A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1899 / 13. szám - A végrehajtási törvény 163 §-ához - Csemegi Károly. (1826 -1899.)
50 A JOü tében eldöntendő kérdést az képezi, hogy alperesnek a tárgyalásról való kimaradása igazolása iránt beadott igazolási kérelemnek van-e halasztó b tálya avagy nincs: E kérdésben nem a végrehajtást szabályozó 1881: LX. t.-c. szabályai szerint, hanem az 1884. évi LIX. törvénycikknek az igazolási eljárást szabályozó és a jelenlegi sommás eljárásban is fentartott rendelkezései, jelesül a 67. és 68. §§-ai szerint a per bírósága van hivatva határozni; ez tehát, habár a halasztó hatály a végrehajtási eljárásra is kiterjed, nem végrehajtási, hanem perrendtartási kérdés, melyben ugy az elsőfokú elintézésre, valamint a jogorvoslatra nézve is vonatkozó perrendtartási szabályok irányadók. Ehhez képest pedig a fenforgó sommás ügyben a S. E. T. 125. és 214. §§. szerint az első bíróság végzése ellen beadott felfolyamodásra nézve a másodfokú felebbezési bíráskodást a kir. törvényszék és nem a kir. ítélőtábla van hivatva gyakorolni. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A biztositasi kötvényben foglalt az a rendelkezés, mely a kárigények ervényesithetéset mindkét felet kötelező hatálylyal ahhoz a feltételhez köti, hogy a biztosított kimutatni köteles, miszerint öt a kár előidézésében vétkesség nem terheli és hogy az ellene esetleg e részben folyamatba tett büntető eljárásban ártatlansága kiderült, kétséget nem hagy fenn arra nézve, hogy a biztosítótársaság a kárigényt mindaddig nem köteles elismerni, míg a szenvedett tűzkár tekintetében az összes érdekeltek ellen kiterjeszteni kert büntető eljárás jogerős befejezést nem nyert. A kárigény érvényesithetésének időpontja tehát a folyamatban volt büntető eljárás befejezte előtt érvényesíthető egyáltalában nem volt és a mint egyfelől a biztosító a kár megtérítését joggal megtagadhatta mindaddig, mig a folyamatban volt bűnvádi eljárás jogerősen meg nem szüntettetett, ugy másfelöl a biztosított sem lehet.'tt előbb abban a helyzetbsn, hogy kárkövetelését kereset utján érvényesítse. A budapesti kir. kereskedelmi és váltőtörvényszék (1897. aug. 2. 83,120. sz. a.) dr. Stiller Mór ügyvéd által képviselt B. Károly felperesnek, Bérce Ily György ügyvéd által képviselt bécsi biztosító társaság magyarországi fiókigazgatósága alperes ellen 3,630 frt és jár. iránti perében következő Ítéletet hozott: Ha felperes pótesküt tesz arra, hogy a Nyitramegye AbaLehota községének határában fekvő Menács nevü cserfa erdőrészben a tűzvész idején az 1889. május 24-én 20,800 köteg rözse feküdt és elégett, -- alperes köteles 2,080 frt tőkét stb. megfizetni, ellenkező esetben felperes egész keresetével elutasit^atik Felperes a kereset egyéb részével feltétlenül elutasittatik stb. Indokok: Alperesnek elévülés okából emelt kifogása azért mellőztetett, mert a 36 /. alatt becsatolt okirat szerint felperes ellen bűnvádi eljárás lévén folyamatban, de még csak 1889. dec. 7-én fejeztetett be, tehát felperes akkor, midőn az ezen időponttól számított egy éven belül adta be a keresetét, a K. T. 487. §. szerint kellő időben érvényesítette igényét. Alperesnek az eljárás felfüggesztése iránt előterjesztett kérelme pedig azért hagyatott figyelmen kívül, mert felperes ellen bűnvádi eljárás már ugy is folyamatba tétetett, sőt a H. alatti végzés szerint be is fejeztetett. Érdemben alperes tagadta, hogy a D. alatti kötvénynyel biztosított tűzifa felperes tulajdonát képezte és hogy ez fa az 1889. május 24-én bekövetkezett tüz alkalmával elégett. A D. alatti kötvény szerint felperes volt a biztosított tűzifa tulajdonosa. Evvel szemben alperes tartozott volna bizonyítani azt az állitását, hogy a kérdéses fának nem felperes, hanem más a tulajdonosa. Ezt az állitását alperes a perben csatolt büntető iratokkal és felperes beismerésével akarta bizonyítani. Ámde sem a büntető iratok, sem felperes állítólagos beismerése ily bizonyítékot nem nyújtanak. E/.