A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 31. szám - A volt úrbéresek, nádas, erdő és legelő illetősége hová tartozik? (1871. évi 53. t.-c.)

236 A JOG badságát. Fogott birák — választott birák — (per modum ar!.itrii) ítélete folytán szintén szokásos volt a pert befejezni. Eziránt a felek már akkor is szerződésileg határoztak. Szerző ismerteti a választott bíróság előtti eljárást, felemlíti, hogy ha a fogctt birák az ügyet oly súlyosnak vagy bonyolodottnak látták, hogy magukat annak elbírálására alkalmatlanoknak jelentették ki, az ügyet annak rendes, bírájához visszaszármaztatta k. Az Árpádkoii perjog az eljárás egész súlyát a felek saját tevékenységére és a formaszerüség szigorú betartására fektetvén, a felek perbeli mulasztásai és tévedései orvoslása elő nem fordulhatott. Csak az igazság kiszolgáltatásának megtagadása miatt (ob denegatam justitiam) lehetett a királyhoz fordulni. Róbert Károly uralkodása alatt a perbeli képviselet meghonosodása, a bizonyítás anyagiasabbá válása, de külünösen a bíróság tevékenységének a perben emelkedése mind a felek, mind pedig a bíróság esetleges mulasztásaival vagy tévedéseivel szemben az orvoslásnak folyvást ujabb és ujabb módjait tették kívánatossá. Ilyen perorvoslatok voltak : A per letétel (condescensio causae), akkor volt helye, ha felperes keresetét vissza vonta a nélkül azonban, hogy peres igényéről le is mondott volna. Az Árpádkori perjog ezt nem engedtei csakis a későbbi perjog. Az ügyvédszó visszavonása. A fél személyesen tett nyilatkozatát nem vonhatta vissza, prókátora szavát azonban, ha ezt magára károsnak tartotta és az az adott megbízással ellenkezett, visszavonhatta. Az Árpádkori perben prókátorok még n m lévén — ezen perorvoslattal nem találkozunk. Csak lite pendente lehetett e jogorvoslattal élni a végitélet előtt. A prokátori szó visszavonás nemcsak a kúriai, hanem a megyei és városi bíróságoknál is dívott. Tiltakozás a perben. Ez az anyagi jogéletből ment át. Már az Árpád korszakban gyakran használt jogvédelmi eszköz volt. Ahhoz képest, hogy e tiltakozást mikép és mikor alkalmaz ták az más-más szabályokat követett a perben és idővel különböző elnevezéseket vett fel, pl. tilalom (prohibita) a kihirdetett ítélet kiadásának valamelyik peres fél részéről való eltiltása a végből, hogy a tiltakozó peres fél ujabb okokra hivatkozva azzal az ítélet megmásitását kieszközölje. Az eltiltás (inhibitio) és az elűzés (repulsio) fogalmát és szabályait nem ismerteti szerző oly tüzetesen mint e prohibitat. Felebbezés. A magyar perjog a felebbezés intézményét igen sokáig nem ismerte. A magyar ősjogban a biró véglegesen itélt, és ítéletét végre is hajtotta. Legelébb fejlődött ki a felebbvitel a városokra vonatkozólag, legkésőbben a megyétől a királyi Kúriába. Ha valaki gyanúval volt a megyei bíróság iránt, az ily bíróság előtti perlekedés nem lévén elég biztos, a királyhoz folyamodott, hogy perének a megyei bíróságtól a királyi Kúriába való vitelét rendelje el. Ezt a király parancs levéllel (introductoria causae) eszközölte. Ez az első csirája a megyei perek telebbvitelének. Azon perekben, melyeknek rendes bírósága a királyi Kúria volt, az ítélettel meg nem elégedő fél a királyhoz fordulhatott (provocatio ad regem). Perújítás azon jogorvoslat volt, mely szerint a pervesztes fél kérhette, hogy perében a bíróság, mely az Ítéletet hozta ujabb előadás alapján újból ítéljen. Kezdetben csak királyi kegyelemből volt engedélyezve, később a