A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 1. szám - Az örökösödési eljárás néhány §-ához

6 A JOG nek meg van a maga sajátlagos alapgondolata. Ez az alapgondolat: az ideiglenesség. Mig a gondnokság alá helyezés állandó defectusok ellensúlyozására szolgál, addig a kiskorúság meghosszabbítás;.' nak tulajdonképeni rendeltetése az, hogy a 24-ik életévüket betöltött egyéneket oly okok alapján, melyek előreláthatólag csak muló jellegűek, önjoguságukban ideiglenesen korlátozni lehessen. c) A következetesség szempontja. A törvénykönyv akkor, a mikor a teljes kort 24 évben állapítja meg, abból a praesumptióból indul ki, hogy ebben a korban átlag mindenki kellő' érettséggel és megfontolással bir ügyeinek önálló vezetésére; nem zárkózik el azonban annak lehetősége elől, hogy egyeseknél az érettségnek ez a foka már előbb is beállhat és erre való tekintettel helyt ad a nagykorúsítás intézményének. Minthogy azonban kétségtelenül meg van a lehetősége annak is, hogy a praesumptio a másik irányban nem talál, vagyis hogy valaki 24-ik életévének betöltése dacára a törvény által feltételezett érettséggel kivételesen még nem bir, csak következetesen járna el a törvénykönyv, ha ezzel az eshetőséggel számolva megengedné, hogy a kivételes körülményekre való tekintettel a teljes kor beálltának időpontja elodáztathassék, vagyis, ha a nagykorúsítás ellenképeként a kiskorúság intézményét felvenné. 2. Az intézmény szabályozásának módja. A szabályozás főbb elvei volnának: A kiskorúság meghosszabbítása csak alapos és egyúttal időleges, muló jellegű okok alapján történjék. Ilyen ok lehetne pl. a kellő érettség és komolyság hiányán alapuló kicsapongó élet, ifjúkori könnyelmű adósságcsinálás. A kiskorúság meghosszabbításának kimondása a bíróságnak volna fentartandó. A kiskorúság meghosszabbithatásának tartamát 2—3 évre lehetne korlátolni, a mi az intézmény időleges jellegét praegnans kifejezésre juttatná. B. Az intézmény elejtése. Az intézmény elejtését — az előadó által felsorolt inconse quenliákon kivül —- főleg azt indokolja, hogy a teljes kornak 24 évben való megállapítása mellett a kiskorúság még további meghosszabbithatására szükség nincsen. Ha valaki 24 éves korában sem éri el a kellő érettségét, ugy vele szemben helyesen már csak gondnokság alá helyezésnek, nem pedig a kiskorúság még további meghosszabbításának lehet helye. Ha a kiskorúság meghosszabbításának intézménye külön intézményként fentartatnék, akkor azt a gondnokság alá helyezéstől ugy feltételei, mint következményei tekintetében élesen meg kellene különböztetni, a mi alig lehetséges, mivel következményeiben, de nagyrészt előfeltételeiben is a kiskorúság meghosszabitása lényegileg megegyezik a gondnokság alá helyezésselAusztria és külföld. A «revizio» összege a német birodalomban. Dacára annak, hogy a polgári törvénykezés rendszere a Német birodalomban eddig is a legelőhaladottabb elvekre volt fektetve: most mégis annak reformja újra szőnyegre hozatott. És ebben kiválóbb, helyet foglal el a «Reichsgericht» körébe tartozó «revisio» szabályozása, különösen arevisionalis összeg ujabb megállapítása. Ez jelenleg 1,500 márkában áll, ami az itt fennforgó magas jogi célok elérhetésére oly csekélynek találtatik, hogy annak nem kevesebb, mint 3,000 márkára való felemelése céloztatik, és