A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1899 / 20. szám - Özvegyi jog
78 A JOG A S E. T. 39. nem kötelezi, hanem csak feljogosítja a bírósagot arra, hogy bíróságnál lévő iratokat, a mennyiben ez' a tényállás federitesére szükséges, beszerezzen. A S. E. T. 64. £-a szerint a bíróság a kihallgatni kért tanuknak kihallgatását és az idézett trv. 95. §. szerint a peres feleknek esetleg eskü alatti kihallgatását elrendelni nem köteles. A birosag csak az okokat tartozik előadni, meJyek miatt a fél ajánlotta bizonyítást mellőzte. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1899. márc. 20. f. G. 646/98. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A kereskedelmi törvény 294. íj-a az utalványok és kötelező jegyek kelléke gyanánt azt, hogy azokban meghatározott fizetési idő kitéve legyen, elő nem irja és kereskedelmi szokás sem all fenn erre nézve. Sőt ellenkezően, a meghatározott fizetési idő nélkül kiállított kötelező jegyek a forgalomban gyakran fordulnak elő, anélkül,hogy ezeknek érvényessege kérdés tárgyává tétetett volna. A meghatározott fizetési idő hiányának csak is az a következménye, hogy a teljesítés idejére nézve a kt. 327. !j-anak szabálya mérvadó. A kt. 296. §-anak utolsó bekezdésében foglalt rendelkezésből kétségtelen, hogy az okirat eredeti birtokosa és az okirat kiállítója közötti jogviszony a forgatmányos ellen is érvényesíthető. A budapesti kir. keresk. és váltotörvényszék mint keresk. bíróság (1898. évi február hó 23-án 107,798 sz. a.) dr. Bihari Mór ügyvéd által képviselt M. W. és társa cég felperesnek, D r. B á c s k a y Albert ügyvéd által képviselt havadi D. Árpád felperes ellen 125 frt tó'ke s jár. iránti rendes perében következőleg i télt : A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperes keresetét az alperes által aláirt és M. J. L. puszta hátiratával ellátott kötelezöjegynek (bon.) címzett A) al. csatolt okiratra alapitotta. A kötelezöjegy kellékei a keresk. törvényben felsorolva nincsenek és igy annak kellékeit a kötelezöjegy rendelkezéséből és a forgalomban kifejlődött szokásokból kell következtetni. Minthogy pedig a kötelezőjegy forgalomra és leszámítolásra szánt kereskedelmi papir, a mely mint önálló követelési jogcimet alkotó papir arra van rendelve, hogy az adós kötelezettségét magában véve határozottan megállapítsa és minthogy olyan okirat, a mely fizetési kötelezettségének határozott megállapítására nem alkalmas és a leszámítolási üzlet rendes menetében forgalomra szánt kereskedelmi papirkéntnem szerepelhet, ennélfogva meg kell állapítani, hogy a kereskedelmi forgalomban elismert kötelezőjegynek csak olyan okirat tekinthető, a mely a fizetési határnapot vagy naptárszerüleg, vagy a kereskedelmi forgalomban elfogadott egyéb módon tartalmazza. , Minthogy pedig az A.) a. okirat sem naptárszerüleg, sem egyéb módon nem tartalmazza a fizetési kötelezettség határnapját és igy azt, mint a kötelezőjegy egyik kellékét nélkülöző okiratot nem lehet a keresk. törvény 294. §-ában emiitett önálló követelési jogcimet megállapító kötelezőjegynek minősíteni és minthogy e szerint az A) a. okirat önálló követelési jogcimet meg nem állapit és igy felperes követelése az A) alatti okirat és M. J. L.