A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1899 / 39. szám - Néhány szó a birósági statistikához - Néhány vitás alapelv az anyagi telekkönyvi jogban
278 A JOG mai jogviszonyaink közt a nem telekkönyvezett ingatlanokra is és főleg ezekre ; mert hisz jól tudjuk, hogy hazánkban is — meg másutt is — igen sok ingatlan van, mely még mindig nincs telekkönyvezve. Ezen processusban azonban, a causa és a teljesítés közt az elválasztó határvonal nem oly marcans és exlusiv, mint az ingó dolgoknál. Ingó dolgoknál az átadás ténye által a dolog végkép kikerül mindenki hatalmából és teljesen az átvevő hatalmába jut oly annyira, hogy arra harmadik személynek behatása ki van zárva; ellenben ingatlanoknál a teljesítés, a korlátlan uralombavétel és uralombatartás. már nem ily exclusiv, mert harmadik személyek behatása nem zárható ugy ki. mint ingóknál. Ingatlanoknál az uralomba való átadáskor és átvételkor lehet és fenforoghat egy harmadik személynek joga, uralma; ez nincs kizárva és nem zárható ki, mert a kézről-kézre való átadás, mely egyedül eredményezhetné a kizárást, nem foganatosítható. A harmadik személy tehát dologi, de causalis jogviszonyban is van az eladóval, ki jogairól lemondott ugyan és uralombavételt engedett, de ez teljesedésbe nem ment. Ez az az eset, a melyet a praetor is különös distinctio tárgyává tett és a jóhiszemű szerzőt mindig védelmében részesítette. Ennek az anomáliának vetnek véget a telekkönyvi jogintézmény és annak merev elvei. Az anyagi telekkönyvi jog bejegyzési, nyilvánossági és közhitelességi elve merev és hajlithatatlan. Elvi álláspont, hogy tulajdonjogot csak a telekkönyvbe való bejegyzés által lehet szerezni. Azt a processust, mely az ingóknál a kézről-kézre való átadásban nyilvánul, az ingatlanoknál pótolja és helyettesíti a telekkönyvi bejegyzés, mely ugyanazonos az átadással. Azé a tulajdon, a ki előbb lett a telekkönyvbe bejegyezve, a mi annyit jelent, hogy az a tulajdonos, a kinek az ingatlan telekkönyvszerüleg átadatott. A telekkönyvszerü átadás által az ingókra applicálható kézről-kézre való átadás alkalmazást nyer az ingatlanokra is és ez által a causa és a teljesítés egymástól elválasztatik, köztük éles határvonal állíttatik fel olykép, hogy a causa kívül esik a dologi szerződésből és annak nem képezi többé lényeges alkatelemét. A dologi szerződés elve a bejegyzési elvvel és a bejegyzés alaki jogerejének elvével, továbbá a nyilvánosság és közhitelesség elvével szoros és elválaszthatatlan, szerves összefüggésben van, oly annyira, hogy a causalis szerződés szószólói és harcosai sem vitathatják el és nem is vitatják ezt az összefüggést. A feleknek megegyezésre (consensus) kell jutniok a dologi jog alapítása, változása, vagy megszűnésére nézve ; ezt a megegyezést a telekkönyvi hatóság tudomására kell hozniok az előirt alakiság betartása mellett; a felek kölcsönös megegyezését és kijelentéseit a közhatalom képviselője, a biró, köztekintélylyel meghallgatja és megvizsgálja és ezek után foganatosíttatja a telekkönyvben a dologi jogra vonatkozó bejegyzést; mindehhez most hozzájárul a nyilvánosság és közhitelesség szabálya, a melynél fogva a bejegyzés hitelesnek és valónak tartandó mindenki által. Lehetetlen ezek után vissza menni . arra a régi alakoskodásra, hogy midőn ennyi garantia szól a telekkönyvi bejegyzés hatályossága és közhitelessége mellett, akkor alapelvül és kiindulási pontul azt a szabályt állítsuk fel. hogy a bejegyzés alapjául szolgált dologi szerződés, valamint az enne : alapján eszközölt telekkönyvi bejegyzés csak ugy érvényes és joghatályos, ha a jogalap (causa) érvényes. Ily feltétel és ily követelmény megtámadja magát az anyagi telekkönyvi jogot, a telekkönyvi jogintézményt, alapjában és kiforgatja sarkaiból, mivoltából. Ezért az anyagi telekkönyvi jogban a dologi szerződés elve a maga abstract mivoltában és lényegében állítandó fel és követendő ; miből kifolyólag teljesen el kell függetleníteni a dologi szerződést a kötelmi causától. Ezen merev elv által a telekkönyvi jogintézmény ama eszményi rendeltetését tölti be, a melyet az átadás az ingóknál betölt. Csupán csak a netán előállható visszaélést — mely a kivételt képezi — kell megakadályoznunk, a mi nemcsak a telekkönyvi jogintézmény körül, hanem — bár ritkábban — az ingók átadása körül is. vagyis a dologi szerződésre magára, előfordulhat; t. i. a rosszhiszemű (alattomos, cselszövényes, bűnös üzelmü. tiltott, turpis causa) szerzőtől a védelmet, a jogsegélyt meg kell vonnunk, s illetve ellene a támadást minden vonalon biztositanunk kell. Ezt pedig könnyen és az elvi álláspont