A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 33. szám - Polgári bíróságaink működése 1895-1898. (1. r.)

242 A JOG legi igazságügyi kormányzat figyelemmel kiséri a szaksajtó minden nyilatkozását; a ministeri székben pedig oly férfiú ül, a ki nyitott szemmel és éber füllel rendelkezik. Első sorban azt tapasztaljuk, hogy évről évre csökken a felebbvitt ügyek és azzal kapcsolatban a restantiák száma, a mi fölötte örvendeztető jelenség volna, ha az alsóbiróságoknak ennek helyébe lépő Ítélkezését is hason megnyugvással fogadhatnék. Mert a csökkenés oka korántsem a perlekedési kedv lelohadásában, hanem csakis a curiához felebbvihető ügyek korlátozásában leli magyarázatát. A helybenhagyó ítéletek folytonos emelkedése (1895:61.33%; 1896:63%; 1897:64.85%; 1898: 67.01%) rendkívül megnyugtató, mert arra vall, hogy az alsóbiróságok mind jobban teljesitik kötelességüket és alaposabban ítélkeznek. Épp oly örvendetes a visszautasító határozatok folytonos csökkenése (1895: 8.83%; 1896: 7.46%; 1897: 6.43%; 1898: 6.51%); mert mind elenyészőbbé válik azok száma, kik az igazságszolgáltatást lutrinak tekintve, még akkor ÍS jogorvoslattal próbálkoznak, mikor a törvény a felebbvitelt expressis verbis kizárja. Csak természetes, hogy a helybenhagyó határozatok emelkedésével a megváltoztatóknak is csökkenniük kell (1895: 18.91%; 1896: 17.60%; 1897: 16.09%; 1898: 15.54%). A feloldások százaléka: 1895: 2.41; 1896:2.72: 1897: 2-27; 1898 : 1.53. A megsemmisítéseké: 1895:0.77; 1896:0.70; 1897: 0.87; 1898: 1.40. A r e n d e 1 v én y ny e 1 (kiegészítés végett) visszaküldött ügyek százaléka: 1895: 3.07; 1896: 2.92; 1897: 2.54; 1898: 0.60. Ezen három utolsó rovat képezi igazságszolgáltatásunk partié honteuse-ét. Mert ezen 3 rovat arról számol be: hogy hány esetben nem teljesítették az alsóbiróságok kötelességüket, hányszor tetheli őket a vétkes mulasztás, sőt tudatlanság és törvénybe ütköző ítélkezés, legkedvezőbb esetben pedig a hanyag ügykezelés vádja. És ha van valami vigasztaló a dologban, ugy ez az idevágó percentuálénak évről évre csökkenő voltában rejlik. 1895-ben a 3 rovat együtt 6-25%, 1897-ben pedig már csak 5.68%-ra. 1898-ban pedig éppenséggel csak 3.56%-ra rúgott. Talán szabad reménylenünk, hogy ezen javulás állandó és tartós is lesz. Egvéb intézkedéssel elintéztetett 1895: 4.68%; 1896: 5.60%; 1897: 6.95%; 1898: 6.50%. Nem lévén'tájékozva ezen ügyek és elintézésök minőségéről, itt véleményt sem nyilváníthatunk. Az év végén elintézetlen maradt: 1895: 34 69%; 1896: 27.92% ; 1897 : 27.20% ; 1898 : 22.54%. Ha ezen restantiákat az év folyamán elintézett darabok mennyiségéhez viszonyítjuk, ugy azt tapasztaljuk, hogy a szünidő tekintetbe vétele mellett minden ügy egy félévig vagy ezen tul is kénytelen elintézésének sorát várni, de hogy gyakran egy évi tartam sem túlzott, azt mindenki megerősítheti, a kinek valamikor ügye volt a Curiánál. És itt még a váltó és kereskedelmi ügyek sem képeznek kivételt — az alperesek nagy örömére. Az úrbéri ügyekre nincs ugyan kihatással a felebbvitelek korlátozásáról szóló törvény, de azok természetszerűleg évről évre csökkennek. Ez ügyekből helybenhagyatott 1895: 33.55% ; 1896: 50.52%; 1897: 37.11% ; 1898: 33.30. Visszautasít tat ott 1895: 19.08%; 1896: 13.68%; 1897: 13.40%; 1898: 10.5%. Megváltoztatva 1895: 21.71%; 1896: 20%; 1897: 15.46%; 1898: 20%. Feloldatott 1895: 5.92%; 1896: 6:32%: 1897: 10-32% ; 1898 : 0"04 %: Megsemmisíttetett: 1895 : 7"24% ; 1896 : 2-11%; 1897: 4 12%; 1898: 0-03. Renuelvénynyel: 1895: 263%; 1896: 2T1%; 1897 : 8-25% ; 1898: 0-60%, Egyéb intézkedéssel: 1895:9-87%; 1896: 5:26%; 1897: 11-34%; 1898: 10%. Dr. Révai Lajos. (Folytatása következik.) Az örökösödési eljárás köréből. Irta: HAMAR GYULA kir. jbiró, Szakolcán. A «Jog» 29. számában a fenti cim alatt megjelent cikkben foglaltakat megbeszélendő, az abban felhozott esethez hasonlót hozok fel. M örökös végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt. Öröklésre hivatvák 4 nagy korú fia, s elhalt leányának egy kiskorú fia kit ennek atyja hivatott képviselni. ' A kir közjegyző kitűzi a tárgyalási határidőt, melyre a 4 nagykorú meg is jelent, de a kkoru atyja (az örökhagyó unokámnak képviseletében) nem. A megjelent négy örökös a hagyatékot, mely csekély értékű ingatlanból állt, törzsönként egyenlő arányban kerté a leszármazóknak átadni s kijelentette mind a négy. hogy már a hagyaték csekély voltára való tekintettel is többször meg nem jelennek s a tárgyalási jkvet áláirva távoztak. A kir. közjegyző az 1894: XVI. t.