A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 21. szám - Néhány szó a bűnügyi statistikához

A JOG 169 Néhány szó a bűnügyi statistikához. Irta: RAB-RABY Nagy gyönyörűséggel és megelégedéssel olvastam dr. Révai Lajos ur fenti tárgyról szóló cikkeit a «Jog» f. évi folyamában, mert hisz ugyanazon nézeteket láttam azokban kifejezve, melyek alapján én már joggyakornok koromban harcoltam az évi kimutatások «hasból» való kiállítása ellen s a harc eredménytelensége (elett érzett keserűségemnél. *) csak az a csodálkozás nagyobb, a mely az időközben szerzett tapasztalatok alapján abban a tekintetben fog el, hogy még a műveltnek mondható birói körökben is az az általános meggyőződés, hogy a statistikának semmi gyakorlati haszna nincs. És még ha legalább azt mondanák, a mit dr. Révai ur mond. hogy t. i. az «ilyen» statistikának, mint a milyet nálunk csinálnak, nincs gyakorlati haszna, azt érteném, mert hisz magam is gyakran tapasztaltam, hogy mikor valami gyakorlati dologra kerestem érvet a bűnügyi statistikában, hát az adatok rendszertelen gyűjtése miatt nem találtam, de hát az én igen tisztelt kollégáim nagy része az egész statistikát haszontalanságnak tartja. Ily körülmények közt aztán gondolható, milyen megbízhatók a gyűjtött statistikai adatok ! Ertem azonban a kollégáknak a számoszlopok és számerdőktől való idegenkedését, mert hát bármiként tékintjük is, egészen idegen terrénum a statistikai számadatok gyűjtése a folyton judiciumával működő biróra nézve, s valósággal erőszakot kell magán tennie, ha ezen előtte teljesen idegenszerű téren praecis munkát akar végezni. Ebből folyólag teljes meggyőződésem, hogy a statitiskai adatok nem is fognak megbízhatóbbak lenni, a mig minden tszék és jbiróság mellett egy számtiszti állás nem rendszeresittetik. Ennek a tisztviselőnek életelemét a számok képeznék, értene is azok kezeléséhez s ha felgondoljuk mennyi mindenféle és milyen sokfélekép rubrikázott számadást, kimutatást, nyilvántartást, felterjesztést stb. kell a bíróságok vezetőinek kezelni és szerkeszteni meglehetünk róla győződve, hogy ennek a tisztviselőnek egész esztendőben volna elég dolga! De tulajdonképen nem ezek voltak felszólalásomnak célja, hanem azon megdöbbentő adat okának keresése, a melyet dr. Révai ur legutóbbi (Jog 1899: 17 sz. 137 lap) cikkében közöl, hogy t. i. a vád elejtetett 1895-ben az ügyek 60.9, 1896-ban 66.6, és 1897-ben 69.2°/0-ában. Hiszen ez rettenetes: Ily óriási számában az ügyeknek csépelt annyi ember üres szalmát s lett meghurcolva annyi ártatlan ember. Ha azonban saját 6 évi birói tapasztalatomra gondolok, teljesen érthetővé válik előttem e rettenetes magas percentuatio. sőt csodálkozom rajta, hogy az még nem magasabb, mert hisz — legalább azon ügyészség területen — melyen e 6 év óta működöm, a chablonszerüségnek, a felületestégnek és a rideg formalismusnak oly óriási fokát tapasztaltam, hogy e mellett akár 75%-át is el lehetne ejteni a vádnak s mivel az emberek legnagyobb része az «aurea mediocritas» elvének hódol s hivatalát csak muszájból, a megélhetés kedvéért, minden magasabb ambitio nélkül tölti be: hiszem, hogy több ügyészségi kerület is van az enyémhez hasonló. Hogy e szomorú tapasztalataim méltó okot adnak a fent leirt recriminatiora, szabad legyen azok köréből néhány typicus esetet felhoznom. A mi ügyészségünk ugyanis és az ő nyomán hü követője a kir. törvényszék, minden egyes olyan esetben, a melyről a csendőrség azt jelenti, hogy a tüzeset oka gondatlanság volt, indítványozza a vizsgálat megindítását, a nélkül, hogy bevárná, vajon a szokásos közigazgatási előnyomozat derit-e ki oly adatokat, melyek alapján valaki ellen határozott vádat lehetne emelni ; az eljárás által aztán csak egy tszék területen is legalább 100 olyan vizsgálatot hajtanak keresztül, a melynek eredménye egyenlő a semmivel. Szokása a mi kir. ügyészségünknek az is. hogy ha az elöljáróság vagy orvos jelentése folytán — öngyilkos hullája boncoltatik ((ismeretlen tettes ellen emberélete elleni bűntett» miatt indítványozza az előnyomozatot, holott a boncolás kétségtelenül megállapítja, hogy a sérülést nem idegen kéz okozta. Ez is ad egy néhány üres kéve szalmát! Az sem megvetendő mennyiségű hiába való munkát okoz, hogyha a csendőri feljelentés bármi halvány gyanúját hozza is fel valamely bünvizsgálati bűncselekménynek, a helyett, hogy az ügyészség a csendőri előnyomozat kiegészítését indítványozná : *) Kisérő levelében azt irja cikkíró . . . cikksorozata oly eszmék kifejezésére adott alkalmat, melyek már rég nyomták szivemet és melyeknek privátim való kifeiezése által sikerült ugy a tvszéket, mint