A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 16. szám - Bírák anyagi függetlensége

JOGESETEK TARA FELSÓBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 1(>. számához. Köztörvényi ügyekben. Az agytol és asztaltól való különélésnek az 1894. evi XXXI. t.-c. 99. §-a alapján való elrendelésénél annyiban van helye a bontó okul felhozott tenykörülmenek érdemi mérlegelésének, a mennyiben eme határozat keletkezeséig előterjesztett adatokból kétségtelenül kitűnik, hogy oly ténykörülmények, melyek bontó oknak jelenségeit képezhetnék, fenn nem forognak es igy az agytol es asztaltol való különélésnek mint békéltetési kísérletnek elrendelése is egyáltalán céltalan volna. Minden kétséget kizárólag az a körülmény nem lévén megállapítható, hogy a per során oly cselekménynek jelenségei sem merültek fel. melyek esetleg az 1894 : XXXI. t.-c. 80. §-ának a) pontja ala volnának vonhatok, ily esetben az ágytol és asztaltol való különélés az idézett törvény 99. £-a szerint szükségképen elrendelendő. A zala-egerszegi kir. törvényszék (1897. nov. 26. 5,771. sz. a.1 a perben álló házasfelek között a kibékülés megkísérlése céljáoól a házasságtelbontása előtt azoknak ágytól és asztaltól hat hónapra terjedő különélését rendeli el, de ezen időre alperest a felperes tartása alól felmenti. Jogában áll, de érdeke is felperesnek a különélésre szabott fenti idő letelte után 3 hónap alatt a házasság felbontását kérni, mert különben a perben érvényesített ok alapján a házasságfelbontás többé nem kérhető. A fenti idő az ítélet kézbesítésétől számíttatik stb. Indokolás: A per adatai kiderítették azon tényállást, hogy felperes az alperessel boldog házas életet nem élt, jelesül, hogy életnézeteik merőben ellentétesek és kiegyenlithetlenek lévén, a családi élethez megkívántató összhang nemcsak hiányzott, hanem az alperesnél a felperes irányábani kíméletlen, sőt durva fellépésére vezetett, alperes az anyagiak feletti rémképei és a nő részéről tapasztalni vélt vonzalomhiány folytan oly szenvedélyes és zsarnoki fölényt akart felperes felett gyakorolni, hogy ez kénytelen volt szülőinél menedéket keresni, a szülők menthető beavatkozása pedig féktelen haragra lobbantotta alperest, ugy, hogy bekövetkezett az, mikép alperes 1895 április 21-én, midőn ipa az egyszer már írásban történt megintés után személyesen kérdőre vonta bánásmódjáért és alperes ezt igazolatlanul vádolta felperes felbujtogatásáért és az ipa visszautasította a gyanúsítást és ez feltételesen alperest megsértette, alperes vak dühében ipát arcul ütötte, és ezzel mint egy őrjöngő dulakodott, a földön fetrengett, ezt szeménél több helyen megsebezte és ez által nejét, a felperest mélyen megsértette, sőt köztudomásúvá válván a dolog, neje szülőit különösen a közhivatalt viselő ipát botrányos meghurcoltatásnak tette ki. Hogy alperes mindezt tudatosan cselekedte, bizonyítja a per anyaga és többek közt az, miként egy a házasfelek közötti szóvita alkalmával már kijelentette, mikép: «inkább oda dobom a családi boldogságot, de megmentem legalább a becsületemet és függetlenségemet^ a mi egyébként komolyan veszélyeztetve nem is volt. ÍEz történt április 20-án este.) Tény, hogy felperes ezen eset és idő óta alperestől külön váltan élt, szülőihöz vonult vissza, alperes pedig távoli vidékre helyeztetett át; továbbá, hogy a felek között kibékülés nem történt, mert felperes kijelentette, hogy alperestől fél, attól iszonyodik, hogy férjét, az al perest nem szereti, sőt gyűlöli és vele élni képtelen. Ezen tényállást a felek előadásaiból és főleg alperes saját beismeréséből lehetett megállapítani. A törvényszék e mellett a cselédi alkalmazottak tanúskodására r.em sok súlyt fektetett, mert ezek, a különösen panaszolt április 21-iki eseménynek tanúi nem voltak és egyebekben sem alkalmas tanuk, mert más és elkülönített helyiségben tartózkodván és a házasfelek jobbára a nő szülőinél töltvén idejüket, nekik nem kellett okvetlenül a civakodásról tudomással birni és mert tény, hogy a házasfeleknek április hó egy részében cselédjük nem, hanem csak bejáró napszámosnéjuk volt, ki szintén kevésbbé hallotta a perpatvart. Kétségtelen ezekből, hogy a peres felek között a házassági viszony feloldva van és hogy nincs remény a békés együttélés folytatására annyival kevésbbé, mert a per adatai szerint már a házasság létrejöttében is hiányzik az etikai alap, mert felperest nem a vonzalom, hanem pusztán az anyagi ellátás biztosítása, alperest pedig a szerelem szenvedélye vezérelte mélyebb motívumok nélkül. S tekintve azon szoros viszonyt, a mely az apa és gyermek között létezik, miután az előbbi alperes által tényleg bántalmaztatott, természetszerű, hogy a nőnek a férj iránti jó érzelme annyira megrendült, miként gyűlöletté változott át. Ily helyzetben tehát nincs a házasságnak semmi erkölcsi alapja és célja és alperes részéről indokolatlan és igy nem őszinte Budapest, 1899. április hó 16. kívánalom annak fentartásához ragaszkodni, következve ezen áldatlan viszony felbontását lehetővé kell tenni, a mint ezt nyomcs körülmények között az 1894: XXXI. t.