-nek arra vezetett puszta hátirata által megállapítva nincs, ennélfogva felperest elutasítani kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1898. évi december hó 1-én 1,194 sz. a.i. A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét a benne felhozott indokok alapján helybenhagyja stb. A m. kir. Curia (1899 március 15-én 144/99 V.). /\ budapesti kir. Ítélőtáblának fentebbi keletű és számú ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: A keresk. törv. 294. § a az utalványok és kötelező jegyek kelléke gyanánt azt, hogy azokban meghatározott fizetési idő kitéve legyen, elő nem irja s kereskedelmi szokás sem áll fenn erre nézve, sőt ellenkezően a meghatározott fizetési idő nélkül kiállított kötelező jegyek a forgalomban gyakran fordulnak elő, a nélkül, hogy ezeknek érvényessége kérdés tárgyává tétetett volna, a meghatározott fizetési idő hiányának csakis az lévén a következménye, hogy a teljesítés idejére nézve a keresk. törv. 827. §-ának szabálya mérvadó. Téves e szerint az alsóbiróságoknak az a jogi felfogása hogy a kereset alapját képező okirat fizetési idő meghatározásának hiánya miatt kellék hiányban szenvedne, a felperes keresetével tehát e cimen helytelenül utasíttatott ugyan el, mindazonáltal helyben kellett hagyni a másodbiróság Ítéletét azért, mert alperes azzal a kifogással élt, hogy az A) a. «bon» csak feltételesen adatott és csak az azzal kapcsolatos megbízás sikeres elvégzése után vált érvényesithetövé, továbbá állította, hogy felperes, ki M. J. L. forgatmányával igazolja birtokosi minőségét, az alperes és a M. J. M. között fenforgott s a fentebb jelzett értelmű megállapodásról tudomással birt. Felperes ennek ellenében azzal védekezett, hogy a kötelező jegy önálló fizetési ígéretet tartalmaz s az ő jogát a jogelőd és az alperes közötti jogviszony nem érintheti. Tekintve azonban, hogy a keresk. törv. 296. ^-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezéséből kétségtelen, hogy az okirat eredeti birtokosa és az okirat kiállítója közötti jogviszony a forgatmányos ellen is érvényesíthető, ha ez az eredeti feltételeket í tudón szerezie meg'a papirt és tekintve, hogy alperes felperest ' az A) a. okirat feltételes volta s leiperesnek erről való tudomása iránt a tagadó föesküvel kínálta meg, felperes pedig a foeskut sem el nem fogadta, sem vissza nem kinálta, az alperes kifogása az 1868. évi L1V. t.-c. 234. §-a értelmében bizonyítottnak volt elfogadandó. A váltói jogok érvényesítésére vagy fentartasára szolgáló í cselekmények hatályosan teljesíthetők magánál a csödbejutott \ elfogadónál, illetve telepitett váltónál a csődbejutott telepitesnel í is. — A váltótörvény 29 §. 4-ik bekezdése szerint adandó nyilatkozatra a tömeggondnok is epp ugy hivatva van, mint maga a közadós, s ezeknél fogva az elfogadó csődtömege gondnokánál, illetőleg vele szemben felvett ovás annak igazolására, hogy a váltóbirtokos az elfogadótól biztosítást nem nyert, elegendő. A szegedi kir. törvényszék: J. A. Ferenc és társa cégnek, St.Ferenc elleni 488 frt 50 kr. váltóperében ítélt: A kifogásoknak hely adatik s a sommás végzés hatályon kivül helyezésével felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Az elfogadónak csődbejutása esetében a biztonság hiánya miatti viszkeresetnek előfeltételét a váltótörvény 29. §-a szerint az képezi, hogy a váltóbirtokos óvással igazolja, hogy az elfogadótól biztosítást nem nyert. A váltóbirtokosnak tehát a biztosítást magától az elfogadótól kell követelnie és annak megtagadása esetében az óvás is az elfogadónál veendő fel. A váltótörvény ezen rendelkezését a később alkotott csődtörvény sem kifejezetten hatályon kivül nem helyezte, sem az a csődtörvény alapelveivel ellentétben nincsen. A csődnyitás joghatályának kezdetével ugyanis a közadós csak a csődtömeghez tartozó vagyon lelett: kezelési és rendelkezési jogát veszti el (csődtörvény 1., 73—75. §§.), a közadósnak azon cselekményei tehát, melyek által a csődtömeghez tartozó vagyon nem érintetik, joghatálylyal bírnak s mert a váltótörvény 25. §. 