A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 26. szám - Böngészet a kir. járásbíróságok előtti bünető eljárás köréből

A JOG 211 elitéltnek előzetes letartóztatás cimén büntetésébe? Sokszor megtörténik ugyanis, hogy a terheltet a rendőrség tartóztatja le s rózsásaknak éppen nem mondható közigazgatási viszo­nyaink mellett gyakran megesik, hogy a vádlott már a ren­.dőrségnél napokig volt letartóztatva, mikor bekísértetése a bírósághoz megtörténik. Némely bíróság a rendőri letartózta­tást «előzetes letartóztatásnak^ el nem ismeri, fdfogásom szerint nagyon helytelenül. Mert az elj. szab. idéztem 60. §-a nem mondja, hogy a vádlott által elszenvedett előzetes letar­tóztatásnak a bíróság által elrendeltnek kell lennie. Ettől elte­kintve nem is méltányos, hogy az elitéltnek a sok esetben saját hibáján kivül eltölthetett rendőri letartóztatását be ne számítsuk. V. Gyakori eset a kir. jbiróságok előtti büntető eljárás­ban, hogy elitélt újrafelvételi kér. Kérdés merül fel, hogy a büntetés az elitélten végrehajtandó-e vagy sem ? Az elj. szab. 104. §-a akként rendelkezik, hogy az ujra­telvétel iránti kérelem a végrehajtást nem gátolja. Ugyanazon törvényszakasz tartalmazza azt. hogy a biró, ha az ujratélvétel iránti kérelemnek helyt adott, a fennforgó körülményekhez képest a végrehajtást az újra felvett eljárás jogérvényes befejezé­séig felfüggesztheti. Felfogásom szerint e törvényszakasz styli­zálása nem szerencsés. Mert nem képzelek s irót, ki az újra felvételben előterjesztett bizonyítékok alapján az ujrafelvételnek helyt ád. egyben a büntetés végrehajtását fel ne függesztené. Ennélfogva az idézett törvényszakasznak nem permissive. hanem imperative kellene rendelkeznie az iránt, hogy a végrehajtás felfüggesztendő, mert ellenkező esetben — a mennyiben az elitélten a büntetés végrehajtatnék — az esetleg helyrehozhat­lan hátránynyal sújtatnék s az ujrafelvételnek csak platonikus becse volna. Ettől el is tekintve, szerény véleményem szerint a bün­tetés végrehajtását — hacsak az újrafelvételi kérelem alaptalan­sága nem nyilvánvaló még akkor is fel kellene függeszteni, ha az első fokú biró az újrafelvételi kérelmet elutasitandónak tartja, mert nincs kizárva, hogy az ujrafelvételnek a felső bíróság helyt ad és mert az elj. szab. 89. §-a egyébként is kimondja, hogy a felebbezésnek halasztó hatálya van. Most kifejtett nézeteim a kir. Tszékek előtti eljárásban tényleg gyakorlatot képeznek, miként ezt a Büntető Jog Tára f. é. 12. s 16. számaiban közölt esetek is mutatják. A szegedi kir. Ítélőtáblának területén a jbiróságok előtti eljárásban is felette divatos az u. n. semmiségi panasznak hasz­nálata. Nem ismerem más kii. táblának gyakorlatát, de a sze­gedi kir. ítélőtábla a semmiségi panaszt, mint jogorvoslatot ismeri, azt elfogadja s annak elbírálásába minden adott alka­lommal belebocsátkozik. Felfogásom szerint helytelenül. Mert az elj. szab. miként ez a 86. §-ból kitűnik — csak felebbezést ismernek. A bíróság közben szóló határozata ellen, vagy a tárgyaláson elkövetett alaki sérelmek miatt is - csak felebbezéssel élhet a fél, minélfogva a kir. jbiróságok akkor követnek helyes gyakorlatot, ha a fél semmiségi panaszát figyelembe nem veszik s neki jogorvoslatképen csak az ítélet, mint véghatározat elleni felebbezést adják meg. VI. Végül még néhány szót az 1883: VI. t.