A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 21. szám - Néhány szó a bűnügyi statistikához

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 21. szamához. Budapest, 1899. május hó 21. Köztörvényi ügyekben. A marosvásárhelyi kir. ítélőtáblának 4. számú polg. döntvénye. Oly kötelezvény alapján, melyben az adós a kölcsöntőkére nézve annak jelzálogos biztosítását megengedi, de egyúttal kamat fejében ingatlannak haszonélvezetét engedi át a hitelezőnek, a zálogjognak a töke erejéig való bekcblezése vagy előjegyzése elrendelhető-e ? (Vonatkozással a pozsonyi kir. ítélőtáblának a határozattárba felvett 10. polg. sz. a. határozatára, a győri kir. ítélőtáblának 6. számú polg. döntvényére és a 417, 899. polg. sz. a. e kir. ítélőtáblánál előforduló ügyben felmerült jogkérdésre > Határozat : Oly kötelezvény alapján, melyben az adós a kölcsöntőkére nézve annak jelzalogi biztosítását megengedi, de egyúttal kamat fejében ingatlannak haszonelvezetét engedi át a hitelezőnek, a zálogjognak a töke erejéig való bekebelezése vagy előjegyzése elrendelhető. Indokok. Az 1853. évi május hó 29-én kiadott nyilt parancs az osztr. ált. ptkv. életbeléptetése szempontjából régibb magyar jogunknak mindazon jogintézményeit, melyek a polg. törvénykönyv rendszerével és jogintézményeivel ellentétben állanak, megszüntetvén, ennek folyamánya az emiitett nyilt parancs 19. §-ának az a rendelkezése, hogy a magyar jogban kifejlődve volt zálogszerződéseket, ha azok az osztr. ált. polg. törvénykönyv hatályba lépte után köttettek, jogérvényteleneknek nyilvánította; de miután a kölcsönszerződés kizárólag a miatt, hogy a hitelezőnek pénzbeli kamat helyett valamely ingatlannak haszonélvezete engedtetik át, az idézett szakasz értelmében érvénytelennek mondott és a H. K. I. R. 81. címében emiitett zálogszerződésnek nem tekinthető; mert a hitelező és adós között nem létesit oly jogviszonyt és nem foglalja magában a tulajdonjognak azt a korlátozását, melyet a H K.-ben szabályozott zálogszerződés megállapított: következően a kérdésbe tett jogügylet hatálya nem a fennebbi nyilt parancs idézett §-a, hanem ama magánjogi törvényeink alapján bírálandó el, melyeknek hatálya alatt keletkezett. Az osztr. ált. ptkv. 1,372. §-a az ingatlan haszonélvezetének kamat helyett való puszta átengedését, miután feltétlenül uzsora ügyletnek nem tekinthetni, naturális obligationak vette; e kötelmet tehát sem nem tiltja, sem érvénytelennek nem nyilvánítja, hanem csupán annak birói uton való érvényesithetését tagadja meg; kérdés most már, hogy miután az emiitett kikötmény az idézett törvényszakasz e rendelkezésénél és az 1877. évi VIII. t.-c. 3., 4. és 5. §§-ai hasonszerü intézkedésénél fogva telekkönyvi biztosításban nem részesülhet; e kikötménynekjoghatálytalansága magát a kölcsönszerződést egészben, illetőleg az ennek rendén elvállalt főkötelezettséget is hason kötelemmé változtatja-e át ? Az osztr. ált. ptkv. 983., 984. §-a értelmében a kölcsönszerződés kamat kikötése nélkül is létesülhet és a kamatra vonatkozó megállapodás a kölcsönszerződés mellett csak mellékszerződést képez; e szerint a kamat iránti kötelezettség mindig főkötelezettséget tételezvén föl, előbbi utóbbitól minden esetben, de a kölcsönszerződés a kamatszerződéstől rendszerint függő viszonyban nem áll és a kölcsönszerződés érvényes maradhat abban az esetben is, ha a kamatra vonatkozó megállapodástól a törvény a jogsegélyt meg is tagadta; e nézetet erősiti meg az osztr. ált. ptkv. 1,372. §-a is, midőn a kölcsönszerződés mint főszerződés érvényességének érintése nélkül, csupán emiitett mellékszerződést mondja hatálytalannak; ebből folyólag, miután a tkvi rdtts. 69. §-a csak a nyiiván érvénytelen jogalapon nyugvó követelésekről kiállított okiratokra tiltja a zálogjogi bekeblezésnek vagy előjegyzésnek engedélyezését, jelen esetben alkalmazást nem nyerhet, az általános jogelvek alapján és tekintettel az osztr. ált. ptkv. idézett szakaszaira is kimondandó volt, hogy: «oly kötelezvény alapján, melyben az adós a kölcsöntőkére nézve annak jelzálogi biztosítását megengedi, de egyúttal kamat fejében ingatlannak haszonélvezetét engedi át a hitelezőnek, a zálogjognak a tőke erejéig való bekeblezése vagy előjegyzése elrendelhető. Kelt Marosvásárhelyen, a kir. Ítélőtáblának 1899. évi április hó 15. napján tartott polgári teljes ülésében. Hitelesíttetett a marosvásárhelyi kir. ítélőtáblának 1899. évi május hó 6-ik napján tartott polgári teljes ülésében. Elekes Pál, s. k. Csathó Ferenc, s. k. tanácsjegyző. a kir. Ítélőtábla elnöke. A közös végrendelet a házastársak