A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 27. szám - A viszváltó intézvényezéséből keletkező jogesetek

A JOG két alsóbiróság ítélete megválloztattatik, a G. Vasilie által Kerülösön 1893. aug 11-én alkotott írásbeli magán-végrendelet érvénytelennek kimondatik s ennek folytán a G. Vasilie hagyatékához tartozó, a Kerüló'sön 1893. aug. 17. napján felvett leltárban 1—fi tételek alatt összeirt ingók, továbbá a kerülösi 133. sz. tjkvben A I. 2—6 sorsz. -j- 1, 2 sorsz. és -f- 1 sorsz. alatt; végül a kerülösi 399. sz. tjkvben A + 1 sorsz. alatt bejegyzett ingatlanok fele része oldalági törvényes öröklés alapján '/a részben G. Juon, Vo részben P. Istvánné G. Anna, ljt részben G. Kosztán, ' f, részben R. Péterné G. Floáre, »/a részben G. Juon lui Tódor, I—V felperesek és !/« részben egymás közti egyenlő arányban O. Metru, O. Antica, O.' Aoran, O. Vasilie és F. Simonné, O. Floare VI—X. rendű telperesek tulajdonául megítéltetik s ugyanezek teljogosittatnak, hogy a fentebb megjelölt ingatlanokra tulajdonjoguk bekebelezését jelen itélet alapján az illető tkvi hatóságnál kérhessék. Egyszersmind özv. G. Vasiliené F. Mária alperes özvegyi haszonélvezeti joga a G. Vasilie hagyatékához tartozó vagyonra megállapíttatik s ezen özvegyi haszonélvezeti jog a fentebb megjelölt ingatlanokra a felperesek tulajdonjogának bekebelezésével egyidejűleg bekebeleztetni rendeltetik, stb. Indokok: Felpereseknek a keresetben felhozott azt az állítását, hogy a G. Vasilie hagyatékához tartozó vagyon a most nevezett örökhagyóra a felperesek közös törzséről háramlott, alperes elleniratában kétségbe nem vonta; felpereseknek ez az állítása tehát az 1868. évi L1X. t.-c. §-a értelmében alperes által beismertnek tekintendő. — Az 1876. évi XVI. t.-c. 4. §-a értelmében azon esetben, ha az örökhagyó a végrendeletet nem egész terjedelmében sajátkezüleg irta és aláirta a tanuk közül legalább kettőnek irni és olvasni kell tudni; írni és olvasni tudó tanúnak pedig csak azt a lanut lehet tekinteni, aki azt amit ir és olvas, megérti. A törvény ezen rendelkezéséből okszerűen következik, hogy azt a nyelvet, a melyen a végrendelet irva van, a tanuk közül kettőnek érteni kell. Örökhagyó végrendelete magyar nyelven van irva s az azt előttemező 4 tanú közül D. Iuon és V. Ilié irni és olvasni nem tudnak; B. Tódor pedig, a saját és K. Endre egyik végrendeleti tanú vallomása szerint a magyar nyelvet nem érti. A végrendelet tehát az 1876. évi XVI. t.-c. 4. §-ában megállapított alaki kellékeknek meg nem felel. A végrendelet e szerint érvénytelen lévén, a hagyatékhoz tartozó vagyont; mint a felperesek és örökhagyó közös törzsétől származottat, oldalági törvényes öröklés alapján felperesek tulajdonául megítélni kellett. Alperest a hagyatékhoz tartozó vagyonra törvénynél fogva özvegyi haszonélvezeti jog illeti stb. A bíróságon kivül tett beismerés bizonyító erejét a bíróság a S. E. 64. 2. értelmében szabadon mérlegelheti. A. S. E. 64. §. értelmében a bíróság további bizonyítást, ha annak foganatba vételétől eredményt nem várhat, megfelelő indokolással mellőzheti. A S E. 190. §. szerint magának a felülvizsgálati kérelemnek kell magában foglalnia azt az alapot, melyen az itélet megtámadtatik. a felülvizsgalati kérelem önálló, a felebbezéstö) eltérő tartalmú jogorvoslat, melynek alapjául csakis magában a felülvizsgálati kérelemben külön és tüzetesen kifejtett panaszok szolgálhatnak. Ezért a felülvizsgálati kérelemnek az a résza melyben felperes felebbezése tartalmára hivatkozik, felülvizsgálat tárgvául nem szolgálhat. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 189Ü. évi ál rij 24. G. 53/99. sz. a.) Az 1881 : LX. t.