A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 26. szám - Özvegyi jog. (Befejező cikk.)

206 A JOG intézmény nem oly csekély fontosságú, mint a t. cikkíró ur véli, mert ezen felülvizsgálati joggyakorlat van hivatva a területi jogegységet biztosítani és tudtunkkal ezen hivatásának kellően meg is felel Az igy biztosított jogegység kihat aztán azon ügyekre is, melyek harmadbirósághoz fel nem vihetők és nem hiszem, hogy volna törvényszéki felebbe z é s i tanács, melynek bátorsága lenne a tábl ai és curiai gyakorlattól eltérő judicaturát meghonosítani. A felülvizsgálat intézménye a concrét jogesetekben is elég üdvös. A tényállás két retortán átszűrődve jut a felülvizsgálat stádiumába; a magasrangu bíróságokat ezek után tényállás kérdések eldöntésével foglalkoztatni sem nem szükséges, sem nem ajánlatos ; ellenben a jogkérdések megfejtése elég tág tevékenységi kört nyújt a felülvizsgálatnak és tapasztaljuk, hogy a felülvizsgálati ügyeket ugy a kir. tábláknál mint a kir. Curiánál kitűnő ügyszeretettel adják elő, amit némileg a felek ügyvédeinek ellenőrzési és felszólalási joga is biztosítani alkalmas. Ha valamit lehet sajnálni felebbviteli rendszerünkben, akkor az nem más, mint hogy a 200 frton aluli ügyekre is a felülvizsgálati intézményt kiterjeszteni nem lehet, a menynyiben a II. bírósági ítélet az I-ső bírósági ítélettől eltérően oldott m;g egy jogkérdést. Egyébként azonban igénytelen nézetem szerint nemcsak teljesen meg lehetünk elégedve a mostani felebbviteli rendszerrel, de inkább örvendjünk, hogy csekély ügyekben késhegyig perlekedő feleink felebbezési vágyát, a törvényre hivatkozva hathatósan lelohasztani vagyunk képesek. Igaz, elhiszem a cikkíró urnák, megtörténhetik, hogy a tényállást bár alakilag helyesen, de mégis tévesen állapítja meg a bíróság; hitem szerint velem is igy történt többször; hiszen ideálisan tökéletes igazságszolgáltatás a földön emberi kezekben nem is lehetséges; igaz az is, hogy a régi eljárásban biztosabban mondhatott véleményt az ügyvéd a megindítandó per kimeneteléről, mert ha két tanuja volt vagy szabályszerű okirata, akkor a tényállás mathematikai biztossággal előre is meg volt állapítva: de azért az anyagi igazság szempontjából ez utóbbi biztosság még sem előnyős, mert ebből származott csak az igazán alaki igazság! Nem lehet mondani, hogy a kötött bizonyítási rendszer mellett kevesebb igazságtalanság nyert birói sanctiót, mint a szabad és végletekig felébb nem vihető tényállás megállapítás mellett. Igaz, hogy a félre nézve egyaránt fájdalmas, ha a tény. kérdésben pervesztes. De a tényállás positivabb f «ftum; « felett azeltérések könnyebben eloszlathatok; a perlekedd fel könnyebben megérti, hogy a körülmények miért nem győzhetik meg a birót állításai valóságáról és be fogja latm. hogy a kir Curia nem hallgathatja ki a tanukat és feleket az egész országban; anélkül pedig hiába felebbezzük a tényállást. Legkevésbbé nyugszanak meg a felek a jogkérdésekben; ezekre néz^e pedig elég fórum ny.l.k. Özvegyi jog. Irta: Dr. PLOPU GYÖRGY, kir. Ítélőtáblai járásbíróság vezetője. (Befejező cikk., biró, a felső-vissói kir. jognak és jogintéz'ényegével, fogalmi Előző fejtegetéseimben az özvegyi ménynek forrásaival, sajátszerűségeivel, tartalmával és magánjogi rendszerével, valamint az ezzel össze függő kérdésekkel, a cikk keretének megfelelő rövidséggel foglalkozván, hátra van még. hogy ugyanily rövidséggel megemlékezzem az özvegyi jog megszűnéséről is. Az özvegyi jog megszűnésére nézve jogforrásaink alig tartalmaznak figyelemre méltó intézkedéseket. A Hármaskönyvben itt-ott találunk ugyan némi homályos, szétszórt kijelentéseket, azonban a változott viszonyok közt ezek is hatályukat vesztették. Igy tehát ez irányban a jogintézmény lényeges elemeire vagyunk utalva, hogy azokból a jogelvek alapján vezessük le az özvegyi jog megszűnésének eseteit. Az özvegyi jog megszűnésének tág értelmezése magában foglalja mindazon eseteket, a melyekben az özvegyi jog gyakorlása bármi okból abban marad; mivel azonban ezen esetek többfélék és köztük igen lényeges a különbség, azokat közös ismérveik alapján csoportosítani szükségesnek tartom. Ekként