A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 29. szám - Az örökösödési eljárás köréből - Felülvizsgálhatja-e a polgári bíróság a közigazgatási hatóságok határozatait?

226 A JOG gének megállapítása iránt folytatott tárgyalás kuyamáu kitűnj, hogy a sörfogyasztás! díjnak szedése nem a város önadóztaiási jogán, hanem annak italmérési jogosultságán alapszik és ez alapon a kártalanítási összeg megállapításánál ezen dij teljes összegében számításba vétetvén, a város a sörfogyasztási dijakból nyert jövedelem után teljes kártalanításban részesült)). H. A. örökösei és K. A. már 1891. év elején előterjesztéssel éltek a város tanácsához, melylyel a sörfogyasztási dij beszedését megszüntettetni kérték ; ezen előterjesztésükkel azonban, hivatkozással az ezen dijak beszedését engedélyező min. rendeletre, elutasittattak. Ugyanezen sors érte a befizetett dijak visszatérítése iránt beadott ujabb kérvényüket, melyeta dijak további beszedését megszüntető min. rendelet leérkezte mán előterjesztettek. Ezen ujabbi kérelmüket azzal indokolták, hogy a város a regale kártalanítási eljárásban a sörfogyasztási dijak tekintetében is 1898. évi január 1-től kezdődő hatálylyal teljes kártalanítást nyert, mi okból a szóban forgó dijak beszedésére többé nem volt jogosítva, annál kevésbbé, mert a belügyminister is csak azon jogi feltevésben engedélyezte ezen dijak folytatólagos beszedését, hogy ezek «községi adó természetű szolgálmányokw. Folyamodók ezen kérelme is a város részéről azon okból elutasittatott, n.ert a város azon feltevésből indult ki, hogy a minister rendelete constitutiv erejű, annak indokai tehát helyességük vagy helytelenségük szempontjából folyamodók által felül nem bírálhatók. Különben is folyamodók magukat a város nézete szerint a sörárak emelése által nyomban kártalanították. Ezen elutasító határozat folytán folyamodók külön-külön rendes pert indítottak a város ellen, mely a fent körülírt tényállás alapul vétele mellett a várost a kereseti összegben azon októl is marasztaltatni kéri, mert alperes a regálé kártalanításnak tényleg megállapított összegében és az ez után 1890. évi január 1-től járó kamat folyósításában teljes kártalanítást nyert a beszedett sörfogyasztási dijakért is és így ezek visszatérítésére törvényileg kötelezve van. Alperes város a birói illetékesség ellen emelt kifogást. Ezen kifogását következőkép indokolta : az 1888. évi XXXV. t.-c. 68. §-ában a bel- és pénzügyminister fel vannak hatalmazva, «hogy azon városokra nézve, melyekben az italmérési jog s a községi adók fejében fizetett szolgáltatások el nem különíthetők, egyetértőleg és rendeletileg intézkedhessenek az iránt, hogy a jelenleg irányban lévő községi szolgáltatások az italmérési jog és a községi adószedési jog szerint elkülönittessenek, ez alapon a városokat illető kártalanítás alapja meghatároztassék, s mindaddig, mig az érvényben levő törvényeknek megfelelőleg ujabb intézkedés nem történik, a mondott adótárgyak után ezentúl is szedhető községi szolgáltatások mérve és beszedési módja, a városok különleges viszonyainak megfelelőleg megállapittassék.» Ebből folyólag csak a belügyi és pénzügyminister együttesen illetékesek ama kérdés eldöntésére, vájjon jogában állott-e alperesnek 1890. január 1-iől 1891. május l-ig a sörfogyasztási dijat beszedni, vagy pedig köteles e azokat visszafizetni. Ezen dijak további beszedése ministeii rendelettel engedélyez tetett; azon kérdés pedig, vájjon valamely községi szolgáltatás beszedése jogosan vagy jogtalanul történik-e, — nem oldható meg a magánjog keretén belül és az 1868. LIV. t. c. 8. §-a alapján a közigazgatási hatóságok, nem pedig a bíróságnak hatáskörébe tartozik. A brassói tszék (1892. június hó 7-én kelt 3,04-6/1891. sz. végzésével) saját illetékességét leszállította. Indokaiban kiemeli, hogy, annak a kérdésnek az eldöntése, vájjon volt-e alperes jogosítva iiy dijakat szedni vagy nem és tartozik-e felperes a dijat fizetni vagy nem: nem a bíróságok, hanem kizárólag a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik, és ez utóbbiak által eddig eldöntve nincsen, mert a ministerium beszüntető rendelete az addig szedett díjra vonatkozólag nem intézkedett és különösen ki van mondva : volt-e alperes jogosítva a dijat szedni és felperes a dijat fizetni, vagy nem. A dijak további szedését beszüntető rendeletnek (fentebb közölt) indokolása a díjnak a fenti időtartamra vonatkozó jogosított vagy jogositatlan szedését nem állapítja meg és épp oly kevéssé a felperes által teljesített fizetést mint tartozatlan fizetést.)) Felperes fejfolyamodására amarosvásárhelyi kir. ítélőtábla (1892 március 28-án 2,570/1892 sz. a.) az elsőbiróság végzésének megváltoztatta és a fenforgó peres kérdést birói útra tartozónak mondotta ki és a brassói kir. tszék illetőségét megállapiiotta. Indok-olásában