ért valónak kellett venni, hogy felperes volt a D. alatti kötvénynyel biztosított tűzifa tulajdonosa. Ennek dacára felperest a D. alatti kötvénynyel biztosított tűzifa elégéséből származó állítólagos kárára irányuló keresetével még is el kellett utasítani, mert erre nézve semmi bizonyítékot nem szolgáltatott, hogy mi és m nnyi fa égett el tényleg a kérdéses tűzvész alkalmával, tehát alperes tagadásával szemben a kár valóságát nem bizonyította. A felhivott és kihallgatott tanuk e tekintetben határozott és elfogadható vallomást nem is tettek. Felperes ugyan ajánlott becslő esküt, de ez a kár valóságának bizonyítása nélkül meg nem ítélhető. A rőzsét illetőleg, mely a C. alatti kötvénynyel biztosíttatott, alperes szintén tagadta, hogy felperes volt ennek tulajdonosa és tagadta, hogy ez a biztosított rőzse a tűzvészkor elégett. A C. alatti kötvényből az tűnik ki, hogy ennek a rőzsének E. Miksa volt a tulajdonosa. Ámde a kihallgatott E. O. és L. tanuk alperes tagadásával szemben bizonyították a B. alatti okirat valódiságát, mely szerint az E. Miksa által a C) alatti kötvénynyei biztosított rőzsének tulajdonosa felperes volt, illetve mely okirat szerint E. Miksa a C. a. kötvényből származó összes jogait felperesre ruházta. S minthogy felperes a kihallgatott E. Miksa tanú vallomásával a rözsében szenvedett kára tekintetében részbizonyitékot szolgáltatott, a mennyiben e tanú azt vallotta, hogy 20,800 köteg rozs! tényle" elégett: annálfogva a kár valóságának bizonyítására felperesnek a pótesküt megítélni és ennek le vagy le nem tételétől alpere, kártérítési kötelezettségét feltételezni kellett. A kárösszeg megállapításánál a szakértő becsüsök véleményét kellett alapul venni, mely szerint a közép-mmósegu rozsekötetf értéke 10 kr. Felperes azt nem bizonyította, hogy a rozsek ennél nagyobb értékkel birtak, azért felperest keresetének ama részével, mely ezen értéket meghaladó ös-zegre irányul, feltétlenül el kellett utasítani. A budapesti kir. Ítélőtábla (1898. jun. 23. 1,7*8. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét annyiban, a mennyiben az elsóbiroság felperest kereseti követeléséből 1,560 frtra s ennek kamatára nézve feltétlenül elutasította, helybenhagyja, egyebekben megváltoztatja, alperest feltétlenül kötelezi, hogy 1,890 frt tőkét stb. bírói letétbe helyezzen, további 2,000 frtra nézve pedig felperest keresetevei feltétlenül elutasítja stb. Indokok: Alperesnek a kereset elévülésére nézve elleniratában felhozott és a K. T. 487. §-ára alapított kifogását a kir. ítélőtábla az I. alatti 1889. június 8-án kelt levélben említett 190 frt kivételével a követelés többi részére vonatkozólag alaposnak találta, miért is felperest kereseti követelésének 190 frtot meghaladó részére az elsőbiróság ítéletének részben helybenhagyása, részben megváltoztatása mellett elévülés miatt feltétlenül elutasította; mert az E. és F. alatt csatolt bizonyítványok már 1889. május 29-én kiállíttatván, felperes kárigényét már ekkor érvényesíthette, de annak dacára, hogy igényéből alperes az I. alatti levélben a bünvizsgilat kimenetelétől függőleg is csupán 190 frtot ismert el és igért folyósítani, az ezt meghaladó összegnek alperes általi elismerését pedig felperes nem is állítja, felperes mégis keresetét csak 1890 szept. 