A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 39. szám - Zártöréses sikkasztás

A JOG 283 m A «Jog» 37. számában «Aliquis» által felvetett kérdésre adandó felelet a kérdés szerint 2 részre osztható. A kérdés első részére : «kérhető-e a többi kellékek szem előtt tartása mellett az 1894 : XVI. t.-c. 99. §-a értelmében az örökösödési bizonyít­vány mindaddig, míg a hagyatéki biróság az örökösödési eljárást hivatalból meg nem indította, tekintet nélkül arra, vájjon az örökhagyó halálától számítandó 3 hónap eltelt-e, vagy sem» a felelet : az örökösödési bizonyítvány kérhető, ha a 3 hónap még nem is telt le, mert a 3 havi határidő csak a bizonyítvány kiadásának idejére mérvadó. A felelet a törvény rendelkezéseiből egyszerűen indokolható. A 101. §. kimondja, hogy az örökösödési bizonyítványt az örökhagyó halálától számítandó 3 hó eltelte előtt nem lehet kiadni s az okból «ugy kell kitűzni a hirdet­ményi határidőt, hogy az a három hó eltelte előtt ne járjon le.» A törvény ezen rendelkezéseiből okszerűen az következik, hogy az örökösödési bizonyítvány kiadása iránti kérvény beadása idő­höz kötve nincs s ha az oly időben adatik be, mikor a 3 hó még nem telt le, ugy a biróság a hirdetményi határidőt esetleg 45 napnál hosszabbra fogja kitűzni, hogy az a 3 hó eltelte előtt ne járjon le. Ha a törvényhozó azt akarta volna kimondani, hogy örökösödési bizonyítvány 3 hó előtt nem kérelmezhető, ugy nem lett volna szükség a fent idézett rendelkezésre, mert a hirdet­ményi határidő az esetben okszerűen csak a 3 hó eltelte után járhat le. A kérdés második részére : «elutasitható-e az örökösödési bizonyítvány iránti kérelem a 3 hónap eltelte után, ha mindjárt a kérelem benyújtásának időpontjáig a hagyatéki eljárás hivatalból meg nem indíttatott* a felelet : ha a hagyatéki eljárás a kérelem benyújtása után, bár a 3 hó letelte után hivatalból megindittatott, ugy az örökösödési bizonyítvány többé ki nem adható. A felelet indokolását a törvény 99. § adja meg. Ugyanis a 99. § kimondja, hogy az esetben, ha az örökösödési eljárás a 2. §. értelmében hiva­talból indítandó meg, ugy örökösödési bizonyítvány kiadása nem kérhető- Ha tehát az örökösödési eljárás az örökösödési bizonyít­vány iránti kérelem beadása után s esetleg a 3 hónap leteltével hivatalból megindittatott, ugy ez azt jelenti, hogy a kérdéses eset­ben a 99. § rendelkezései értelmében örökösödési bizonyítvány iránti kérelemnek helye nincsen s annak kiadása megtagadandó. Azt hiszem a törvényt ismerő hagyatéki referens nem fog azon helyzetbe jutni, hogy ezen kérdés neki a gyakorlatban valaha is nehézséget okozzon, mert ha a kérvényből látja, hogy hivatalbóli eljárás esete forog fenn — a minek egy szabályszerűen felszerelt kérvényből ki kell tűnnie — ugy a kérelem elutasítása mellett hivatalból fogja az eljárást meginditani. Azt mondhatná valaki, hogy a 99. §-ban csak a 2. §-ról van említés, pedig a 4. § is felsorol egy esetet, a mikor hivatalbóli eljárásnak van helye, mi történik tehát akkor, ha az örökösödési eljárás a 4. § alapján lett hivatalból megindítva ? Ha a 4. § ren­delkezéseit átolvassuk, ugy a feleletet abban meg is találjuk. Ezen S értelmében csak akkor van helye hivatalbóli eljárásnak, ha örökösödési bizonyítvány kiadása nem kéretett, ha tehát ez már kéretett, ugy ezen S alapján az eljárás nem lesz hivatalból meg­indítható s így nem is fogja az örökösödési bizonyítvány kiadását gátolni. Dr. Sík Lajos ügyvéd, Németujvárott. IV. Aliquis a -Jog -nak 37. számában fölveti a kérdést vájjon <kérhetó'-e a többi kellékek szem előtt tartása mellett az 1894: XVI. t.