-c. meg is engedi. Egyben a helyzet ugy veendő, mikép alperes az, a ki szándékos magaviselete által a házastársi kötelességeket súlyosan megsértette, következve indokolt felperes kérelme, hogy a házasság vagyis a további életközösség elviselhetlenné válta folytán az 1894: évi XXXI. t.-c. 80. §. a) pontja alapján felbonlassék. Minthogy azonban az idézett törvény 99. §. értelmében a házasság felbontása előtt a kibékülés megkísérlése céljából a házas felek ágytól és asztaltól való különélése hivatalból és a 80. §. eseteiben kivétel nélkül mindig elrendelendő, ugy a kereseti kérelemnek csak ily irányban lehetett ezúttal helyt adni, fennmaradván felperesnek a törvény 100. §-ból folyólag azon ioga, hogy a házasság felbontását a különélésre szabott idő eltelte után újra kérelmezhesse stb. A győri kir. Ítélőtábla (1898. okt. 26. 2,605. sz. a.) az elsöbiróság Ítéletének azt a részét, mely szerint a kir. törvényszék a peres feleknek ágytól és asztaltól való különélését 6 hónapra elrendelte, megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperes a házasság felbontását az 1894: XXXí. t.-c. 80. §. a) pontja alapján kéri, azt állítván, hogy alperes vele durván, s a női szemérmet sértő módon bánt, továbbá, hogy alperes felperes szülőit gyalázta, sőt felperesnek atyját tettlegesen is bántalmazta. A peres felek szolgálatában állott és felperes által felhívott özv. B. Józsefné, B. Józsefné és S. Etelka tanuk azon felperesnek az alperes durva magaviseletére vonatkozó állításait megcáfolják és azt bizonyítják, hogy alperes felperest előzékeny és gyengéd bánásmódban részesítette. Beismeri ugyan alperes, hogy 1895. évi ápr. 20-án este felperest magára hagyta és éjjelre a másik szobába ment aludni, mert felperes vele összeszólalkozott, de e tény nem oly természetű, hogy abból a házastáisi kötelességnek súlyos megsértése megállapítható volna. A mi pedig az alperes és felperes atyja között 1895 ápr. 21-én történt, kölcsönös tettleges bántalmazást illeti, az a háztartási kötelesség megsértésének szintén nem tekinthető és felperes erre keresetét már azért sem alapithatja, mert L. Kálmán és L. Ernő tanuk vallomásai szerint az ügy az ő közbenjárásukkal alperes és felperes atyja között alperesnek bocsánatkérésével elintéztetett. Minthogy ily tényállás mellett olyan ok, mely miatt felperes a házasság felbontását az 1894: XXXI. t.-c. rendelkezései szerint kérhetné, fenn nem forog: felperest keresetével el kellett utasítani stb. A m. kir. Curia (1897 íebr. 15. 244. sz. a.) a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az 5,771. sz. a kelt elsőfokú bírósági ítéletnek az a rendelkezése hagyatik helyben, mely szerint a feleknek ágytól és asztaltól való különélése 6 havi időtartamra elrendeltetett, ehhez képest az elsőbiróság további szabályszerű eljárásra utasittatik. Indokok: Az ágytól és asztaltól való különélésnek az 1894. évi XXXI. t.-c. 99. §. alapján való elrendelésénél annyiban van helye a bontó okul felhozott ténykörülmények érdemi mérlegelésének, a mennyiben eme határozat keletkezéséig előterjesztett adatokból kétségtelenül kitűnik, hogy oly ténykörülmények, melyek bontó oknak jelenségeit képezhetnék, fenn nem forognak és igy az ágytól és asztaltól való különélésnek, mint békéltetési kísérletnek elrendelése is egyáltalán céltalan volna, az elsőbiróság tehát az ágytól és asztaltól való különélés elrendelésére vonatkozó határozatát helytelenül indokolta ugyan annak kimondásával, hogy alperes házastársi kötelességeit szándékosan és súlyosan megsértette, mert ez a körülmény a per érdemi kérdésének eldöntését képezi, az elsőbiróság ítélete mégis a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával azért volt helybenhagyandó: mert jelen esetben minden kétséget" kizárólag az a körülmény nem volt megállapítható, hogy a per során oly cselekménynek jelenségei sem merültek fel, melyek esetleg az 1894: XXXI. t.-c. 80. §-ának a) pontja alá volnának vonhatók, ily esetekben pedig az ágytól és asztaltól való különélés az idézett törvény 99. §. szerint szükségképen elrendelendő. Jogszabály az, hogy a mennyiben a háztartási együttélés megszakítása a férj viselkedésére vezethető vissza, a férj addig is, mig a tartás iránt a házassági per birósága intézkedik, nejét eltartani köteles. E jogszabály nem zárja ki azt, hogy a házastársak a tartás kérdését szerződésileg is szabályozhassák, s ez esetben a tartásra nézve a szerződés az irányadó. (A. m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1899. febr. 16. I. G. 482/98. sz. a.)