A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 35. szám - Az 1893 : XVIII. t.-c. 117. §-a

138 A JOG A fennálló joggyakorlat szerint a többekkel való közösülésre alapított kifogás csak akkor érvényesíthető sikerrel, ha az anya a fogamzási idö alatt feslett életű volt, az pedig, hogy az anya a fogamzás ideje alatt feslett életű volt-e, nem tény, hanem jogkérdést képez. Ennélfogva helytelen, hogy a felebbezési bíróság mint tényt állapítja meg. hogy felperes a fogamzási idö alatt testével üzérkedő erkölcstelen kicsapongó életmódot folytatott, azonban ez a körülmény egymagában nem szolgálhat okul a felebbezési bíróság ítéletének feloldására. (A m kir. Curia felülvizsg. tan. 1899. április 20. I. G. 32/99. sz. a.) Igénypernek tárgyát egyedül az igényelt vagyonnak a perbe vont foglaltató hitelezővel szemben a foglalás alól való felmentése képezvén, az ily pernek értéke meghatározásánál is csak az a vagyonérdek lehet irányadó, mely az alperesként perbe vont hitelezőt az igényelt tárgyakra foglalás utján szerzett zálogjogának fennállásához köti, ha tehát a követelés összege kevesebb mint a lefoglalt vagyon értéke, akkor a per tárgya értékének a követelés összege, ha pedig a lefoglalt vagyon becsértéke kevesebb a követelés összegénél, akkor a lefoglalt vagyon becsértéke. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 99. máj. 8. I. H. 16. sz. a.j Az 1876. XVI. t.-c. 6 §-a szerint magán is a végrendeleten kell bizonyítani, hogy a végrendelet érvényességéhez szükséges alakiságok megtartattak. Nem szükséges az idézett §. értelmében, hogy az alakiságok megtartása külön záradékban tanusittassék, hanem elegendő, ha az okmányból kitűnik és nem szükséges, hogy épen a többször idézett tj-ban foglalt szavak használtassanak, hanem a törvény rendelkezésének elég van téve, ha a szavak megfelelő értelmét foglalják magukban. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1899. máj. 6. I. G. 75. sz. a.) A mérlegelés eredményét tevő bírói meggyőződés felülvizsgálat tárgyát nem képezheti. (A m. kir.Curia felülvizsg. tan. 1899. máj. 5. I. G. 69. sz. a.) A kir. Curia G. 17'898. sz. ítéletében már kimondotta azt, hogy az állandóan követett bírói gyakorlat szerint a haszonbérbe adó külön kikötés nélkül is köteles a bérleményt az egész haszonbérleti időn át állagilag abban az állapotban fentartani, a minőben az a haszonbérleti szerződés létrejöttekor volt. avagy akkor külön kiköttetett és abban az esetben, ha utóbb magának a bérleménynek állaga a haszonbérbe adó és a haszonbérlő hibáján kivül elemi csapás vagy bármi okból lényegileg rosszabb helyzetbe jut, a haszonbérbe adó rendszerint nem ugyan teljes kártalanításra, hanem a megfelelő bérleengedésre, esetleg a haszonbérleti szerződés megszüntetésére szorítható. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1899. máj. 6. G. 83. sz. a.) A S. E. 214. §. szerint a sommás ügyekben hozott végzések elleni felfolyamodásra nézve, a mennyiben most idézett törvény eltérő intézkedést nem tartalmaz, az 1881. LIX. t.-c-nek a felfolyamodásra vonatkozó rendelkezései alkalmazandók, az 1881. LIX. t.-c. 5g. §. szerint pedig a másodbiróság végzései ellen további felfolyamodásnak csak az ott megjelölt esetekben van helye, ezek közzé azonban a másodbiróságnak a szakértő dij megállapítása tárgyában hozott végzése nem tartozván, annak a végzésnek a költségre vonatkozó része nem képezheti felfolyamodás tárgyát, e részben eltérő intézkedést a S. E. nem tartalmaz. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1899. máj. 6. I. G. 73. sz. a.) A felebbezési bíróság a tanuk és a felek kihallgatását feltétlenül foganatba venni nem köteles, hanem a mennyiben a döntő ténykörülményekre nézve meggyőződése megalkotásához a további bizonyítást szükségesnek nem találja, a mellőzést csak indokolni tartozik, már pedig a felebbezési biróság kifejtette, hogy meggyőződése megalkotásához felajánlott további bizonyítást miért tartotta szükségtelennek. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1899. máj. 6. I. G. 73. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben Az üzl. szabály 53. §-ának a fuvardij pótlékra való rendelkezése büntető határozmány jellegével bírván, az mint ilyen szorosan magyarázandó és ennél fogva kifejezett rendelkezés hiányában nem terjeszthető ki arra az esetre, ha a dijpótlékot igénylő vasút a fuvarozást meg sem kezdette és pedig annál kevésbé, mert az idézett szakasz 7. pontjának az a rendelkezése, hogy a helytelen bevallás esetében a feladó «a szállításban részes» vasutak javára köteles dijpótlékot fizetni, arra enged következtetni, hogy a fuvarozó vasútnak illetve vasutaknak a dijpótlékhoz csak a fuvarozás teljesítése esetében van joga. Támogatja e felfogás helyességét az üzl. szab. 53. §. 7. pontjának az a rendelkezése is, hogy a fuvardij pótlék a fuvardij különbözeten felül <meg külön dij pótlék* fizetendő, mert a szállítás meg nem történte esetében okszerűen nem lehet arról szó, hogy a fuvardij különbözeten felül dijpótlék is fizettessék. A brassói kir. törvényszék (1898. augusztus 2-án 5,125 sz. a.) «Magyar Királyi Államvasutak* felperesnek --T. és F.» cég alperes ellen 1,104 frt s jár. iránti kereskedelmi perében követzőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik. stb. Indokok: A kereset szerint alperes T. és F. fogarasi kereskedő cég 1896. augusztus 4-ik napján Barca—Rozsnyó állohallással epv 184- kgr. sulyu küldeményt adott ^^TM^***™* cimfre ^vallomásra leendő t0V*bA feUdf*TíSS£o- még a szállítás megkezdése> előtt constatáltatott ho-y alperesi cég részére ham.s áru bevallás esete forog mennyin a ládában nem szerszám, hanem robbantó por van/mely okból az egész szállítmány a vasúti uz etsza,ályok 53 S-a 5 pontja értelmében kgrammonkint 6-6 frt összesen 1,104 frt fuvardij pótlékkal terheltetett meg. Ezen összege alperes mint feladó lett volna köteles kifizetni, alperes azonban többször, felszólítás dacára nem fizetvén, felperes kénytelen ezen összeg megfizetését kereset utján kieszközölni. Alperes tagadja, hogy hamis árubevallast tett es hogy felperesnek jogában állana, habár az árut közigazgatás! uton annak elszállítása előtt megsemmisíttette, tehát nem szállította, nem fuvarozta, fuvardijt vagy fuvardijpótlékot követelni, mert oly aruert, mely nem fuvaroztatott, sem fuvardij, sem fuvardíjpotlek nem fizetendő. , ,. Alperes beismeri, hogy az aradi «Halozylin» gyárból lb ládaHalozyiint és két láda gyujtózsinórt kapott egy általa elvállalt ut építéshez; a mely küldemények vasúton Brassóig jöttek A. Henrik szállító nevére és onnán V. Adolfáltal fuvaroztattak Törcsvárra, az építkezés színhelyére. A küldeményből 3 láda megmaradván, alperes azokat T. Zsigmond cégnek akarta küldeni és utasította M. János, törcsvári utmestert, hogy a három ládát szállitassa, Brassóba A. céghez, továbbítás végett. M. János pedig alsómócsi lakos P. Nicolaet bízta meg a ládák elszállításával, ki a ládákat Brassóból kihozta és azokat őrizete alatt tartotta volt. Alperes M. Jánost utasította, hogy a ládákat, mint robbanó anyagot adassa fel és a mint értesült P. Nicolae azokat a rozsnyói állomás főnök K. Andrásnak átadva, neki megmondotta, hogy azok robbantó anyagot tartalmaznak; az állomásfőnök a ládákat át is vette, de nem vette fel azonnal, hanem a feladót utasította, hogy azokat rakja le, mert a fuvarlevelet később fogja kiállítani. K. András állomásfőnök a fuvarlevelet csakis négy nap múlva állította ki és ő irt abba robbanó anyag helyett előbb «kézmüt», azután «szerszámot.