megkülönböztetendők az özvegyi jognak önkényt, önmagától való megszűnésének esetei, a mi tulajdonképen jelenti az özvegyi jog megszűnését, mert itt maga a jog alanya szűnik meg létezni; továbbá megkülönböztetendők azon esetek, a melyekoen az özvegyi jog azért szűnik meg. mert a jogosított akarata irányult annak megszüntetésére ; itt tehát a jog megszüntetéséről van jogilag szó ; végül az özvegyi jog megszűnésének egy harmadik csoportja büntetés, megtorlás ismérveit foglalja magában, mert az özvegyi jogra máskülönben jogosított nő oly cselekményt követett el, mely éppen az özvegyi jog intézménye ellen is merényletet képezvén, attól, mint arra érdemetlen, birói enunciatioval megfosztandó. Az özvegyi jog feltétlen és nélkülözhetetlen alkateleme TÁRCA. Ausztria és Németország viszonya az 1867 évi kiegyezés szempontjából.*) A. «Jog» eredeti tárcája. Irta: 'dr. HORVÁTH JÁNOS, pestvidéki alügyész. Megkönnyítette a kiegyezést Austriának s a dynastiának teljesen megváltozott politikai helyzete, ugyanis az osztrákporosz háborút befejező prágai békekötés után Austria és a dynastia érdekei mind jobban, mint valaha fűződtek Magyarország érdekeihez. A német szláv tartományok a német szövetségbőli kimaradásuk után sorsukat sokkal önállóbban és saját politikai viszonyaiknak megfelelőbben irányíthatták, s éppen a nagy német szövetségbőli kimaradásuk háritá el legfőbb akadályát a Magyarországgal leendő kiegyezés és szorosabb szövetkezésnek. Ausztriának a német Bundhoz való viszonya, ugy az olasz tartományokban elfoglalt állása az 1865—66. évi országgyűlési cyclus alatt fölöttébb aggasztá a kedélyeket, különösen fokozódtak az aggályok, midőn 1866. június hóban a monarchia kettős háborúja kitört, s a custozzai győzelem napján 1866. június hó 24-én királyi leirattal az országgyűlés elnapoltatott. Eme súlyos agodalmakról ama napok egyik naplóirója igy számol be: «Austria bár két ellenségtől vette föl a keztyüt, bizonyos volt győzelméről. Arról, hogy az olasz kérdés végmegoldáshoz közéig s az nem lehet más. mint Velence átadása, alig hhetett ugyan kétkedni. . . . Sokkal bizonyosabbnak lát*) Mutatvány a szerzőnek most sajtó alá rendezett ily cimü müvéből aAz 1867. évi kiegyezés.)) Második kiadása. szőtt a győzelem a poroszokon S ha Velencét, mely évek óta nyűg már Austriának, mitől becsülettel megszabadulni megfizethetlen szerencse volna, elveszítjük is, mondá magában a kormány, befolyásunk Németországban oly döntő lesz, mely a birodalom jövőjét egyszerre s örökre biztosítja, Austriának oly kitárté szívósságai űzött német politikáját igazolja s fényes sikerrel koronázza meg, s a széthúzó nemzeti érdekek és követeléseket (első rendben a magyarokéit) a nagy német austriai fölény által háttérbe szorítja, elhallgattatja Magyarországot különösen balsejtelmek szorongathatták e kinézésekkel szemben. Az alkotmányviszály tulajdonkép egy lépéssel sem jutott megoldáshoz közelebb 1861. óta. Ha a hangokban, melyek felülről szólanak van is változás, a lényegben nincs semmi. A mart. 3-iki leirat, ha nem tagad is épen annyit, mint a 61-iki leiratok de nem adnak meg többet egy hajszállal sem. Majláthal ugy nem lehetett megalkudni, mint Forgáchal; Belcredive 1 mint Schmerlinggel. Nincs tehát komoly szándék Magyarország törvényes kielégítésére. S íme kiüt a háború, mely Austriát nagy győzelmekkel biztatja Valóban, legelőbbre látóbb politikusaink is ily balsejtelmeket tápláltak, midőn eloszlánk.» (Egy képviselő naplójegyzetei.) E helyzettel szemben már 1865. február havában igy ir a Mormng Herald: «igen politikátlan volna, ha Austria a hódítás jogát venné alkalmazásba.)) A «Kölni Zeitung.) pedig 1865. októb^ havában ezt mondja: «Egy Magyarországgal kibékült szabadelvű Austria, nem tarthatja Velencét s egy csupán erőszakra támaszkodó absolut hatalmú Austria fönn nem állhat.» Somsich Pál (1867. 111/20.) ugy nyilatkozik: «azerős Nemetorszagban nagy hatalmú Austriával sokkal veszélyesebbnek tartanék bármiféle kapcsolatot, sőt inkább látnám fenyegetve relatív gyöngébb nemzetünk függetlenségét mint a megtört, meggyengült s igy Magyarországra sokkal inkább támaszkodni kénytelenített Austriával.»