A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 11. szám - A tkvi betétekszerkesztése után

JOGESETEK TÁRA FELSÓBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a «Jog» 1 L. számához. Budapest, 1899. március hó 12. Köztörvényi ügyekben. A győri kir. ítélőtáblának 6-ik számú polgári döntvénye. Határozat : • Olyan kötelezvény alapján, melyben az adós a kölcsöntőkére nézve ennek jelzálogos biztositásat megengedi, — de egyúttal kamat fejeben ingatlannak haszonelvezetét engedi at a hitelezőnek, — a zálogjognak a töke erejéig való bekeblezese vagy előjegyzése elrendelhető.* (Vonatkozással a pozsonyi kir. Ítélőtáblának a határozattárba felvett 10. számú polgári határozatára és a 2/1899. polg. kir. Ítélőtáblai szám alatt eldöntött ügyben felmerült jogkérdésre.) Indokok: Az ősiségi nyiltparancs 19. §-a jogérvényteleneknek nyilvánítja ugyan azokat a zálogszerződéseket, a melyekben az adós a hitelezőnek kamat fejében valamely ingatlannak haszonvételét engedi át, de nem nyilvánítja egyúttal jogérvénytelennek magát — az ilven zálogszerződéssel kapcsolatos — kölcsönügyletet. A jog szabályai szerint a kölcsönszerződés nemcsak a zálogszerződéstől különböző más ügylet, hanem a kölcsönszerződés, mint főszerződés, — érvényességére és hatályosságára nézve, — független is a vele szemben mellékszerződést képező zálogszerződéstől; Az első érvényében fenállhat akkor is, ha a zálogszerződés érvénytelen, és csak a zálogszerződés az, a melynek érvényessége a főszerződés érvényességétől függ. Hogy az ősiségi nyiltparancsban a törvényhozó a •zálogszerződések* szót csak magára a mellékszerződésre szorítkozó értelemben akarta és akarhatta használni, kitűnik az ősiségi nyiltparancs keletkezésének történetéből. Ez — mint bevezetése ki is fejezi — az osztrák polgári törvénykönyvet életbe léptető s előkészítő intézkedés jellegével birs a régibb magyar jognak csak olyan jogintézményeit akarta megszüntetni, a melyek az osztrák polgári törvénykönyv rendszerével és jogintézményeivel ellentétben állanak. Meg kellett tehát szüntetnie az osztrák polgári törvénykönyv jelzálogrendszerével való ellentétessége miatt a régibb magyar jogban kifejlődött azt a zálogszerződést, a mely szerint a hitelező a zálogul lekötött ingatlant, mint kézi zálogot, birtokba és haszonélvezetbe kapja; de nem lehetett célzata az, hogy a kölcsönszerződést érvénytelennek nyilvánítsa pusztán tilos zálogos szerződéssel való kapcsolata alapján, midőn maga az osztrák polgári törvénykönyv is arra az álláspontra helyezkedik, hogy a kölcsönszerződés jogérvényessége független a zálog- mint mellékszerződés érvényességétől iosztr. polg. trkv. 1,371., 1,372. §§-ai). Még kevésbé lehet a kölcsönügylet a telekkönyvi rendelet és az osztr. polg. törvénykönyv rendszerének szempontjából érvénytelen akkor — ha a szerződő felek a kölcsönügylet főtárgyára nézve a telekkönyvi rendelet és az osztrák polg. törvénykönyv rendszeréhez alkalmazkodva, jelzálogszerződést is kötöttek, — és ezzel maguk kifejezték, hogy a kölcsön főtárgyára vonatkozó ügyletet elkülönítik a kamatra mint járulékra vonatkozó szerződéstől, — és hogy az ingatlan birtokát és haszonvételét a hitelező nem tőkekövetelésének biztosítására, hanem csak kamat fejében, ennek biztosítására kapja. Az hogy a hitelező, — ha a kamat fejében átengedett ingatlan birtoklásától és haszonvételétől elesik, esetleg a kölcsönszerződés felbontását követelheti, a bekeblezés, esetleg előjegyzés megengedhetőségének kérdésére nézve döntő befolyást nem gyakorolhat. Mert az ügylet felbonthatóságának fogalma más, mint az ügylet érvénytelen voltának fogalma; s a telekkönyvi rendelet 69. ij-a csak a nyilván érvénytelen jogalapon nyugvó követelésekről kiállított okiratokra tiltja bekeblezésnek vagy előjegyzésnek megadását, de nem arra az esetre is, ha az okirat felbontható ügyletet foglal magában, — a melynél a felbontásra vonatkozó jognak igénybevétele végre is a szerződők akaratától és fellépésétől függ, — a fél sikeres támadásáig pedig a jogügylet hatályos és érvényes. Kelt Győrött a kir. Ítélőtáblának 1899. évi február hó 4-ik napján tartott teljes ülésében. Hitelesítette a győri kir. Ítélőtáblának 1899. évi február hó 18-ik napján tartott teljes ülése. Vági Mór sk., a kir. Ítélőtábla elnöke. Dr. Bella János sk., tanácsjegyző, albiró. A házazság tartama alatt szerzett tárgyakra es ezek