-c.-ről. E tör­vény a felebbvitel korlátozásáról szól s tényleg, ha a törvény­hozó azt akarta elérni, hát e célt fényesen el is érte, — de nem a jogkereső félnek az érdekében. Én hosszabb gyakorlatom alatt nem kaptam kézhez oly bünpert, a melyben a kir. Curia a hozzá megfelebbezett ügyet érdemben felülbírálta volna. Ha az alsóbb bíróságok ítéletei egybehangzók: ugy a felebbező félben az ítéletek egybehangzó volta még alkalmas megnyugvást kelteni, de már akkor, mikor az elsőbiróság ítéletét a másodbiróság megváltoztatja s a kir. Curia a felebbezést azzal a stereotyp indokolással, hogy az 1883: VI. t.-c. felebbezést megengedő eseteinek egyike sem forog fenn — visszautasítja : a jogkereső a bírói ítélkezésben soha megnyugodni nem fog. A többször idézett törvény tehát e részben alapos revisióra szorul. fogja képezni. És pedig szintén állambiztositásról van szó. Már több év óta parlamenti tanácskozás tárgyául szolgál, a politikai ellentétek, az illiberális nézetek s törekvések mai napig tulnyomó­ságban voltak s meghiúsították ezen üdvös reformot. Most azon­ban nagy a kilátás, hogy a jelen ülésszakban keresztül fog vitetni. Ezenkívül szőnyegre kerülnek itt még több más socialis érdekű javaslatok is; nevezetesen a csavargás s iszákosság féke­zésére, a börtönrendszer reformjára, a kényszermunka szabályo­zására s különösen a szegényügynek a modern social-politika szellemében való rendezésére. Figyelemre méltók Németországból is a következő ujabb adatok: Würtemberg államban 1897. évben járadékul kiutalvá­nyoztatott a rokkantaknak: 904,495 márka s az aggottaknak: 706,454 m. A biztosítási tó'kevagyon az 1891. évi 6< millió márká­ról 1897-ben 20.^ millió márkára növekedett, miből 23j°/0 a kis­iparosoknál s gazdáknál van elhelyezve. A kamat legújabban: 3.85-ről 3-63°/„-ra csökkent. Megemlitendő még azon törekvés Németországban, hogy a rokkantak biztosítási ügyével a megbetegedett munkások gyógy­kezelése szorosb kapcsolatba hozattassék a kereset-képtelenség eltávolítására. Az eddigi törvények szerint a biztosító intézet, a birodalmi törvény ápolása alá nem tartozó biztosítottjait oly ter­jedelmű gyógykezelésben részesítette, mint a betegbiztosítási pénz­tárak saját biztosítottjait; azaz legfölebb 13 hétre. Ez az uj javas­lat szerint akkép módosíttatnék, hogy a biztosító intézetek általá­nosan minden biztosítottjaikat oly gyógykezelésben részesíthetik, a mely elégséges lehet a betegségből kifejlődő keresetképtelen­séget eltávolítani az aggottság s rokkantság ellen biztosítottaknál. Ez esetben a gyógykezelés alatt a betegpénznek fele akkor is fizetendő, ha a biztosított a törvényes betegápolás alá nem tar­tozik; a mi rokkantsági járadéknál elesik. Minthogy az eddigi szabályok szerint rokkantsági járadék csak egy évig tartott kere­setképtelenségnél fizettethetett, mig az már 26 hét múlva is áll: következik, hogy a gyógykezelés alatt betegségi dij, de megelőző, folytonos keresetképtelenségnél betegpénz helyett rokkantsági járadék fog fizettetni. Ebben igen üdvös reform rejlik; mert még azon esetekben is, melyekben a biztosító intézet a gyógykezelést át nem veszi, a betegség ellen biztosított keresetképtelenek részére csak 13-tól 27 hétig terjedő, vagyis 13 heti járadékmentes