A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 27. szám - A viszváltó intézvényezéséből keletkező jogesetek

A viszváltó intéz\ényezéséböl keletkező jogesetek. Irta : Dr. CSERMELY Gyula budapesti ügyvéd. A magyar váltótörvény 53. §-a szerint a visszkeresőnek jogában áll a visszkeresettre, követelése erejéig, visszváltót intézvényezni. A magánforgalomban talán épen nem és az üzleti életben is valószínűleg alig fordul elő eset, hogy a visszkereső a visszkereseti elleni követeit-sét illetőleg visszváltó intézvényezése által keressen kielégítést ; ezt onnan következtetem, mert gyűjteményes munkáinkban eg> étlen egy felsőbirósági határozatot sem találtam, mely valamely viszváltó intézvényezéséből ;-iedő jogviszonyra, illetve peres esetre vonatkoznék. Már pedig leginkább abból lenét megítélni, élnek-e az emberek valamely törvényadta joggal, vagy sem : vájjon többet vagy kevesebbet kénytelenek-e bíróságaink valamely concrét törvényes intézkedésből eredő jogviszonyokkal foglalkozni. A vissz váltóval nem foglalkoznak, a miből következik, hogy az a tényleges életben csak nagyon alárendelt vagy épen semmi szerepet sem játszik. Azonban még sem fölösleges dolog, ha az abstract jogtudomány néha-néha ilyen természetű tárgyakkal is foglalkozik, mert hiszen képzelt jogesetekhez is lehet fejtegetéseket tűzni és ezen fejtegetések épen olyan alkalmasak a jogi kérdések tisztázására, mint a tényleg előfordult jogesetekhez fűzött ek. Ilyen képzelt, a visszváltó intézvényezésével összefüggő jogeset a következő : X. a következő váltó birtokában van. ugy mint : A. az elfogadó, B. a kibocsájtó. C. a rendelvényes, D. E. és F. a forgatók. A. elfogadó a lejáratkor nem fizetvén, X. váltóbirtokos, ki természetesen F.-nek forgatmánya utján jutott a váltó birtokába, az óvást felvéteti, tekintettel azonban arra, hogy X. E.-vel tégi üzleti összeköttetésben van, X. mellőzi a váltópert, hanem elég jóknek találván E. előzőit, elküldi a váltót az összes mellékletekkel E.-nek azon értesítés mellett, hogy követelése és a váltó törvényben megengedett járulékai erejéig reá visszváltót fog intézvényezni. E. az óvatolt váltó vételének elismerésével egyidejűleg értesiti X.-et, hogy a visszváltó intézvényezése ellen semmi kifogása nincsen. X. ennek következtében mint kibocsájtó visszváltót intézvényez E.-re, a váltóban meghagyja, hogy a váltó — mely természetesen látva van kiállítva a kiállítás napjától számított egy hónap múlva fizetés végért E. nek bemutattassék és az ily alakban kiállított váltót azután G.-re foigatja. Elérkezvén a kötelezett fizetés végetti bemutatás napja, G. a visszváltót E.-nek fizetés végett bemutatja, de E. ki időközben fizetésképtelen lett, a fizetést megtagadja. G. erre az óvást felvéteti, értesíti X.-et, ki is az értesítés vétele után G. követelését kielégíti és az óvatolt váltót annak mellékléteivel együtt magához veszi. Ebből áll a képzelt jogeset, melyhez most több kérdést fűzhetünk. Tegyük föl először is azt. hogy E. még birtokában van a neki X. által megküldött alapváltónak (világosság okáért nevezem igy az első váltót) azaz E. még nem indított fizetési visszkeresetet a saját előzői és az elfogadó ellen. Sikerrel indithat-e X. keresetet E. ellen, hogy tekintettel arra, miszerint E. a visszváltót nem honorálta, tartozzék neki az alapváltót kiadni azon célból, hogy annak alapján a többi előzők ellen fizetési visszkeresetet indíthasson? X. kereseti kérelme — alapjában véve és a causa data causa non secuta elvénél fogva — jogosnak látszik, mert hiszen egyrészt ő E.-től az alapváltóért semmit sem kapott, másrészt meg világos jogtalanság volna, hogy E. az alapváltó értékével — melyet a saját előzőitől minden nap behajthat — jogtalanul gazdagodjék. De bármily jogosnak lássék is X. kérelme, nézetem szerint ezen az alapon és ilyen alakú kereseti kérelem mellett mégis keresetével elutasítandó lesz, mert jóllehet a magyar váltótörvény egészen hallgat arról, vájjon a visszváltó uj váltó-e vagy sem, mégis határozottan állithatjuk, hogy a visszváltó az alapváltóval szemben teljesen uj váltó. Azaz az alapváltónak E.-nek való elküldése és a visszváltó intézvényezése által E. és X. között az alapváltóból folyó kötelemre nézve novatio jött létre. X. minden föltétel nélkül átadta az alapváltót E. nek ki annak az átadás ténye által jogszerű birtokosává lett és igy nem fosztható meg föltétel nélkül szerzett jogszerű birtokától azért, mert ő az X. által ő reá intézett visszváltót nem honorálta A novatio, nézetem szerint, itt abban áll. hogy X. lemondott arról, hogy az alapváltó alapján követeljen E.