A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 41. szám - Néhány vitás alapelv az anyagi telekkönyvi jogban. 5. [r.]

Tizennyolcadik évfolyam. 41. szam. Budapest, 1899 október 8. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETIUP ÍZ IGAZSARÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE Á MAGYAR ÜGY7ÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI K Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják: Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre 1 frt 50 kr. Fél « _ 8 « — « Egész « _ 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : Előfizetési felhivás. — Néhány vitás alapelv az anyagi telekkönyvi jogban V. Irta dr. P 1 o p u György, kir. táblai biró, a felsö-vissói kir. jbiróság vezetője. — «Hivatalvesztés)) és «a viselt hivatal elvesztése.). Irta: d r. M akuez Arthur bpesti kir. albiró. — A reménybeli örökös ellen bejegyzett zálogjog törlése betétszerkesztés alkalmával. Irta: d r. Török István, tlkvi betétszerkesztö kir. albiró Hajdú Nánáson. - Vegyesek — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. TARCZA : A francia biró-szervezet. Irta: V rí in a y Sándor, Bpest. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a «Budapesti Közlöny»-böl. Előfizetési felhivás! Október hó r-ével uj előfizetést nyitottunk lapunkra. Ez alkalomból azon t. előfizetőinket, a kiknek előfizetése mult hó vécjével lejárt, tisztelettel kérjük, szíveskedjenek előfizetéseiket mielőbb megújítani. Az előfizetések a < J o g» kiadóhivatalához Budapest V.. Rudolf-rakpart 3. szám alá küldendők. Néhány vitás alapelv az anyagi telekkönyvi jogban. Irta: DR. PLOPU GYÖRGY, kir. Ítélőtáblai biró, a felső-vissói kir. járásbíróság vezetője. A bejegyzés alaki jogerejének elve szemben a bejegyzés alaki kellékének elvével. Az anyagi telekkönyvi jogban a bejegyzési elv általánosan el van ismerve és vita tárgyát már nem képezi. Ezen általánosan elismert elv feltételezi, hogy minden magánjellegű tulajdont képező ingatlan telekkönyvezve és a telekkönyvbe külön bejegyezve legyen egyrészt és másrészt, hogy az ingatlan vagyonra vonatkozó — dologi — jogok szintén telekkönyvileg kitüntettessenek és a telekkönyvbe bejegyeztessenek, mert ama jogok alapítása, változása és megszűnése csak bejegyzés által történik teljes joghatálylyal, jogérványesen és mindezek csak a telekkönyvvel bizonyíthatók. A bejegyzési elv. lényegére nézve, kétségtelenül külső formalitás, alaki kelléke a jogalapitásnak, változásnak és megszűnésnek. A vita a körül forog, a vitás kérdés az, hogy annak tekintsük-e a bejegyzést, a mi külső nyilvánulásában az. avagy annak speciális, u. n. alaki, formális jogerőt tulajdonítsunk? Az alaki kellék elve azt jelenti, hogy ahhoz, hogy az ingatlanra vonatkozó jogváltozásnak teljes joghatálya legyen, szükséges, mint formai kellék, a telekkönyvi bejegyzés, mert minden jogváltozás csak a bejegyzés által lesz teljes joghatályu. Ha tehát az illető dologi jognak alapításához, változásához és megszüntetéséhez meg vannak az összes kellékek, de a bejegyzés maga, a külsőleg, alakilag nyilvánuló kellék hiányzik, a bejegyzés elmulasztatotr. a dologi jog nem teljes hatályú, mert sérelmet szenved az anyagi telekkönyvi jog két nagy elve : a nyilvánosság és közhitelesség elve. A formális kellék (formalitás) elvével ellentétben áll a formális jogerő (formalismus) elve, mely azt fejezi ki, hogy a telekkönyvbe való bejegyzés nem puszta formalitás, hanem formális joghatály. Az ingatlanra vonatkozó dologi jog alapításához, változásához és megszűnéséhez nemcsak szükséges, mint külső kellék, a telekkönyvi bejegyzés, hanem maga a bejegyzés adja meg a dologi jognak a lényegét, a joghatályát, a jogerejét; vagyis: maga a bejegyzés, minden egyéb feltételtől és külső