-c. 62. §-a értelmében a kkoru atyját a kkorut anyja után illető s az örökös társak által elismert hányad (%) közlése mellett egy ujabb határnapi a idézte meg, mely határnapon az apa másodszor sem jelent meg. Kézbesítési vevénye alá volt irva, — sajátkezüleg irta alá, — s még meg is jegyezte, hogy bizony ő meg nem jelenik. Az ujabb tárgyalási határnap is így eredménytelenül tűzetvén ki, a kir. közjegyző az iratokat — kiskorú lévén érdekelve — az árvaszékkez tette át. Az árvaszék azzal küldte az iratokat vissza a kir. jbirósághoz, hogy utasítsa a kir. közjegyzőt ujabb tárgyalási határidő kitűzésére, s egyúttal utasította a kkoru atyját, hogy az ujabb határidőre okvetlenül jelenjék meg. A bíróság az árvaszéknek ezen megkeresését nem teljesítette, hanem visszaküldte neki az iratokat azzal, hogy amennyiben az árvaszék nem hagyja jóvá a tárgyalási jkvben foglalt megállapodást, a hagyatékot a megjelent örökösök kérelméhez képest, s a már fentebb emiitett módon fogja az örökösöknek átadni. Erre az árvaszék a tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt megállapodást a kkoru nevében jóváhagyta. Annak előrebocsátásával, hogy a kkoru illetve atyja az ingatlan % részének birtokában volt, s hogy a kkoru semmiféle hátrányt sem szenvedhetett, s hogy annak nyoma sem volt, hogy esetleg egyik vagy másik örökös örökrészére nézve kielégíttetett volna—kérdem hogy mit tehetett volna egyebet a bíróság az esetben, ha az árvaszék ragaszkodik az atya újból való megidézéséhez, mint azt hogy a hagyatékot a már jelzett módon átadta volna. A 62. §. alkalmazását a gyakorlatban nem ritkán látjuk. Az örökhagyó már régen meghalt, s az örökösök a hagyatékot már régen birtokolják. A legtöbb esetben indolentiából -meg nem jelennek a tárgyaláshoz azon tudatban, hogy a hagyaték birtokában ugy sem fogja senki megháborítani, s igy mit sem nyernek, csak veszíthetnek, mert a költségeket fizetniük kell. Talán egy előadónak sincs kételye abban, hogy az általam felhozott esetben, ha a meg nem jelent örökös önjogu lenne, a hagyatékot egyenlő % részekben adná át az 5 örökösnek. Miért állna másként a dolog ott, ahol kkoru van ? Hiszen erre illetve gyámjára csak ugyanazok a rendelkezések állnak fenn, mint másokra. A fenti cikkben felhozott esetben a bíróság intézkedését helyesnek nem találom. Hiszen hibásnak talán nem mondható, mert a kívántnál többet tenni nem árt, de felesleges munka s az ügy véglegesítését ok nélkül gátolja. A cikkíró ur által hivatkozott §. határozottan «értesitendők» kifejezést használ s hozzá teszi, hogy meg nem jelenésük az eljárás lefolyását nem akadályozza. Az árvaszék sok esetben megkívánja, hogy a kkoru képviselője meghallgattassák, hogy a hagyomány biztosítása tekintetében vagy maga intézkedjék, vagy e részben a gyámot vagy gondnokot gyámoltja vagy gondnokoltja érdekében a további teendők felül kitanítsa és utasítsa. Ámde ezt más módon is teheti, s nem a hivatkozott törvény §. határozott rendelkezései ellenére. A hagyatéki leltár birtokában van. A tárgyalási jkvből a hagyományt kiszolgáltatni köteles örökös örökrészét s esetleges terheit tisztán láthatja, fniért ide az ujabb idézés? Ilyen esetekben felsőbirósági határozatot provokálni nem szükséges, mert a törvény világosan rendelkezik s nem tesz kuiombséget a kkoru és nagykorú hagyományos közt. , Ez sem ritka eset, hogy az örökhagyó olyan végintézkedés hatrahagyásával halt el, melyben egész hagyatékáról intézkedik, a végrendelet törvényszabta alaki kellékekkel van ellátva. Általános örökös az özvegy. A haláleset felvételi ív szerint törvényes öröklésre hivatvák lennének az oldalrokonok kik kozt kiskorú is van. A haláleset télvételi iv beérkezte után a bíróság hivatal-