2-án, tehát a K. T. 187. §-ában meghatározott egy évi elévülési idő letelte után indította meg; mert felperes azt, hogy a kereset indítását megelőző egy éven belül közte és alperes közt a kereseti igény felett még tárgyalások folytak volna, nem is állította. és mert az a körülmény, hogy felperes és E. Miksa ellen 1889. dec. 7-ig a H. és 47. alatti végzés szerint a tüzeset miatt bünvizsgálat volt folyamatban, felperest a kereset indításában nem akadályozhatván, a büntető eljárás az elévülést félbe nem szakította. A 3,149. sz. kötvénynye! és 354. sz. függélyekkel biztosított és elégett fakészletben esett és alperes által az l. alatti levél szerint 190 frtban megállapitoti; kárösszegben és ennek a kereset indításától számított törvényes kamatábin azonban az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett alperes feltétlenül marasztaltatott, mert alperes I. alatti levelében felperes kárát 190 frtban elimerte és ezen összeg folyósítását csupán a bünvizsgálat befejezéséig függesztette fel, ez pedig a H. és 4'/. a. csatolt büntetőbírósági végzések szerint 1889. dec. 7-én, midőn felperes ellen a büntető eljárás megszüntettetett, bekövetkezett; és mert az ekként elismert követelésre a K. T. 487. §-a nem alkalmazható, alperes egyéb kifogásai pedig az I. tartamával szemben nem jöhetnek figyelembe. A megítélt összeg letétbe helyezését az a körülmény indokolja, hogy e követelés a 35,458. sz. a. jegyzőkönyvhoz csatolt 19,148., 10,998. sz. rendelvény szerint végrehajtásilag letiltatott stb. A m. kir. Curia (1899. évi február 9. 1,021. sz. a.i a másodbíróság ítéletének alperest 190 frt tőkében és kamataiban marasztaló nem felebbezett része érintetlenül marad, felebbezett többi része pedig megváltoztattatik, felperes 190 frton felüli keresete elévülés okából elutasithatónak nem találtatik és a másodbiróság ennek folytán utasittatik, hogy hozzon 190 frt tökét és kamatait meghaladó kereseti követelés érdemében a perköltségre is kiterjedő további határozatot stb. Indokok: Alperes keresete alapjául szolgáló biztosítási kötvények 8. §-nak C. pontjában foglalt az a rendelkezés, mely a felperes kárigényének érvényesithetésére mindkét felet kötelező hatálylyal ahhoz a feltételhez kötötte, hogy felperes kimutatni köteles, miszerint őt a kár előidézésében vétkesség nem terheli s hogy az ellene esetleg e részben folyamatba tett büntető eljárásban ártatlansága kiderült, kétséget nem hagy fenn arra nézve, hogy az alperes biztosítótársaság a "felperes kárigényeit mindaddig nem volt köteles elismerni, a mint ezt az alperesi társaság I. alatti levelében ki is jelentette, mig az alperes társaságnak a nyitrai járás, szolgabírósághoz 1889. évi június 11-én í,Wr sz. a. beadott kérvényében a szenvedett tűzkár tekintetében az összes erdekeltek ellen kiterjeszteni kért büntető eljárás jogerős befejezést nem nyert. A felperes kárigényei érvényesithetésének időpontja tehát a folyamatban volt büntető eljárás befejezte l\nLren e\° eSyállalában nem volt és a mint egyfelől tllaLn PSreI ,klmUtat0" kárának a megtérítését joggal megbüíívldf H m' add'§'. mÍg a fdPereS ellen folyamatban volt Síri J ?! J°eerosen meS ^m szüntettetett; ugy másfelől ését keresd íf M ^ * helyzetben, hogy Wrköveteleset kereset utján érvényesítse határozou^^ ^dÍg !»fe!pereS ellen a K- T- ±87.§-ában megelíárás csak tSi 1 leí?Ue elÖtt folyamatba tett büntet Ithoav í i 6V df.cember 7"én szüntettetett meg jogerősen iá^íörtén? h"° .aZ.,d°P°nttó1 «ámitva a keresetnek 1890. szept. 2an történt beadásáig a törvényileg megállapított egy évi elévü-