sürgettetik ugy a birodalmi szakbizottság, mint a legfelsőbb törvényszék által. E véleményben a döntő tényezők nem voltak megingathatok a szegény emberek sorsa által, a kik t. i. az által még jobban lennének korlátozva a jogorvoslatok használatában, és pedig éppen a legvégső és legtekintélyesebb fórumon, amelytől a legtöbbet várnak igazuk érvényesítésére, annál kevésbé, minthogy a kevésbé vagyonos és szegény emberek főbb érdeke éppen azt hozza magával, hogy a hosszabb perut költségeitől megóvattassanak, hogy összes kis vagyonkájukat, sokszor magát a megnyert értéket is fel ne áldozzák a perköltségekre. Főkép, midőn ezen álérdekkel szemben áll a társadalom s állam egyik legfőbb érdeke: a jogszolgáltatás egyformasága, a judicatura egyöntetűsége és a jogegység megvalósítása. Hogy ezen életkérdésü cél a mai német rendszerben a jelenlegi revisionalis összeg mellett elérhető lenne, a legtekintélyesb jogászok határozottan kétségbe vonják. Hivatkoznak azon kétségbe nem vonható tényre, miszerint a német birodalmi törvényszék judicaturájában ma is gyakoriak az ellenmondások, az ellentétes elvi nyilvánulások, habár csak 0 polgári tanácsban működik, de a mi mégis több, mint hogy a tanácsok a felvitt ügyek tömegében egymással szorosb jogi érintkezésben lehetnének, a mi az Ítélkezés egyöntetűségére szükségeltetik. Még nehezebb helyzetet várnak az uj polgári törvénykönyv behozatalától; bizonyosnak tartván, hogy az tetemes ügyemelkedést vonna maga után a legfelsőbb fórumon; ez pedig mellőzhetlenné teendi azt, hogy az legalább két tanácscsal szaporittassék. Ha pedig— mondják a német jogászok— mára jelenlegi legfelsőbb apparátusa hat polgári tanácscsal is igen nagy arra, hogy a judicaturában, a jog érvényesítésében a jogegyseg eloálhtathassek, és ha a min szintén nem lehet kételkedni, a polgári codex életbelepte után két ujabb tanácsot kell alakítani: hogyan lehetne képzelni, hooy nyolc tanács együttlétele mellett az Ítélkezésben valódi összhang, egyöntetűség állíttathatnék elő. Vita tárgya lehet - mondják hogy a felülvizsgálati összegnek felemelese a legjobb, legsikeresebb eszközt képezi-e ezen jogi egység s ítélkezési egyöntetűség előállítására; de az kétségtelen, hogy most ez képezi az egyedüli utat annak elérésére, a mi a jogszolgáltatásnak legnagyobb érdekét és szükségét képezi; — «muss — mondja egy jeles jogász — ernstlichst dafür Sorge getragen werden, dass nicht durch Uberlastung und Zersplitterung die EinheitlichkeitderRechtssprechung illusorisch gemacht, die Rechtseinheit zerrüttet wird.» Nem szükséges felemlítenünk mennyire, sőt mennyivel jobban alkalm azhatók mindezen érvek a mi hazai jogviszonyainkra, s a mi legfelsőbb fórumunk szervezésére, a melyek szükségkép kizárják azon magasztos állami érdek megvalósítását, a mi mellett most a németek a revízió szabályozásával oly erősen küzdenek. Különben megjegyzendő, hogy a perrend tervezésénél s előkészítésénél két irány nyilvánult s törekedett előtérbe lépni. Az egyik szerint gyökeres átalakítás lett volna eszközlendő, sokkal továbbmenő, mint a milyen a birodalmi tervezetben kifejezésre jutott. Ezt követték nagyrészt az egyes államok a beterjesztett véleményezésükben. A másik irány csak kisebb mérvű reformokat sürget csakis azokat, a melyek a polgári codex életbeléptetése által szükségessé