A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 8. szám - A váltó fizetési helyének utólagos kitöltése

62 A JOG Miután a kir. ügyészek ténykedését jórészben az adminisztratív természetű teendők veszik igénybe, önkényt következik, hogy a tapasztaltabb, kipróbáltabb, szélesebb jogászi látókörrel bíró jogász helyett a kevésbé kipróbált helyettesek lesznek a közvád képviselői. Eme rendszer, helyesebben rendszeretlenség botrányos ellentétben áll a jogszolgá'tatás céljaival. De még financiális szempontból is káros, mert össze van tévesztve a szám tiszt a közvádlóval, a mely ominosus szerepcsere mellett össze van tévesztve a számtiszt illetménye is a kir. ügyész illetményével. Ugy vagyunk evvel, mint a gazdálkodásával az a gazda, a ki jószágigazgatót küldi ki az eke mellé és a dominális bíróval készítteti el a gazdasági üzemtervet. Véleményünk szerint legalább is 150 alügyészi állást kell rendszeresiteni, ha a bűnvádi eljárás vádrendszerét nemcsak írásban, hanem megvalósítva is akarják látni. Nemcsak a fennebb már ismertetett és a vádhatóságra váró fontos teendők igénylik a személyszaporitást, hanem ezeken kívül a törvényszék székhelyén kívül folytatott nyomozásokban a közvádi közbenjövetel is. Avagy el lehet e képzeini, hogy a vádhatóság a nyomozások menetére, irányítására, a befolyását levelezés utján eredményesen érvényesítheti? Azt ilyen közvetett beavatkozás sok esetben rosszabb volna, min ha semmit sem tesz a közvádló, különösen a sürgős intézkedést igénylő esetekben. Ha a kir. ügyészségnek megfelelő szervezésével nem nyújtunk alkalmat, hogy a közvádló közvetlen beavatkozási jogkörét a nyomozás minden stádiumában betölthesse, akkor bűnvádi eljárásunk vád rendszerében az a fontos rész, hogy a nyomozásokat a közvádló irányítja s ő tartja helyes útban stb., — illuzorius lesz és marad minden a régi mederben, főként a törvényszékek székhelyén kivül. A közvádlói hatáskörnek a közvetett intézkedés szük korlátai közé szorítása esetében is, a bűnvádi eljárás életbeléptetését oly intézkedéseknek kellene megelőzni, melyek lehetővé tegyék, hogy a közvádló a nyomozások irányítása tekintetében érvényesíthesse befolyását. A mai közigazgatási szervezet mellett, a törvényszék székhelyén kivül kinek fog hatályosan rendelkezni a kir. ügyész a nyomozás érdekében ? A falusi birák egy igennagy része még olvasni sem tud. De mindennapi tapasztalat azt bizonyítja, hogy az írás és olvasás mesterségében járatos falusi birák sem fejtenek ki valamelyes nagy buzgalmat a bünnyomozás terén; mert a köteiességérzetnek és buzgalomnak, rendesen a bosszútól való félelemmel kell mérkőzni és még e mellett a falusi bíróság nálunk olyan nobile officiumféle méltóság, a melylyel az összekötött javadalmazások átlag nem mennek annyira sem, mint a legutolsó béres évi bére; ép azért ritkaságszámba megy, ha erre az állásra minősült egyén vállalkozik. Ezért a falusi birák az igazságszolgáltatás gépezetében eddig is csak a f é k szerepét vitték. Képzelhetjük-e, hogy majd a büntető eljárás életbeléptetése után, a vádhatóság támogatására lesznek ? A körjegyzői intézményre a mai szervezetében szintén nem lehet támaszkodni. A körjegyzők ugy el vannak halmozva közigazgatási teendőkkel, hogy a maguk dolgát sem győzik; ha tehát a közvádlók hatáskörébe utalt nyomozati rendszert evvel az intézménnyel akarnánk szorosabb kapcsolatba hozni, előbb a közigazgatásnak ezt az ágát kellene újból szervezni, a mire a vármegyék aligha vállalkoznának, hacsak nem állami költségen történnék meg, a mi többféle nehézségbe ütköznék, s alig hisszük, hogy a közigazgatás államosítása előtt ilyes fél rendszer elképzelhető lenne. Előreláthatólag maradni fog tehát minden a régi mederben. Rendezett tanácsú városokban a rendőrség, azokon kivül pedig a csendőrség fognak functionálni mint a nyomozó hatóság segédeszközei. A székes fővárosi rendőrség meg fog felelni a maga feladatának ; de hogy mennyi reményt fűzhetünk a kisebb városok rendőrségéhez: arról csak annak lehet fogalma, a ki ösmeri eme városok rendőrségeinek a szár-.alomraméltó gyarlóságát. Egymagára tehát a csendőrség volna hivatva arra, hogy a polgári hatóságok közrendészeti fogyatékosságait pótolja. De ez az intézmény sem lehet biztos, kifogástalan segédeszköze a^ nyomozást irányító vádhatóságnak. Átlag 8—10 ezer lélekre esik egy őrsparancsnokság; tehát a kerüietek nagyobb terjedelme