-c 190. íjának 2-ik bekezdése és a telekkönyvi rendelet 106. g-a, a mint azt a m. kir. Curia 798 99. sz. alatt kelt határozatában kifejtette, csak arra jogosítja a hitelezőt, hogy a követelésének biztosításául szolgáló, fele részben elárverezett ingatlanokból követelésének aránylagos részhen leendő kielégítését szorgalmazhatja, arra azonban, hogy követelésének az egyik adóstárs elárverezett ingatlanainak vételé; ából leendő kislégitéséről lemondva, kielégítését egészben vagy aránylagos nagyobb részben a másik adóstárs még el nem árverezett ingatlanainak vételárából követelhesse, a törvénynek említett rendelkezési a hitelezőt fel ne.n jogosítja és pedig annál kevésbé, mert ez által a közös tulajdonos egyetemleges adóstárs károsodnék, s mert az 1881: LX t.-c. 190. §-a 2-ik bekezdéséből következik, hogy az egyetemlegesen kötelezett fél az által, hogy ingatlan jutaléka később kerül árverés alá. kedvezőtlenebb helyzetbe nem juthat, mint jutott volna akkor, ha ingatlan jutaléka adóstársának ingatlanával egjidejuleg került volna árvérés alá. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1899 ápril 10. G. 17/99. sz. a.j Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A kt. 20;. §-ának az p rendelkezése, mely szerint a részvénytársaság az ellene elrendelt csödnyitás következteben feloszlik, nem zárja ki azt. hogy a társaság a csődnek a csődtrv. 166 szakasza alapján történt megszüntetése után az összes érdekeltek hozzájárulásával tevabbi fei.maradását, illetve a társasági viszony folytatását joghatályosan elhatározhatta. A ministeri biztos az 1883. évi május 31-én kibocsátott ministeri rendelet 2-ik §-a alapján sikeresen csak u^y támadhat meg valamely cégbejegyzést, ha az a törvénybe vagya fennálló törvényrendeletekbe ütközik. A bpesti kir. keresk. és valtotorvenyszek (1898. novemh„ oá á„ 1IW3 sz a) A «Circvenica» tengeri furdo es klímatikus gy^ e.f'észvén társaság közgyűlése által hozott határozatnak a kereskedelmi cégjegyzékbe leendő bejegyzése iránti cégbejegyzés, ügyében következőleg végzett: C'reTO^ tajgeri fürdő és klimatikus gyógyhely részvénytársaságnak 1898. évi november 19-én tartott rendkívüli közgyűléséről felvett jegyzőkönyv okmánytárba, a közgyűlés szabályszerű összehívását igazoló hirlappéldány pedig irattárba teendő. . Egyúttal ezen bejelentés elintézéséül a kereskedelmi tarsas cégek jegyzékének XVII. kötet 82. lapján bejegyzett ürcvenica tengeri fürdő és klimatikus gyógyhely részvénytársaság cegnel (VIII. ker. Józseí-körut 38. sz. a.) a részvénytársaságnak 1898: november 19-én tartott rendkívüli közgyűlése által hozott az a határozata, melylyel a részvénytársaságnak további fennállása határoztatott el, feljegyeztetni és ennek folytán az 1897. évt március hó 26-án 301. sz. a. hozott végzéssel elrendelt és a 3,694,7. folyó és alszám alatt eszközölt az a bejegyzés, mely szerint a cégnek megszűnése jegyeztetett be, kitöröltetni rendeltetik. A jegyzés foganatosítása és hivatalból való közzététele cégjegyzékvezetőnek meghagyatik. stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1899. január 17-én 3,789 sz. a.j A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság végzésének nem neheztelt azt a részét, mely által a kir. tszék az újonnan megválasztott igazgatósági tagok bejegyzése és az iratok elhelyezése iránt intézkedett nem érinti, fellebbezett azt a részét, a mely által a cég megszűnésének a 30,122/97. sz. végzése alapján eszközölt bejegyzését töröltetni és a törlést közzététetni elrendelte, helybenhagyja; egyebekben a végzést megváltoztatja, annak, hogy az 1898. november 19-én tartott közgyűlésnek az a határozata, mely a részvénytársaság további fennállását kimondja, a cégjegyzékben feljegyeztessék, helyét nem találja és az első bíróságot utasítja, hogy jelen végzés jogerőre emelkedése után a keresk. törv. 201. és következő §-ainak megfelelően járjon el. Indokok: A keresk. törv. 204. §-a rendelkezéséből folyólag a részvénytársaságnak a keresk. törv. 201. §. 