-c. 99. g-a értelmében az örökösödési bizonyitvány mind­addig, mig a hagyatéki biróság az örökösödési eljárást hivatalból meg nem indította, tekintet nélkül arra, vájjon az örökhagyó halálától számítandó három hónap eltelt-e vagy sem és elutasitható-e az örökösödési bizonyitvány iránti kérelem a három hónap eltelte után, ha mindjárt a kérelem benyújtásának időpontjáig a hagyatéki eljárás meg nem indíttatott r> Több évi gyakorlatom alatt ugyan ilyen esetem nem fordult elő, azonban az 189i : XVI. t.-c. tanulmányozása alkalmával nekem is feltűnt, hogy a 99. § nem elég világosan fejezi ki azt, a mit kifejezni akar; de a 99., 2. és 4. §§-ok egybevetése után arra a conclusióra jutottam, hogy a többi kellékek fennforgása esetén is az örökösödési bizonyitvány csakis az örökhagyó halálától számított három hónapon belül kérhető, az örökösödési bizonyít­vány kiadása iránti kérelem a három hónap eltelte után elutasí­tandó akkor is, ha a kérelem benyújtásáig a hagyatéki eljárás meg nem indíttatott. . (Megjegyzem hogy az örökösödési bizonyítvány kiadása iránti kérelemhez kivánt többi feltételt, illetőleg kelléket teljesen figyelmen kivül hagyok). . .. . Az 1894 • XVI t-c. 99. §-a szerint az örökös az örökösödési bizonyitvány kiadását kérheti, ha a 2. § eseteinek egyike sem forog fenn; ha ezek bármelyike fennforog, az örökösödési bizonyít­vány már nem kérhető: a 2. § 1-5. pontjaiban taxatíve fel vannak sorolva azon esetek, a melyekben a hagyatéki eljárás hivatalból megindítandó, tehát mindazon esetekben, mikor a hagyatéki eljárás hivatalból megindítandó örökösödési bizonyítványt kérni nem lehet, tekintet nélkül arra, vájjon az eljárás tényleg meg­indittatott-e vagy sem, mert a 99. § az örökösödési bizonyítvány kiadhatására a 2. §-ban felsorolt esetek bármelyikének csakis fennforgását (nem pedig egyúttal ezen fennforgó eset folytán az eljárás meginditását) állítja fel akadályul. Tekintettel már most arra, hogy a 2. § 1—4. pontjaiban emiitett esetek már az örökhagyó halálának időpontjában fenn­forognak, ezen esetekben örökösödési bizonyitvány kiadása iránti kérelemnek egyáltalában nincs helye. Az emiitett 2. § 5. pontja szerint az örökösödési eljárás hivatalból megindítandó, ha az 1894 : XVI. t.-c. 4. §-a esete forog fenn; a 4. § pedig azt mondja, hogy ha a hagyatékhoz ingatlan vagyon tartozik és az örökhagyó halálától számított három hónap alatt sem az örökösödési eljárást nem kérték, sem pedig ugyan­ezen határidő alatt örökösödési vagy hagyományi bizonyitvány kiadása iránt kérelmet nem terjesztettek elő, akkor a hagyatéki eljárás hivatalból megindítandó, e szerint a 2. § 5. pontja csak a három hó elteltével érvényesül, tehát a három hó elteltéig kér­hető az örökösödési bizonyitvány, de a három hó elteltével már nem, mert akkor már a 2. § 5. pontja fennforog. De következik ez magából a 4. §-ból is, mely — mint már fentebb emiitettem — rendeli, hogy az örökösödési eljárás hivatal­ból megindítandó, ha a hagyatékhoz ingatlan vagyon tartozik és ha az örökhagyó halálától számított három hónap eltelte alatt az örökösödési eljárás meginditását nem kérték vagy ugyanezen határidő alatt örökösödési vagy hagyományi bizonyitvány kiadása iránt kérelmet elő nem tejesztettek. Ezen szakasz imperative rendeli, hogy a hagyatéki eljárás hivatalból megindítandó, ha a hagyatékhoz ingatlan vagyon tar­tozik és ha az örökhagyó halálától számított három hónap alatt az örökösödési bizonyitvány kiadását nem kérték, minthogy továbbá az 1894 : XVI. t.