télettek. Ez a birodalmi igazságügyi kormányzat sajátja. Ennek véleménye szerint még nem jött meg az ideje ily gyökeres, messzeterjedő reformnak, a mely azon felül, hogy valódi előhaladást képezzen, és a tőle várt kielégítést elő állithassa, nem hónapok, hanem évek munkáját venné igénybe, amire többé várni nem lehet. Most mindenekfelett az a feladat, hogy a perrendtartás, a polgári törvénykezés szervezete lehetőleg összhangzásba hozattassék a polgári törvénykönyv alkotásával, a mihez tartozik az is, hogy a revisióra jogosultság összege felemeltessék, amiről fentebb volt szó. Azon összhangnak előállítása, a mint az a felsőbb igazságügyi körökben kifejtetett, az egységes jogszolgáltatás s összhangzó ítélkezés legfőbb érdekében fekszik. dr. Szokolay István, ügyvéd, Budapesten Nyilt kérdések és feleletek. Az örökösödési eljárásból. Az elhalt közjegyzőnek örököse felhajthatja-e a tulajdonába jutott követeléseket, közjegyzői dijakat a törvény által kedvezményezett közigazgatási uton ? avagy csakis a törvény rendes utján érvényesitheti-e ezeket a díjköveteléseket ? Ha már folyamatban van a felhajtás közigazgatási uton, mit kell tenni? Egy örökös. Az elhunyt hitvestárs hamvai felett való rendelkezési jog. (Kérdés.) Néhány év előtt A.-nak neje elhalálozott. A férj, ki nejével legjobb egyetértésben élt, a családi sirboltoban telmettette el, hol hamvai éveken át nyugodtak. A házasságból gyermekek nem származtak. Időközben a férj ismét megnősült. Ekkor az elhunyt első felesége szülei azt követelik a férjtől, hogy adja ki gyermekük hamvait, miután ők a saját családi sírboltjukba akarják eltemettetni, mire különben a hatósági engedély meg lett adva. Követelésüket azzal indokolják, hogy az által, hogy ő másodszor megnősült, megszűnt joga az elhunyt első neje hamvaira. Kérdem a kartársakat, létezik-e egyáltalában bíróilag érvényesített jog «a hamvakra*, kit illet az és miben áll azon jog? Vivus. Irodalom. A kir. ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai cimü gyűjteményes munkának, melyet dr. T érf i Gyula budapesti kir. tszéki bíró szerkeszt, második kötete, mint értesülünk, sajtó alatt van és a Franklin társulat kiadásában rövid időn megjelenik. E kötet az összes kir. ítélőtáblák anyagából mintegy 1,200 határozatot tartalmaz négyrendbeli teljesen kimerítő tárgymutatóval ellátva. Megemlítjük ennek kapcsán, hogy a munkának a budapesti kir. ítélőtábla határozatait tartalmazó már megjelent I. kötetét a budapesti kir. ítélőtábla elnöke az 1898. évi augusztus 27-én 4,632/eln. 98. sz. a. kelt határozatával a felügyelete alatt álló törvényszékeknek és járásbíróságoknak melegen ajánlotta. Ujabb dolgozatok a jogi oktatásügy köréből. Irta: Dr. Horváth Ödön jogak. tanár Eperjes. K ó s c h Árpád kiadása. Szerző, kinek szakértő tollából erre a kérdésre vonatkozólag számos mü jelent már meg lapunkban is, ezen ujabbi művében a jogi oktatásügy terén megjelent ujabb miniszteri rendeletek szakszerű ismertetését adja, másik nagyobb fejezete pedio- a jogi oktatásügy napirenden levő reformkérdéseivel foglalkozik A munka nem tárgyalja ugyan a még nyilvánosságra nem hozott uj törvényjavaslatot, amely hír szerint ebben a kérdésben már elkészült, hanem szerző hosszas tanári és dékáni tapasztalatai alapján, nézeteket, illetve javaslatokat tartalmaz az eszközlendő