kifejti, «hogy a jelen per Mrgyát képezi annak a kérdésnek az eldöntése, hogy felperes az emiitett dijakat azoknak all tólag helytelen alapon történt kirovása és beszedése lolytán rrint tartozatlan fizetést visszakövetelheti-e? minthogy ez kizárólag magánjogi kérdést képez, a bíróság hatáskörébe tartozik, mi okból stb.» Alperes felfolyamodására a m. kir. Curia (1892 december hó 21-én 10,160/p. 1892. sz. a) a másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőbiróság végzését hagyta helyben. Indokok: «A m. kir. belügyministernek 1889 dec. 31-én 83,878. sz. a. kelt rendeletével alperes részére a sörfogyasztási dij szedése mint községi adőtermészetü szolgálmány engedélyeztetett. E dij tehát községi adó cimén szedetvén be, valamint annak szedhetése közigazgatási hatósági rendelkezésen alapult, ugy annak esetleges visszatérítése tárgyában is a rendelkezési jog a közigazgatási hatóság és nem a bíróság hatáskörébe tartozik.* Felperesek tehát ez uton elutasittatván. újból a közigazgatási uton keresik befizetett dijaik viszafizetését. Alperes város tanácsához beadott két vényük azonban épp oly kevéssé volt sikeres, mint a megyei közigazgatási bizottsághoz beadott folyamodásuk. Annál sikeresebb volt azonban a belügyministerhez beadott felfolyamodásuk, melynek alapján 1894. évi július hó 8-án 50,773/111 6. sz. a. a következő rendeletet érkezett le : «a sörfogyasztási dij cimén felebbezőktől a jelzett időközben beigazolhatólag beszedett összegeket felebbezőknek visszafizettetni elrendelem. Mert e dijak szedése csak ideiglenesen, azon indokból engedélyeztetett, mert azok teimészete kétséges lévén, megállapítható még nem volt, hogy azok az italmérési jog részét képezik, avagy községi adó természetével birnak e ? Minthogy pedig a pénzügyminister ezen dijakat a tárgyalások során az italmérési jog alkatrészeinek mondotta ki s ennélfogva azokért a város nemcsak teljes tőkekártalanitást nyert, de ezen tőkének az emiitett időre eső kamatait is megkapta; minthogy e szerint, ha a város ezen időre a nyert kamatok dacára a dijakat, melyek szedésére csak feltételesen bírt joggal, szintén megtartaná, kétszeres jövedelemmel birna ugyanezen cím után, a minek helye nem lehet s minthogy a magánjog általános elvei szerint az ily eljárás a mások károsításával járó jogtalan gazdagodás tényét képezné: a város közönségének a csak feltételesen beszedett dijakra igénye nincs és ennélfogva azokat a befizetőknek, kik ugyanazon időre esedékes dijakat az állam részére is lefizették, visszatéríteni köteles>\ Folyamodók újólagos kérelmére, hogy a dijak visszafizetése ezen rendelet alapján tényleg eszközöltessék, a belügyminister 1894. évi szeptember 25-én kelt 79,316/111. 6. sz. rendeletével «a közigazgatási bizottságot törvényszerű eljárásra és jelentéstételre utasította». Ezen két rendeletnek hatályon kivül való helyezése érdekében a város közönsége 1899. évi október hó 17-én küldöttség utján egy előterjesztést adott be közvetlenül Hieronymi belügyministerhez, melynek elintézéséül a minister 1894. évi november hó 12-én kelt rendeletével fentebb említett 50,773. sz. rendeletét hatályon kivül helyezi és a város közönségét a gyárosoktól a jelzett adóban beszedett városi fogyasztási illetékek visszafizetése alul felmenti ((tekintettel a f. é. mult hó 6-án 6,549. sz. a. kelt rendőrkapitányi jelentés szerint beigazolást nyert azon tényre, hogy a sör ára 1890. január hó 1-től 1891. évi május hó l-ig terjedő időszakban 3/io lt.-kint 1 krral fel volt emelve, és igy a sörgyárosok a városi illetéknek azon időben tőlük történt befizetésére a fogyasztóktól kárpótlást nyervén, károsodás miatt nem panaszkodhatnak.)) Egyelőre felperesek részéről ujabb lépés nem történt. Alig hogy azonban a Wekerle kormány megbukott és Hieronymi helyébe Percei lett belügyininisterré kinevezve, a ritka szivósságu felperesek újból actioba lépnek, és ujabb, közvetlenül a ministerhez benyújtott felfolyamodással éltek, mely a belügyministernek 1896. julijs hó 16-án kelt 95,708/111. a.) sz. rendeletét maga után vonta. Ezen rendelet (az igazsngügyministertől beszerzett jogi szakvélemény alapján) Hieronymi rendeletét hatályon kivül helyezi és az 1894. évi július 8-iki 50.773 sz. ministeri rendeletet újból érvényre emelte; «mert a visszakövetelt sör-adórészletek a várost 1890 január 1-től kezdve már nem illették meg». «Igaz ugyan, hogy az 1889 évi dec. hó 31-én 83,879 sz. a. kelt itteni rendelettel a sör-adó szedése ideiglenesen engedélyeztetett, azonban ezen rendelet nem létesített uj adó beszedési jogot, hanem csak ideiglenesen intézkedett az eddig fennállott adó beszedhetése felől : addig a mig ezen sördijak szedése iránt a regale kártalanítás befejeztével végleges intézkedés tehető lesz, azaz addig a mig a sördijszedés jogának vitás alapja felől