-c. 11. §-a szerint a haláleset felvétele minden esetben eszközlendő, egy kis pontosság mellett ki van zárva annak lehetősége, hogy az örökösödési eljárás a három hó elteltével meg ne indíttatnék. De tegyük föl, hogy a biróság elnézés vagy mulasztás foly­tán vagy egyéb ok miatt a hagyatéki eljárást a három hónap elteltével nem indította meg és az örökös ezen három hó eltelte után az örökösödési bizonyitvány kiadása iránt kérelmet ter­jeszt elő. A biróság ezen kérvény utján hivatalosan tudomást szerez arról, hogy a hagyaték rendezve nincsen, hogy az örökhagyó halálától számított három hó eltelt a nélkül, hogy valaki a hagya­ték meginditását vagy pedig az örökösödési bizonyitvány kiadását kérte volna, ha pedig ezen feltételek megvannak, akkor a 4. § szeri it a hagyatéki eljárást hivatalból meg kell indítani, a minek természetes következménye, hogy az örökösödési bizonyitvány kiadása iránti kérvény elutasítandó. Nagy Árpád kir. jb. aljegyző, Zsolnán. Irodalom. Az esküdtek útmutatója. Irta: Dr. Rosenberg Károly ügyvéd Aradon. Ára 60 kr. E kis dolgozat célját a cím maga tünteti fel. Népszerű nyelvezeten ismerteti az esküdtek teendőit. Az országgyűlési képviselőválasztási jog és gyakorlata. Az 1874: XXXIII. t.-c. és az 1899: XV. t.-c. alapján, irta: Dr. D o 1 en e cz József budapesti ügyvéd. A választási reform követ­keztében a közigazgatási hatóságok teendői megváltoztak és ki­bővültek, felelősségük pedig sokkal nagyobb, mint eddig volt. Az uj törvény rendelkezéseinek megbízható ismerete tehát annál sürgősebben szükséges, mivel a törvény végrehajtása kétségkívül a nyilvánosságnak is nagy érdeklődése mellett fog végbemenni. A füzet szerzője a közigazgatási és jogi szakirodalomnak évek óta ismert kitűnő munkása, ki a képviselő-választási kérdések tanul­mányozásával régóta foglalkozik s a gyakorlati értékkel biró ada­tokat hangyaszorgalommal gyűjtötte. A feldolgozott anyag bősé­géről elég annyit említeni, hogy a füzetben a törvényeken és utasításokon kivül nem kevesebb, mint ezerháromszáz birói dönt­vény és ministeri elvi határozat van feldolgozva. A füzet külön is kapható. Ára 1 frt 20 kr., mely összeg beküldése ellenében a füzet portómentesen küldetik. Ezen munka a dr. Kampis János m. kir. belügymin. s.-titkár által szerkesztett Közigazgatási Könyv­tár VI. és VII. füzetét képezi. Az anjou-kori társadalom és az adózás. Irta : dr. Illés József. Budapest Politzer Zsigmond kiadása 1900. A fiatal tudós szerző, ki alapos jogtörténeti képzettségének jelét már egy előző nagyobb szabású tanulmányban adta, melyet az újkori alkotmányfejlődés elemeiről bocsátott közre, a jelen monográfiá­jában oly térre lépett, mely előtte jóformán parlagon hevert és melyen neki, az anyagot csaknem nagyrészt az° eredeti forrá­sokból kellé összehordani. Szerző mindenekelőtt kutatja a tör­vényszerű összefüggést a kor társadalmának szervezkedése és az adózás közt. Keresi először a kapcsolatot a társadalom osztályai­nak tagozottsága, egymáshoz való viszonya és az adóteher meg­oszlása között; azután nézi az összefüggést a társadalom egyes osztályainak a közéletben részesedése, vagyis közfunctió végzése és az adómentesség közt. Világos magyaros Írásmód jellemzi szerző müvét, mit nem lehet minden jogtörténeti munkáinkról elmondani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom