A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 15. szám - A lakásbérlő jogi helyzete az árverési vevő irányában

A JOG 59 résiét az itt felhozott indokok alapján (stb.) Alperest viszonkeresetével külön peruira utasító rend -lkezését pedig azért kellett helybenhagyni, mert a részvényest részvényének névértéke erejéig már a törvénynél fogva feltétlen fizetési kötelezettsék terhelvén, az alaptőke a részvényeseknek sem egészben sem részben a társaság fennállása alatt visszafizethető sem pedig hitelezők beleegyezése és a bíróság engedélye nélkül lejebb szálíitható nem lévén, a részvényesnek a részvény névértékének megfizetésére vonatkozó feltétlen kötelezettsége nem közönséges tartozás, hanem oly kötelezettség, mellnél fogva a részvényes a társasági vállalat üzletéhez és az e célból is az ez által megállapított társasági kötelezettségek fedezéséhez szükséges alap megalkotásához részvényének névértéke erejéig hozzájárulni, köteles és így nem szenvedhet kétséget, hogy a részvényesnek ez a tartozása a társaság irányában fennálló, ne TI hasonló jogi természetű követelése beszámításával egyáltalában nem törleszthető, különösen még azért sem, mert nem lehet a társaságot, midőn a már a törvénynél fogva feltétlen fizetési kötelezettséggel tartozó részvényesektől a részvények névértékének befizetését követeli : kielégítésül ezeknek a társasággal szemben fennálló oly ellenkövetelésére utalni, melyek éppen ugy mint a társaságot terhelő egyéb hitelezői követelések maguknak a részvényeseknek fizetéséből alakult társasági alaptőkében találják a fedezetüket és abból elégitendők ki. A ro. kir. Curia (1899. febr. 17-én, 17. sz. a.). A másodbíróság ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: Téves ugyan a kir. ítélőtáblának az a jogi felfelfogása, mintha valamely közgyűlési határozat kifogás utján megtámadható nem lenne, mert a részvényes azt a jogát, hogy a törvénybe ütköző közgyűlési határozatokon alapuló rendelkezések hatálvtalanságát megtámadhassa, akár kereset, akár kifogás alakjában érvényesítheti s a különbség csak az, hogy a kifogás utján történt megtámadás esetében a kifogás, a mennyiben az alaposnak találtatik, a határozatnak csakis a kifogással élő fél irányában való hatálytalanságát eredményezi; minthogy azonban a vonatkozó közgyűlési határozatnak alaki szempontból történt megtámadása kifogás alakjában is csak 15 nap alatt foghat helyt, alperes ebbeli kifogásait pedig e határidő eltelte után érvényesítette; a másodbíróság helyesen hagyta figyelmén kívül alperes kifogásait és vonatkozó többi helyes indokai alapján helyesen marasztalta el alperest a kereseti tőke s jár. megfizetésében. Felperes nö férjétől pusztán férje helyett és nevében pénzeknek felvételére es nyugtatványozasára nyervén meghatalmazást, az ilyen irányú meghatalmazasi jogkör nem terjed ki a követelés bahajtasára irányuló pereknek vitelére is. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1898 jul. 11. 63,763. sz. a.) dr. Szelényi Aladár ügyvéd által képviselt M. Mihályné felperesnek dr. Enessey Pál ügyvédáltal képviselt dr. R. Ödön ellen 18,333 franc 33 cent. és jár. iránti perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Alperes felperes kereshetőségi jogát azért kifogásolta, mert a B. alattival csak pénzek át és felvételére lett felhatalmazva, arra azonban nem, hogy megbízója követelésének behajtása iránt pert indíthasson, elővihessen. Alperes azért is kifogásolta felperes kereshetőségi jogát, mert felperes a párisi, szajnakerületi első folyamodásu törvényszéknek a per folyama alatt becsatolt E. alatti határozatából kitetszőleg csak 1898. évi febr. 11-én, tehát a kereset beadása után lett M. Mihály ideiglenes gondnokává kinevezve. Ezen tisztjéből kifolyólag pedig felperes gondnokoltja nevében pereket indítani nincs is jogosítva, mert továbbá perek indítására, elővitelére kizárólag a végleges gondnok bír hatáskörrel, ez pedig a per folyamán a 10,. alattiból kitetszőleg ki is lett nevezve. Peres felek között nem is vitás, hogy a külföldön t irtózkodó és elmebeteg M Mihály magyar honos, reá vonatkozólag tehát a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877. évi XX. t.-c. rendelkezései irányadók. Minthogy pedig felperes a B. alattival kifejezetten csak pénzek át- és felvételére lett felhatalmazva; ugy arra nem is nyert jogot, hogy megbízója nevében pert indíthasson, vihessen; minthogy a párisi szajna-kerületi első folyamodásu törvényszéknek E. a. határozatában csak az foglaltatik, hogy felperes mint M. Mihály ideiglenes gondnoka ennek személyét gondozza, javait és ügyeit ugy cselekvőleg, mint szenvedőleg kezelje és vezesse; minélfogva felperes perek indításához való jogosultsággal felruházva nem lett, minthogy és különösen az 1897 évi XX. t.-c. 259. § ának azon intézkedése szerint, hogy az ideglenes gondnok hatásköre csupán a gondnokolt személyi ügyére és vagyonára való felügyeletre terjed ki, miből tehát nyilvánvalóan az következik, hogy az ideglenes gondnok pereket indítani jogosítva nincs; minthogy végül az 1877. évi XX. t.-c. 63. §-a értelmében külföldieknek a belföldön létező vagyonára, ha külföldön vannak gondnokság alatt, az itteni gyámhatóság rendel külön gondnokot; tekintve tehát, hogy a törvény ezen intézkedése M. Mihályra, mint matryar honosra annyival inkább alkalmazandó; tekintve továbbá azt is, hogy felperes gondnokoltjának a kereset alapjául szolgáló követelése belföldön van: ugy kétségtelen, hogy felperes gondnokoltja részére az itteni illetékes gyámhatóság által külön gondnok rendelendő s csak ez a gondnok bírhat kereshetőségi joggal. Minthogy tehát felperesnek kereshetőségi joga nincs: ennélfogva felperest keresetével elutasítani kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1898. okt 27. 2,687. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét, mely az ügy érdemének eldöntése nélkül a ; kereseti jog hiánya miatt utasította el felperest, megváltoztatja, i a felperes kereshetőségi jogát megállapítja és az elsőbiróságot I utasítja, hogy a jelen ítélet jogerőre emelkedése után az ügy I érdeme felett határozzon stb. Indokok: Altalános jogelv, hogy mindenkinek személyes állapotát, azaz jog- és cselekvési képességét saját hazájának törvénye szerint kell megítélni. i Ezen elv folyományakép mondja ki az 1881. LX. t.-c. 5 §. hogy valamely magyar honosnak személyállapotát tárgyazó kérdésekben külföldi bíróság által hozott birói határozatok a belföldön végre nem hajthatók. M. Mihály pedig, a ki a B. a. meghatalmazást kiállította, a pernek nem vitás adatai szerint magyar állampolgár. A párisi törvényszéknek határozata tehát, mely öt gondnokság alá helyezte, a magyar bíróságok előtt figyelembe nem jöhet. De közönbös az is, hogy M. Mihály hosszabb idővel az A. a. szerződés megkötése és a B. a. meghatalmazás kiállítása után elmebeteg lett; mert ez a körülmény a korábban kötött ügyletek, különösen a korábban kiállított meghatalmazások érvényességére ki nem hat. A fenforgó perkérdés elbírálásánál tehát egyedül a B. a. meghatalmazás irányadó. Ez alapon pedig meg kellett állapítani, hogy a