* Minthogy a ládákon az aradi «Halozylin» gyár cége a Halozylin anyag megnevezésével rajta volt, az állomásfőnöknek már a ládák átvételénél észre kellett vennie, hogy azok robbanó anyagot tartalmaznak és minthogy Barca—Rozsnyó állomás robbanó anyagok felvételére jogosítva nincs, az állomásfőnöknek már a ládák átvételét is meg kellett volna tagadnia. Az állomásfőnök azonban alperes következtetése szerint nem ismervén a «Halozylin* anyag minőségét, szabály ellenesen vette át a három ládát a fuvarostól és a szállítólevelet is csak 4 nap múlva állította ki a fennálló szabályok ellenére, mikor már tudomására jött annak, hogy azok robbanó anyagot tartalmaznak és a fuvarlevélben a saját mentségére irt be előbb «kézmü» utóbb «szerszámot» a tartalom rovatába. Minthogy éppen felperes alkalmazottja járt el szabályellenesen és a hamis bevallást is ő tette, alperest e körül mulasztás nem terheli és alperest a fuvarlevél helytelen kiállításáért felelősség nem terheli. Végül megjegyzi, hogy a ládák önsúlya után, a mely 34 kgramot tett, dijpótlék amúgy sem volna számitható. Arra nézve, hogy alperes a megbízottját M. Jánost kellő utasítással ellátta, hivatkozik az ahhoz 1896. július 27-én irt levelére, a melyet hiteles másolatban becsatol és a melyben utasította M. János utmestert, hogy a három láda Halozylint a legközelebbi gyúlékony anyagokat szállító vonattal szállítsa Révállomására, Nagy-Várad mellett F. Zsigmond cég címére. Felperes alperesnek ezen védekezésével szemben kiemeli, hogy miután alperes beismerte, hogy a kérdéses három láda az ő tulajdonát képezte, hogy azok az ő intézkedése folytán lettek feladva, de a vasúti üzleti szabályok 53. §. (1.) tétele értelmében «a feladó a fuvarlevélbe foglalt adatok és nyilatkozatok helyességéért felelős és viseli mindazon következményeket, melyek a helytelen, határozatlan vagy elégtelen nyilatkozatokból származnak*, az ezen szakaszhoz kiadott II. póthatározmány értelmében pedig «ha a fuvarlevelet a fél kívánságára kivételesen vasúti közeg állítja ki, így azt a feladó megbízottjaként tekintik* ebből következik, hogy alperes felelős a jelen esetben a fuvarlevélbe került adatokért és miután az üzl. szab. 51. §. (1.) tétele szerint minden szállítmányt fuvarlevélnek kell kisérnie, de alperes a ládákkal fuvarlevelet nem küldött, azért az állomás előljáró K András alperes hallgatag megbízásából állította ki a fuvarlevelet alperes helyett, azon körülmény pedig, hogy abba alperes hibájából hamis adatok kerültek be, tehát jelenleg hamis bevallás esete forog !enn'a,brassó megyei felvidéki főszolgabírónak 1896. évi október VÖQ7 fi >I9Á- ,klh- SZ" a- kelt és a brassó megye' alispán által 1897. február 16-an 156/96. kih. sz. a. érdemben helybenhagyott határozatával es azt megelőző eljárással teljes bizonyítást nyert, a mennyiben ezen határozatokban jogérvényeseti kimondatott, hogy í^/í'03, azért, mert a három láda robbanó anyag feladásánál az 1890 év, október 8-án 40,302 sz. a. kiadott belügyministen rendelet 42. es következő §-aiban irt biztonsági intézkedések elVr ta^"ak' me'y okból alperes 50 frt pénzbüntetésben el is marasztaltatott.