feladása nélkül annál célszerűbben és sikeresebben eszközölhetjük, mert az ide vágó szükséges intézkedések leginkább a telekkönyvi jogintézmény lényegéből folynak, tehát telekkönyvi garantialis intézkedések, a melyek közül különösen a perfeljegyzés, mint praeventiv és prohibitiv intézkedés kiválik. Az abstract dologi szerződés elve mellett még azon körülmény is harcol, hogy a dologi jog megszűnését még a causalis szerződési elv hivei is az abstract dologi szerződés elve alapján döntik el. . De kiválóan szól a dologi szerződés elve mellett azon eljárási elv, hogy s jogügylet, a szerződés, a szerződéses akarat, (consensus) létezése, érvénye és hatálya nem az anyagi telekkönyvi jog szabályai szerint, hanem az általános magánjogi és a peres eljárási szabályok szerint vizsgálandó és döntendő el; miből kifolyólag a személyes keresetek és a dologjogi keresetek közti elvfí különbség csak a jog érvényesítésére, nem pedig magának az elvi álláspontnak alterálására vonatkozik, mely elvi különbség az ingó dolgoknál különben is lényegesen differál az ingatlanoktól. A dologi szerződés elve, a maga abstract jellegében, nem ^azt jelenti, hogy a dologi szerződés megtámadhatatlan. sem pedig azt hogy ott az inditó ok, a jogalap, a causa. semmi körülmények között sem jöhet szóba, sem figyelembe nem vehető, hanem csak azt, hogy a dologi szerződés létrejötte nem függ causájától, vagyis a jogalap kitétele nélkül is érvényesen keletkezik; szóval a dologi szerződés nem kötelmi, nem causalis jogügylet, vagyis olyan, mely össze van forrasztva jogalapjával és e nélkül nem létezhetik. Az abstract szerződéseknek mintaképe a váltó, mely hozzá még a legmerevebb formális, alakszerű szerződés is, annak dacára, hogy az kötelmi jogi, nem pedig dologjogi intézmény, a mely tehát szintén független jogalapjától, causájától ; de azért a váltójog lényegét nem altét álta oly szabályozás, melynélfogva a váltó sem megtámadhatatlan jogügylet, sőt még bizonyos korlátolt körülmények közt annak causájára is vissza lehet menni. A dologi szerződés pedig nem abstractabb jogügylet, mintaváltó; következőleg nem indokolható ama felfogás, mely ezen motívumból feltétlenül elveti a dologi szerződés abstract jellegét és azt legfeljebb causalis alapon akarja elismerni. Ha causalis jogalapra fektetjük, vagy fektetni akarjuk a dologi szerződés lényegét, ugy visszaesünk a multak hibáiba és nem akarunk az ujabb, tisztultabb fogalmakkal megbarátkozni és nem kívánjuk a haladás vívmányait, előnyeit érvényesíteni s a forgalom előnyére fordítani, holott erre szükség van és ezt az ujabb forgalom és jogélet feltétlenül megköveteli, azért, mert ezt a forgalmat is az ujabb fejlődés és haladás teremtette, azt tehát a régi alapelvek nem elégítik ki és nem képesek megfelelőleg szabályozni Már a bevezető cikkkben hangysulyoztam , hogy a forgalom kettős irányban gyakorolja hatását. Az előnyös irányú hatás mellett annak inficiáló hatása elmaradhatatlan. Oly jogintézmény nincs, mely csak a kedvező eredményt biztosítaná és a visszaéléseket teljesen kizárná: úgyde ezen indokokból a célszetü és helyes újítástól nem szabad visszariadnunk, főleg, midőn bizonyos, hogy a régi elvek a forgalmasabb jogéletet ki nem elégítik, sőt fejlődését bénítják. Csak az ellensúlyozó intézkedésekről kell megfelelően gondoskodunk és az átmenet némi nehézségeivel leszámolnunk. Ha ezt az irányelvet fogjuk szemeink előtt tartani, akkor nem fogjuk túlbecsülni az érvényben levő joggyakorlatot, mely a dologi szerződés elvét illetőleg nemcsak fejletlen, hanem a legnagyobb mérvben határozatlan és egymásnak ellenmondó bírósági határozatokból áll. , A joggyakorlat ily irányú fejlődésének és illetve a haladó kortól való elmaradásának is megvan a maga alapos oka, t. i. az, hogy az anyagi telekkönyvi jogot illetőleg utalva voltak és vannak most is bíróságaink az osztr. polg. trkvre és a telekkönyvi rendeletre ; úgyde ezek a régi iskola szellemében vannak tartva, es kettős alappal, t. i. jogcímmel és szerzési móddal operálnak. Sőt még különösebb a dologban az, hogy még Austriában sincsenek a régi állásponton annyira, mint mi vagyunk, mert ott a hosszú időtartam alatt (1853. óta) az elvek némileg enyhüve és helyesbítve lettek, holott mi azokat ósdi alakjukban még mindig változatlanul ápoljuk. Míg a m. kir. curiának 11. számú teljes polgárülési döntvénye a régi álláspont maradványa, addig a curia 55. szamu polgári teljes ülési döntvénye már megmutatta, hogy a joggyakorlat tud szakítani a régi felfogással, de természetesen összhangot kell teremteni az elvi álláspont és a gyakorlati kivitel közt. 8