A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 33. szám - Polgári bíróságaink működése 1895-1898. (1. r.)

A JOG 131 zfídő felek által kijelölt illetékes bíróság által végleg és jogérvényesen szabályoztatván, a szerződő felek jogainak és kötelezettségeinek az alapját az Ítélet által eldöntött kérdéseket, illetőleg most már nem maga a szerződés, hanem a jogérvényes birói Ítélet képezi és a peres felek annak a rendelkezései szerint tartoznak kötelezettségeiket teljesíteni. A birói ítéletben megállapított köttlezettség teljesítése, a mennyiben a kötelezettség a kiszabott határidő alatt a marasztalt fél által nem teljesíttetik, rendszerint a végrehajtási kényszer alkalmazásával hajtandó végre; abban az esetben azonban, ha az ítélet valamely rendelkezése nem végrehajtható, a jogosított fél a mellett, hogy a részére megítélt jogot egyszerű végrehajtás utján nem érvényesítheti, nem tehető ki annak, hogy a már elbírált szerződés alapjára visszatérve az annak értelmében illetékes bíróság előtt ismét keresetet indítson, hanem jogosítva van arra, hogy már megállapított követelésének érvényesítését köztörvényi uton adósának személyes bírósága előtt követelje. Minthogy tehát a felperes a bpesti áru- és értéktőzsde, mint a szerződésben kikötött kivételes bíróság által hozott Ítélettel részére és érdektársai részére megállapított jogot a mellett, hogy saját kötelezettségének eleget tett, csak azért nem érvényesíthette, mert az Ítéletnek erre vonatkozó rendelkezése nem volt végrehajtható: annál is inkább jogosítva volt a felperes, tekintet nélkül arra, hogy a részére már megítélt jog olyan szerződésből származott, a mely kereskedelmi ügyletet foglal magában, jogainak érvényesítése végett köztörvényi uton az alperes személyes bírósága előtt fellépni, mert ebben a perben már nem a kötelezettség alapja, tehát nem maga a jogügylet, hanem csak az a kérdés bírálandó meg, hogy megfelelt-e az alperes az ítélettel reá mért kötelezettségnek s hogy a mennyiben őt mulasztás terheli, ennek az Ítélet rendelkezése értelmében mi a következménye? következéskép az alperesnek a kir. tszék mint közpolgári bíróság tárgyi illetékessége ellen tett kifogása indokoltnak nem tekinthető. Ennélfogva a kir. törvényszék tárgyi illetékességét a neheztelt végzés megváltoztatásával megállapítani és a kir. törvényszéket a per érdemében szabályszerű eljárásra utasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1899. évi május hó 16-án 2,195. sz. a.) A felfolvamodás hivatalból visszautasittatik stb. Mert: a neheztelt végzés nem tartozik a másodbiróság azon végzései sorába, a melyek ellen az 1881. évi L1X. t.-cikk 59. §-a értelmében további perorvoslatnak helye van stb. Bűnügyekben. Vádlottak előzetes összebeszélés folytan, pusztán azért, hogy boszut álljanak a miatt, mert előzőleg gyűlésüket a kért helyiségben meg nem tarthattak, lépették el elvtársaikkal panaszos vendéglői nagy termét épen oly alkalommal, mikor az legtöbb vendégre számithatott, mindegyik csupán annyit fogyasztott, a mennyivel ott tartózkodását fedezni vélte. A bosszú sikerült is, mert a későbben érkező vendégek mar helyet nem kapván, a fogyasztó közönség ilykép kiszorítása miatt panaszos jelentékeny kárt szenvedett. Minthogy pedig panaszosra kétségen kívül kényszeritőleg hatott azon üzleti kar, melyet vádlottak keveset fogyasztó elvtársainak nagy tömege az üzleti helyiség elfoglalása által okozott és alapos gyanuokok forognak fenn arra nézve is, hogy panaszos vádlottak és elvtársaiknak erőszakosan t ímeges fellépésének kényszerítő hatása alatt biratott reá a kártérítés megajánlására és így vádlottak maguknak és elvtársaiknak jogtalan vagyoni hasznot szereztek, ezíknél fogva vádlottak