Hunyadi korban már a király rendes bírói hatalmából (ex debito regiminis nostri officio) folyónak tekintetett. A perújítás okául tévedés vagy mulasztás szolgálhatott és birtokon belül mint birtokon kivül volt megadható. A már egyszer jogérvényesen befejezett pernek királyi kegyelem nélkül újbóli felelevenítése patvarkodásnak (calumnia) tekintetett. Okmányaink ezen kivül^nint patvarkodási esetet felemiitik a per folytatását kellően nem idézett alperes ellen, ha felperes nem tudta idézésének okát adni, ha a perlekedők közül valamelyik fél ellenfelét a per függése alatt ujabb perbe fogta. A patvarkodót nemcsak vagyonában, de személyében is súlyos büntetés érte. A patvarkodáson kivül egy másik perbeli vétséget képezett az astatio fa Isi termini midőn valaki másnak nevében állott perben a nélkül, hogy annak akár természetes, akár megbízott perbeli képviselője lenne. Azt a felet, ki a peres eljárásból folyó kötelességeit elmulasztotta, a biró pénzbeli fizetésben marasztalta. Ez volt a bírság (birságium, judicium), a bírság tekintetében soha sem irányulhatott a végrehajtás a terhelt személye ellen. Minden magasabb bírónak volt a bírságok behajtására egy különös közege birs ág rovó (exactor judiciorum). A Hunyadi korszakban a bírságok behajtása már a megye utján történt. A bírságokon kivül a perlekedésnek még más súlyos terhei is voltak t. i. a b i r o i kilenced és tized (nona és decimai. Ezen illetmények a birót az általa megítélt és előtte teljesítendő készpénzfizetések után illették meg. Ezekben ismertettem szerzőnek munkáját. Célom nem lehetett más mint az ismertetés és ez által a jogász közönség érdeklődésének felhívása a mü és az ezzel kapcsolatos viszonyok tanulmányozására. A munka bírálatába bocsátkozni nézetem szerint csak annak lehetséges, a ki végig tanulmányozta volna mindazon eredeti forrásokat a melyeken ezen nagybecsű míí felépült. Láttuk, hogy négyszáz évnek perjogi történelmét nyújtja nekünk szerző. Azon időnek jogintézményeivel és peres eljárásáI nak szabályaival ismertet meg, a melyben a frank birodalomból I kiindultan véglegesen megalakult ama három nagy ország t.^ 1. I Német, Francia és Olaszország, a mely a középkon keresztény i hűbéri társadalmat alkotta. Ehhez szegődött később a Norman j hóditások folytán Anglia és a Szicíliai királyság is. Szerzőnek nagyj szabású és alapos európai jogtörténelmi ismeretei tettek ugyszol• ván lehetővé e mü megírását. I Munkája hosszú fáradságos történelmi kutatásainak érett | gyümölcse. Kívánjuk, hogy ezen alapos és magas tudományos i színvonalon álló mü, a mely jogtörténelmi ismereteinket oly nagy ) mérvben van hivatva gazdagítani, ne csak a tudománynak tegyen i szolgálatokat, de az életnek is, használja azt eredménynyel necsak j a tudós, de a törvényhozó is. Óhajunk minden bizonynyal_ teljeI sülend, s meg vagyunk győződve, hogy a szerző fáradságának es hazafias ambitiójának ez lesz legszebb jutalma. Dr. Pap József, ügyvéd, egyetemi m. tanár. Vegyesek. Az országgyűlési képviselőnek napidij-át lány fejében járó tiszteletdija, valamint lakbére korlátlanul lefoglalható. így döntött a napokban a budapesti kir. Ítélőtábla. A határozat szóról szóra igy hangzik : A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését akként vá'toztatja meg, hogy a végrehajtást szenvedő .... országgyűlési képviselőnek az 1896. október 18 án V. XIV. 2,248. sz. a. kibocsátott és 1896. évi október hó 26-án kézbesített végrehajtási rendelvénynyel letiltott összes országgyűlési képviselői illetményét és igy az évente napidij-átalány fejében járó 2,400 frt tiszteletdijat és lakbér cimén járó 800 frtot, mások netán előbb szerzett jogainak sérelme nélkül, esedéke s részletekben, végrehajtatónak az elsőbirósági végzésben körülirt követelése végleges kiegyenlítéséig az ugyanott megnevezett jogosult kezéhez, az eredeti váltóra való feljegyzés mellett kiutalja s ugyanazt a bíróságot ehez képest megfelelő eljárásra utasítja. Indokok: Az 1848. évi V. t.