A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 28. szám - Az ügyészi megbízottak - Bevált-e az 1893. évi XIX. t.-c?

Tizennyolcadik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V ., Kudolf-rakpart 3. sz. 28. szám Budapest, 1899. július 9. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉROTEKI Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják: Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 1 frt 60 kr. Fél « „ 3 « — « Egész « 6 « — « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM: Az ügyészi megbízottak. Irta : Severus. — Bevált-e az 1898 évi XIX. t.-c? Irta: Szongott Vilmos kőhalmi kir. jbiró. — Még egyszer az örökösödési eljárásban felszámítható közjegyzői dijakról. Irta: Stépán László k.-helmeci kir. jbiró. — Belföld. (A pesti ügyvédi kamara rendkívüli közgyűlése.) — Irodalom. (A magyar bíróság szervezet és perjog az Árpád és a Vegyes Házi királyok alatt. Irta: Hajnik Imre. Ismerteti: dr. P a p József ügyvéd, egyetemi m. tanár.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a ^Budapesti Közlöny»-ből. (Csődök — Pályázatok.) Az ügyészi megbízottak. Irta: SEVERUS. Magyarország jogász közönsége örömmel üdvözölte d r. Plósz Sándor igazságügyminister ama székfoglaló kijelentését, hogy ott fogja kezdeni a munkát, a hol Szilágyi Dezső, volt igazságügyminister félbehagyta. Sajnos, hogy a minister ebbeli elhatározása a viszonyok kérlelhetetlen befolyása alá került. Az 1897. évi XXXIII. t.-c. 1. §. értelmében 1900 jan. 1-én életbe kell léptetni az uj bűnvádi eljárást. Minden gyakorlati jogász tudja, hngy mily roppant felelősséggel járó terhes feladat megoldása vár az uj ministerre, hogy befejezhesse azt, a mit Erdély volt minister kezdeményezett. Azt hiszszük, hogy a mai viszonyok között nehezebb feladat a törvény rendelkezése és intentióinak megfelelően végrehajtani ezt a törvényt, mint a milyen nehéz volt annak megalkotása. Nem tekintjük ezúttal a szerkezeti hibákat, melyek méltó aggodalommal töltik el a jogász közönséget, hanem csak a pénzügyi nehézségeket emiitjük fel. E lapok 6., 7., 8., 9. számaiban kimutattuk, hogy az igazságügyi költségelőirányzat (1899) keretén belül lehetetlenség az életbeléptetést keresztülvinni, mert erre a célra felvett összeg meg sem közelíti a szükségletet. Ugyanebben az értelemben nyilatkozott dr. Plósz Sándor igazságügyi minister is a parlament előtt. Előre látható volt hogy ha mégis életbe ke 11 léptetni | a bűnvádi eljárást, az csak olyan arányú megcsonkítások mellett történhetik meg, a melyek a legélesebb ellentétet fogják provokálni a bűnvádi eljárás rendelkezéseivel szemben. Most az ügyészi megbízottak kijelölésére folynak az előmunkálatok. Az elnökökhez szétküldött rendeletből az tűnik ki, hogy a kir. járásbíróságoknál jegyzők és aljegyzők lesznek ügyészi megbízottak, a kik eme teendők mellett a magok, egyéb hivatalos dolgát is fogják végezni Véleményünk szerint ez ellenkezik az 1894. évi XXXIX. t.-c. rendelkezésével. Mert a 9. §-nak a minősítésre vonatkozó rendelkezéséből nem lehet azt következtetni, hogy a járásbíróság valamelyik alkalmazottja is megbízható ezzel a teendővel. Ez kitűnik a 11. §-ban foglaltakból is. E szerint az ügyészi megbízottnak rendes fizetés nem jár, hanem ezért a teendőért külön díjazásban részesül. így van ez más államokban is. a hol életbeléptették ezt az intézményt. De még abban az esetben is, ha a törvény rendelkezése nem volna annyira világos s hanyatthomlok ellenkeznék magával a rendszerrel, hogy a közvádlói jogkört olyan egyén töltse be, a ki szubordinált viszonyban van avval a bíróval, a kinek az eljárását ellenőrzi, a kinek az ítéletei ellen esetleg perorvoslattal kell élnie. Tekintetbe kell még venni azt is, ha