felperesnő férje követelésének behajtása végett az alperes ellenperrel fellépni jogosult. Ugyanis az okirat, melyet a felperesnő a pts. 181. §-ának megfelelően másolatban csatolt és melyet az alperes sem az alakszerűségekre, sem a valódiságra nézve nem kifogásolt, kifejezi azt, hogy a felperesnő a megbízóját megillető, vagy megillethető bármely pénzek át- és felvételére fel van hatalmazva. Minthogy pedig a megbízás bármely jogügyletre vonatkozik, kiterjed mindazon jogcselekményekre, melyeket az ügylet szükségessé tesz, kétséget nem szenvedhet, hogy a felperesnő férjének adósaitól fizetést követelhet, mert különben a megbízást nem teljesíthetné és követelheti a fizetést bíróság előtt épp ugy, mint bíróságon kívül, mert a birói segély igénybevétele nyomban szükségessé válik, mihelyt az adós a tartozás fenállását tagadja vagy más okból kötelezettségének eleget tenni vonakodik. Ezzel szemben az alperes részéről felhozott ellenvetéseknek nyomatéka nincs; mert a fizetés által, melyet felperesnőnek teljesít, az alperes tartozása alul szabadul, mert a perben felhozhatja mindazokat a kifogásokat, a melyek őt M. Mihály irányában megilletik és mert a megbízott ellen keletkezett ítélet a megbízót és ennek örököseit kötelezi. Ez okokból stb. A m. kir. Curia (1899 febr. 15. 105. sz. a.) a budapesti kir. Ítélőtáblának ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: A felperes keresete szerint a férje M. Mihály irányában az A. a. szerződéssel elvállalt fizetés teljesítését követeli az alperestől. A felperesnek az alperes által kifogásolt kereshetőségi jogosultsága kérdésénél a párisi törvényszéknek E. a. határozata, mely szerint elmebetegség okából ideiglenes gondnokság alá helyezett M. Mihály gondnokául rendeltetett ki, már azért sem jöhet figyelembe, mert a felperes nem férjének törvényes képviselőjeként lépett fel, hanem mint férjének B. a. meghatalmazása szerint a követelésnek felvételére jogosult meghatalmazottja. Ennélfogva a felperes kereshetőségi jogosultsága egyedül annak eldöntésétől függ, hogy a férje M. Mihály által a B. a. szerint kiállított meghatalmazás alapján jogosult-e férje követeléseinek per utján való behajtására ? Ezt a kérdést nemlegesen kellett megoldani azért, mert a felperes a B. a. tartalma szerint férjétől pusztán férje helyett és nevében pénzeknek felvételére és nyugtatványozására nyert meghatalmazást, az ilyen irányú meghatalmazási jogkör pedig nem terjed ki a követelés behajtására irányuló pereknek vitelére is. Ehhez képest a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét kellett helybenhagyni, egyéb megfelelő indokolása alapján is stb. Bűnügyekben. A cselekmény minősítésére nézve közömbös az, hogy a zár vagy a készület, a készület elvétele helyén vagy azonkívül töretik fel, mert a legyőzendő nagyobb akadály, melyet a tulajdonos vagy birtokos ingó dolgának megőrzésére felállított, nem a helyben, hanem a zárban vagy készületben található. A m. kir. Curia (1899 február 21-én 6,013'98) Lopás büntette miatt vádolt H. József és G. Sámuel elleni bűnvádi ügyben következő Ítéletet hozott: Tekintve, hogy H. József és G.Sámuel vádlottak a végtárgyalás során határozottan kijelentették, miszerint meglátván H. Pinkász káros bolt ajtajára kiakasztott kis szekrényt, elhatározták, hogy a benne levő szivarokat elviszik, tehát világos, miszerint szándékuk nem a szekrény, hanem tartalmának jogtalan eltulajdonítására irányult. Tekintve, hogy a cselekmény minősítésére nézve közömbös az, hogy a zár vagy készület a készület elvétele helyén, vagy azon