-cikk 56. §-a szerint az országgyűlési követnek naponta 5 frt napidíj és 400 frt lakbér fizettetett; az 1881. évi LX. t.-c. 62. §: rendelkezései szerint az országgyűlési képviselők napidijai korlátlanul lefoglalhatok ; ugyanazon törvénycikk 54. §-a tüzetesen felsorolja, hogy kiknek a lakbére, csakis lakbér fejében foglalható le, ezek közt azonban az országgyűlési képviselők felemlítve nincsenek ; habár az 1893. évi VI. t.-c. 1. §-a az országgyűlési képviselőknek az előbbi törvény szerint szabályozott napidíj helyett, napidij-átalányt állapított meg s a lakbért is feljebb emelte, de eme törvény az 1881. évi LX. t.-c. 54. és 62. §§-ainak rendelkezéseit sem hatályon kivül nem helyezte, sem nem módosította : igy eme törvények rendelkezései az ujabbi rendelkezésre is kiterjednek és joghatálylyal birnak, következésképen az országgyűlési képviselőknek ugy a napidij-átalány fejében járó tiszteletdija, valamint lakbére is korlátlanul lefoglalhatok : mivel pedig végrehajtató a végrehajtást szenvedettnek, mint országgyűlési képviselőnek összes illetményét és igy a napi-átalány fejében járó tiszteletdiját és lakbérét lefoglalta : ezeknélfogva az elsőbiróság végzésének megváltoztatásával, a kiutalványozást az összes illetményre kiterjeszteni s ehez képest az elsőbiróságot megfelelő eljárásra utasítani kellett. (1899. május hó 16-án 2,956.) Helyreigazítás. A «Jog>30-ik számában «A bűncselekmény elévülésének megszakítása* cikk kilencedik bekezdésében e helyett: «a büntető törvény kifejti», ez olvasandó: «a büntetető törvénykönyv indokolása kifejti.» Igazságügyi kinevezések. Ő felsége az igazságügyminister előterjesztése folytán T h a m m Frigyes győri törvényszéki bírónak, Massanek Rezső budapesti VI. kerületi járásbirónak Gérászim János gyulafehérvári és Horváth Miklós marosvásárhelyi torvényszéki bíráknak, valamint dr. Dekker Gyula szabadkai járásbirónak az Ítélőtábla bírói cimet és jelleget díjmentesen adományozta. Helyreigazítás. A 30. számban .Irodalom H a j n i k Imre M Tudom. Akadémiai rendes tag. A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád és a Vegyes Házi Királyok alatt, cimü cikk hetedik bekezdésében a 232. oldal második hasábjának első sora «tes fel kérhette, hogy perében a bíróság, mely az ítéletet hozta> kihagyandó, s e szerint a szöveg igy olvasandó: .mindegyiknek megvan a maga fejlődési folyamata. Curiai és táblai értesítések Homonna dr. M. Gy. Megela Vs. tsa - Zub A. érk. 3804/9') sz. a. n. e. e d Uhlyarik. - Zombor dr. M. E. Adler - Adler 487 99 KisV-nTérl^m- - K«n:f«t?y^a dr. B. L. Muhel F — KIS \ . né érk. 43o9/98. sz. a. n. e. eld. Forster. - Brassó dr W I Szonda P. - P,roska J.-né érk. 3293/9á. sz. a eld. Damilovits - váina A. - Klem S. érh. 3882/98. sz. a. eld. Piukovits - Mátyás j _Tfj sz. eld. V.Sgh. - A többi nem érk — Goldberger J. Szabadka V. érk. 676/98. S. Eisler KÍSZVÍMYTÍRSHAO NYOMDÁJA BUDAPKSTKN Dr. RÉVAI LAJOS lakik VI, Teréz-körut 31. gL_STILLER MÓR lakik V., Rudolf-raknart 3.