jövedelmére a kezelés és rendelkezés joga azt a házastársat illeti, a kinek külön vagyonából az származott és igy ilyen vagyon a másik házastárs tartozásai kiegészítésére nem fordítható. S. K. Milivu felperesnekazsomblolyai népbank részvénytársaság alperes ellen, ingóknak zár alól feloldása és járulékai iránt a módosi kir. járásbíróság előtt foyamatba tett és ugyanott 24064/97. számú ítélettel befejezett, felperesnek felebbezése folytán pedig a nagybecskereki kir. törvényszék által az 1898. évi június hó 22. napján D. 87. sz. a. hozott Ítélettel elbírált sommás perében alperesnek az 1898. évi július hó 3. napján D. 87/7 sz. a. beadott felülvizsgálati kérelme folytán az ügynek az 1898. évi december hó 23. napján befejezztt előadása és tárgyalása után az alul kitett napon következő ítéletet hozott : Alperes felülvizsgálati kérelmével elutasittatik. Indokok: A felebbezési bíróság felperesnek azokat az állításait, melyekre vallomást tett, valószínűnek fogadta el, felperest esküre bocsájtotta, s ennek alapján tényként megállapította, hogy az igényelt ingók egy részét felperes saját pénzével vette meg, egy részét ajándékba kapta, egy része ezeknek a szaporulata és hogy az igényelt termékek a felperes ingatlanán termettek. Továl bá nem fogadta el a fellebbezési bíróság azt az alperesi állítást, hogy a végrehajtást szenvedettnek ingatlanai eladása után, azok vételárából, további szerzésre fordítható feleslege maradt. Ennek a tényállásnak az alapján a felebbezési bíróság az igényelt ingókat a felperes oly külön vagyonának tekintette, a mely a felperes férje, a végrehajtást szenvedett tartozása kielégítésére nem szolgálfiat. Más jogi szempontból a felebbezési bíróság a tényállást birálat tárgyává nem tette. Téves tehát alperesnek felülvizsgálati kérelmében felhozott az az érvelése, a mely abból indul ki, hogy a felebbezési bíróság annak a kérdésnek az eldöntéséóe is bocsájtkozott : forog-e fenn a végrehajtást szenvedett es a felperes közt ajándékozás ? és igy nem bir alappal alperesnek az a panasza sem, hogy ennek a kérdésnek az eldöntésénél a felebbezési bíróság jogszabályt sértett meg. Az az alperesi érvelés is téves, hogy a házasság fennállásának ideje alatt szerzett tárgyakra mindig a férj tekintendő főszerzőnek, s igy az ily tárgyak a férj tartozásai kielégítésére fordíthatók. Ez a házasság tartama alatt szerzett tárgyakra és ezek jövedelmére kezelés és rendelkezés joga azt a házastársat illeti, a kinek külön vagyonából az származott, s igy az ily vagyon a másik házastárs tartozásai kielégítésére nem fordítható. Minthogy pépig a felebbezési bíróság tényként megállapította azt, hogy a végrehajtást szenvedett férjnek szerzésre fordítható külön vagyona nem volt, ellenben az igényelt tárgyak részben a felperes pénzén szereztettek, részben a felperes ingatlanának a terményei, a felebbezési bíróság azzal, hogy az igényelt tárgyakat a zár alól feloldotta, anyagi jogszabályt meg nem sértett. Alperes a megállapított tényállást is megtámadja a miatt, hogy az ellenmondást tartalmazó felperesi vallomást a felebbezési bíróság valószínűnek fogadta el, s erre a vallomásra felperest esküre bocsájtotta, hogy a felperessel rokonságban levő tanuk vallomását figyelembe vette P. Vásza tanú vallomását pedig kellően nem méltatta, az alperes bizonyítékait a bíróság mellőzte, különösen J. Szvetozár vallomását bizonyítékul el nem fogadta. Alperesnek eme panaszai alaptalanok. Mert annak megállapítása, hogy valamely kihallgatott fél vallomása valószínűséggel bir-e r a bizonyítékok szabad mérlegelésének az eredménye, s igy az mint ilyen felülvizsgálat tárgyává nem tehető, mert a S. E. 96. §. második pontja értelmében, ha a perben oly ténykörülmények forognak fenn, melyek a bizonyító fél vallomását támogatják, a bíróság a bizonyító felet az esküre bocsájthatja, mert a rokonsági viszony a S. E. 91. §. értelmében nem zárja ki azt, hogy a tanú megeskettessék és vallomása figyelembe vétessék, mert a S. E. 64. §. értelmében P. Vásza és J. Szvetozár tanuk vallomásainak a bizonyító erejét a bíróság szabadon mérlegelhette, és mert alperesnek tanúi, a kikre mint bizonyítékra hivatkozott, hihallgattattak. Ezek alapján alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítani kellett. (A m. kir. Curia polgári felülvizsgálati tanácsának 1898 évi december hó 23 tartott üléséből. G. 423 898 sz.)