A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 7. szám - A bíróságok évi kimutatásai cikkhez - A bányaművelési szabadság és a kőszén

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DONTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 7. szamához. Budapest, 1899. február hó 12. Köztörvényi ügyekben. A győri kir. ítélőtáblának 24. szamu polgári határozata. iPolg. 2,847/1898 számhoz.) A T. Imréné S. Hedvig felperesnek S. Kálmán alperes ellen végrendelet érvénytelenítése s jár. iránt a szombathelyi kir. törvényszéknél folyamatba tett rendes perében a szombathelyi kir. törvényszéknek a szakértők járandóságának előlegezése tárgyában hozott végzését, a győri kir. ítélőtábla 2,847/898. szám alatt felülvizsgálván, kimondotta a határozattába felveendő következő határozatot : A szakértők és tanuk járandóságának előlegezésére nem a bizonyító fel ügyvédje, hanem a bizonyító fél maga kötelezendő. Indokolás: Az 1868. évi LIV. t.-c. 208. §-a értelmében a tanuknak, a 218. §. értelmében pedig a szakértőknek járandóságát — igazolt szegénység esetét kivéve — a bizonyító fél tartozik előlegezni és nem létezik tételes jogszabály, melynek alapján ezt a kötelezettséget a fél perbeli képviselőjére, az ügyvédre lehetne róni. Nem következik az ügyvédnek ez a kötelezettsége sem a meghatalmazási viszonyt szabályozó magánjogi szabályokból, sem abból, hogy a rendes eljárásban a fél magát ügyvéd által köteles képviseltetni, sem az 187i. évi XXXIV. t.-c. (ügyvédi rdts.) rendelkezéseiből. Ezen törvény 54. §-ának rendelkezése szerint az ügyvéd felétől a készkiadásokra is követelhet előleget, de ebből a rendelkezésből nem lehet levonni azt a következtetést, hogy az ügyvéd fele érdekében tanuk és szakértők dijait kifizetni illetve előlegezni tartozik; a 62. §. értelmében a megbízott ügyvédnek cselekményei harmadik személyekkel szemben ugy tekintendők, mintha az ügyvéd megbízója maga tette volna, ha tehát az ügyvéd kérelmére a bíróság tanukat hallgat ki, avagy szemlét foganatosít, a tanuk illetve szakértők járandóságáért a fél felelős, akinek megbízásából és a ki helyett az ügyvéd eljárt. De célszerűségi szempontok sem indokolják az ügyvéd kötelezését, mert az, hogy a tanuk és szakértők járandósága behajtásának szüksége fel ne merüljön, elérhető az által, hogy az 1893. évi XYIII. t.-c-nek a rendes perekben is alkalmazandó 83. és 94. §-ai értelmében a tanuk kihallgatása és a szemle foganatosítása attól függővé tehető, hogy a bizonyító fél a kérdéses költség fedezésére bizonyos összeget tegyen le a bíróságnál. Kelt Győrött, 1899. évi január hó 19. napján. Hitelesíttetett Győrött, 1899. évi január 24 napján. Törvénykezési gyakorlatunk szerint a törvénytelen származás kimondása iránti perben a törvénytelenittetni kért gyermek anyja ellen is indítandó a kereset. Lényeges eljárási szabályt sértett az alsobiróság az által, hogy a jelen pert egyedül a kiskorú részére kirendelt ügygondnokkal tárgyalva hozott ítéletet, a másodbiróság pedig az által, hogy a szabályellenesen hozott elsőbirósági ítéletet érdemben vizsgálta meg. A m. kir. Curia (4899 január 7-én 5,300. sz. a.) mindkét alsobiróság ítélete az azokat megelőző eljárással együtt hivatalból megsemmisíttetik és a 7,045. sz. a. kereset pótlás végett'/a felperesnek visszaadatni rendeltetik, stb. Indokok: Felperes a nejétől 1896 szept. 30-án született E. János nevü gyermek törvénytelen származásának kimondása iránt 1896 dec. 5-én 7,9i5. sz. a. folyamatba tett keresetét csupán az emiitett kiskorú részére kinevezendő ügygondnok ellen indította és a jelen per kizárólag a kirendelt ügygondnokkal lett letárgyalva. Minthogy törvénykezési gyakorlatunk szerint a törvénytelen származás kimondása iránti perben a törvénytelenittetni kért gyermek anyja ellen is indítandó a kereset, lényeges eljárási szabályt sértett az elsőbiróság az által, hogy a jelen pert egyedül a kiskorú részére kirendelt ügygondnokkal tárgyalva hozott Ítéletet, a másodbiróság pedig az által, hogy a szabályellenesen hozott elsőbirósági ítéletet érdemben vizsgálta meg; miért is stb. A felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás, mely meg sem támadtatott — a S. E. T. 197 §-ának rendelkezése szerint a felülvizsgálati eljárásban is irányadó ; az pedig, hogy a bíróság a tanuk vallomása által mit fogadott el bizonyitottnak, mint a bizonyítékok szabad mérlegelésének eredménye a felülvizsgálat elöl el van vonva. Már pedig a felebbezési bíróság az első bíróság ítéletében megállapított tényállásának elfogadásával nem vette bizonyitottnak, hogy alperes házasságtörést követett el, ekként habar a házasságtörés bizonyítás esetében nemcsak a házassági bontó perben de az ideiglenes tartási perben is döntő sulylyal bír, a felebbezési bíróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy ez alapon a keresetnek helyt nem adott. (M. kir. Curia felülvizsg. tan. 1K98. okt. 13. I. G. 258. sz. a.) A S. E. 187 §. értelmében a felülvizsgálati eljárásban a ' feleknek magukat ügyvéd által kell képviseltetni és az ügyvéd ; ellenjegyzése nélkül benyújtott felülvizsgálati kérelem és egyéb beadványok hivatalból visszautasitandók Miután ennek ellenére a felperes részéről benyújtott felülvizsgálati kérelemnek tekintett felebbezés nem a megjelölt módon, hanem csak a fél által aláírva és két tanúval előttemezve adatott be, azért ezt vissza kellett utasítani. