A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 21. szám - Vidéki rendőrségünk és a nyomozás

Tizennyolcadik évfolyam. Szerkesztőség: 21. szám Budapest, 1899 május 21. V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendók. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) TIF.TILAP AZ IGiZSÜÜÜCI ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR, Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 1 frt 50 kr. Fél « ... 3 « — « Egész « ... (> « — « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM: Vidéki rendőrségünk és a nyomozás. Irta: Eiserth István, kir. ügyész Lőcsén. — Részvényátruházási illetékekről. Irta : Z á d o r Mór, pénzügyi s. titkár, Rimaszombat. — A lajstromrendszer egyszerűsítése. Irta: Porutiu Emil, kir. jbiró Dettán. — Néhány szó a bűnügyi statistikához. Irta : R a b-R á b y. — Belföld. (A magyar polgári törvénykönyvet előkészítő bizottság teljes ülésében megvitatandó 12. sz. kérdések.i — Nyílt kérdések és feleletek. (Fizetési meghagyás alapján elrendelt végrehajtás kérdéséhez. írták: Többen.) — Irodalom. (A házasságkötés és a vegyes házassági kötések, különös tekintettel a polgári kötés érvényességére. Irta : dr. K o k a s János, győrmegyei áldozó pap, Győr. — Die Verfassungsrechtliche Vervollkomnung Oesterreichs. Irta: br. Oft'ermann Alfréd. Közli: Dr. Moskovitcz Iván, Bpest.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbiiósági határozatok és döntvények. — Kivonat a ('Budapesti Közlöny» bői. (Csődök — Pályázatok.) Vidéki rendőrségünk és a nyomozás. Irta : EISERTH ISTVÁN, kir. ügyész Lőcsén Az 1896. évi XXXIII. törvénycikkel általánosságban s annak egyes fejezeteivel külön-külön ismételve foglalkoztunk ; van annak rendkívüli sok érdekes oldala, mely mintegy kínálja az anyagot, hogy a jogász hozzá szóljon s vele mennél többet foglalkozzék. Még akkor, a midőn ezen törvény mint javaslat tárgyaltatott, élénk vita támadt a körül, vájjon a nyomozás teljes.tése a kir. ügyészségre bizassék-e ? Mi is részt vettünk ezen vitában s a vita végeredményekép a javaslat módosításával a törvény sanctionálta az ellentábornak a véleményét. A nyomozás teljesítése a rendőrségre bízatott. Nos hát szakítsuk ki még egyszer a bűnvádi perrendtartás VIII-ik fejezetét s foglalkozzunk a nyomozással. Hangsúlyozom, hogy sine ira et odio szólok e kérdéshez s hogy nem azért lépek ezen izzó talajra, hogy bárkit is soraimmal megbántani szándékom volna, de teszem tisztán csak azért: mert tartok attól, hogy a vidéki rendőrség, egy igen nagy részének felette gyenge volta, a nyomozá.^ok teljesítésére képtelen lévén, a kir. ügyészségnek amúgy is alig elviselhető teendőit quadriplázni fogja. Lássuk csak. A vádat a bírótól mindig különálló, független közeg, a kir. ügyész, vagy a fő- esetleg pótmagánvádló képviseli s ezzel kapcsolatban a per előkészítését, a nyomozást a kir. ügyészség s kivételkép, vagyis akkor, ha a vádat kizárólag főmagánvádló képviseli, az illetékes rendőri hatóság főnöke rendeli el. Mi a nyomozás tárgya ? — Azoknak az adatoknak kipuhatolása és constatálása, melyek a vád emelése vagy nem emelése kérdésében a vádló tájékozására szükségesek. Magának a nyomozásnak a központja, ura a kir. ügyész, a ki a nyomozást a rendőrség által teljesítteti, a rendőrség ebbeli működésének irányt ad, a nyomozó hatóság eljárását ellenőrzi, egy szóval összegyűjteti mindazokat az adatokat, a melyek latolásából tisztába jön az iránt: van-e helye a vádnak ? Szép ez igy papiroson, de hogy válik be majd a praxisban?! — Ne feledjük el, hogy nálunk a rendőrség államosítva nincsen és hogy a nyomozás teljesítésére hivatott közegeknek, a rendőrkapitányok nagy részének még fogalmuk sincs arról, hogy mikép kell nyomozni. Budapesten, a hol az államrendőrség formális vizsgálatokat teljesít, minden momentuosusabb adatot összegyűjt, bűnjeleket lefoglal