4. pontja értelmében a csődnyitás által beállott feloszlása a csődnek megszüntetése által el nem enyésztethető, a feloszlott társaságnak újból valófelélesztése és folytatása ki van zárva az, egyes részvényesek a a közgyűlés által a részvénytársasági viszony folytatására nem kötelezhetők s a közgyűlés az egyes részvényest meg nem foszthatja a keresk. törvény 204. §-án alapuló azon igényétől, a mely szerint a csödnyitás következtében ipso jure beállott feloszlása és a csődnek utóbb megszűnése következtében a keresk. törv. 203. §-a szerint szükségképen liquidálandó részvénytársaság vagyonának a felszámolás eredményéhez képest részvényére eső hányadának kiadását követelheti, hanem a csődnyitás által feloszlott részvénytársaságnak a hitelezők kielégítése után fenmaradó vagyon a kereskedelmi törv. 204. §-a értelmében felosztandó és e célra részvénytársaság felszámolása rendelendő el. Az elsőbirósági végzést tehát, a mennyiben a közgyűlésnek a társaság további fennállását kimondó határozatát bejegyeztetni és közzététetni rendeli, megváltoztatni és az elsőbiróságot további szabályszerű eljárásra utasítani kellett. A végzés egyéb megtámadott része azért hagyatott helyben, mert a társaság megszűnését csak a vagyon felosztásának bejegyzése után lehet a cégjegyzékbe bejegyezni s mert a keresk. törv. 23. §-a világosan rendeli, hogy ha a társaság ellen csőd nyittatott, ezt a körülményt kell a cégjegyzékben kitüntetni, nem pedig a céget törölni. A m. kir. Curia (1899. május 12-én 441. sz. a.j A másodbiróság végzésének megtámadott rendelkezése, a mely a társaság további fennállását kimondó közgyűlési határozatnak a cégjegyzékbe való feljegyzését megtagadta, megváltoztattatik, s e részben az elsőbiróság végzése hagyatik helyben s ennek folytán a másodbiróság végzésének a keresk. törv. 201. és következő szakaszaiban foglalt eljárás folyamatba tételét elrendelő intézkedés hatályon kivül helyeztetik; m e r t: a kereskedelmi cégbejegyzések kihirdetésére felügyelő ministeri biztos az elsőbiróság végzése ellen beadott felfolyamodásában nem is állítja, hogy az a közgyűlési határozat, a melyen a megtámadott bejegyzés alapul, az érdekeltek részéről annak utján megtámadtatott, illetve ennek következtében hatályon kivül helyeztetett volna, és mert: a keresk. törvény 201. §-ának az a rendelkezése, mely szerint a részvénytársaság az ellene rendelt csődnyitás következtében feloszlik, nem zárja ki azt, hogy a társaság a csődnek a csődtörvény 166. §-a alapján történt megszüntetése után az összes erdekeltek hozzájárulásával további fenmaradását, illetve a társasági viszonyfolytatását joghatályosan elhatározhassa s ennélfogva az elsőbiróság helyesen rendelkezett akkor, a midőn a folyamodó részvénytársaság kérdésben forgó közgyűlési határozatának ? cégjegyzékbe leendő feljegyzését elrendelte, az 1883. é/i május 31-én kibocsátott ministeri rendelet 1. §-a alapján kinevezett ministeri cegbiztosnak az elsőbiróság ezen intézkedése ellen beadott felfolyamcdása tehát alaptalan, mert a ministeri biztos az idézett rendelet 2. §-a szerint sikeresen csak ugy támadhat meg valamely cégbejegyzőt, ha az a törvénybe vagy a fennálló törvényrendeletekbe ütközik, ez az eset azonban itt fenn nem forog