A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 38. szám - Néhány vitás alapelv az anyagi telekkönyvi jogban. 2. [r.]

Tizennyolcadik évfolyam. Szerkesztőség: 38. szám. BudapestrlÖ99 szeptemberi?, V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) AZ ICiZSMfiY ÍRME1HIÍÉPnStOTÍRE1 MAGYAR CCTYÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják: Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILT.ER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre 1 frt 50 kr. Fél « _ 3 « — « Egész « 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: Néhány vitás alapelv az anyagi telekkönyvi jogban. II. Irta: dr. P1 o p u György, kir. ítélőtáblai biró, a felső-vissói kir. jbiróság vezetője. — Megjegyzések a magyar váltótörvény IV. fejezetéhez. Irta : dr. Csermely Gyula ügyvéd Bpest. — Keletkezik-e kötelem midőn a hitelező végrehajtás utján nem az adós, hanem egy harmadik személy vagyonából nyer kielégítést Irta : D o m j á n L. s. szentpéteri kir. aljbiró — Belföld. (Nemzetközi büntetőjogi i kongresszus.) — Irodalom. (L a s i t z Pál uj könyve. — Dr. Pe r j é s s y Mihály «Bünvádi perrendtartás és magyarázatán. — Magyar Biztosítási Évkönyv.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből. Néhány vitás alapelv az anyagi telekkönyvi jogban.*) Irta: DR. PLOPU GYÖRGY, kir. Ítélőtáblai biró, a felső-vissói kir. járásbíróság vezetője. •/•II. A dologi szerződés elve szemben a kötelmi szerződés elvével. «Alig van tantétel, mely annyi és oly éles megtámadásnak lett volna kitéve, mint a dologi szerződés elve ; még létjogosultsága és létezése ezen elvnek is kétségbe vonatott és ennek dacára az elv nemcsak létezik, hanem ujabb időben mindig nagyobb jogkört hódit magának. A cimben irt két elv lényege és egymás közötti határvonala megállapítása végett, szükséges magának a szerződésnek fogalmából kiindulni. A szerződés fogalma szorosan összefügg a jogügylet fogalmával, mert minden szerződés jogügylet, de nem minden jogügylet egyúttal szerződés is. Jogügylet létesül, ha az akarat azon célzattal nyilvánul, hogy nyilvánulása jogalapitást, változást vagy megszűnést eredményezzen ; a midőn pedig az akarat ezen nyilvánulása két vagy több különböző, tehát ellentétes jogi érdekkört képviselő személy részéről egyezőleg történik olykép. hogy valamennyi érdekkör a szándékot és megengedett kielégítést nyer : szerződés jő létre. Szerződésekkel a jogi élet minden nyilvánulásaiban, min- I den téren, a magán- és köz- — büntető — jogban, nemkülönben a nemzetközi jogban is találkozunk ; ezek az élet mozgatói, melyek nélkül forgalom, érdektalálkozás és kielégítés, szóval érintkezés nem létezhetik. A családjogban az összes vagyonjogi viszonyokban, sőt még az örökjogi intézményekben is sürün találkozunk a szerződések különféle nemeivel; de különösen tág szerepük van azoknak a kötelmi és dologi jogban. Kötelmi szerződésről van szó, ha az egyik fél a másiknak valaminek tevésére, szolgáltatására vagy abbanhagyására köteles; ha pedig a szerződés dologi jogokat alapit, változtat, vagy megszüntet, mert dologra vonatkozik, akkor dologi szerződés létesül. A szerződéses akarat, mely két vagy több érdekkört képviselő akarat egyező nyilvánulása, soha és semmi körülmények közt sem nyilatkozik meg ok nélkül, hanem megnyilatkozásának mindig megvan a maga oka, indoka. Ez a jogi ok: azu. n. causa efficiens, inditó ok, terminus technicus-szal: causa. A causa tékát azt fejezi ki, hogy a szerződéses akarat lekötelezésének mi az ellenszolgáltatása, ellenértéke, (visszterhes szerződés) és ha anyagilag ilyen nem létezik, akkor kifejezi azt, hogy gazdagítja a másik felet (ajándékozási szerződés). A causa rendszerint kifejezést nyer a szerződéses akarat*) Előbbi közlemény a 36. sz.