bármelyike által a másik házastárs beleegyezése nélkül is rendszerint visszavonható ugyan ; abban az esetben azonban, ha a túlélő házastárs a kölcsönös részesítést elfogadta, saját rendelkezésének azt a részét, mely az elhunyt házastárs rokonainak javára szolgál, sem vissza nem vonhatja, sem meg nem változtathatja és az altalános visszavonási jogosultsággal ellentétben nincs, mivel a túlélő házastárs választásától függ, hogy e jogáról lemond vagy az elhalt házastárs által neki szánt kedvezményt visszautasítja. A komaromi kir. tszék (1898. április 13-án 1,184. sz. a.) Szabó Titusz ügyvéd által képviselt B. Nándorné F. Mária felperesnek, Soós Géza ügyvéd által képviselt L. Mihály és neje H. Mária alperesek ellen végrendelet érvénytelenítése iránti rendes perében következőleg ítélt: A kir. tszék felperes keresetének helyt ad és a néh. R. Dánielné sz. L. Borbála által Gyiván 1896 december 5-én alkotott végrendeletet felperessel szemben érvénytelennek mondja ki; a néh. R. Dániel és neje szül. R. Borbála által Gyiván 1874 augusztus 31-én alkotott közös végrendeletet pedig hatályában fentartja; ebből folyólag a Gyiván 1897. október 1-én néh. R. Dánielné szül. L. Borbála hagyatékáról felvett ingóknak és az u. o. 37. tétel alatt felvett és a gyivai 11. sz. betétben a II. 1 —16 rsz. II. 1—4 rsz. és f 1 rsz. a. foglalt ingatlanoknak mint néh. L. Borbála, ki Gyiván 1897. szeptember ll-én meghalt, hagyatékát képező tárgyaknak tulajdonjogát felperesnek megítéli és alpereseket arra kötelezi, hogy 15 nap alatt s végrehajtás terhe mellett a felsorolt ingókat és ingatlanokat felperes birtokába bocsássák, stb. Indokolás: Felperes a néh. R. Dánielné sz. L. Borbála által 1896. december 5-én alkotott végrendelet érvénytelennek kimondása mellett az A) a. végrendeletnek hatályban fenntartását s ennek folytán a néh. R. Dánielné hagyatékát képező ingó és ingatlan vagyon tulajdonjogának részére leendő megítélését, ugy alpereseknek ezen ingó és ingatlan vagyon kiadására leendő kötelezését kérte. Alperesek pedig azt vitatták, hogy L. Borbálának a saját felerész vagyonáról végrendelkezni joga volt; miért is felperesek keresete elutasítandó. Tekintve, hogy néh. R. Dániel és neje szül. L. Borbálának 1874. augusztus 31-én alkotott közös végrendelete két oldalú szerződés jellegével bir és mint ilyen örökösödési szerződést foglal magában, mert a házastársak vagyonára nézve elsősorban egymást tették örökössé, tehát nem csak felperes mint harmadik személy javára intézkedtek, hanem egymást is előnyben részesítették, másodsorban pedig az egész vagyonra nézve annak megkülönböztetése nélkül, hogy az kitől származik, felperest utóörökösül nevezték: tekintve továbbá, hogy ezt a végrendeletet nem volt szabad L. Borbálának egyoldalulag, a másik végrendelkező társ hozzájárulása nélkül megváltoztatni; nemcsak azért, mert ő a végrendeletnek az egész vagyonra vonatkozó fentjelzett alkotásával az abban az okiratban foglalt intézkedések fenntartására kötelezettséget vállalt, hanem azért sem, mert férjének, az egyikközös végrendelkezőnek, illetve szerződő félnek az elhunytával ő azt a végrendeletet öröklés alapjául elfogadta, abból jogokat szerzett, tehát attól később eltérni, illetve attól eltérően és a másik végrendelkező hozzájárulásával kinevezett utóörökös sérelmére intézkedni jogosítva nem volt; tekintve végül, hogy a közös végrendelet egész tartalmából és kifejezéseiből az tűnik ki, hogy nevezett házastársak összes vagyonukra együttesen felperest nevezték utóörökösül: felperes keresetének helyt adni, ez utóbbi végrendelet érvénytelennek kijelentésével a közös végrendeletet hatályá ban lenntartani és alpereseket a hagyatéki ingó és ingatlan vagyon kiadására kötelezni kellett, stb. A győri kir. ítélőtábla (1898. október 12-én 1,439. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: R. Dániel és neje L. Borbála 1874. évi augusztus 31-én alkotott közös végrendeletükben, melyben a visszavonhatlanságot kölcsönösen ki nem kötöttek, egymás javára csak annyiban intézkedtek, amennyiben R. Dániel vagyonának életfogytiglani haszonélvezetét özvegyi jog címén nejének L. Borbálának hagyta s viszont ez is előbb bekövetkező halála esetére kijelentette, hogy férjét hasonló joggal felruházni kívánja. Vagyonuk örökösévé a végrendeletben R. Dániel és neje felperest tették. Ez a végrendelet L. Borbála részére az őt törvénynél fogva megillető özvegyi jog szabályozásán kívül semminemű intézkedést nem foglalván magában, köicsönös végrendeletnek nem tekinthető s L. Borbálát, aki ennek a végrendeletnek alapján férje