közvádlón kívül, a kik teljesen egyenlő lábon állanak, három elnöklő biró, negyvenöt tanácstag és hat ügyész. Mindegyiküknek magasabb fizetése van a többi birákénál. Díszes, és a legjobb festő-művészek által dekorált teremben üléseznek, szuronyos őrség van fedezetükre rendelve, ruházatuk piros palást és hermelines köpeny. Az előttük plaidirozó ügyvédek a kar külön, megkülönböztetett csoportjához tartoznak, s e semmitőszék szentelt falai közt hozott határozatok csaknem törvény erejével bírnak, bár nem egyszer ellenmondók. Mint tudjuk, ezen testület büntető tanácsa, mely ép ugy mint a hat polgári tanács, egy elnök alatt 15 tagból áll, foglalkozott utóbbi időkben a Dreyfus-ügy revíziójával. Bár a francia alkotmányba van beigtatva, hogy az igazság költség nélkül szolgáltatandó ki a feleknek, azért ez bizony papíron irott betű marad. Sőt a francia igazságszolgáltatás nagyon is költséges. Maga a semmitőszék nem kevesebb mint I. 147,000 frankjába kerül évente az államnak, azonfelül 32.000 frank apróbb kiadásba. A másodbiróságok évi budgetje 6.515,033 frank, az első folyamodásu bíróságoké pedig nem kevesebb mint II. 534,000 frank, a mi a kereskedelmi törvényszékek és íendőrbiróságok dologi kiadásai által még 97,700 frankkal növekszik. A mi a békebiróságokat illeti, ezek 8.413,000 frankjába kerülnek az államnak, csupán Franciaországban s 697,650 frankba Algírban ma, mint ezt a legújabb költségvetési kimutatásokból látjuk. 5.850,000 frankot emésztenek fel mindkét helyen egy ütt a büntető igazságszolgáltatás intézményei s azonkívül külön rovat alá tartoznak a törvényszéki épületek fentartásának a költségei. Franciaország és Alg'r összes évi igazságügyi budgetje 25.000.000 frank. Es még e mellett a birák mindig rosszul vannak fizetve, s a legújabb időben, a mint tudjuk, nem is elmozdithatlanok.