vájjon a jelenlegi minimumra leszállított járásbirósági személyzet mellett lehetséges-e az, hogy egyik jegyző vagy aljegyző egyéb Lapunk mai száma teendői mellett az ügyészi megbízott munkakörét is betöltse ? A bprts 359. §-a rendelkezése értelmében az ügyészi megbízott az egész tárgyalás folyamán köteles jelen lenni, de e mellett a XXIX. fejezetben irt egyéb teendőket is kell végeznie megbízatása következtében, ugy, hogy a hétnek körülbelül felét elfoglalja ez a functio. Mi következik ebből ? Az, hogy ha a járásbíróságok működésében az egyensúlyt nem akarjuk megzavarni, személyszaporitásról kell gondoskodni, a mi bizonyára többe fog kerülni, mintha a külföldies chablont elfogadva, önálló ügyészi megbízottakról gondoskodunk, a kik ezért a működésért bizonyos díjazásban részesittetnek. Ha személyszaporitás nélkül adnák a megbízatást jegyzőknek, aljegyzőknek: előreláthatólag be fog következni az, hogy a megbízott, fizikai idő hiányában, nem fogja a törvény értelmében teljesíteni hivatását s igy a vádrendszernek ez a fontos kiegészítő része csak a papíron maradna. Még egyet talán nem lesz felesleges felemlítenünk, ezzel a kérdéssel kapcsolatosan. Némely járásbíróságnál naponta 30—35 bűnügyi tárgyalást is megtart egy biró. Legalább valamennyi jegyzőkönyvön ugyananazon biró neve áll. Tényleg azonban a biró ((felügyelete)) alatt tárgyal az aljegyző is. Mert másként lehetetlen a személyzet elégtelensége miatt az ügyeket elintézni. Hogyan lesz ezután beosztva a járásbíróságoknál, a hol csak egy aljegyzői állás van rendsztresitve. A mint a «Jog» idei 6-ik számában kimutatuk, körülbelül 100.000 frt uj kiadásról van szó ezen a címen. Ezzel az összeggel megmenthetjük a rendszert, a melynek helyére nem Tehet, nem szabad paródiát állítanunk a gyakorlatban. , Bevált-e az 1893. évi XIX. t.-c? Irta : SZ NGOTT VILMOS kőhalmi k. járásbiró. Ennek a törvénynek az életbeléptetése óta szerzett tapasztalatok és az ezek által támogatott meggyőződés alapján bátran elmondhatjuk, hogy b ny nem vált be. A 20 írton alóli hitelezők, hiszem örömmel fogadták ezt a törvényt, mert bőséges alkalmat nyújt a községi bíráskodás kijátszására és ha ez volt a törvény intentiója, sikerült megvalósítani és a complikált jogorvoslati rendszerünkön (hogy ne mondjam rendszertelenségünkön) egy ujabb rést ütni. Mert én a törvénynek ezt a kihatását inkább egy hátrányának tartom. Egy további hátránya az is, hogy nem nyújtja meg a lehetőséget annak meggátlására, hogy azon az uton más mint határozott összegű és egyszerű természetű követelések (nézetem szerint csak liquidum debitum) érvényesíttessenek. Megjelenik a hitelező és feladja, hogy N. N. tartozik neki 50 frt készpénzbeli lejárt követeléssel, okmánya nincsen. A biró a szóbeli kérelmet a lajstromba bevezeti és a hitelező re bene gesta távozik. Az adós megkapja a fizetési meghagyást és a követelés mibenlétéről még tájékozva sem lévén, már csak azért is, mert qui habét tempus. habét vitám és mert az ellentmondás olyan olcsó, hogy épen semmibe sem kerül, a vétivre rá jegyezteti «Ellentmondok.)) Az igy perré alakult ügynek a tárgyalása rendjén azután kiderül, hogy a hitelező még a keresetét sem tudja előadni; olyan bonyolódott számadási viszonyból vagy kártérítési kötelezettségből származik; sőt az is megtörtént, hogy egy fizetési meghagyás burkolatából 2 ökör kiadása iránti kérelem pattant ki. Ilyen esetben még szerencsés a «hitelező», ha az «adós» a költségek kérdését nem forcirozza és hogy a hitelező beérhette azzal, hogy «a per a felek meg nem jelenése folytán szünetelő. Mert nézetem szerint a biró nem köteles 'egy jogalapjában lényegesen megváltozott ügy érdemleges tárgyalásába belemenni. Első 8 oldalra téried.