zsarolás vétsége miatt vád alá helyezendök voltak. A bpesti kir. btőtszék (1898 május hó 28-án 40,938. sz. a.) Zsarolás vétségével vádolt T. Béla, G. Árpád, P. Sándor és B. Dezső elleni büntető ügyben következőleg végzett: T. Béla, S. Árpád, P. Sándor és B. Dezső ellen a zsarolás vétsége miatt folyamatba volt bűnvádi eljárás megszüntettetik stb. Indokok: 1897. december 19-én a budapesti sociálisták K. Nándor-nál az Erzsébet-körut 27. sz. a. levő vendéglő helyiségében, annak tágas éttermében gyűlést tűztek ki, melyre rendőri engedélyt, sőt segédletet is kaptak már, a gyűlés azonban meg nem volt tartható, mert K. Nándor vendéglős az utolsó percben megtagadta helyiségének gyűlés tartására átengedését, nem ismervén el egyik pincérének jogosultságát arra, hogy a gyűlést tartóknak a pincér a rendőri szabályszerű engedély kieszközlése előtt, a helyiséget a kérelmezőknek csakugyan átengedte. Ily körülmények folytán a gyülekezőket a rendőrség a gyűlés feloszlatása mellett szétoszlatta, csupán azon okból még is, hogy a nevezett vendéglős a megtörtént alakszerű előkészületek dacára helyiségét a jelzett célra átengedni hajlandó nem volt. A sociálisták a szabályszerű rendőri engedély birtokában és hatósági kifogások fenn nem forogván, a gyűlés feloszlatását kizárólagosan K. Nándor közbelépésének tulajdonítván, elhatározták, hogy ezért bosszút állanak K. Nándoron, még pedig akként, hogy oly időben, midőn üzlete valószínűleg legnagyobb forgalomnak nézhet elé, elfoglalják mint vendégek üzleti helyiségeit, de csak éppen annyit fogyasztanak, hogy jogcímük legyen az üzletben való maradásra. Tervüket 1898 február 23-án vasárnap, tehát egy nagyobb vendégforgalomra számitható napon meg is valósították. A jelzett napon délután a terheltek vezetése alatt mintegy 3—4G0 főnyi munkásokból és kereskedő segédekből álló csoport vonult be K. Nándornak nyilvános éttermébe és 1—1 pohár sör mellett, a más fogyasztó közönség elől helyet foglalva, esti 10 óráig időztek a helyiségben. K. Nándor tapasztalván nagymérvű károsodását, terheltekkel mint a csoportosan bevonultak általa vélt vezetőivel önként érintkezésbe, értekezésre lépett s felszólította őket. annak önszántából való megemlítésével, felajánlásával, hogy a múltban meg nem tarthatott gyűlés körüli netáni összes felszámítandó költségeiket megtéríteni kész, a távozásra. Ezután a vendéglős által kivánt felszámítás megtörténvén, 100 frtot nyugta bevétele mellett terhelteknek lefizetvén, P Sándor kezdeményezése folytán az összes csoporttagok az éttermet esti 10 órakor elhagyták és kint az utcán P. Sándor hangoztatta sikerre vezetett győzelmüket. Terheltek beismerik az előre bocsátott tényállást, de azzal védekeznek, hogy K. Nándor maga ajánlotta fel a 100 frtot és pedig azon ténylegesen felmerült költségek megtérítésére, melyet nekik az által okozott, hogy az 1897 december hó 19-én hatóságilag engedélyezett gyűlésüket az utolsó percben a helyiség ötletszerű elvonásával feloszlattatta. A jelzett tényállás alapján a vádhatóság terhelteknek a btkv 350 §-ában meghatározott zsarolás vétsége miatt leendő vád alá helyezését indítványozza, tekintettel arra azonban, hogy a btkv 350 §. értelmében a zsarolás vétségét az követi el, a ki azon célból, hogy magának, vagy másnak jogtalanul anyagi hasznot szerezzen, valakit erőszakkal vagy fenyegetéssel valaminek cselekvésére, eltűrésére vagy elhagyására kényszerit, terheltek ellen a bűnvádi eljárás, eltérőleg a kir. ügyészség indítványától, meg volt alábbi okokból szüntetendő. Ugyanis K. Nándor vendéglős, a ki sem a rendőri nyomozat sem a vizsgálat során panaszos avagy sértett félként fel nem lépett tanú vallomásai rendén megerősítette vádlottak abbeli védekezését