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1898. okt. 24. I. G. -197/98. sz. a.) A szerződő felekre nézve az anyagi jogszabályt maga a szerződés alkotja, éppen azért a szerződés értelmezése az anyagi jogszabály alkalmazását érinti és így a szerződésnek értelmezése és az értelmezéshez való alkalmazással annak eldöntése, hogy alperesek részéről védelmül felhozott beszámítás a haszonbéri szerződés szerint helyet foglalhet-e, a jogkérdés keretébe tartozik, ellenben a beszámítással kapcsolatosan a has*onbérleti szerződés teljes valódisága mellett a ténykérdés keretébe csak az tartozhatik. hogy valók-e azok a körülmények, a melyekre alapi'ottan alperesek azt vitatták, hogy a haszonbérleti idő utolsó éve tényleg bekövetkezett. (A m. kir. Curia felülvizsg tan. 1898. okt. 18. G. 256/98. sz. a.) Felülvizsgálatnak a S. E. T. 182. 55- értelmében az értékre való tekintet nélkül a S. E. T. 1. ;;. 5 pontja alá tartozó perekben helye nincs, felperes keresete pedig bérleménybe való visszahelyezést tárgyazván, utóbb idézett 1 § 5. m. pontja rendelkezése alá esik. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1898. okt. 24. I. G. 449/98. sz. a.) A törvény (1802. évi XXII. t-c. 4. §.) mint az állandó birói joggyakorlat szerint a bérleti szerződés megszüntethető és a bériő vagy haszonbérlő elmozdítható, ha a szerződés feltételeinek nem tett eleget, már pedig a bér fizetése egyik leglényegesebb feltétele az ily szerződésnek, a haszonbér késedelmes fizetése tehát a haszonbéri szerződésnek megszüntetését még akkor is maga után vonja, ha ez a fizetési késedelem következményeként szerződésileg kikötve nincs. (A. m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1898. okt. 22. G. 418/98. sz. a.) A végrehajtási törvény 47. íjának rendelkezéséhez képest kétségtelen ugyan, hogy alperes már az által hogy az igényelt ingókat az 1896. évi július hó 3-án biztosítási végrehajtás utján lefoglaltatta, azokra az ingókra zálogjogot nyert, továbbá kétségtelen az is, hogy a végrehajtatót rendszerint megilleti az a jog, hogy követelése a végrehajtásilag lefoglalt ingó vagyonból végrehajtásilag kielégíttessék ; azonban az ingó vagyon pusztán az által, hogy az végrehajtásilag lefoglaltatott, harmadik jóhiszemű személyekre nézve forgalmon kívüli tárgya nem válik, következésképen a végrehajtást szenvedő tényleges uralma alatt hagyott az a vagyon, a végrehajtási foglalás ellenére is kézrőlkézre átadható és igy kizártnak nem tekinthető az, hogy az ilyen vagyonra harmadik johis/.emü személyek teljes és korlátlan tulajdonjogot magán uton való átruházással érvényesen szerezhessenek. (M. kir. Curia felülvizsg. tan. 1898. okt 25. G. 269. sz. a.) Az eltartás természetben való leszolgáltatásának kötelezettsége esetében a megfelelő pénzbeli egyenérték csak akkor követelhető, ha a természetben való eltartás vagy nem lehetséges, vagy az eltartásra jogosult kimutatja, hogy vele szemben az eltartásra kötelezett türhetlen magaviseletet tanúsít. Minthogy pedig a felebbezési bíróság megállapította, hogy I. r. alperes 1897. ápril 24. utánra a természetben való eltartást felpereseknek felajánlotta, ezek azonban ezt el nem fogadták, felperesek a természetben való eltartás pénzb li egyenértékét csak az esetben lennének jogosítva követelni, ha a fentebb jelzett esetek egyike fennforogna ; ez eseteknek fennforgása azonban meg nem állapíttatott, sőt az sem tűnik ki, hogy felperesek ily megállapítást csak kértek volna is. (M. kir. Curia felülvizsg, tan. 98. okt. 18. I. G. 254 sz.) Az egyszerű kezesség esetében a kezes kötelezettsége rendszerint nem arra az esetre terjed, ha az egyenes adós nem fizet, hanem az esetre, ha a követelés az egyenes adóstól be nem hajtható ; azzal tehát, hogy a kezes a per megindítása illetve a végrehajtás elrendelése előtt a tartozást ki nem fizette, az egyenes adós ellen megítélt perköltséghez és megállapított végrehajtási költséghez való visszkereseti jogot el nem veszti. (M. kir. Curia felülvizsg. tan. 1898. okt. 6. G. 236/1. sz. a.)