A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 26. szám - A kereskedelni kötlevelek (Schlussbrief) illetékmentességéről

A JOG 209 férje emlékét beszennyezett ily özvegy eltiltandó, megfosztandó a hagyatéki javak élvezetétől. A jog fogalma követeli, hogy e célból kereseti jog adassék minden, ugy törvényes, mint végrendeleti örökösnek, sőt a fiscusnak is, mert nemcsak az örökösök érdeke, de a közérdek is sürgősen követeli, hogy ily aljas özvegy kíméletlenül fosztassék meg minden özvegyi jogosítványaitól, a melyekhez tisztátalan indokból ragaszkodik, hitetlenül él kéjencével és nem lép vele házasságra, mert akkor azonnal oda van az özvegyi jog és haszonélvezet. A vastag, csúnya vagyoni érdeket az erkölcstelenség rovására és főleg a lovagias özvegyi jognál megtűrni jogállamban nem lehet, nem szabad!4) «) «Alig fejezhetem be a nagv tekintélyű m. kir. Curiának az özvegyi jogra vonatkozólag tett elvi kijelentéseinek idézését méltóbban mint olykép, hogy utolsóként idézzem egyik remek szépségű határozatának indokolását, mely oly szép. hogy klassicus szépségénél fogva megérdemli, hogy egész terjedelmében közöljem, idézzem, bár nem" tartozik egészben tárgyunkra. íme : A másodbiróság ítélete özv. Szabó Károlyné felperesnö keresetének helyt adó részében az elsöbiróság ítéletével együtt megváltozlatik és felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Régi törvényeink hatálya az Orsz. bir. ért. 1. §-a értelmében visszaállíttatván, azoknak rendelkezései a változott viszonyoknak megfelelöleg alkalmazandók és a bíróság, melynek kezében a törvény holt betűinek élni és a viszonyokhoz alkalmazkodni kell, van hivatva arra, hogy azon célokat, melyeket a törvény oltalmába vetti a régi törvény intentiójához képest a változott jogélet és változott viszonyok között is védelembe részesítse, és a törvényhozó akaratát a viszonyok változtával is megfelelő érvényre emelje. Régi törvényeink, habár azoknak a H. K. L rész 105. címének rragánjogi tekintetben ma is érvényben levő intézkedésén kivül a H. K. I. r. Í4. és 16. címének valamint a H. K. II. r. 43. címének és az 1685:VI t.-c-nek. az 1723: XI. t.-c által már enyhített azon rendelkezései, melyek a hitvestárs meggyilkolását az örökösödés fonalát megszakitó hűtlenség esetei közé sorozták, mind büntetőjogi minősítés, mind magánjogi beszámítás tekintetében változást szenvedtek is : félre nem magyarázható módon fejezik ki azon célzatukat, hogy a házastársak azon cselekményeit, melyek a házas életet ethikai alapján támadják meg, nemcsak büntető, hanem magánjogi következmi'nyeikben az örökösödésre is kiható eszközökkel is sújtani és megtorolni kívánták. Régi törvényeink tehát a mai jogfelfogásnak megfelelő tüzetes intézkedés hiányában is elegendő elvi alapot nyújtanak arra nézve, hogy a házasság erkölcsi alapját sértő cselekedetek durvább nemei a hitvestárs vagyonábani részesítés előnyétől megfosztó okok közé sorozhatok legyenek és ha a régi kor felfogásához képest a bűnös cselekménynyel elözö vagy utólagos viszonyban lévő cselekmények mérlegelésénél a bírónak nagyobb tért engedvén, a büntettél közelebb vagy távolabb kapcsolatba hozható cselekmények beszámítása tekintetében tüzetes intézkedést nem tartalmaznak is, elegendő felhatalmazást képeznek arra nézve is, hogy a változott jogélet és a változott viszonyok között a bíróság a védelembe vett cél szempontjából és a törvény szelleméből ugy a kormánynál és a döntő körökben egyáltalában nem létezik azon szándék, a Németországban 186fi-ban fölhagyott állást vissza szerezni, mely az én meggyőződésem szerint is a monarchiára hasznot nem, de kárt és veszélyt hozhat.» Tisza Kálmán Andrássynak a német politika iránt tett nyilatkozatát teljes örömmé' és megnyugvással fogadta, mert ő éppen abban, hogy egy magát túlélt és hazánkra nézve külömben is soha jót nem hozott iránynyal teljesen szakítva legyen, látta a legnagyobb biztosítékot arra nézve, hogy érdekeink ellen háborúba kevertetni nem fogunk. B. Eötvös József irja Andrássynak 1870. aug. 28-ról keltezve: «ha Poroszország legyőzetik az, Németországban a Sadowa előtti állapotok helyreállítását'vonta volna maga után s ez esetben nem tudom, ki tarthatta volna vissza külügyministerünket s mindazokat, kik Austriában az ügyeket intézik, hogy ők is a régi játékot folytassák s mint előbb, ugy ezentúl is a Monarchia minden erejét arra fecséreljek, hogy magának Németországon befolyást szerezzen s valószínűleg ez volna a legnagyobb csapás, mely hazánkat érhetné». A párisi (íTempso irja (1874. 