stb.. ott, hol többnyire kipróbált erők állanak rendelkezésre, a bűnvádi perrendtartás életbeléptetése nem fog zavarokat előidézni; megyén az ott majd, hogy valóban Lapunk mai szám öröm lesz a rendőrség nyomozásai alapján az ügyészségnek indítványt előterjeszteni. Hiába, mert akárhogy ütik is azt a fővárosi állami rendőrséget — ám üssék ha rászolgál — de alapjában áldásos intézmény az. Milyen máskép van ez sok helyt a vidéken ! A kisebb városkák rendőrkapitányai — tisztelet a kivételnek — rendszerint törvényt alig tanult emberek, fizetésük nyomorult, munkájuk tömérdek sok, néhánya még a magyar szóval is hadi lábon áll stb. stb. (noli me tangere ez). Ezektől kívánja a kir. ügyész, hogy nyomozatot teljesítsenek ? — Legjobb akaratuk mellett sem lesznek erre képesek. Ura a vádnak, vezére a nyomozásnak, te kir. ügyész, mit ér a te vezérséged, ha ilyen sereg áll rendelkezésedre? Igen. irányt ad majd ab ovo a kir. ügyész a nyomozásnak, de mit ér az. ha a rendőrség ezt követni képtelen ? Ismételten kell, hogy visszaadja a nyomozást pótlás végett s ez az ügyészségekre nézve nagy teher. A vizsgálóbirák (értem a törvényszékieket) s a bíróság teendőit is lehetőleg csökkenti, megosztja az uj törvény, az ügyészség vállaira azonban ujabb felelősségteljes terheket ró. Az egyik például a nyomozás elrendelése, irányítása, értem oly körülmények között, mint azokat fent emlitém; a másik ezzel kapcsolatban a feljelentések indokolt félretétele s a sértettel való közlése. Félretétel iránti indítványt ma is eleget terjeszt elő a kir. ügyészség, de a bírósághoz nyújtja be, jövőben ez a bíróság mellőzésével történik majd s igy ezekre nézve a teher egyedül a kir. ügyészség vállaira nehezedik. De szaporítani fogja a kir. ügyészség teendőit a terhelt által a vádirat ellen benyújtott kifogások tárgyalása. Hogy ilyen kifogásokat elég nagy számban nyújtanak be, előre látható s miután ezek tárgyalásánál a kir. ügyészségnek jelen kell lennie, nyilván való, hogy idejének egy jó részét ez is occupalja. Ebből különben kijut a vádtanácsnak is. A világért sem fáj nekem az, hogy a nyomozásnak éber szemmel való ellenőrzése s a vádiratra benyújtott kifogások feletti tárgyalás nagyban igénybe veszi a kir. ügyészség igazán elfoglalt idejét; legyen, dolgozzanak az ügyészség tagjai praecisitással, ne kerüljenek haszontalan s ab ovo vádra alkalmatlan bünperek végtárgyalás alá, de legyen ám elégséges munkaerő, a mely ezt a terhet el is bírja. Szaporítani kell az alügyészek számát. Különben a korona főügyészi, a még be nem töltött főügyészi s a megfelelő főügyészi helyettesi állások betöltése valamint az alügyészek számának szaporítása mellőzhetlen. No de térjünk csak vissza tárgyunkra s lássuk, ha a bűnvádi perrendtartás életbelépte után egy hivatalból üldözendő olyan lopás büntette miatt adatik be feljelentés a kir. ügyészséghez, mely valamely a várostól távol eső falun követtetett el. Mit tehet ilyenkor a kir. ügyész? — A falu bírájához vagy a város rendőrségéhez nem fordulhat a nyomozás iránti megkeresésével, de kénytelen lesz a csendőrséghez s előre láthatólag legtöbb esetben a járás-mint vizsgáló bírósághoz fordulni. Ezek előtt fejti ki megkeresésében, hogy kit, kiket, mire és milyen irányban kiván kihallgattatni. Járásbíróságokhoz, mondja a bűnvádi perrendtartás 86. §-a, a kir. ügyészség csak egyes nyomozó cselekményeknek teljesítése végett intézhet megkereséseket. Nesztek járásbíróságok, nem fogtok nyomozást teljesíteni! Dehogy nem. A közmondás azt tartja: «nulla dies sine linea». törvényeink pedig: «nulla formula legis sine clausula». Igy van ez bizony itt is. mert ugyancsak a most hivatkozott második bekezdése kimondja: «Ha azonban a megkeresés teljesítése közben a kir. ügyészség részéről megjelölt nyomozó cselekmény kiegészítése merült fel, a megkeresett járásbíróság 12 oldalra terjed.