hogy tőle senki pénzáldozatot avagy más anyagi szolgáltatást nem kivánt, csupán azt jelentették ki előtte, hogy helyiségét más közönség elől a mult ülésnek magatartásából eredett szétoszlatása feletti haragból, boszuból lepték el záróráig. Ide járul K. Nándor vallomásából is megállapítható azon ténykörülmény, mely szerint terheltek előtt maga K. Nándor kezdett tárgyalást és vitte a tanácskozást egyenesen pénzkérdés terére, mely alkalommal ő maga számította fel terheltekkel netán felmerült gyűlési költségüket és vett át nyugtát terheltektől, kik maguk ismételve és kifejezetten tiltakoztak azon magasabb összeg átvétele ellen, melyet K. nekik felajánlott. Ennél fogva, jóllehet a vizsgálat adatain nyugvó fenti tényállás szerint kétségtelen, hogy K. Nándor, bár rendőri segély igénybevétele mellett, kétségtelenül elhárítható kényszerhelyzetbe hozatott az által, hogy üzlethelyiségében a jelzett csoport kevés rendeléssel, vasárnapi nap lévén, a más közönség kiszorításával, érzékeny anyagi kárt okozott, mindazon által szabad elhatározása tárgyává maradván fenn, rendőri segély igénybevétele mellett a csoport nem fogyasztó tagjainak üzletéből való eltávolítása; arra való figyelemmel is, hogy a vizsgálat során kifejtett tényállás alapján nem nyert megállapítást azon körülmény, hogy K. Nándor bárki részéről is 100 frt vagy más váltság lefizetésére felszóllittatott, vagy ilyennek lefizetésére bármi célzásokkal ösztönöztetett volna, terhelteknek abbeli védekezése, hogy ők a helyiség tömvetartását nem azért tervezték, hogy K. Nándort vagyoni haszon szolgáltatására kényszerítsék, hanem kifejezetten bosszúból, illetve ott időzésükkel károkozási szándékból cselekedtek és minthogy P. Sándor terheltnek, az üzletből történt kivonulás alkalmával, előttük sikerre vezetésére vonatkozó kijelentése a jogtalanul vagyoni haszon szerzésére irányuló szándék fenforgását önmagában annyival kevésbbé tüntetheti fel, mert terheltek illetve a tömeg a vendéglős eljárása feletti boszuérzetét vélvén kielégítettnek, P. Sándor szavai ennek a felfogásnak keretében is magyarázatot találnak, a zsarolási célzat hiánya tekintetéből el volt fogadandó, jóllehet igy is jogtalan önsegély terére vetemedtek. Minthogy mindezeknél fogva, bár megállapítható az üzleti és forgalmi viszonyok ismeretéből is, hogy terheltek illetve a vezetésük alatt álló csoport ismeretlen tagjai jelzett két erőszakos eljárásukkal K. Nándort üzletében szándékosan károsították, mégis, minthogy cselekményükben a jogtalan önsegély, illetve helyettesítendő önbíráskodás jellegzetén kívül a fentebb kifejtettek szerint sem a btkv. 350. §-ába ütköző s ellenük vádba helyezett, de sem a btkv. más szakasza alá vonható bűncselekmény alkotó ismérvei kimerítve fenn nem forognak, és cselekményük károsító természete csupán polgári uton érvényesíthetőnek látszó igény megállapítását tünteti fel terheltek ellen, a btkv 1. §. rendelkezése értelmében a további bűnvádi eljárást meg kellett szüntetni, A bpesti kir. itélő tábla (1898 augusztus hó 30-án 66,526 sz. a.) A kir itélő tábla az első bíróság végzését indokainál fogva helyben hagyja stb. A m. kir. Curia (1899. évi május hó 23-án 17,063/98. sz. a.) Mindkét alsófoku bíróság végzésének megváltoztatásával fönnebb megnevezett vádlottak a btkv. 350. §-a alapján zsarolás vétsége miatt vád alá helyeztetnek. Indokok: Az eljárás eddigi adatai szerint vádlottak K. Nándor vendéglős tanutói udvari mellékhelyisége átengedésének megtagadása miatt elégtételül azt kívántak: adjon nyilatkozatot arra nézve, hogy ama mellékhelyiségét gyűlések megtartására máskor át fogja engedni nekik, ők viszont kijelentvén, hogy ha tanúnak a helyiség átengedése által üzleti kára lenne, akkor nem