9/IV) Beust 1870. júliusában követett politikájára: Nem tagadhatjuk el, hogy a magyarok nagyon visszautasitólag viselkedtek, midőn arról volt szó, hogy véroket s vagyonukat Austriának Németországban elfoglalt állásának visszaszerzésére áldozzák. írhatta ezek után 1892-ben O n c k e n «Die Entwickelung der Dinge, hat Oesterreichs weise Haltung glanzend gerechtfertigt. Der Gedanke der Rache hat seinen Stachel verloren. Auf ein geeinigtes Deutschland wird Oesterreich ruhig hinüber blicken können.» Pedig mindez csakis a 67-es alapon álló Magyarország érdeke és álláspontja, s a jelen situatio csakis az ő mostani politikai súlyára vezethető vissza. I Ezen elvi felfogás különösen megfontolásra méltó most, a midőn a magyar általános polgári törvénykönyv, a magyar jogászvilág kimondhatatlan örömére, biztosan halad kiépítése, befejezése felé. a melyben az özvegyi jog intézménye rendszeres szabályozást fog hosszú időre, mindenkorra nyern:; mert az özvegyi jog intézménye azon kevesek közül való, a melyek a magyar nép jogérzetéből soha ki nem törölhetők ! A kereskedelni kötlevelek (Schlussbrieí) illetékmentességéről. Irta: ZÁDOR MOR m. kir. pénzügyi segédt'tkár. A kereskedők és iparüzők által saját kereskedelmi vagy iparüzletük tárgyára vonatkozólag kiállított levelek, legyenek ezek bár más személyekhez is intézve, a mennyiben azok üzletük tárgyára vonatkozó jogügyletet tartalmaznak, a bélyeg- és illeték szabályok 59. tétel lik pontja értelmében feltételesen illetékmentesek. A volt pénzügyi közigazgatási bíróság 1885. évi 490. száinu elvi jelentőségű határozata szerint a feltételesen illetékmentességben részesített levelekre nézve az illetékkötelezettség azonban beáll, ha ezek a feltételesen illetékmentességben részesített kereskedelmi levelek a kir. közjegyzőnél abból a célból mutattatnak be, hogy ezáltal az 1884. évi XXXV. t.-c. 98. §-a alapján a levelezés által megkötött jogügylet érdemének érvényesítése végett a megintést vagy felmondást eszközölje, (lásd Lázit z-féle bélyeg- és illeték kézikönyv 456. lap) avagy ha a feltételesen illetékmentes levelezések az illetékdij 79. tétel d) és e) betűi alatt megjelölt eseteken kivül a bíróságok előtt használtatnak. Ha azonban a levélalak váltó-kötelezvény, zálogjegy, utalvány vagy hitellevél vagy tartozási követelmények felőli engedmény vagy számla kivonat, mérlegezett számla vagy állandó bélyegilleték alá eső szállítmányi okmány, Ígérvény, hajókölcsönbiztositási vagy társasági szerződés vagy kereskedelmök és iparüzletük körén kivül eső tárgyak feletti okirat kiállítására használtatik, ugy ily esetekben a levelek okiratoknak tekintetnek és mint ilyenek az értéknek megfelelő megállapított illetékek alá esnek. Hogy mely levelek tehát azok. a melyek illetékmentességben részesülnek és melyek nem, azzal nem csak kereskedők és iparüzők, de maga a jogászvilág is kevéssé van tisztában, mert legnagyobb részük azon téves hitben vannak, hogy ha a jogügylet, legyen bár az ingó vétel, bérlet, vagy szállítási szerződés, nem okmányszerüleg, de levél (Schlussbrief) alakban lesz kiállítva az már illetékezés alá nem esik, Ez a nézet azonban nagyon téves, mert még az esetben is, ha a'kereskedő vagy iparüző a saját kereskedő üzletére vonatkozó anyagok szállítása avagy vásárlására nézve köt levélileg áru szállítási szerződést, ha az eladó foglalkozására nézve hasonlóan nem kereskedő vagy iparüző, ugy a kötött okirat illetékmentességben nem részesülhet, mint azt a nagyméltóságú közigazgatási bíróság 1897. évi december 23 án kelt 14,533 számú elvi jelentőségű ítéletében kimondotta, nem lesz azért talán érdektelen, ha ezen hivatkozott birói ítéletet, mely a kereskedelmi kötlevelek illetékmentes és bélyegkötelezettség feltételeit részletezi egész terjedelmében közlöm, u. m: A B i faipar önnállólag állapithassa meg azokat az okokat, melyeknek a concrét esethez képest az öröklésre érdemesítő hatályt tulajdonithat. Felperes a per adatai szerint mint férje gyilkosának pártolója az arra illetékes bünfenyitő uton hozott ítéletek értelmében a férje gyilkosával folytatott szerelmi virzonyból kifolyólag bűnpártolás vétségében mondatott ki bűnösnek. Felperesnek férje utáni törvényes örökjogát illetőleg tehát, a melyre keresetét főleg alapítja, a döntő kérdés csak az, hogy felperes fentebbi cselekménye a per concret adataihoz és a törvény fentebb kiemelt célzatához képest az örökösödésre érdemetlenitő okok közé sorozható-e ? A kérdésre jelenleg igenlőleg kellett válaszolni. Mert ha a bűnpártolás vétségének büntetőjogi fogalma az előleges részvételt és a bünrészeséget kizárja is. a bűnpártolás azon cselekménye, melyben felperes bűnösnek kimondatott, jelen esetben a bünfenyitő határozatok értelmében, házasságtörésben, vagyis a házassági hűség megszegésére visszaviendő indokban lelvén alapját: visszahatásában és lélektani motívumaiban ép olv durván sérti meg a házasságnak törvény által oltalomba vett erkölcsi alapját, mint a gyilkosság, a mely a házas életet megszakította ; minek következtében ki kellett mondani azt, hogy azon nő, ki férje gyilkossával házasságtörő szerelmi viszonyt folytatván, a gyilkosság elkövetése után a gyilkost pártolásban részesíti, régi törvényeink szellemében nem érdemes arra. hogy férje vagyonában örökösödjék és a gyilkosság folytán vagyoni előnyben részesüljön. (Curia. 1892. június 17. 10.020 sz. a Döntvénytár Uj folyam XXX. kötet 14. tétel 42 lap.)