A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 21. szám - Néhány szó a bűnügyi statistikához

A JOG 83 dacára, hogy Cs. Adélnak, mint Sz. Árpádnénak erkölcstelen üzelmeiről tudomással birván, azok szolgálatába szegődött és az ott tapasztaltak dacára hosszabb ideig megmaradt, a vádlott tagadásával szemben pusztán a sértett előadása alapján nem tekinthető bebizonyitottnak, hogy a nemi közösülésre vádlott által csábittatott. Vádlott beismeri ugyan, hogy sértettet felkérte, miként a férfiak hímvesszejét a szá|ába vegye és azt kiszopja, — a mely cselekmény feltétlenül fajtalanságot képez ugyan, — mivel azonban vádlott tagadta azt, hogy erre a cselekményre sértettet ő csábította volna el, a laza erkölcsünek jelentkezett sértett egyszerű felkérése pedig a btk. 247. §-a alá eső bűntett tényálladékához megkívánt csábítás fogalma alá nem vonható, egyéb bizonyítékok hiányában a vádlott bűnössége a fajtalanságra való csábítás tekintetében sem nyert bizonyítást, mindezek alapján vádlottat a btk. 247. §-a alá eső csábítás bűntettének vádja és következményeinek terhe alól felmenteni kellett. A szegedi kir. ítélőtábla (1898. febr. 17. 599. sz. a.) azelsőbiróság ítélete megváltoztattatik és vádlott a 247. §. 2. pontjába ütköző csábítás bűntettében bűnösnek mondatik ki és ezért ugyanazon törvényszakasz alapján a btk. 92. §-ának alkalmazásával egy évi börtönre és 5 évi hivatalvesztésre ítéltetik stb. Indokok: Vádlottnak a vizsgálat folyamán tett ama beismeréséből, hogy J. Máriát a fajtalanságra ő tanította, továbbá a végtárgyaláson ismételt ama vallomásából, hogy a nevezett fajtalanság elkövetésére ő szóllitotta fel és arra az alkalmat ő szolgáltatta, megállapítandó volt, hogy vádlott a nála cselédként alkalmazott J. Máriát mással nemi fajtalanság elkövetésére csábította, mert a csábítás létrejöttéhez a csábító részéről nem kívántatik egyéb, mint az általa tervbe vett cselekményhez a csábított beleegyezésének erőszak vagy fenyegetés alkalmazása nélkül való kieszközlése. Ebből folyván és tekintettel arra, hogy J. Mária a cselekmény elkövetése idejében vádlottnak mint szolgálat-adójának ugy koránál, valamint az 1876. évi XIII. t.-c. 30. §-ának ama rendelkezésénél fogva, a mely szerint a gazda köteles ügyelni arra, hogy cselédje, mint háznépének tagja erkölcsös életet folytasson, felügyeletére bízott személynek tekintendő, vádlottat az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával a btk. 24. §. 2. pontjába ütköző csábítás bűntettében bűnösnek nyilvánítani kellett stb. A m. kir. Curia (1899. ápril. 14-én 5,460. sz. a.) a kir. Ítélőtábla ítéletének megváltoztatásával az első fokú bíróság ítélete hagyatik helyben; mert vádlott nem tekinthető oly személynek, mint a kire a btk. 247. §-a alkalmazható volna. A pénzhamisítás büntette és ennek vétsége más tárgyi elemekkel bíró cselekményeket képeznek. A bűntett nem lehet folytatása valamely bármily rokon természetű vétségnek, sem a vétség nem képezheti a bűntett folytatását. Ugy a bűntett létesítésére, mint a vétség elkövetéséhez külön akarati elhatározással és külön tevékenységgel gyártott eszközök (öntő minták) szükségesek; a célnak egysége által nem válhatott a két cselekmény egységessé és folytatólagossá. A bpesti kir. büntetőtörvényszék (1898. november 17-én 85,003. sz. a.) Pénzhamisítással vádolt P. János és G. Sándor elleni bűnügyben következőleg itélt: A kir. tszék P. János vádlottat, továbbá G. Sándor vádlottat a btkv 203. §. 