az ügyészséget magamra haragítani s a megférhetlen ember hirébe jönni. mindjárt a szegény vizsgálóbírót nyomorítja meg az előnyomozattal: és még hagyján, ha megszüntető indítványt tenne a jbírósági vbiró azon értesítésére, hogy a beszerzett adatok szerint vizsgálatra, vagy bűnvádi eljárásra alap nincs ; nem ! i hanem keresztül hajtatja egész apró részletekig az ügyet s I csak akkor tesz indítványt. Ha pedig a jbirósági vbiró bátorkodik azon a nézeten lenni, hogy a tek. kir. ügyészség szőrszálat hasogat s üres szalmát csépeltet: a kir. ügyész menten a tszékhez fordul orvoslásért s a tszék meg is adja — mindenesetben — azt egy dörgedelmes ukáz kíséretében, szigorúan utasítván a jbiróság bíráját, hogy ne akadályozza a bünvizsgálatok rendes folyamát. Akár hány esetet fel tudnék hozni, hogy akkor, midőn a feljelentésben állott, hogy a tettes a padlásra, kamarába, tyúkólba stb. behatolván, oi nan 50 frton aluli értéket ellopott, a kir. ügyészségünk a Btk. 336. § ának 3. és 4. pontja alapján indítványozta a bünvizsgálatot; vagy pedig midőn az uradalmi cseléd néje lopott az uraságtól a Btk. 336. §-ának cseléd-lopási esetét látta fenforogni; Isten mentse meg azt a duhaj legényt is, a ki korcsmai verekedés közben lövöldözni merészel, mert ezt a mi ügyészségünk gyilkosság esetleg szándékos emberölés bűntettének kísérlete miatt vonatja bünvizsgálat alá. Hát még ha a magánlaksértés bűntettévé előléptetett lappaliákat felsorolnám! Mindez nem a rendszer hibája, hanem az egyéneké s a chablonhoz való ragaszkodásé, mely idegenkedik — most a bv. prts. életbeléptetésének küszöbén is attól, — hogy a csendőri, vagy közigazgatási nyomozatot rövid uton kiegészíttesse. Ha még ehhez hozzá vesszük azt is, hogy a községi elöljáróságok is vehetnek és vesznek fel panaszokat, melyeknek se füle se farka, s melyeknek kiegészítése helyett az ügyészség rendesen a feltehető legsúlyosabb bűncselekmény miatt tesz indítványt; továbbá, hogy a közigazgatási hatóságok is felhasználván az 1894: t.-c. szerencsétlen büntetési tételeit — lehetőleg minden bűnügyet a bíróságok nyakára igyekeznek áttolni és hogy ez áthárítással szemben — a jbirósági hatáskört kivéve — a kir. ügyészség és tszék volna hivatva a hatásköri döntést provokálni, mit azonban nem tesz: ugy valóban nem csodálkozhatunk, ha az ügyészi indítványok 69%-a a vádat elejteni kénytelen. A bűnvizsgálati rendszerben is hiba van annyiban, a mennyiben a jbirósági vbiró jogköre a tszéki hatáskörbe tartozni látszó bűncselekmények tekintetében igen korlátolt; a mennyiben nem áll jogában — ügyészi indítvány nélkül — az ily feljelentést sem a limine visszautasítani, sem közigazgatási nyomozat utján kiegészíttetni, hanem csak a kir. ügyészséghez indítványtétel végett beterjeszteni, a ki aztán chablonszerüleg indítványozza az előnyomozatot vagy vizsgálatot, a mit a tszék rendszerint el is rendelvén, a vidéki vbiró kötve van e marschruttához s kezdődik az üres szalmacséplés, mint azt fentebb kifejtettem. Nem kis mértékben hozzájárul a kis dolgok felfújásához a csendőri «fogdij» intézménye melyet néhány év előtt — épen e lapokban — Székács Ferenc ur oly méltán kifogásolt s a mely nem ritka esetben e felek praeparálására s bizonyitékok gyártására is vezet! Ennél fogva én is azzal végzem soraimat, hogy a bűnügyek óriásilag növekedő számának apasztásához nem kell egyéb mint szakszerű és nem chablonszerü eljárás és lelkiismeretesség. Belföld A magyar polgári törvénykönyv előkészítő bizottság teljes ülésében megvitatandó 12. sz. kérdések. A közokirati — nevezetesen közjegyzői — kényszer mellett: 2. A közokirati kényszerrel járó alakiságok több időt és alkalmat adnak a feleknek ügyleti akaratkijelentéseik megfontolására, az a körülmény pedig, hogy az ügylet megkötésénél hatósági személy, vagy közjegyző' működik közre, szintén jelentékeny garantiát nyújt arra nézve, hogy a felek kijelentéseik horderejével tisztában vannak, főleg pedig arra, hogy a felvett okirat a felek szándékát helyesen és érthetően juttatja kifejezésre. b) A közokirati kényszer, főleg a közjegyzői kényszer statuálása esetén, az eljáró hatósági személy, vagy közjegyző kötelességévé lehetne tenni, hogy az általa felvett okirat alapján az ingatlan tulajdonjogának a szerző javára leendő bekebeleztetése iránt a szükséges lépéseket megtegye, a mi telekkönyveink rendezettségét kiváló módon előremozditaná és biztosítaná. B) Az okirati kényszer, mint kötelmi szerződés érvényességi kelléke ellen szólnak : 1. Az okirati kényszer ellen általában: a)A gyakorlati kivihetőség szempontja. Számolni kell ugyanis a népben megg /ökerezett vis