kelléktől függetlenül idézi elő magát a dologi jogot, t. i. Lapunk mai száma a jogalapitást, változást és megszűnést ; ezt feltétlenül megköveteli a két nagy elv, a nyilvánosság és közhitelesség elve. Az alaki kellék elvénél fogva, ha a bejegyzés alapjául szolgáló jogügylet, pl. adásvételi szerződés alakszerű és semmi megkövetelt kelléke nem hiányzik, a jogszerzés, a tulajdonjog a telekkönyvi bejegyzés által teljes joghatályuvá lesz; ellenben ha annak valamely kelléke hiányzik, dacára annak, hogy a bejegyzés kieszközöltetett, megtörtént, az mégis hatálytalan lesz és a dologi jogaiban sértett egyén dologi keresettel megtámadhatja a bejegyzést és követelheti a telekkönyv kiigazítását. Ezen tannal ellentétben van az alaki jogerő tana, melynél fogva, ha az előbbi példában az adásvételi szerződés, mint alakszerű és szabályszerű jogügylet alapján a telekkönyvi bejegyzés kieszközöltetett, a bejegyzés függetlenül az alapul szolgált jogügylettől, már maga a bejegyzés által lesz joghatályossá, vagyis magának a bejegyzésnek van meg a joghatálya; a formális bejegyzés maga idézi elő a jogváltozást, a dologi jogot, vagy annak megszűnését. Ekként a bejegyzés elválasztalik a bejegyzés alapjától, az alapul szolgált jogügylettől, causajától és a bejegyzés maga nem a joghatály egyik kelléke, hanem maga idézi elő a joghatályt; ez által pedig a ki dologi jogaiban sértve érzi magát, nem érvényesíthet dologi (rei vindicatio), hanem csak személyes keresetet (condictio) a jogsértővel szemben. Ezen elméleties fejtegetés gyakorlatiasabb alakban való feltüntetése végett menjünk át magának a telekkönyvbe való bejegyzés formájának kutatására: A gyakorlati életben a bejegyzés rendszerint a telekkönyvi hatósághoz benyújtott okmányban foglalt jogügylet alapján eszközöltetik olyképen, hogy a bejegyzésben az okmányra is hivatkozás történik. Az alaki kellék elve a bejegyzést szükségesnek tartja a nyilvánosság nagy elve megvalósítása végett, de a bejegyzést magát mindég az annak alapjául szolgált jogügylet tartalma szerint vizsgálja és dönti el. Ha a bejegyzésnek alapul szolgált jogügylet kellékhiányban szenved, a bejegyzés sikeresen megtámadható. Ezzel ellentétben a formális jogerő elvének alapgondolata az, hogy abban a pillanatban, a melyben a telekkönyi hatóság a bemutatott okmánybeli jogügylet alapján a telekkönyvbe a bejegyzést foganatosította, az alapul szolgált okirat, jogügylet és az annak folytán eszközölt bejegyzés közt a kapocs, a nyilvánosság nagy elvénél fogva, megszűnt; már nem a jogügylet, a szerződés, az okirat, hanem a telekkönyvi bejegyzés lép előtérbe és a nagy közönségre a bejegyzés az irányadó és kötelező, sőt a közhitelesség elve szerint az feltétlenül valónak és helyesnek elfogadandó. Ebből okszerűen következik, hogy a bejegyzés maga és függetlenül minden egyéb feltételtől, idézi elő a jogváltozást, minélfogva: formális jogereje van a bejegyzésnek. Hogy a két elv közt lényeges különbség van, az kétségtelen ; és mert ugy az elméletben mint a gyakorlatban mind a két elvnek lelkes követői és szószólói vannak, kétségtelen az is, hogy nagy vita tárgyát képezi, hogy a két elv közül melyiknek adandó előny a másik fölött. Ott, hol codifikált polgári jog nincs, s igy hazánkban is, a vitás elvi kérdések mindig nagyobb számmal fordulnak elő, mint ott, a hol a törvénykönyv már disponált. A felvetett kérdés egyike a még eldöntetlen vitás kérdéseknek, és mert annak eldöntése most az általános polgári törvénykönyv szerkesztésekor actualis, valamennyi hazai jogászt kell, hogy érdekelje ezen kérdésnek az alKotandó nagy műben az általános polgári törvénykönyvben, miként leendő eldöntése és elvi applicálása. Szerény nézetem szerint a kérdés helyes eldöntése végett 12 oldalra terjed.