-ről kielégítést íazaz a régi váltón alapuló kötelem X és E. között megszűnt); hanem megelégedett azzal, hogy E. őt majd a visszváltó honorálása által fogja kielégíteni (azaz a régi kötelem helyébe azon uj kötelem lépett, mely szerint E. köteles lesz X. visszváltóját annak idején honorálni.). Hogy a visszváltó uj váltó-e, azt sem a magyar, sem az osztrák vagy a német váltótörvény nem mondja, ellenben a külföldi váltótörvények nagy része határozottan és kifejezetten uj váltónak mondja a visszváltót. Legjobban meggyőződhetünk erről, ha B o r c h a r d t könyvét «Sammlung der seit dem Iahre 1871 in Aegypten, Belgien stb. publicirten Wechselgesetze,» vagy pedig Wachternek «Encyclopádie des Wechselrechtsw című terjedelmes munkját lapozgatjuk. Nem hallgathatom el azonban annak a megjegyzését, hogy fölösleges is volt a magyar váltótörvényben expressis verbis kifejezni hogy a visszváltó uj váltónak tekintendő. Ez minden külön magyarázat nélkül kitűnik az 53. §. második bekezdéséből, mely szerint a visszkereső követeléséhez számithatja a visszváltó értékesítésével járó alkusz és netaláni bélyegköltségeket, Hogy a törvény ezen szavaiban a novatio gondolata is határozott kifejezést nyer, az külön bizonyításra nem szorul. Tegyük fel másodszor azt az esetet, hogy a látva kiállított visszváltónak fizetés végett történt bemutatásakor E. már csődben lévén, a tömeggondnok a fizetést megtagadja, de az alapváltóboli követelést E. vagyonbukott előzői ellen teljes sikerrel behajtja. Sikerrel indíthat-e most X. keresetet a csődtömeg ellen az iránt, hogy ez tartozzék az E. előzőitől behajtott váltótőkét és annak kamatait tömegtartózásnak elösmerni ? Hogy ezer kérdésre megfelelhessünk, a csődtörvény 48. $-ának 3 ik pontjából kell kiindulni. A tömeg tartozásai ugyanis a nevezett §. szerint «a tömeg jogtalan gazdagodásából eredő követelések.)) A kéidés eldöntése illetve a per elbírálása már most egyedül a körül forog, vájjon jogtalan gazdagodásnak lehet-e tekintenünk, ha a tömeggondnok az alapváltó értékét a vagyonbukott E. előzőitől behajtja és azt a csődtömeghez csatolja. Azt hiszem, hogy nem forog itt fenn jogtalan gazdagodás. A csőd megnyitása által ugyanis csak a vagyon kezelésére jogosított személyben töiténik változás, de nem magukban a jogviszonyokban. Az X. és E. között létrejött novationál fogva tehát a milyen jogosult volt E. arra, hogy előzőitől az alapváltó értékét behajtva és saját vagyonához csatolja, anélkül hogy jogtalan gazdagodás esete forogna fenn. épen oly jogosult a tömeggondnok ugyanerre, a nélkül, hogy jogtalan gazdagodásnak mondhatnók az alapváltó értékének a csődtömeghez való csatoltatását. Végül — hogy fejtegetési im hézagosak ne maradjanak — felemlítem még, hogy X -nek E. ellen csupán köztörvényi uton van kártérítés miatti keresete, melyet csőd esetében a tömeg ellen is megindíthat. Örökösödési eljárásban felszámitható közjegyzői dijak. I. A «Jog» f. évi 25. számában Stépán L. jbiró ur által a közjegyzői tárgyalási dijak megállapítására nézve közölt törvénymagyarázat némi helyreigazítást igényel. A felszólalást a jbiró ur provocálja, midőn tanácsot ad a bíráknak, hogy azok a törvényszavak alapos és gondos értelmezésén fáradozzanak. Mi követtük tanácsát, s fáradozásunk árán odajutottunk, hogy a cikkíró urat kell figyelmeztetnünk, hogy a törvénymagyarázatnál nagyobb gondossággal járjon el. Szó van pedig arról, hogy az 1894 évi XVI. t.-c. 117. §-nak utolsó bekezdésében foglalt rendelkezést miként kell értelmezni ? A jbiró ur ugylátszik kerüli a grammaticai magyarázatot, s logicai magyarázat utján törekszik azt a következtetést elérni, hogy a közjegyzőt mindazon esetekben, midőn több örökhagyónak egymásra háramlott örökségi javai rendezéséről van szó, külön tárgyalási dij meg nem illetheti. Ezen tévedés világosan onnan származik, hogy a jbiró ur nincs tisztába a hagyaték jogi fogalmának meghatározásával, e nélkül pedig logicai magyarázattal célt érni lehetetlen. A jbiró ur cikkéből vett idézet szerint: «az öröklési jog az átadás megtörténtéig még nem hagyatéka az örökösnek, hanem tulajdonké; pen csakis igény jogosultság, a melynek tárgya nincs meghatározva)). Szemben állítjuk most a jbiró ur okoskodásával magát a törvényt, mely igy szól: «ha a hagyatékhoz oly ingatlan tar-