miatt nem értesülhetnek a bűnesetekről elég korán, mert kivéve a fontosabb bűneseteket, csak a rendes portyázás alkalmával szereznek tudomást a bűncselekményekről s e mellett — előre bocsájtva, hogy a legnagyobb elösmeréssel adózunk ennek az intézménynek, — a mai' szervezetben nem találjuk meg azokat a feltételeket, különösen pedig nem o b j e c t i v szempontból bírálva, melyekhez a bünnyomozás sikere fűződik. Az erély és legkitartóbb buzgóság nem helyettesitheti a tapasztalatot és a tárgyi tudás helyét nem foglalhatja el a sablon. Különösen fontosabb bűncselekményeknél tapasztaljuk, hogy a nyomot jelző finomabb szálak elvesznek és igen sok esetben olyan eszközöket alkalmaznak a gyanúsítottal szemben, melyek a bűnvádi eljárás humánus elvével éles ellentétben állanak. Szükséges volna tehát, hogy a bűnvádi eljárás életbeléptetésével a csendőri intézmény is reformáltassék s egyben az örsparancsnokságok is annyira szaporittassanak, hogy megfelelő beosztással, legalább 4.000 lélekre essék egy örsparancsnokság. Legnagyobb részt közrendészetünk kritikán alóli állapotának tulajdonítjuk, hogy a bűncselekmények száma évről-évre szaporodik és megdöbbentően csekély a százalék, melyben a törvény megtorló intézkedései alkalmaztatnak. Ez a statisztika a gonosz hajlamúak előtt nagyon biztató. Ritkaság számba megy, ha az ((ismeretlen tettes* elleni bejelentés alapján indított vizsgálat eredményesen végződik. Ez leginkább az előnyomozást teljesítő hatóság qualifikálatlanságára vezethető vissza. A közigazgatási hatóságok megfeledkeznek legfontosabb kötelességök teljesítéséről is. Még a hirtelen halálozás eseteiben is, mely a legfőbb jó: az emberi élet kioltására irányzott merénylettel állhat oki kapcsolatban. Az 1887. évi dec. 24-én 78,879. számú belügyminiszteri rendelet ellenére, ugyszólva csak kivételesen hajtják végre a rendőri boncolatot. A belügyminiszternek 1897. évi jelentéséből szomorúan győződtünk meg, hogy a hirtelen halálesetek "alig 10°/0-nál történik meg rendőri boncolat. A legnagyobb részét még orvos sem látta, nem kezelte. Eltemetik hát a hullát a halottkém vizsgálata alapján. Kik azok a halottkémek? A legnagyobb rész a falu közpolgáraiból való, a KÍ megtanult írni olvasni az iskolában, de összes tudománya az eke körül öszpontosul. Ezek beírják a halál okot feltüntető rovatba, hogy meghalt «k ö h ö g é sb en», «h a s f á já s b a n», «f ő f á j á s b a n» stb. Ezután kiviszik. A falu népe sokszor suttog, kérdezi: mitől volt a «hasfájás», a «főfájás», stb. de a hatóság előtt nem mer jelentkezni senki. «Maradtak még elegen a faluban.» Sok esetben nagy idő múlva jutnak a bíróság tudomására a gyanús körülmények. Megindul a vizsgálat, a mely az országos művegyész ama véleményével ér véget, hogy most már nem lehet kimutatni a pusztító anyag jelenlétét. Bűnvádi eljárásunk vádrendszere gyakorlati érvényesítése és a fennebb már jelzett közrendészeti mizériák megszüntetése esetén, bizonyosan beáll az előnyös változás a bűnügyi statistikánkban. Ezért szerfölött csodálkozunk, hogy az igazságügyminister költségvetésében mellőzte az ügyészi léts-zám s z a p o r i t á s á t, holott világos, hogy a nélkül teljes lehetetlenség bűnvádi eljárásunk vádrendszerét a gyakorlatban érvényesíteni. Nem lehet tagadni, ez a reform áldozatba kerül, mert 150 alügyész : 232,500 frt; 64 szám tiszt 58,000 frt, tehát magában a személyi kiadás 290,500 frt volna, de az életbeléptetéshez szükséges kiadások nélkül bűnvádi eljárásunk ahhoz a palotához hasonlítana, a melyben minden megvan (nem ugyan architecturai hibák nélkül) csak a 1 é p c s ő hiányzik. A váltó fizetési helyének utólagos kitöltése. Irta: Dr. FRANKFURTER SÁNDOR ügyvéd. Miskolcon. A kir. Curia 859/898. sz a. felperest váltókeresetével elutasította. ítéletét azzal indokolja, hogy a váltón lévő telep utólagosan Írottnak látszik, s utólagos telepítés esetén nem a váltóadós köteles bizonyítani, hogy a kitöltés megállapodás ellenere történt, hanem a váltóhitelező felperest terheli annak a bizonyítása, hogy megállapodás szerint joga volt a telepítéshez, ezt azonban bizonyítani meg sem kísérletté Kiemeli továbbá, hogy a váltótörvény 93. §-a csak a lényeges kellékek kitöltésére jogosítja a váltóbirtokost, a ki azonban a fizetési helyre vonatkozó jogát már kimerítette az intézvényezett lakhelyének kitöltésével, telephely kijelöléséhez utólag már nincs joga. &