-ban. Lapunk mai száma tal egyidejűleg, vagyis az akarat a lekötelezés okát is előadja, és ez az u. n. causalis szerződés. Előfordul azonban oly eset is, a melyben az akarat csak egyedül jelentkezik, a causa ellenben elmarad, nem nyer kifejezést; az akarat függetlenné teszi magát az inditó októl, a! stract módon nyilvánul a causa efficienstől; ilyenkor abstra_t, vagy causa nélküli szerződésről szólunk, a mely ^könnye, b, egyszerűbb és gyorsabb érvényesítése és lebonyolítása vég it meghatározott alakban is jelentkezvén, innen: alakszerű, fo:mális szerződésnek is neveztetik (váltó, kereskedelmi utalvány, bon, nyugta, törlési engedély, adósságelismerés, stb). Ugy a causalis, mint az abstract szerződéseknél a causa, az inditó ok, a lekötelezés oka tényleg megvan, kell hogy legyen ; csakhogy amazoknál a causa kifejezésre is jut, emezeknél ellenben el van hallgatva. Dologra vonatkozó jog, dologi jog keletkezik, változik és megszűnik a dolog átadása és átvétele által. Dologi szerződésnél tehát a lényeg nem a causaban, hanem a dolog átadásában van ; következőleg dologi szerződés létre jön, érvényesen keletkezik akkor is, ha a causa el van hallgatva. Ennélfogva a dojogi szerződések természetüknél fogva abstract szerződések. A dologi szerződés lényege abban áll, hogy a szerződő felek megegyezzenek (consensus) arra nézve, hogy a dologra vonatkozólag jogváltozás álljon be és ezen megegyezés folytán a dolog átadassák. Lehet ugyan a dologi szerződésben az inditó okot, a causat is előadni, de ez nem szükséges, mert a szerződés e nélkül is perfect. Mindezekből evidens, hogy a causalis szerződések, az obligatorius, vagy kötelmi szerződések a jogélet minden terén érvényesülnek; a dologi jogban azonban a maguk eredetiségében nem idézhetik elő a jogváltozást, mert ahhoz még egy különszerü megegyezés (consensus) szükséges, a mely magában véve alkotja a dologi szerződést, és a mely a dolog átadásában leli íényegét. Ez a különszerü megegyezés: a dologi szerződés, mely mint ilyen önálló és perfect szerződés a kötelmi causa nélkül is. Miután ekként a dologi szerződések körül a causa nem lényeges ugyan, de az mégis concurrálhat a régi tan nem tudta a két concurráló ekmet: a causat a consensussal, a kötelmi és dologi szerződés elemeit, a lényeges és lényegtelen részt, sem összeegyeztetni, sem egymástól elválasztani, hanem azokat összekapcsolta mesterséges fogalmak felállítása által. így jött létre a jogcim és a szerzési mód (titulus és modus acquirendi. Osztr. polg. trkv. 380. §.). A jogcim. máskép: szerzési cim, jogalap, alapulhatott szerződésen, halálesetre szóló rendelkezésen, birói ítéleten és a törvény rendeletén. Első pillanatra is látható, hogy a jogcim részletezése céltévesztett kísérlet; mert az oly sokféle, hogy azt praecise. felsorolni nemcsak nagyon bajos, de majdnem lehetetlen is ; fel kellett tehát vennie a régi iskolának az elasticus és roppant tág fogalmat, «a törvény rendeletét)) is a jogcímek közé, a mi semmit sem mond és a mi nem is jogcim, egyszerűen azért, mert a törvény parancsol, rendel (Osztr. polg. tkv. 424 §.) A szerzési mód közvetlenre (elsajátítás, növedék) és közvetettre (átadás) részleteztetett, mely valamennyi az átadás és átvétel (hatalmába vétel) fogalmára vezethető vissza. (Osztr. polg. trkv. 425 § ) Ebből nyilvánvaló, hogy a dologra vonatkozó jogváltozásokat illetőleg: a régi iskola jogcímében a causalis szerződést, ellenben a szerzési módban, vagyis az átadásban a dologszerződést megtaláljuk a maga valójában, abstract mivoltában, teljességében. Amaz a lényegtelen, emez pedig a lényeges része a dologi szerződésnek. 12 oldalra terjed.