1. pontjába ütköző pénzhamisítás bűntettében a btkv 70. §-a rendelkezéséhez képest mint tettes bűntársakat bűnösöknek mondja kis ezért a btkv 204. §-a első pontjának első része alapján a btkv 92. §-nak alkalmazása mellett P. Jánost a mai naptól kilenc hónapi börtönre, G. Sándort pedig a büntetés foganatba vételétől számítandó hat (6) hónapi börtönre és három évi hivatalvesztésre itéli. A btkv. 94. §-a alapján vizsgálati fogság által P. Jánosnál 3 hónapot G. Sándornál pedig két hetet kitöltöttnek vesz stb. Indokok: B. József csendőrőrsparancsnok előadja, hogy 1898. július 28-án arról értesült, hogy az előtte rosz híréről ismert P. János a szomszéd faluból meglátogatta Abádszalókon G. Sándort, ő gyanítva azt, hogy roszban törik a fejüket, három csendőrt magához véve G. Sándor lakására ment. Ott a konyhaajtóban együtt találta P. Jánost és G. Sándort, a konyhában pedig tüz maradványát és ólomcsepegést látott. Ezen jelekből azt következtette, hogy terheltek pénzhamisítással foglalkoztak s őket a hamis pénz előadására szóllitotta fel. P. a felszóllitásra átadott 2 drb. hamis 20 fillérest és 2 drb. hamis egy forintost. Azután házkutatást tartott s ekkor a ház előtt levő vacokban egy drb. hamis egy forintost és két drb hamis 20 fillérest találtak s ekkor G. Sándor elismerte, hogy ezeket P.-val együtt rejtették el. Ezután G. Sándor útmutatására az udvarban levő tyúkól fölött egy rongyba becsavarva 9 drb hamis egykoronást, továbbá a hamis pénzöntéshez szükséges anyagokat megtalálták. Megtalálták még a szemétdombon a gipszmintákat és az udvaron levő szénaprésben a gipszport, melyből az öntéshez szükséges minta készíthető. P. János beismeri, hogy 1898. július 28-án azért jelent meg G. Sándornál, hogy ott hamis pénzt készítsenek. Beismeri, hogy a bűnjelként lefoglalt hamis pénzeket azon célból készítették, hogy azokat forgalomba hozzák. G. Sándor tagadja, hogy ő hamis pénzt készített vagy erre ! nézve P. Jánossal egyetértett volna s azt adja elő, hogy P.János akarata nélkül jelent meg a kérdéses napon nála sőt csak akkor látta másodszor az életben s felszóllitotta őt P., hogy készítsen ez hamis pénzt és megmutatta a gipsz mintákat, ő azonban P. ajánlatát el nem fogadta s a gipsz mintákat összetörvén a szemétdombra dobta. A többi talált tárgyakról azt állítja, hogy azokat P. János rejtette el. Ezen tagadásával szemben azonban B. József, O. János, D. János és H. József vallomásaival, kik azt igazolják, hogy a hamis pénz egy részét rejtett helyről G. Sándor adta elő; P. János vallomásával, ki azt állítja, hogy a hamis pénz csinálására vonatkozólag már több idővel azelőtt egyeztek meg G.-val, hogy az öntés előtt hét héttel a karcagi vásáron együtt vették az öntőkanalat s amaz 45 kr. vételárát G. Sándor fizette ki s hogy az öntést együtt vitték végbe és pedig ugy, hogy a formát ő ártotta, G. pedig a megolvasztott ólmot öntötte bele s hogy a hamis pénz egy részét G. rejtette oda, ahol azt megtalálták Megállapítható kétségtelenül az, hogy a hamis pénzt G. és P. együtt készítették, amely körülményt különben G. a csendőrök előtt is beismert, mit A. István vallomása igazol, az pedig hogy e beismerést bántalmazás folytán tette volna, bizonyítva nincs. Ennélfogva őket, kik a bünttet együtt követték el, a pénzhamisítás bűntettében mint tettestársakat kellett bűnösnek kimondani s tekintettel G. büntetlen előletére, továbbá mindkettőnél azon körülményre, hogy csekélyebb értékű ércpénzt hamisítottak, azt forgalomba még nem hozták, őket a fentebbi módon büntetni kelett stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1899. január 11-én 1,4851. sz. a.) Azzal a meghatározással, hogy fogva levő P. János