2. bekezdése szerint a biztosíték nemcsak készpénzben állhat. Felperesnek a csődtörvény 3., ti., 100. §-aira alapított azon álláspontja tehát, hogy a biztonság hiánya miatti óvás az elfogadó csődbejutása esetében a tömeggondnoknál felvehető, jogi tévedésen alapszik. Miután pedig felperes a biztosítást nem a csődbe jutott elfogadótól, hanem a tömeggondnoktól követelte, s a biztosíték megtagadásáról az óvás is a tömeggondnoknál vétetett fel, ennélfogva a szabálytalanul felvett óvás alapján felperes a kibocsátótól biztosítást nem követelhetvén, keresetével elutasítani kellett. 11898 szeptember 29. 16,622/98. sz. a.) A szegedi kir. tábla itélt: Az elsőbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Midőn a váltótörvény 29. §-a az esetben is, ha elfogadó csőd alá jutott, óvást követel annak igazolására, hogy a váltó birtokosa az elfogadótól biztosítást nem nyert, nem csupán a törvény szavaiból, hanem a dolog természetéből is következik, hogy az ovás az elfogadó ellen és nem a csődtömeggondnok ellen veendő fel. A tömeggondnok ugyanis a közadósnak csupán a csődtömeghez tartozó vagyona felett nyer rendelkezési jogot, s a vagyon pedig a csődtörvény 2. §-a értelmében kizárólag a csődhitelezők kielégítésére szolgál, ebből következik, hogy a tömeggondnok a rendelkezés alatt álló vagyonból egyes hitelezőnek biztosítékot nyújtani jogosított nem is lehet, s ezért nyilvánvaló, hogy a megkívánt óvásnak célja az, hogy kimutattassék, hogy biztosíték a csődvagyont nem érintő más módon nem nyújtatott, e célnak pedig nem a tömeggondnok ellen, hanem maga az elfogadó ellen felvett óvás felelhet csak meg. Az- elsőbiróság ítéletét a benne foglalt s a felhozott okokból, valamint azért kellett helybenhagyni, mert a felperes nem kifogásolta azt, hogy az óvás szabálytalan voltára alapított kifogás elkésve hozatott fel. (1898. évi november 30. 5,473/98. sz. a.) A m. kir. Curia itélt: Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik, s a sommás végzés hatályában fentartatik. Indokok: Az a kifogás, hogy alperes felperesnek már az által, hogy felperes részére a kereseti váltót az abban kitett s a váltóelfogadó tartozását képező összeg erejéig mint kibocsátó aláirta, biztosítást nyújtott, melynek értékét felperes csak a lejárat után követelheti, szemben a váltótörvény 29. S-ával figyelembe nem jöhet. b} De nem jöhet figyelembe alperesnek az a kifogása sem, hogy a biztonság hiánya miatti biztosítási viszkeresetnek a váltótörvény 29. íj. 1. pontjában meghatározott itt fen forgó azon eseteben, ha az elfogadó csőd alá jutott, az elfogadó csődtömege gondnokánál felvett óvással nincs igazolva, hogy a váltóbirtokos az elfogadótól biztosítást nem kapott. A váltói jogok érvényesítésére vagy fentartására szolgáló cselekmenyek - a mint ezt a kir. Curia már többször kimondta hatályosan teljesíthetők ugyan magánál a csődbejutott elfogadónál, illetve telepített váltónál a csődbejutott telepesnél is, mégis tekintve, hogy a tomeggondnoknak a csődtörvény 3. és 100. f-ában reálazott jogkörnél s kötelességeinél fogva - közadós vagyoni viszonya.ro kel o tájékozottsággal kell birnia, s a 101. S-a szerint a kozados köteles a tömeggondnoknak a szükséges felvilágosításokat megadni; - a váltótörvény 29. §. 4. bekezdése szerint adandó nyilatkozatra a tömeggondnok is épp ugy hivatva van,