idő forog fenn, mig a betegápolás alá nem tartozó biztosítottak — az eddigi 52 hét helyett már 26 hét után élvezhetendik a rok­kantsági járadékot. Dr. Szokolay István, bpesti ügyvéd. Ausztria és külföld. Social-politikai reformok. A nagy társadalmi érdekek, melyek a szegény, a munkás nép állapotának javításához fűződnek, mindinkább előtérbe veze­tik a sociál-politikai törvényalkotásokat. Ezek most már nemcsak kontinensünk legműveltebb államai törvényhozásának úgyszólván állandó működési feladatát képezik, hanem behatoltak az északi államok politikai világába is. így Svédországban is. Az ez évi Storthing munkarend­jének legkiválóbb tárgyát a rokkantak s aggottak biztosítási ugye Vegyesek. A Budapesti Ügyvédi Kamara 1898. hó 29-én, d. e. 10 órakor a kamara helyiségeibén (V.. Szemere-utcza 10.) rend­kívüli közgyűlést tart. 1. A választmány véleményes javaslata Dr. Stern Sámuel és Dr. Kenedi Géza indítványa tárgyában. 2. A választmány előterjesztése a létesítendő országos ügyvédi gyám- és nyugdij-intézet tárgyában. Büntetendö-e az electromosság lopása. E sokat vitatott kérdés tldöntésére nézve két tudósítás fekszik előttünk, melyek már ellentétes voltuknál fogva is rendkívül érdekesek. Az elberfeld-i «Landgericht» a mult év december 8-án két gépszerelőt egy-egy napi fogházra ítélt, mert egy electromos vezetéket titkos sodronynyal összeköttetésbe hoztak saját lakásuk­kal és hosszabb időn át ily módon szerzett electromossággal világítottak. A Landgericht e cselekményt lopásnak minősítette azon indokkal, hogy nem ismerjük ugyan az electromosság lénye­gét, annyi azonban bizonyos, hogy az ingó dolog lényeges tulaj­donságával bir. A Reichsgericht ezen Ítéletet megváltoztatta és mindkét vádlottat felmentette. Az indokokból a következőket emeljük ki: Arra nézve, képezheti-e lopás tárgyát electromosság, döntő az, ingó dolog-e az electromosság vagy sem. Dolog alatt ma a bün­tetőtörvény betűje szerint csak testi dolgokat értünk. Ezekkel szemben mindenesetre csak a testetlen dolgok (követelések)állanak. Hogy tehát ellentétben a testetlen dolgokkal, testieknek legyenek a gazdasági élet dolgai tekinthetők, meg kellene a «dolog»-nak a joggyakorlatban elfogadott ama fogalmát változtatni, mely szerint dolog az, a mi önálló szerves léttel bir, a mi phisi­kai anyag. Ezen újjáalakítás azonban sem az eddigi nyelvszokásra, sem a «dolog» fogalmának büntetőjogi történeti fejlődésére nem támaszkodhatnék. Az electromosságot, mint a hangot, fényt, ruganyosságot a természet erőihez sorolják. Bár lényege még kiderítve nincs, ama felfogás, mikép az electromosság folyadék, már rég meg van cá­folva s ha mégis electromos .áramról» szólanak, az nem egyéb, mint egy helytelenül megválasztott szókép. Különben a birtokból való elvétel tényálladéka sem határozható meg. Ha elvezetjük és felhasználjuk is az electromosságot, de az önálló és szerves anyagtól elválasztani, mely az ő létrehozója és vezetője, nem lehet, még az esetben sem, ha egy electromossággal telt accu­mulatorról van szó. Maga az accumulator képezheti természetesen a lopás tárgyát, mert szerves dolog, hanem a büntetőtörvény ide­vágó szakasza az electromosság lopására, a «dolog> fogalmának következményeiben károssá válható újjáalakítása nélkül — ki

Next

/
Oldalképek
Tartalom