főbüntetése a mai naptól számítandó, abból azonban a btkv 94. §-a alapján az eddigi vizsgálati fogság által négy hó kitöltöttnek veendő (stb.) a kir. itélőtába az elsőbiróság Ítéletét indokai alapján s még azért is helybenhgyja, mert: a pénzhamisítás már a hamisítvány elkészítése által befejezett bűntetté válik és nem függ a hamisítvány különös sikerültétől és mert az összes hamisítások, melyek együttes elitélés alá kerülnek, mint folytatólagos cselekmények egy büntettet képeznek és igy nem képez tárgyi halmazatot a tettesnek az a cselekménye, hogy 1 forintosok mellett még váltópénzeket is készit s a váltópénzek készítése külön cselekménynek nem minősíthető stb. A m. kir. Curia (1899. április hó 12 én 3,060. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítéletének részben való megváltoztatásával vádlottak bűnösöknek kimondatnak a pénzhamisítás bűntettén felül a btkv. 203. §-ába ütköző s a 204. §. második bekezdése szerint büntetendő pénzhamisítás vétségében is, és a büntetésük a 96. és 98. §§-ok szerint meghatározott összbüntetésnek vétetik.Egyebekben a kir. Ítélőtáblának fennt idézett keletű és számú ítélete helybenhagyatik s egyúttal meghatározván, hogy fogva levő P. János vádlott börtönbüntetése a mai naptól számítandó s abból ennek 1898. július 30-tól tartó vizsgálati fogsága által (6) hat hó kitöltöttnek vétetik. Indokok: Minthogy a törvény meghatározása szerint a pénzhamisítás büntette és ennek vétsége más tárgyi elemekkel biró cselekményeket képeznek s eltekintve attól, hogy sem a bűntett nem lehet folytatása valamely bármily rokon természetű — vétségnek, sem a vétség nem képezheti a bűntett folytatását, az adott esetben folytatólagosan elkövetett egy bűntettről már azért sem lehet szó, mert ugy a bűntett létesítésére, mint a vétség elkövetéséhez külön akarati elhatározással és külön tevékenységgel gyártott eszközök (öntőminták) szükségesek; mikhez képest egyedül a célnak egysége által nem válhatott a két cselekmény egységessé és folytatólagossá, ezért mindkét alsóbiróság Ítéletét a fenti értelemben megváltoztatni kellett. Egyebekben a másodbiróság ítélete az abban felhozott és felhívott, a most előadottakkal ellentétben nem álló indokok alapján és a nagy számú s nyomatékes enyhítő körülményekre való tekintettel is helybenhagyandó volt. Az a körülmény, hogy vádlott bizonyos ideig az ügyvédség gyakorlatától felfüggesztetett, az ügyvédi kamarával szemben az 1874. évi XXXIV. t.-c. 18. §-án alapuló kötelezettségén mit sem változtat, mivel a felfüggesztés dacára a kamarának tagja ni áradt. A m. kir. Curia kisebb fegyelmi bírósága. (A kolozsvári ügyvédi kamara fegyelmi bírósága előtt C. Gyula kolozsvári ügyvéd ellen lefolytatott fegyelmi ügyben.) Az a körülmény, hogy vádlott bizonyos időig az ügyvédség gyakorlatától felfüggesztetett, az ügyvédi kamarával szemben az 1874. évi XXXIV. t.-c. 18. §-án alapuló kötelezettségén, mit sem változtat, mivel a felfüggesztés dacára a kamarának tagja maradt stb. (1899. ápril 15. 115/fegy. sz. a.) Vádlott szándékosan és tudatosan két személyt lopott meg és igy a bűntett illetve vétség alanya és tárgya szerint két külön való lopás összes alkatelemei fennforognak, habár vádlott cselekményét egy helyen és egy időben hajtotta végre. A m. kir. Curia (1899. ápril 19. 3,217. sz. a.). Tekintve, hogy vádlott a két sértett fél vallomásával egyezőleg, a Badenben elkövetett lopásokra nézve beismerte azt, hogy december hó egyik éjjelén a vele közös szobában lakó társai alvó állapotát felhaszI nálva, K. Istvánnak nyitott ládájából pénzt és több tárgyat, —